Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

4 InîÉPÜJSÀG s Moziban Már megint egy UFO Az Európát kommersz termékeivel el­árasztó amerikai filmipar kétségtelenül kifogyhatatlan a nézőcsalogató, hatás- vadász ötletekben, és módjában áll egy gyengécske, legalábbis gondolkodásra alig késztető mese lazán, epizodikusán illeszkedő cselekménysorát szerencsét­len világűri szörnyekkel, katasztrófákkal, lángnyelveket rugó kancákkal föltupíroz- ni. (Csak közbevetve: a filmben látott, égen úszó lovakról jutott akkor eszembe, hogy nekünk a tejút csillagködét rúgó égi lovasokkal legendáink, költészetünk ré­vén is mennyivel, bensőségesebb a kap­csolatunk.) Mondjuk, úgy tíz, de inkább tizenöt év­vel ezelőtt a „Támadás a Krull bolygó el­len” című filmnek, ennek a horrorisztikus elemekbe, borzongató csillagközi at­moszférába csomagolt mesének lett vol­na még némi, szemfényvesztő újdonság­értéke. Ám ebben a P. Yates által rende­zett műben, amelyben már-már tradíció­ként, a középkor heroikussá álmodott alakjai csatáznak a sci-fi-fantázia földré­széin, emberszabású rémeivel, ismerős maszkok, ismerős tűzesők és földindulá­sok, a szokásos, ügyesen komponált ret­tenet részesei lehetünk. A látottaknak a naivitás lehet akár a legfőbb erénye is, ha igazságát gügyö­gés nélkül szeretné eljuttatni a gyerekek­hez. Ez elsősorban nem is lélektani, ha­nem az alkotói metódust is érintő műfaj­elméleti kérdés. Hogy a filmben tisztá­zatlan a korosztályi szempont, az kiderül a szereplők motiválatlan buzgólkodásá- ból, kimódolt párbeszédeiből is, ellent­mondásban a felnőttek szórakozásigé­nyére is spekuláló, naturálisán színezett, agresszív mozzanatokkal. A Jó és Gonosz harcában természete­den itt is perdöntő a szerelem mindenha­tósága, a történet tulajdonképpeni mon­danivalója. Az öreg Ynyr megbocsátó te­kintetétől az egykori kedves, a Háló gyer­mekgyilkos özvegye a hajdani szép fiatal nővé változik, aki hajlandó a Szörny titkát is elárulni, és ugyanígy, Colwyn herceg Lyssa iránt érzett olthatatlan sze­relme és szívjósága az a tűz, amely végül is megöli a csillagkővel megsebesített szörnyet. A mesék logikája persze fölösleges kérdésnek tartja, hogy ez a rejtélyes szikla-alakzat, ez a kőből épült UFO-ins­talláció mit keres Földünkön, - azaz el­idegenítő költői blickfanggal - a Krullon. Mindenesetre a mese agresszivitásra épített stratégiai szabályai szerint ennek így kell történnie. Lakója, az irracionális régiókból érkező, gonosz látogató nem ismer, és nem is ismerhet el más erőt, csak a hatalomét, amelynek természetes eleme az erőszak és a gyilkosság. Rá­adásul csúnya is szegény. De bárhogyan is van, a szupergonosz és szuperrút Ölök vezérének, ami a szép Lyssa kivá­lasztását illeti, nincs is olyan rossz ízlése. Bóka Róbert A fiatal pár a Szörny birodalmában Körzeti döntő Dombóváron Országos falusi vers- és prózamondó verseny A mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek V. kongresszusa tiszteletére a Terme­lőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Népművelési Intézet vers- és prózamon­dó versenyt hirdetett, amelyre a falun élő, illetve a termelőszövetkezetekben dolgozó harminc év feletti, irodalmat sze­retők jelentkezését várták. A korábban megtartott megyei selejte­zők után október 11 -én Baranya, Féjér, Pest, Somogy és Tolna megye versmon­dói találkoztak Dombóváron a városi mű­velődési központban, hogy összemérjék tudásukat és eldőljön, hogy az öt megyé­ből kik azok a legjobbak, akik az orszá­gos döntőbe továbbjutnak. A versenyfelhívás nem jelölt meg köte­lező témaköröket, így az indulók a teljes magyar irodalomból és népköltészeti anyagból választhattak és szólaltathattak meg alkotásokat. Ennek is köszönhető az a hihetetlen sok szín, tartalmi és műfaji gazdaság, amely a csaknem egész na­pos programot jellemezte. A klassziku­saink és a XX. századi neves írók és köl­tők mellett elhangoztak kevésbé ismer­tek művei is. Az elmondott