Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-15 / 243. szám
1986. október 15. Képújság 5 MUNKAKEZDÉS.“" "ÄSi szerzett emberre is, aki első alkalommal áll munkába, de érthető az aktív munkavégzés napi megkezdéseként is. Minden egyes munkakörnek megvannak a velejáró kötelezettségei, melyet a munkaköri leírás rögzít és szerepel a kollektív szerződésben is. A munkakezdés az az időpont, amikor valamilyen jellegű munka - legyen az fizikai vagy éppen szellemi - végzésének nekilátunk. A hivatalos munkakezdés időpontját többnyire maguk a munkakörülmények szabják meg. „Államvizsga után mindenki azt hiszi, hogy csodák várják...” Egy fiatal pedagógus a pályakezdésről Tudás és lelkesedés kell... A pályakezdés, munkába állás minden ember életében jelentős esemény, a megmérettetés, a bizonyítás időszakának kezdete. A fiatal pedagógusok helyzete ebből a szempontból eltér másokétól, hiszen a főiskola - ahol bár a tanítást tanulták, maguk is diákok voltak - után az iskolákban osztály vagy csoport élére kerülnek, ahol minden pillanatban figyelő szemek kereszttüzében kell helytállni, produkálni. Hornyák Andrásné, a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola napközis nevelője, ez évben végezte el a tanítóképző főiskolát. Barátságos, kedves, s nebulói körében is népszerű, amit bizonyít, hogy amikor rövid időre megszakítjuk a délutáni tanórát, első kérő szavára csendesen végzik a munkát, amit kijelölt számukra.- Milyen benyomásai vannak a pályáról? Mennyiben tudja hasznosítani a főiskolán tanultakat?- Talán a második kérdéssel kezdeném. Államvizsga után mindenki azt hiszi, hogy csodák várják. Az első érzés aztán a csalódás, hogy mennyi felesleges dolgot tanultunk, s mennyivel másképp láttuk az egész pályát a főiskolán. Ott minden sokkal jobb és szebb, mint a valóságban. Rengeteg hasznos ejméleti tudnivalót elmondtak nekünk, de a gyakorló iskola tulajdonképpen egy kirakat, amiben minden megvan, ami csak a tanításhoz kell: kiváló tárgyi feltételek, kiválogatott, elit, jó képességű gyerekek. Áz egyhónapos gyakorló tanítás, majd a kikerülés után döbben rá az ember, milyen is az egész dolog „élesben”. Természetesen tudás és lelkesedés kell, s akkor szerényebb feltételek mellett is lehet jól dolgozni. Sajnos, a fiatalok között számos olyan is akad, aki sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmas erre a pályára. Sokan szeretnek kibújni a munka alól, pedig az ilyenekre nem lenne szükség. Szomorú tény, hogy mégis alkalmazni kell őket. A pályáról a benyomásom mindemellett az, hogy csodálatos, és el sem tudnék képzelni mást.- Nem hiányzik a tanítás?- Természetesen egyszer én is szeretnék majd tanítani, de nem értek egyet azokkal, akik lenézik a napközis nevelőket. Ügy érzem, sok múlik rajtunk, s igyekszem maximális odaadással végezni a munkámat. Délelőttös kollégámmal megpróbáljuk sok érzelmileg sérült gyerekünknek valamiféleképpen pótolni a család hiányát. Ebben talán még az is segít, hogy magam is gyakorló anya vagyok, van egy kilenchónapos kislányom. „Szépen, hangosan olvasd!”- Volt már nagyobb kudarca az év során?- Szerencsére nem, de a legnagyobb az lenne, ha valamelyik tanítványomról később azt hallanám, hogy rossz, értéktelen ember lett. Ezt saját hibámnak is érezném, hiszen tulajdonképpen mi kezdjük el emberré formálni őket.- Mi volt eddig a legkedvesebb élménye?- Amikor a csoportom - nem tőlem - megtudta, hogy másik iskolába akartam menni, annyi ragaszkodással, szeretettel vettek körül, hogy az csodálatos érzés volt. A másik pedig az a sok segítség, amit ebben az iskolában kapok; ez egy kezdő számára rengeteget jelent. Nem is szándékozom elmenni többé. Hajnali kezdés Párát lehel a tájra az októberi hajnal. Csend van. Kora hajnali csend. Különös álmos varázsa nem téveszthető össze semmi mással. Még nincs öt óra. Alig hogy pirkad. Lágy szellő játszik a kelő nap sugarával. Kicsit kipirosítja a munkába igyekvők arcát. Pirkad. Távolabb bányászbuszok sárga robogása hallik, majd eltűnnek halványuló lámpáikkal Komló irányába. A bakter már kint áll, - fürgén engedi le