Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

2ÍnÉPÜJSÁG / 1986. október 15. Kádár János fogadta a MTESZ vezetőit Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára fogadta Fock Jenőt, a Központi Bizottság tagját, a MTESZ elnökét és dr. Tóth Jánost, a MTESZ főtit­kárát, akik tájékoztatást adtak a szövet­ség szombaton kezdődő küldöttközgyű­(Folytatás az 1. oldalról.) A Varsói Szerződés tagállamai külügy­minisztereinek találkozóján kedden Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió kül­ügyminisztere tájékoztatást adott Mihail Gorbacsov főtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök reykjavlki találkozójáról. A szövetséges államok külügyminisz­terei teljes támogatásukról biztosították a Szovjetuniónak a találkozón képviselt építő álláspontját, nagyra értékelték a nagy horderejű és messzemenő kezde­ményezéseket, amelyek valós távlatokat nyitnak a fegyverkezési verseny megfé­kezésére, az atomfenyegetés elhárításá­ra. Hangsúlyozták annak szükségessé­gét, hogy az amerikai kormány lépjen végre a kölcsönösen elfogadható megol­(Folytatás az 1. oldalról) Reagan kijelentésiet haladéktalanul elvetette több vezető amerikai politikus, közöttük Gary Hart szenátor, a demokra­ta párt egyik lehetséges elnökjelöltje, és Thomas Foley, a képviselőház demokra­ta pártcsoportjának helyettes vezetője. Gennagyij Geraszimov, a szovjet kül­ügyminisztérium szóvivője az ABC tele­víziós hálózat kérdéseire válaszolva úgy kommentálta az elnök beszédét, hogy az korántsem volt meggyőző. Geraszimov hozzáfűzte: az ajtó a megegyezések előtt a Szovjetunió szerint is nyitva áll - de ehhez el kell távolítani az akadályt, fel kell adni az űrfegyverkezési programot. lésének előkészületeiről. Kádár János elismeréssel szólt a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövet­ségének szerepéről az ország gazdasági fejlődésének előmozdításában, és ered­ményes munkát kívánt a közgyűlésnek. dások keresésének útjára a háború és béke kulcsfontosságú problémáiban. A Szovjetunió bátor és felelősségteljes lé­pései által kínált történelmi lehetőséget nem szabad elszalasztani - hangoztat­ták. A találkozó résztvevőinek határozott szándéka a párbeszéd folytatása, és az is, hogy továbbra is tevékenyen fellépnek a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének létrehozásáért - tették hozzá. Constantin Dascalescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RSZK miniszterelnöke kedden este vacsorát adott a Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bizottsága ülésé­nek résztvevői tiszteletére. Reagan elnök egyébként beszédében azt mondotta, hogy „változatlanul érvé­nyes Gorbacsov meghívása”, de Izlan- don „nem adta jelét annak, hogy mikor akar az Egyesült Államokba látogatni, ha egyáltalán akarja ezt”. Geraszimov abban egyetértett Reagan elnökkel, hogy még mindig van remény a tárgyalások felújítására és a megegye­zésre.- A csillagháborús program és a hadászati fegyverzetkorlátözás egymást kizáró alternatívák, amelyek nem létez­hetnek együtt - jelentette ki Paul Warnke, a SALT-ll-tárgyalásokon részt vett ame­rikai delegáció egykori vezetője. Az iráni miniszterelnök életrajza Mir Hoszein Muszavi 1942-ben szüle­tett a kelet-azerbajdzsáni Hamenei hely­ségben. A középiskola elvégzése után a Teheráni Egyetem építészeti és városter­vezési szakán folytatott tanulmányokat, s barátaival együtt alapító tagja volt az egyetem első Iszlám Társaságának. 1973-ban a SAVAK, a sah titkosrendőrsé­ge letartóztatta. Az 1979-es iszlám forra­dalom győzelme után Mir Hoszein Musza­vi az újonnan létrehozott Iszlám Köztársa­sági Párt egyik vezetője és a párt hivatalos lapjának, az Islamic Republic-nak - Isz­lám Köztársaság - kiadója és főszerkesz­tője lett. 1979-től a testület fennállásáig tagja volt az Iszlám Forradalmi Tanácsnak. Dzsavad Bahonar miniszterelnök kormá­nyában rövid ideig a külügyminiszteri posztot töltötte be. Mir Hoszein Muszavi 1981. október 29-e óta áll a kormány élén. Az iráni miniszterelnök több vallásfilo­zófiai, történelmi, kulturális és társada­lompolitikai