Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-15 / 243. szám
1986. október 15. NÉPÚJSÁG 3 Száraz ősz Madocsán „Körülbelül hárommillió forintos kárunk lesz” Tolna megyeiek a spanyol szabadságharcban Kovács József, a növénytermesztési rendszer körzeti szerelője hajnal óta itt van a határban. Most éppen két kört gubbasztott Csapó István vezetőfülkéjében. Figyelte a kukoricabetakarító-gép munkáját. Minden rendben.- Nincs akadály, pedig nehéz a munka, az ember joggal várhatná, hogy törjön, szakadjon minden. Óvatosan, finoman dolgoznak a kollégák, alkatrész van, úgyhogy nyugodtak az éjszakáim - mondja a fiatal szakember, majd átmegy a másik kombájnra, ott is fordul egy-két kört. A madocsai határ megsült. Nem mondunk ezzel újat, és különlegeset, de e térség öntési talajában szinte minden kiégett. A termésátlagok elmaradtak az el- l múlt éviekétől, ennek ellenére meghaladták idén a szomszédos gazdaságok eredményeit. Az Igazság Termelőszövetkezet mezőségi jellegű talajain érezhető az aszály, szűk, száraz esztendőt tudhatnak maguk mögött. Mert mire e sorok megjelennek, talán az őszi szántást is maguk mögött tudják. A búzát október 13-án kezdték vetni. Az évi összegzés még hátra van, de a szövetkezetben már tudnak mondani értékelést. Mindenekelőtt Scheidt Lajost, az elnököt idézem: „Az aszályt ellensúlyozni tudtuk a jó talajmunkával, a szak- szerűséggel, az emberek lelkiismeretességével s nem utolsósorban a KSZE növénytermesztési rendszer nyújtotta lehetőségek kihasználásával. „A főkönyvelő, Farkasfalvi János mondja: „Körülbelül hárommillió forintos kárunk lesz, azaz a húszmillió nyereségtervet talán csak tizenhétre tudjuk teljesíteni.” A madocsai határban idén 703 hektáron termesztettek búzát. Kukorica 833 Tolna megyében szeptember hónapban csupán 2 mm csapadék hullott (IX. 18-án), ami a megelőző öt év átlagának 0,4 százaléka. Az idei nyári hónapok csapadéka - bár meghaladja a tavalyi év hasonló időszakának csapadékát - az előző öt esztendő VI—VII—Vili. havi átlagának 70 százalékát teszi ki. (A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának október 7-i jelentéséből.) Idén építik fel a. háromhajós, kilencezer tonnás magtárt hektárra került. A termés betakarítása egymásfél hét alatt befejeződik. A napraforgó mint harmadik fő növény jobb termést adott a tervezettnél. Azzal együtt, hogy egy csapatra való asszonynak télen is munkát ad az iregi fajta naprafogró. A 16,4 aranykoronás határban, a váztalajon, ahol a terület nagy részét 50 éve fogták mezőgazdasági művelés alá, előtte nádasok, zsombékok, évente kétszer Duna-öntés volt, most szép kultúra van. S azért szép, mert évek óta szigorú a fegyelem: a vezetés is, a tagok is tudják, hogy a jó temelésnek, a biztonságnak alapja a fegyelem. Német László főmérnök szerint: „Minden traktoros, de minden tagunk tudja, hogy hol, ki dolgozott, ott mit csinált. Nem akar senki szégyenkezni, hogy az őáltala szántott földben rossz a vetés, vagy a vetőgép elhagy sorokat”. A hatékonyság azonban nem a tervezett szinten alakult, bár abszolút mértékben a termelés színvonala dinamikus fejlődést mutat. A költségek növekedése számottevő. Drágább a vetőmag, a munkabér, az üzemanyag, a vegyszer, a műtrágya, nem halad ezek árának növekedésével a felvásárlási ár. Pedig most sem használnak fel többet sem vegyszerből, sem műtrágyából, mint amikor megállapították a földekre kijuttatandó mennyiséget - hanem a szerek ára növekedett. A tapasztalatokat maguk gyűjtik össze. Ha valahol tanácskozást tartanak bármily témából, amelyet Madocsán hasznosítani tudnak, akkor oda elküldik a szövetkezet illetékes emberét. Ézenkívül a KSZE-rendszertől kérik a segítséget. „Fizetünk, adjatok érte” - mondják a szövetkezet vezetői. Nádasi Jánost, a termelési rendszer körzeti agronómusát kérdeztük, milyen a kapcsolat a rendszer és a szövetkezet között: „Termelést formáló, az újat befogadó, az együttes munka örömének izét érző partnereink vannak itt. Azt tudjuk, hogy még több segítséget várnak tőlünk. Tulajdonképpen ez el is várható. Hiszen ők fizetnek. Nekünk az a dolgunk, hogy a taggazdaságunkat kiszolgáljuk.” A kiszolgálás nem jelenti a kiszolgáltatottságot egyik oldalról sem. Például a jobb együttműködés érdekében a KSZE ajánlatát kipróbálják 15-20 hektáros madocsai területen. így került a búza élére az MV-4-es, az MV-10-es, a Branan- ka. Mert kipróbálták, s bebizonyosodott, hogy melyik fajta jó azon a vidéken. Akadt, amit szinte kisöpörtek a határból.