a sorompót, aztán tiszteleg a lassan tovahúzó éjszaki vonatnak, tehervonatnak. Apró fények imbolygása - jókedvű kacagással. Néhányan kerékpárral jönnek - dolgozni mennek a kis- mányoki határba, ök a koránkelők, a hajnali fejőnők. Az ötszázasba igyekeznek. Az ötszázasba, mert így hívják maguk közt a nagymányoki Gábor Áron termelő- szövetkezet kismányoki tehenészeti telepét. Bent a portán tűz lobog. Az éjszakás gyújtott be, és utoljára még egy hasáb fát tett rá a reggeli váltásnak. Téeszbusz kanyarodik az épület elé - megérkezett a fejőjárat. Győréből, Kismányokról, Nagy- mányokról hozta a dolgozókat. Nekik a nap négykor kel fel, hozzászoktak csörgőóra nélkül ébrednek. Megszokták? Már amennyire lehet. Ezt a kora hajnali kelést nem lehet istenigazából megszokni. Tiltakoznak a szemükkel. Szikinger István, az egyszem férfifejő hallgat - férfinek is nehéz, nemhogy asszonynak, lánynak, gondolja magában. Együtt van a nyolc fejő, a megszokott csapat. Indul a hajnali műszakkezdés. Álmos köszönés. Egy-egy forró kávé, - valaki rágyújt, - kattan a rádió gombja, halk zene szól. Átöltözés, gumicsizmák cup- panása. „Itt a Kossuth rádió” köszönt az ismerős hang. - A vödrökbe meleg víz kerül, a kezekbe fejőgép. Kétfelé megy a csapat. Négyen az egyik istállóba, négyen a másikba. Neonlámpák gyúlnak zizegő zúgással, szórják a fényt, - szalmaropogás. Időigényes munka a fejés, apró gondoskodást igényel. A jószággal tudni kell ilyenkor is bánni. Jókora kézi erőre van szükség, még így a gép mellett is. A csuklót fárasztja -, mondja Kovács Jánosné - ő biztosan állíthatja ezt, mert egy rossz mozdulatkor tört el a keze, most már nincs olyan erő benne, hogy fejőnőként dolgoztasson tovább. A portán talált munkát magának, a fejőjárattal jár ő is. A györei asszonyok hallgatagok, amolyan komoly szótlansággal, de gyors kézjárással tapasztják fel a fejőgépek szívókorongjait, s ügyes kanyarin- tással mossák tisztára a tejtől duzzadó tehéntőgyeket. Sorról sorra haladnak az állatok mellett, néha kimarad egy-egy - apasztásosok azok a vemhesek, amelyek nemsokára az elletőbe kerülnek.- Pontos rendje van ennek - világosit fel az egyik asszony, aki Nagymányokról jár a tehenészetbe.- Fokozatosan kell kezdeni, a napi két fejés közül az egyiket kihagyjuk, s később a másikat is, de így is közel hetven tehén jut egy dolgozóra. Az istálló közepére traktor tolakszik egyre beljebb a megrakott pótkocsival. Itt az etetés ideje is. Két erős markú legény szórja kétfelé a táppal kevert takarmányt. A neon fénye egybeolvad a reggellel. A hajnali műszakkezdők kilencre érnek a sorok végére.- Osztott műszak - kilenctől vár az otthon a délutánig kiürült ház, a sok tennivalóval - négytől a műszak másik fele, nyolcig - az ismét fejés. Aztán esti pihenés, s újra hajnali kelés. Az oldalt készítették; CSER ILDIKÓ, SZABÓ SÁNDOR, SZEKÉR JÓZSEF, SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS és GOTTVALD KÁROLY. Fújtak, csengettek... Szélcsendes időben messzire hallatszik a gyári sziréna hangja. Ilyenkor szokták az emberek mondogatni: - Na tessék, mér megint háromnegyed hat múlt őt perccel... - Na "tessék, mér megint háromnegyed tíz múlt öt perccel... Azt, hogy fújtak - mert a sziréna hangját így Htulálgatják -, kétféleképpen is értelmezhrtjait. 1^. A munka befejezéseként 2. mjheï zen kászti^k «mduWK^to^utoély kezdetétől, mely így nemcsŐéggel minö- szíinet uMn^ŐŐkQWa terüto?méféetskota. Mindkettőben komoly munka folyik. .....................................-....................................... „ A héten még les A héten még lesz, azt javaslom tessék majd benézni hozzánk, és reméljük akkor tetszik olyat találni... mondta Lévay Mihályné, a Népbolt 6-os számú boltcsoportjának osztályvezetője egy fejkendős vásárlónak a közelmúltban nyílt tolnai cipőboltban. Egy új üzletben ahol most kezdték még csak a munkát, ugye mennyire természetesnek hatnak ezek a mondatok? Igaz, azt mondja Lévay Mihályné ez jellemezte őket a régi üzletükben is. Palánky Ervinné, a boltcsoport vezetője egyetértőén bólint, igen, igen, nálunk az elv és a gyakorlat az, hogy mindent a vásárlókért.