mű, illetve az iszlám forrada­lom elméletével foglalkozó írás szerzője. Velünk élő Velünk élő történelem címmel csütörtökön kezdi sugározni a te­levízió azt az új dolcumentumfilm- sorozatot, amely 1956 októberé­nek drámai eseményeit, valamint az azt követő időszak legfonto­sabb állomásait idézi fel. Az azo­nos címmer tavaly bemutatott, s hazánk legutóbbi négy évtizedét összefoglaló hétrészes dokumen­tumfilm készítői - a szerkesztő Berecz János és Radványi Dezső, valamint Mátray Mihály rendező - ezúttal újabb hat fejezetben az ok­tóber 23-án kezdődött és hamaro­san tragédiába fordult eseménye­ket dolgozták fel. Tanácskozik a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottsága Viták Reykjavik tanulságairól Nukleáris választás Nagy-Britanniában Margaret Thatcher miniszterelnöknő a biztonsági szolgálat embereinek gyűrűjében a toryk Bourne- mouthban tartott évi konferenciáján Egy munkáspárti Nagy-Britannia - „semleges” Nagy-Britannia lenne. Atom­fegyvereitől „lemeztelenítve” pucéran ül­ne a tárgyalóasztalnál a nukleáris zsaro­lásnak kiszolgáltatva. Aki feladja a nuk­leáris elrettentést, az a NATO stratégiai alapját és létjogosultságát tagadja meg, s nem lehet többé a nyugati szövetség hű­séges és megbízható tagja. A haza, a szabadság, a jelen és a jövő nemzedé­keinek védelme immár egyedül és kizá­rólag konzervatív kormányosnál van jó kezekben letéve. Tömören így összegződött múlt pénte­ken Margaret Thatcher miniszterelnök asszony értelmezésében a pártkonfe- renciák hagyományos őszi évadjának négy héten át dúlt szócsatája. A konzer­vatív párt híveit sorsdöntő ütközetre moz­gósító Vaslady záróbeszéde természete­sen nem a vita lezárása volt. Hanem a választási küzdelem nyitánya. Méghoz­zá a szigetország történetében az első „nukleáris választás” nyitánya. A „független brit nukleáris elrettentő erő” nem először kerül politikai viták gyújtópontjába. Mindeddig azonban csupán a Munkáspárton belül csaptak össze a nézetek az alapkérdésben: íté­letnapig nukleáris fegyverek árnyékában élni, vagy végérvényesen megszabadul­ni tőlük. A Munkáspártban a hatvanas évek elején kezdődött az egyre viharo­sabbá váló vita a nukleáris korszak di­lemmájáról. Csaknem negyedszázadon át marcangolta a Labourt az antinuk- leáris balszárny és az elrettentés mellett kardoskodó jobbszárny, illetve a kettőjük között ingadozó-békítgető centrum vi­szálykodása. A belharcok többször ve­zettek nyílt pártszakadáshoz, s nemegy­szer választási vereséghez. Az atomle­szerelés híveinek előretörése volt a köz­vetlen kiváltója annak is, hogy az atlantis- ta „négyek bandája” - dr. David Owen egykori külügyminiszter vezetésével - szakított a Labourral és új pártot alapított. Az újdonsült Szociáldemokrata Párt bal­szerencséje, hogy - más „harmadik le­hetőség" nem lévén - azzal a Liberális Párttal kötött választási szövetséget, amely az idén is a nukleáris elrettentés ellen foglalt állást. A Munkáspártban az idei konferencián eldőlt a negyedszázados vita. Először kötelezték kormányukat a brit atomfegy­verzet záros határidőn belüli teljes lesze­relésére és a szigetországban lévő ame­rikai támaszpontokon tárolt nukleáris fegyverek maradéktalaij eltávolítására. Ugyanakkor határozatilag leszögezték: Nagy-Britannia munkáspárti kormány­zás alatt is hűséges tagja marad és ha­gyományos fegyverzetével vesz részt a „közös védelemben”. Nem a NATO-val, hanem a „megvívha­tó nukleáris háború doktrínájával” kíván szakítani a Munkáspárt. És ha Thatcher asszony értelmezésében ez azonos a NATO létjogosultságának tagadásával, akkor a „nukleáris választás” valóban ki­tágulhat Nagy-Britannia nemzetközi sze­repére és külpolitikai irányvonalára is. A konzervatív pártban nem volt és ma sincs vita az alapkérdésről. Zsör- tölődések, kisebb-na- gyobb belvillongások voltak és vannak is a nukleáris ütőerő fenn­tartásának és korszerű­sítésének költségeiről és az amerikai rakétáktól való függőség elfogad­ható mértékéről. De so­hasem arról, hogy le­gyen-e vagy sem nuk­leáris elrettentője Nagy- Britanniának. A nukleá­ris fegyverek iránti hű­ség ma