- Nem rengette meg a szárazság a szövetkezetei. Egy évvel ezelőtt, amikor már második éve volt akkor a szokotttnál szárazabb az év, megkötötték a vetőmagra a szerződést. Elmentek Bogyiszlóra, meg Decsre. Ott is hasonló talajviszonyok vannak. Néztek, érdeklődtek és átvizsgálták a KSZE sok évre visszanyúló értékelési rendszerét - akkor hoztak véglesőgaratos, háromhajós magtárt. Jövőre vesznek két nehéztraktort. Megnézték Tolnán az IH 6200-as vetőgépet, vettek egyet. Szombaton fejezték be az árpa vetését ezzel a géppel. És maradjunk még a tapasztalatcserénél. Ulbert Ádám, a bölcskei téesz elnöke elment Madocsára megnézni a búzát, a napraforgót, a kukoricát. Az a téeszel- nök ment el, aki olyan gazdaságban vezet, ahol a korábbi években mindenben „megverték” Madocsát. „Ti győztetek, mindenben jobbak vagytok.” - mondta a határjárás végén. S úgy gondolom, hogy az ilyen vélemények az emberekben nyomot hagynak, Madocsán és Bölcskén is. Szárazság - jó talajmunka, aszály - gondos felkészülés, az előrelátás - haszon. Szavakat lehet egymás mellé állítani, okokat keresni, magyarázni. De, az a gazda, aki nem lát előre, nem tud haladni a feszülő gazdasági helyzetben. Például: elhagyták az olajnapraforgót, mert kiszámították, hogy az iregi NSZK-beli exportra küldve 1,5-szer több tiszta hasznot hoz. A múlt hétvégéig a kukorica ötven százalékát betakarították. A búzát e héten kezdik vetni, a talajt előkészítették ehhez. Száz hektáron elvetették a repcét. A víz nélküli évek adatait nézzük meg: 1985-ben augusztusban 62 milliméter eső volt, idén 23, az összes csapadék augusztus végéig 340, illetve 301 milimé- ter volt. Idén, ha a kukorica még kapott volna két kisebb esőt, akkor a termés nem 7,7 tonna lett volna, hanem tíz. A búzából is fél tonnával többet tudtak volna megtárba vinni. Három kimondottan száraz év van mögöttük. Érthető, ha többet kell dolgozni a földeken, a termésért többet kell fizetni. Az egy mázsa búza megtermelési költsége, szűkítetten 182 forint volt 1983-ban, majd a következő évben 209 forint, 85- ben 210. A kukoricánál is hasonló a helyzet, az induló összeg 215 forint volt, tavaly 236, idén a búzánál, és a kukoricánál is egy mázsa termésre a tavalyinál többet kell költeni 40-50 forint körüli összeggel. Az állattenyésztés is megsínylette ezt a száraz évet. A tehenek 5200 liter körül adnak egy évben tejet, de ehhez sok takarmány kell. Négyszáz- negyven vagon siló készen van. A sertéseknek 160 vagon ccm-takarmány van raktárban. A tagoknak kiadnak 120 vagonra való kukoricát, hogy a háztáji se nagyon maradjon el az oda tervezet jövedelemtől. PÁLKOVÁCS JENŐ FOTÓ: CZAKÓ SÁNDOR Kovács József: Nincs akadály, pedig nehéz a munka ges döntést. S nem csodálkozunk, hogy idén ősszel ismét újfajta búzák kerülnek a földbe: az MV-14-es, a Bucsányi 20- as, a GK Kincső. A vetőmag drága, de ezen éppen úgy nem lehet és nem szabad spórolni, mint a szakemberek képzésén, vagy a hatóanyag visszajuttatásán. Ára van mindennek. A szakembereket éppen úgy „ébren” kell tartani, mint a termelési rendszerekkel a kapcsolatot. Az elnök, Scheidt Lajos szigoró ember. De a tagság érdekében az. S enged munkatársainak kockáztatni. Mint például az árpa esetében. A növény hozta a várt termést, de a szárszilárdsága rossz volt. Eltörött a súlyos fejek alatt. Megpróbálták a nitrogénes erősítést, sikerült. Azonnal csatlakoztak a folyékony nitrogénnel kapcsolatos programhoz. Mert „a mai rossz gépekkel, a mai rossz nitrogént jól kiszórni nem lehet”. Tehát oda kell húzódni, ahol a jó technikát kínálják. Az Agrokémiai Társulás annak mutatkozik az elnök szerint is. A technológiai fegyelem szigorítása mellett persze kell pénz is, pénz az új technika megvásárlására. Az a gyakorlat, hogy egyik évben gépekre, másikban egyéb termelési célokra fordítják a pénzt. Most építenek egy kilencezer tonnás, felNémeth László traktoros ellenőrzi a vetőgépe feltöltését Csuklós autóbuszok Az Ikarus 1987-től már