- Alig több mint egy hónapja'kezdtük a munkát ebben az új üzletben - mondja a vezetőnő -, de nagyon nagy szükség is volt itt erre a nagyközségben. Talán ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy Tolna egyszer város lesz. Szeptember 3-án kezdtük a munkát ebben a szép új üzletben, aminek már az alapterülete is nagyobb, mint a régié volt, így az árukészletünk is a duplája. Van választék, és ezt szeretnénk a jövőben is megtartani. Látják, a hétfő ellenére sok a vevőnk, hiába, most volt fizetés pár napja. Bár ha öt-hat fokkal hidegebb lenne... mert szandálban és csizmában ki áll neki téli csizmát venni?!- A munkakezdésről? Az építőipart nem keverem ide, talán annyit elmondanék, hogy olajkályhával fűtünk még. Nincs központi fűtése az épületnek. Állítólag majd a mögöttünk épülő hatvan lakáshoz épül hőközpont, és akkor ez a gond is megoldódik. Ahhoz, hogy itt el tudjuk kezdeni a munkát, már jó előre készülni kellett. Körübelül két hónappal a nyitás előtt már nekiláttunk az árubeszerzésnek, de mint a példa mutatja, sikerült is a készletet választékossá tennünk. A régi helyről való átköltözés is sok munkával járt. Itt majd nagyobb forgalomra is számítunk.- Hogy hányán kezdjük reggelente a munkát? - kérdez vissza Palánky Ervinné. - Na lássuk csak, a cipörészen heten, mellettünk a rövidáruban is... Összesen tizenöten. Mindenütt egyszerre nyitunk, már háromnegyed nyolckor együtt a gárda, átöltözünk és készülünk a vevők fogadására. Egy-két bejárónk van, nézzük csak, két mözsi dolgozónk van és egy gerjeni kislányunk, de a többiek tolnaiak. Az itteni munkakezdéshez hozzátartozik az is, hogy külön mosdónk, zuhanyozónk van, minden üzletnek külön raktára - ami nagy szó -, és irodánk is van. A vevők szavaiból is úgy vesszük ki, hogy kellett ez az üzlet Tolnának, örülnek neki az emberek, mi magunk pedig sokkal jobb körülmények között kezdhetünk neki minden nyitáskor a munkának. Van miből válogatni a cipőosztályon Jó érzésekkel megyek dolgozni Jantner Attila tizenkilenc éves szekszárdi fiatalemberrel éppen akkor találkoztam, amikor táskájában végbizonyítványával és életének első munkakönyvével elhelyezkedni készült. Az uticél: a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat. A munkában eddig eltöltött tíz és az eltöltendő megszámlálhatatlanul sok napról beszélgettünk.- Azt már tudom magáról, hogy iskolai végzettségét tekintve mezőgazdasági gépszerelő. Miért éppen ezt a szakmát választotta?- Mert gépek között nőttem fel - mondja a vékony dongájú, első munkahelyes szekszárdi fiú. - És édesapám mezőgazdasági kisgépeket javít Szekszárdon, a Kálvin téren. Mindig gépekkel babráltam, . nyolcadik után pedig ilyen iskolába kértem magam. Négy tanulmányi év után Lengyelben végeztem, a mezőgazdasági szakközépiskolában.- A Városgazdálkodási Vállalat kommunális gépjavító üzemének kisgépjavi- tó részlegében dolgozik. Ha jól tudom, ez nem kimondottan mezőgazdasági üzem...- A tmk-ban dolgozom és éppen kisgépeket javítok, Honda-fűnylrókat, egyebeket. Néztem sok munkalehetőséget, aztán úgy döntöttem, hogy ez megfelelő. Ezzel a kismotorral jár dolgozni Jantner Attila- Milyen érzésekkel áll munkába?- Az első munkanap előtt már többször is próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen is lesz majd a munkám. Érdekes volt, mert nem tudtam erről a vállalatról korábban semmit. Aztán felvilágosítottak, hogy milyen munka is folyik itt.- Tíz nap nem sok a véleménynyilvánításra. Mégis...- Mindennap jó érzésekkel megyek dolgozni. Ügy érzem, hogy valóban dolgozom, számítanak a munkámra. Amit rámbíznak, mindazt igyekszem pontosan, jól és idő előtt megcsinálni.- Édesapja szakmabelije. Milyen útra- valóval látta el?- Azt mondta, hogy mindenkire nagyon figyeljek. És, ami a legfontosabb, sohase legyen rám panasz, úgy tiszteljem munkatársaimat, ahogy ők engem.- És később miként lesz?- Ki tud erre válaszolni? - zárja a beszélgetést Jantner Attila. - Előttem a katonaság. Aztán meg az is kiderül nemsokára, hogy a munkahelyemen bevállok- e, hiszen még próbaidőd vagyok...