inkább, mint va­laha, a hazafiság mércé­je a tory párt értékrend­jében. A „nukleáris front” te­hát most először egyértelműen a két fő politikai erő - konzervatív kormánypárt és az ellenzéki Munkáspárt - között hú­zódik. A toryk örömmel, a választási győ­zelmek esélyének megújult reményével mentek át támadásba. A Munkáspárt kényszerből. Máskülönben elvesztette volna az atomfegyvermentes világ mellett elkötelezett „lelkét” és leglelkesebb hí­veit. És sohasem találta volna meg egy­ségét, ami nélkül nem lehet választáso­kat nyerni a brit szigeteken. Lehetséges, hogy a következő válasz­tásokat az atomelrettentő-vita dönti el a Vaslady javára. Legalábbis ezt jósolja a brit s akértők többsége. De a miniszter- elnök asszonynak előbb még meg kell győznie a közvéleményt, hogy nemcsak a külső ellenséget, hanem a kormányzá­sának nyolc éve alatt felhalmozódott gazdasági-szociális gondokat-bajokat is képes elrettenteni. Köves Tibor (London) Mai kommentárunk Ország portré: Irán Irán, ez a közép-keleti ország egyik legfontosabb gazdasgi partnerunk a fejlődő világban. Kormányfőjének mostani látogatása a legmagasabb szintű politikai érint­kezés a két állam között az iráni forradalom győzelme óta. Magyarország az elsők között ismerte el az új rendszert, majd kikiáltása után az Iráni Iszlám Köztársaságot. Ősi állam Irán, történelme több évezredes. Az elmúlt évszázadokban sokszor tá­madtak rá idegen hódítók, ám sikerült megóvnia eredeti kultúráját. Területe 1648 000 négyzetkilométer, lakóinak számát egy korábbi becslés 34 millióra teszi. Hamarosan újabb népszámlálást tartanak, ami majd pontosabb adatokat szolgáltat. Nyilvánvalóan változott a lakosság száma: jelentős a népszaporulat, s ugyanakkor a több mint hat éve tartó háború a szomszédos Irakkal sok emberéletet követel. Iránt a második világháború előtt Perzsiaként emlegették. Tény, hogy a lakosság mintegy fele perzsa, s ez az ország hivatalos nyelve is. Az iszlám köztársaság azon­ban lehetővé tette, hogy a többi nemzetiség és törzs is saját anyanyelvét használ­hassa. Iránban ugyanis nagyszámú türk (azerbajdzsán és türkmén) él, sokan van­nak az iráni népekhez tartozó kurdok és baludzsiak is. Ezenkívül az országnak van­nak nomád lakosai is, akik saját törzsi nyelvüket beszélik. Az előző rendszertől az iszlám köztársaság nagyarányú analfabétizmust örökölt, ennek felszámolása jelen­tős feladat - különösen a nem perzsa anyanyelvűek között. Az iráni iszlám forradalom velejéig romlott imperialistabarát rendszert buktatott meg. A mozgalomban meghatározó szerepet töltött be az iszlám itt uralkodó siita ágának papsága. A köztársasági alkotmány államvallássá tette a siita hitet, az or­szág vezetőjévé a legnagyobb tekintéllyel rendelkező hittudóst téve meg. Khomeini Ajatollah, aki azóta Irán első számú embere, nevezi ki az elnököt és kormányfőt, fe­loszlathatja a nemzetgyűlést, népszavazást írhat ki. Az iszlám köztársaság alkotmá­nya számos olyan jogot biztosított a néptömegeknek, amelyet a korábbi monarchia nem adott meg. Az iráni gazdaság a sah uralmának éveiben kizárólag a kőolajon alapult. Akkor nagyarányú fejlesztéseket kezdtek, s egy sor ipari létesítményt vásároltak, nyugati licenszeket honosítottak meg. A forradalom után változott a gazdaság fej­lesztésének stratégiája, nagyobb hansúlyt kapott a mezőgazdaság, hiszen a lakos­ság túlnyomó része továbbra is falun él, életkörülményeiknek javítása elengedhe­tetlen. Az ország fő jövedelmi forrása azonban az olaj maradt, annak ellenére, hogy az Irakkal folytatott háború okozta károk, valamint az utóbbi időszak negatív árrob­banása jelentősen megcsappantotta a bevételeket. Az Iráni Iszlám Köztársaság kormánya antiimperialista külpolitikai irányvonalat követ. Részt vesz az el nem kötelezett országok mozgalmában, támogatja a nemze­ti jogaiért küzdő palesztin népet. Irán érdeklődést mutat a szocialista országokkal való kapcsolatok iránt is. Ezt bizonyítja a Szovjetunióval közelmúltban lezajlott több tárgyalásuk, továbbá Mir Hosszéin Muszavi kormányfő látogatása az NDK-ban, s hazánkban. Fehér bottal Akkor is, ha ma már egyre több könyv - elsősorban szakkönyv - jelenik meg Braille-írással. Legújabban pedig kifej­lesztették a Braille-lab számítógépet, amelyet vakok is tudnak kezelni. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a Számaik és a Fővárosi Pedagógiai Inté­zet támogatásával számítógépes alapo­zó tanfolyamot szervezett, amelyet tizen­hatan végeztek el sikeresen. így újabb pálya nyílt meg a vakok előtt: a legkor­szerűbb szakmák egyike, a számítógé­pes programozói munkakör. Van már le­hetőségük sportolásra is. Sokan és sokat segítenek a vakoknak, hogy teljes embernek érezhessék magu­kat. Testi fogyatékosságukról elfeledkez­niük nem lehet, hiszen a legdrágább hiányzik nekik: a látás, a szemük világa. De a mostaninál is többet tehetnek értük az emberek, a nagy többség, azok, akik el sem tudják képzelni mit jelent, ha vala­ki semmit sem lát a körülötte lévő, élő vi­lágból. Most készít filmet az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanács „Hogyan segít­sünk?” címmel. Arra hívja fel a látók fi­gyelmét, hogy vigyázzanak a világtala­nokra, segítsék őket a közlekedésben, a tájékozódásban. Szomorú időszerűsé­get ad a filmnek, hogy az utóbbi időbér sok baleset ért vakokat. Többnyire azért mert nem volt náluk a fehér bot. Mert ez nemcsak jelkép - segítség is c mindennapi életben, s egyben felhívás mindenki számára: segítsünk nekik, ad­junk meg minden tőlünk telhető támoga­tást azoknak, akik nem részesülnek a lá­tás örömeiben. Fogjuk meg a kezüket, ha át akarnak menni az utca túloldalára, se gítsünk nekik a járműveken, engedjül előre őket vásárláskor, álljunk meg aká a zebrától távolabb is gépkocsinkkal, ha látjuk, hogy fehér botos ember közeledik Mindezekre hívja fel a figyelmünket a fehér bot nemzetközi napja, s arra is, - hogy mindez nemcsak egyetlen napra szól. V. E Nobel-békedíj odaítélése béri méltóság szószólójává vált” tévé kenységével. A bizottság „erőszakkal és faji gyű lölettel terhes korunk egyik legjelentő sebb szellemi vezetőjeként” jellemzi Wie seit. Elie Wiesel 1928-ban született Mára marosszigeten. Az amerikai Elie Wieselnek ítélte oda kedden az idei Nobel-békedíjat az illeté­kes norvég parlamenti bizottság. A bizottság azzal indokolta döntését, hogy a zsidók második világháború alatti szenvedéseinek'leírásával, illetve nap­jaink emberi jogi kérdéseivel foglalkozó amerikai író-publicista „a béke és azem­Sokszor mondjuk, ha valami na­gyon drága nekünk: „úgy vigyázunk rá, mint a szemünk világára!” talán nem is mindig gondoljuk végig, mek­kora kincs a látás. Inkább olyankor, amikor - utcán, járművön - merev te­kintetű emberekkel találkozunk. Fe­hér bottal tapogatják ki maguk előtt az utat. Jóérzésü ember félreáll a fe­hér bot útjából, sőt, át is segíti a bi­zonytalankodó vakot az utca másik oldalára vagy karonfogja, hogy köny- nyebben léphessen föl a villamos, az autóbusz lépcsőjén. Egy évben egyszer az egész világon gondolnak rájuk: október 15-én, a fehér bot nemzetközi napján. Bizonyára azért éppen október 15. lett a vakok és gyen­génlátók napja, mert ilyentájban kezdő­dik - legalábbis az északi féltekén - az esős, lucskos idő, amikor csúszóssá vál­nak a járdák, ép látású ember is nehe­zebben - és mindenképpen óvatosab­ban - közlekedik. Időszerű ilyenkor azokra gondolni, akiknek csak a fehér bot ad némi biztonságot. Régen a társadalom kitaszítottjai vol­tak a vakok, jótékonykodók kénye-ked- vére utalva, vagy elfogadva a család ke­gyelemkenyerét. El volt zárva előlük a ta­nulás lehetősége is, pedig számos példa bizonyította, hogy képességeik semmivel sem kisebbek, mint a látó embereké: kü­lönösen a zene terén adott kiválóságokat a világtalanok szűkebb társadalma az emberiségnek. Ma is vannak nehézségeik az elhelyez­kedésben, hiszen lehetőségeik korláto­zottak. Telefonközpontosként, zongora­hangolóként dolgoznak - s szinte kivétel nélkül úgy, hogy méltán vívják ki a látó dolgozótársaik megbecsülését. De van­nak már jogászok is köztük. Elképzelni is nehéz, mekkora erőfeszítést kellett ten­niük a diplomáig.

Next

/
Thumbnails
Contents