alkotások kö­zel fele a népművészet körébe tartozott és a hagyományos műfajok - a népballa­da, népmese - mellett többen vállakoz­tak arra, hogy összegyűjtsék és a közön­ség elé vigyék szűkebb környezetű^ népi életének, a közelmúlt eseményeinek még le nem írt, többnyire adomázó stílu­sú anyagát. Persze előfordult, hogy ezek nem mindegyike kerül be az irodalom ér­tékei közé. A sok színt nemcsak az elő­adott alkotások változatossága jelentet­te, hanem az a tarkaság is, amely a sze­replőket korban, temperamentumban, előadói felfogásban, egyéniségében jel­lemezte. Külön élményt jelentett a nézők­nek az a természetes közvetlenség, ahogy a - pódiumhoz nem szokott - el­sősorban az idősebb generációhoz tar­tozó szereplők kiálltak a közönség elé. A verseny magas színvonalát a zsűri elnökének - dr. Czine Mihály egyetemi tanárnak - elismerő szavai mellett az is bizonyította, hogy a dombóvári körzeti elődöntőből - amely a szarvasi és az egri után került megrendezésre - az eddigi gyakorlattól eltérően nem tíz, hanem ti­zenegy versenyző jutott tovább. Dicséret illeti Tolna megye versenyzőit, akik az igen nehéz versenyben helytálltak. Közü- . lük a legeredményesebb szereplő Kiss János, a Decsi Egyetértés Termelőszö­vetkezet tagja és Farkas Lázár, a Lengye- li Mezőgazdasági Szakmunkásképző In­tézet és Szakközépiskola dolgozója kép­viseli majd megyénket az országos dön­tőn. A verseny iránti érdeklődés, a megyei és a körzeti bemutatók színvonala egyér­telműen bizonyítja, hogy a kezdeménye­zés feltétlenül folytatást kíván. Az adott körben hozzájárult az irodalmi alkotások szeretetének elmélyítéséhez, terjeszté­séhez és élményt jelentett a szereplők­nek és a közönségnek egyaránt.-ó­Magyar színházi siker Berlinben 1986. október 14. Tévénapló Műsorváltozás A színházban élt és a színháznak. Már kétéves korában színpadra lépett, Lakner bácsi gyerekszínházának egyik sztárja volt, s nem is lett hűtlen soha a színházhoz, miként a színházat sem lehetett elképzelni Ruttkai Éva nélkül. Tudtuk, hogy beteg, amikor utoljára Szekszárdon járt, a Márffy-kiállitás megnyitóján, mozdulatain is érezni lehetett a betegséget, de a színházhoz ekkor sem lett hűtlen, s Dürrenmatt ma már klasszikusnak számító darabjával, Az öreg hölgy látogatásával búcsúzott. Dürrenmatt a darab végéhez csatolt utószavában azt mondja a színészeknek, „játsszátok jól a cselekményt, amit én a színpad előterében ábrázolok, s a háttér majd magától kiformálódik”. Rittkai Éva a kevesek közé tartozott, akik nemcsak jól játszották a szerepet, hanem a titkot is tudta, amitől valóban „kiformálódik" a lényeg, mint egyik első nagyszerepében, O'Neill Amerikai Elektrájának Laviniájában, mely­nek Orestes-Orinja Latinovits Zoltán volt. Claire Zachanassian szerepével búcsúzott. Betegen, fájdalmakkal, s maga is tudta, hogy ez valóban a búcsú. Az előadásra éppenséggel lehetne megjegyzést tenni, a befejezés például nem egészen Dürrenmatt szellemében történt, s ilyen mértékben kár is beavatkozni a szerző szándékába, de most csak Ruttkai volt fon­tos, aki utolsó erőfeszítésével állta a végső próbát, a szellem erejével győzve le a test esendőségét, mintegy a végzettel is dacolva. Temetése előtti napon vetítették a Vígszínház előadásáról készült felvételt. A mű­sorváltozás, tisztelgés volt emberi és művészi nagysága előtt. A pécsi példa 1952-ben mindössze 152 tétellel szerepelt a Képtár a pécsi múzeumok gyűjte­ményében, s amikor 1955-ben megindult a módszeres gyűjtés, tulajdonképpen er­re a szerény anyagra kellett támaszkodni, melynek egy része másodlagos, inkább szociális indíttatású helyi vásárlás volt. Pécs azóta, az elmúlt három évtized alatt európai viszonylatban is jelentős múzeum-város lett, példát adva a tervszerű gyűj­tésre, korszerű múzeumok kialakítására. A mai Modern Magyar Képtár alapját dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus ajándéka vetette meg, aki előbb feleségének, Forgács Hann