nemcsak budapesti, hanem a székesfehérvári gyárában is készít csuklós várói autóbuszokat szovjet megrendelésre. A profilbővítést az teszi szükségessé, hogy a szovjet megrendelő 1987-re a korábbi 2200-zal szemben 4 ezer városi csuklós autóbuszt rendelt az Ikarus Karosszéria- és Járműgyártól. Az üzemben megkezdték a gyártásra való felkészülést, folyik a munkához szükséges eszközök megtervezése, a gyártóberendezések kivitelezése, a fel- szerszámozás. A gyártás kulcsembereit a budapesti törzsgyárban készítik fel az új tennivalókra. Az alapoknál kell kezdeni Bizonyos, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülését követően igen sokan nagy érdeklődéssel olvasták az újságokban Bányász Rezső államtitkárnak, a kormány szóvivőjének tájékoztatóját. Ebből most csak egy gondolatot idézünk és azt feszegetjük, remélve, hogy szavunk nem marad pusztába kiáltott, hiszen a Minisztertanács döntései egyként kötelezőek „fenn és lenn". A többi között - a minisztertanácsi megállapításra alapozva - ezt hagoztatta a szóvivő: Mindenekelőtt a tömegsportnak kell végre elfoglalnia méltó helyét, a többi között azzal, hogy a sportpályák, uszodák, tornacsarnokok szélesebbre tárják kapuikat a lakosság előtt, s a falvakban, vagy a lakótelepeken is mindenütt létrejönnek a testi felüdülés vonzó lehetőségei. Egyenes, világos beszéd, a tennivaló megjelölése szolgálja azt az ősi felismerést, hogy ép testben ép lélek. Valljukbe - vagy tagadhatjuk, de az igazság akkor is igazság marad -, az utóbbi időben, évtizedekben, nem a tömegsport, sőt nem a tömegek érdeke volt a fontos a hivatalos sportvezetés számára. Sőt a tömegsportot, a tömegek testedzését, sikerült elhanyagolniok. Meg is lett az eredmény, a tömegsport - lehetőségek hiányában, hiszen a lehetőségekből kiszorították - elsorvadt, az élsport pedig - no azt ítélje meg ki hogy akarja. Az élenjárók csak a tömegekből emelkedhetnek ki - és nemcsak a sportban. Ennek fölismerése megtörtént. Reméljük a gyakorlatban való megvalósítása se sokáig várat magára. Sem az egyik, sem a másik területen. Tárjuk ki tehát a sportcsarnokok, uszodák, sportpályák kapuit a széles közönség, elsősorban a gyerekek előtt? Föltétlenül. . _ A tengerentúlról érkező magyar csoport másik tagja volt. A spanyol szabadságharc leverése után ő Kanadába tért vissza, csak később, 1948-ban jött haza Szekszárdra. Amikor 1936 őszén a fiatal Spanyol Köztársaság élet-halál harcát vívta a Francót támogató olasz és német fasiszták ellen, megmozdult a haladó világ. 54 nemzet ökéntesei szerveződtek az „ezer nyelvű, egyszívű brigádba”. A résztvevő mintegy másfél ezer magyar a két világháború között emigrációba kényszerülők soraiból verbuválódott. A tengerentúlról érkezők - az un. „kanadás magyarok” - alkották az egyik csoportot. Köztük harcolt két Tolna megyéből elszármazott is. Takács György (1902, Értény) Azért kényszerült emigrációba, mert a Tanácsköztársaság vörös katonája itthon állandó csendöri zaklatásnak volt kitéve és munkát sem kapott. 1936 őszén 170-ed magával érkezett Spanyolországba, ahol a Szalvai Mihály parancsnoksága alatt harcoló Rákosi zászlóaljba került. Rajk László mellé osztották be, aki a zászlóalj politikai biztosa volt. Részt vett Madrid védelmében és az Ebro mentén kibontakozó harcokban. Az utolsók között hagyta el Spanyolországot. Végigjárta a francia és német internáló táborokat, majd 1941-ben tért haza. Schmidt József (1904, Szekszárd) Miklós István (1898, Ozora) 1937 elején Magyarországról érkezett Spanyolországba. Azért kényszerült emigrációba, mert Horthy bírósága 14 társával együtt letartóztatta és „kommunista szervezkedés” vádjával börtönbüntetésre ítélte. Az illegális kommunista párt segítségével sikerült külföldre szöknie. Csehszlovákián és Franciaországon keresztül érkezett Spanyolországba. Végigharcolta az Ebro mentén és az aragó- niai fennsíkon folyó ütközeteket. 1939 őszén őrnagyi rendfokozattal az utolsók között hagyta el Spanyolországot. Franciaországban őt is internáló táborba zárták, de megszökött. A magyar határon elfogták és a szegedi Csillag börtönbe zárták. Ott a kommunista szervezkedésért kapott másfél év börtönbüntetést tiltott határátlépésért további 8 hónappal megtoldották.