Erzsébetnek 44 szobrát, majd rajzait ajánlotta fel, később ezt gazdagította a modern magyar művészet számos mesterművével. Egry, Derkovits, Gulácsy, Rippl-Rónai művek kerültek a múzeum­ba, ezt gazdagította dr. Tompa Kálmán híres magángyűjteménye, melyben Rippl- Rónai, Csontváry, Ferenczy, Réti alkotások voltak. Az ajándékozások mellett egyre jelentősebb lett a vásárlásokra fordítható összeg, ugyanis múzeumot létrehozni, ki­zárólag ajándékozásra számítva, nem lehet. Ugyanakkor azt is figyelembe kell ven­ni, hogy Pécs kivételesen szerencsés helyzetben volt, mert itt élt, évtizedeken át, a század képzőművészetének egyik vezető egyénisége, Martyn Ferenc, akinek több alkotását megvásárolták, köztük a Vázlatok a kuruc korról című 35 képből álló soro­zatot, a művész pedig - egyebek között - Petőfi-sorozatát, 103 festményét, 20 szobrát ajándékozta a múzeumnak, ami független az 1978-ban létrehozott s a napokban nyilvános múzeummá lett Martyn-gyűjtemény anyagától. A televízió hatásos filmet készített a Pécsi Modern Képtárról, kevés szöveggel, mindig a képekre helyezve a hangsúlyt. Szép film volt, de több is ennél, tanulságos, bemutatva egy európai színvonalú gyűjtemény fokozatos kialakulását. A szekszárdi múzeum most kezdi megalapozni képtárát, amihez mindenek előtt az Igen jelentős régi képanyagot kellett kiszabadí­tani a méltatlan fél-feledettségből, a restaurálás pedig olyan pénzeket visz el, ame­lyeket vásárlásra lehetett volna fordítani. A korábbi vásárlásokból kevés a múzeum­hoz méltó munka, így elsősorban a régi anyagra kell támaszkodni, s ezután kezdőd­het a tervszerű gyűjtés. Szekszárd valószínűleg soha nem tud olyan múzeum-együttest kialakítani, mint Pécs, de a megkezdett munka arra enged következtetni, hogy gazdag és remélhe­tőleg gazdagodó gyűjteménye szervesen illeszkedik a hazai képtárak sorába. Éh­hez a pécsi példa is segítséget nyújthat. Vészi Endre köszöntése Az elmúlt évtizedekben szemünk előtt vált irodalmunk egyik meghatározó alakjá­vá, a század egyik klasszikusává. Költőként kezdte, korai versei fölött József Attila áldása, s a vershez mindmáig nem lett hűtlen, de legalább ilyen fontos prózája, s írásaiból tulajdonképpen meg lehetne rajzolni korunk társadalmi képét. Mindenre érzékenyen reagál, s nemcsak az 50-es éveket ábrázolta meggyőző erővel, nap­jaink életének is ismeri a felszín alatti életét. Híres novellája, A sárga telefon a kor- társ magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye. Kendőzetlenül beszélt életéről, hivalkodás nélkül munkájáról, József Attilához fű­ződött kapcsolatáról, hallottuk néhány szép versét, láttuk otthonában, szentendrei kis házában, - egy gazdag, munkában töltött élet tanúi lehettünk. Szavai oly termé­szetesen csengtek, mint írásainak tiszta mondatai, pátosz nélkül, mert mindig a valóság volt legfőbb ihletője. Óriási sikerrel vendégszerepeit a ka­posvári Csiky Gergely színház a vasár­nap zárult berlini ünnepi napokon. A magyar társulat két estén Lorca Ber- narda Álba háza című darabját, majd a hét vége két napján Bulgakov a Mester és Margaritájának színpadi változatát ad­ta elő, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. A berlini közönség minden előadás után nagy ünneplésben részesített a ma­gyar művészeket, igen lelkes, hosszan tartó tapssal Köszönte meg a vendégsze­Színes személyiségek Kezdetben jóízűt lehetett humorizálni az Elmebajnokság című műsor címével, - olyanféleképpen, hogy az elmetornászokból lesznek az elmebajnokok. Ez utóbbi már az elején sem volt igaz - legfeljebb kicsit vérfagyasztónak találtuk a „villa­mosszékeket'’, a villogó lámpákkal. Azóta a gyakorlott szereplők megszokták, a né­zők is elfogadták a helyzetet. A keret tökéletesen mellékessé vált, hiszen az évek folyamán kialakult a törzsgár­da, akik az elmebajnok címért versengenek, és évről-évre új arcok is feltűnnek. A televízió titka az okos emberek jelenléte, a velük való közvetlen kapcsolat. A műsor­ban megismerhettünk néhány kivételes személyiséget, akiket visszavárunk, akik­nek tudása sok embert odaültet a képernyő elé. Most már jó lenne velük mégjobban megismerkedni, valahogy közelebbről. Nem biztos, hogy ennek a játéknak a keretei között, de elképzelhető most már egy „szuperdöntő”, ahol nem az idővel vívják a harcot, hanem valóban egymással, ahol módjuk van a jelenleginél kötetle­nebb formában bemutatni, mit tudnak, ahol színesnél színesebb személyiségük is jobban megmutatkozhat. A műsoridő is változtatható, a játék már nem délutáni kö- nyed „töltelékműsor”. Valamikor a Kapcsoltam esti műsor volt, közvetlenül a főmű­soridő után. Az Elmebajnokság is megérdemelne már egy ilyen helyet, és negyven perc helyett hatvanat addig is, amíg a „szuperdöntőt", akár évenként is megrendez­nék. Továbbfejleszthető az ötlet sokféle formában, például úgy, hogy az előző évi elmebcjnok, vagy meghatározott keretek között a korábbi szereplők „kihívhat­ják” mindaddig, amíg akad az országban játékos kedvű és sokat tudó ember...-i ­replést. Az idén 30. alkalommal megren­dezett berlini ünnepi napok igen változa­tos és gazdag programjában 24 ország­ból összesen 35 együttes és 22 szólista lépett föl. A rendezvénysorozat 17 napig tartott. Hetvenéves, mögötte nagyon jelentős életmű, ami szerencsére ma is gyarapo­dik. „Mert minden elvégeztetett / de minden még befejezetlen" - irta legutóbbi ver­seinek egyikében, s őszintén hisszük, hogy valóban befejezetlen még az életmű. Juhász Ferenc is ezzel köszöntötte, s méltóbbat mi sem mondhatunk: „Olvassalak, olvassunk még, mert a tudatos tiszta szó az, ami mindig fölemel. A tied pedig az!" CSÄNYI LÁSZLÓ Rádió Ebéd utáni jogpropaganda Már jó ideje megfigyelhető, hogy a rá­dió adásaiban a vasárnap délutáni órák­ra áttevődött néhány olyan műsor, amely nagy hallgatóságnak örvend. Ezek az adások célozzanak is meg bármilyen korosztályt, hallgatói réteget, vagy készüljenek bármilyen újságírói műfaj­ban, mégis van egy közös vonásuk: felté­telezik a komolyabb, időigényesebb el­mélyülést, a témákkal való zavartalan azonosulást. Az egyik ilyen vasárnapi műsor a Mit üzen a rádió? Jogpropagandát közvetítő műsorról lévén szó, a vasárnapi ebédet követő „nyújtózás” ideje talán elégséges ahhoz, hogy e műsor „hangos ügyeit”, ri­portjait hallgatók végig is kísérjék. S ha igen - mert igen! -, akkor a két műsorve­zetőnek, Kerényi Máriának és dr. Szegő Tamásnak, valójában eredményes a jogi felvilágosító munkája. Egyébként kevés olyan élő és a hallga­tókkal közvetlen kapcsolatot tartó, az utóbbiak helyzetére, véleményére, vagy tanácstalanságára építő műsor van, mint a Mit üzen... S mert nem létezik ez a mű­sor hallgatók nélkül, ezért tudja a legtöb­bet - hasznos tanácsot nyújtani - a jog­ban kevésbé jártas, vagy éppen a jogilag kiszolgáltatott, vagy rászedett emberek­nek. Mint a legutóbbi IKV kontra vegyes tulajdonú egyik fővárosi társasház ügyé­ben. Nem lenne értelme, ha most azon igye­keznék, hogy halvány vonalaiban pró báljam meg visszaadni e bicskányitogatc ügyet. Ellenben ez, a demokratizmus semmibe vevő, a saját lakóit anyagilaç terrorizáló vállalati magatartás valamire rávilágít. És éppen ezen a műsoron ke resztül. Az a hallgató, aki nem érintett egye hangosított ügyekben, hanem csa szimpla hallgatója Kerényi Mária és dr Szegő Tamás üzeneteinek, az egy ide után mást is meghall az adásokból. Nem csak az ügy végkifejletét és valamelyi műsor frappáns állásfoglalását. Megérzi, mert feltűnik, hogy némely in tézmény, hivatal vagy szervezet mennyi re önnön hatalmában tetszeleg és meny nyíre semmibe veszi az állampolgároka Ez pedig már igencsak közel áll ahhoz amit a köznyelv lélektelen bürokrácia nak, a szaknyelv pedig szervezeti disz funkciós zavarnak titulál. Ez pedig a demokratikus elven műkő dö szervezetek és vállalatok esetéber több, mint veszélyes... szüc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents