Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

1986. október 14. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK s, ____ F IATALOK _______________________________________________________4 „Életszerűbb mozgalmat” Bemutatjuk Söptei Csabát, a Szekszárdi Városi KISZ Bizottság első titkárát Úgy kellene kezdeni, hogy bemutatjuk dr. Söptei Csabát, mert vég­zettsége szerint jogász. Egyetemi tanulmányait az idei év nyarán fejezte be Pécsett, a Janus Pan­nonius Tudományegye­tem jogi karán. Akkor még csak az volt biztos, hogy Tolna megyébe jön dolgozni, hiszen szerző­dése volt a megyével, no és felesége is Tolna me­gyei. Arról viszont még csak nem is álmodott, hogy alig pár hónap el­telte után a Szekszárdi Városi KISZ Bizottság el­ső titkára lesz. Az egyetem elvégzése után a jogi mun­kát a Tolna Megyei Tanács apparátusá­ban kezdte el, előadóként dolgozott szeptember huszonkilencedikéig. Októ­ber elsejétől pedig megválasztott első tit­kár. A mozgalmi munkával úttörővezető­ként ismerkedett meg, amire szívesen emlékszik vissza. Az ezt követő időszak­ról így fogalmaz: az úttörőélet szigorúan kijelölt munkája után a középiskolai szür­ke KISZ-élet következett.- A József Attila Gimnázium után az egyetemi KISZ-életbe talált igazán ma­gára. Erről így vall: - „Az egyetemen szervezési feladatokkal bíztak meg. Az alapszervezeti munka mellett rövidesen az egyetem KISZ-bizottságának vezető­ségi tagja lettem, és szervezőtitkári funk­ciókat láttam el. Az öntevékenységre épülő KISZ-ben jó kapcsolatokat terem­tettem, s baráti kapcsolataim többsége is innen fakad. Nem volt véletlen, hogy mi már akkor szorgalmaztuk: a baráti kap­csolatokra épülő KlSZ-alapszervezetek- re is szükség van. Ragyogó évek voltak, sok tenni akarással, sikerrel, eredmény­nyel.’’- Az ország egyik legfiatalabb városi KISZ első titkára. Feleségével és néhány hetes gyermekével jelenleg Bátaszéken élnek, s a közeljövőben költöznek Szek- szárdra.- Titkári minőségben eltöltött pár hét még csak arra volt elég, hogy megismer­kedjen a feladatokkal és a városkörnyék tizenhat településének KlSZ-szervezeté- vel.- Mégis, hadd kérdezzem meg: A KISZ-kongresszus után mit tart most a legfontosabb feladatnak?- Az elmúlt hetet arra használtam fel, hogy tá­jékozódjak, hol tartanak a bizottságok a határo­zatok végrehajtásában, s az elméleti feladatokat hogyan tudják a helybeli sajátosságokra adaptál­ni. Hogy mit tekintek el­sődleges feladatnak? Végső soron mindegyi­ket, de ha összegezni akarom, akkor azt mond­hatom, hogy a KISZ- munka színvonalának emelését kell elérni. Az eddig passzív szemlélő- dőket is be kelt vonni a munkába. A gyors rea­gálóképességet kell megteremteni mind a vezetőkben, mind a tagságban. Jobban, gyorsabban és nyi- tottabban kell reagálni azokra az igé­nyekre, amelyeket velünk szemben tá­masztanak a fiatalok, s jobban kell képvi­selni a tagság érdekeit.- Ennek viszont szükségszerűen együtt kell járnia a színvonal növekedé­sével is. Hatékony vezetőképző rend­szert kell kidolgozni városi szinten, mert felkészültebb vezetőkre van szüksége a mozgalomnak. További kulcsszavaink: fiatalítás és differenciálás.- Differenciálni kell a feladatokat réte­gek szerint, s a fiatalabb korosztályok­ban pedig erősíteni kell a KlSZ-munkát. Nemcsak bevonni kell a munkába, ha­nem fel is kell készíteni őket erre.- Az általános iskolai úttörőéletben szinte minden feladatot meghatároztak számukra az úttörővezetők, s ezért nem kívánhatjuk tőlük, hogy az iskolából ki­lépve egyszerre öntevékenyek legyenek. A KISZ-ben erre.is fel kell készíteni őket. A középiskolákban is növeljük az öntevé­kenységet, s a.tagfelvétel sem lesz auto­matikus.- Úgy érzem, hogy a legtöbbet itt kell tanni. Elsősorban helyi kezdeményezé­sekre szeretnénk építeni a mozgalmi munkát, a dolgozó KISZ-tagok között pe­dig erősíteni szeretnénk a továbbtanulási kedvet, a társszakmák megszerzését.- Mindezt egy mondatban talán így tudnám összegezni: életszerűbb moz­galmat szeretnénk. Egyelőre ennyit a ter­vekről, hisz még csak a munka elején va­gyunk. SZEKÉR A hét végén megélénkült, gyerekzsivajtól volt hangos a sötétvölgyi úttörőtábor és környéke. Több mint négyszáz általános iskolás, szülők, pedagógusok gyűltek ösz- sze, hogy idén másodszor vegyenek részt a Bakancsos Túra természetjáró akadály- versenyen. A szervezők, a Zombai Általános Iskola úttörőcsapata, a Szekszárd váro­si, és a megyei úttörőelnökség ezúttal Baranya, Somogy és Győr-Sopron megyéből is vendégül látott úttörőket, kisdobosokat a szombati vetélkedésen. A felsősöknek tíz kilométeres távot kellett teljesíteniük, külön indultak a gyakorlott természetjárók, akik csak a térképre, tájolóra támaszkodhattak, míg a kezdők pedagógus kíséreté­vel álltak rajthoz. A kisdobosok rövidebb távon, szalagozott útvonalon haladtak, en­nek megfelelően kevesebb akadályon kellett túljutniuk. A győzelmet jelképező kerá­mia bakancsokat. A kategóriában (gyakorlott túrázók között) a kölesdi úttörők, B ka­tegóriában a dombóvári Zrínyi Általános Iskola pajtásai, míg a legkisebbek mező­nyében a szekszárdi IV-es iskola kisdobosai nyerték el. KAPFINGER ANDRÁS felvételei Lássuk csak, hogy sikerült a papri­kás krumpli... A kisdobosok mezőnyében a szek­szárdi IV-es iskola csapatához ke­rült az elismerő oklevél és a ba­kancs. Az A kategória nehezebb útvonalán több csapat is elté­vedt. A bonyhádi lll-as iskolások kupaktanácsa. ........ ' . ■ ' ' A kellemes őszi időben több mint négyszázan járták a ter­mészetet, versenyeztek Sötétvölgyben Fiataloknak kedvezmény Ifjúsági kölcsönző Szekszárdon Egy fiú a munkásszállóról A KISZ KB felügyelete alatt működő Ezermester Ifjúsági Kölcsönző Leányvál­lalat Szekszárdon fióküzletet nyitott.- Miért volt szükség ifjúsági kölcsön­zők létrehozására? - kérdeztük Dezső Lászlótól, a vállalat igazgatójától.- A KISZ-kongresszus határozatainak figyelembevételével igyekszünk a fiata­lok szabadidejének hasznossá tételét, szervező, nevelő munkájukat segíteni. Biztosítjuk az eszközöket közös túrák, tá­borozások megszervezéséhez, amivel végső soron politikai tevékenységet is folytatunk.- Milyen cikkek kölcsönözhetők az üz­letben?- Minden olyan, ami a szabadidő tar­talmas kihasználásához szükséges le­het.- Kik és mely eszközökre kaphatnak kedvezményt?- A diákigazolvánnyal rendelkezők, il­letve à 10 főnél nagyobb létszámú cso­portok 50 százalékkal olcsóbban bérel­hetik az eszközök nagy részét. Elsősor­ban azonban a szabadidős, a sport- és turisztikai tevékenységeket támogatjuk, ezért a háztartási és barkácsfelszerelé- sekért teljes bérleti díjat kell fizetni. A köl­csönzés azonban így is mindenki számá­ra lehetővé teszi, hogy bizonyos gépeket kipróbáljon, eldönthesse, érdemes-e ta­karékoskodnia, és egyszer esetleg meg is vásárolni őket. De még egyszer hang­súlyozom, főleg az egészséges életmód­ra, sportra szoktatás a fő célkitűzésünk.- Milyen terveik vannak a jövőre?- Az igényeknek megfelelően ki sze­retnénk bővíteni készletünket minél több olyan felszereléssel, ami - egy bármely évszakban történő - táborozáshoz szük­séges lehet Domboriban, olyan telepet szándékozunk létrehozni, ahol a vízi sportokhoz szükséges kellékek kölcsön­zése mellett tanfolyamokkal is várnánk a fiatalokat. Az országos hálózaton belüli együttműködéssel olyan túrát is elkép­zelhetőnek tartok, hogy egy kiránduló­csoport Szekszárdtól Szegedig kerék­párral menjen, onnan tovább pedig akár csónakkal, egy onnan erre induló cso­port pedig vissza hozná a bicikliket. Ter­mészetesen mindez a „jövő zenéje”. Egyelőre azt szeretnénk, ha minél többen megismernék, megkedvelnék, igénybe vennék szolgáltatásunkat. -csi­- Maga volt, akit az édesapja visszaza­vart a szállóra? Térdeire engedett könyökkel, lazán előredőlve, félmeztelenül üldögél az ágyon. Villan a szemüvege, ahogy rám emeli tekintetét.- Honnan tudja? Akkor azt is tudja, miért akartam eljönni innen.- Elveszett az órája és valakire gyana­kodott. Édesapja ilyen szigorú, követke­zetes ember? Megvonja a vállát. Aztán rábólint. Szó­rakozottan illeszti egymáshoz az ujjait. A lába elé néz, a fakósárga linóleumpadló­ra.- Otthon inkább az édesanyámmal be­szélek a fontosabb dolgokról - mondja nekibátorodva. - Nem szól, nem magya­ráz bele a dolgaimba.- Mennyit keres? Mintha nagyon messziről érkezne hoz­zá a szó, úgy emeli föl ismét a fejét.- Én? Ja igen. Átlagban úgy négy és félezret. Hétvégén néha maszekolok. Er­re szükség van, a vállalatnál nem vagyok megfizetve. Ennyi pénzért az sem izgat különösebben, ha anyaghiány miatt egész nap üldögélünk. Volt rá eset.- Ami a pénzt illeti, még fiatalember... Igenlően bólogat, mintha el is pirulna, ahogy igazít a szemüvegén.- Ha tiz-tizenötezret lehetne keresni...- Elmosolyodik. - Néha hülyéskedünk, elgondolkozunk itt egymásközt azon, mi lenne, ha milliomosok lennénk. Én Afri­kába, Ausztráliába utaznék. Olyan tájak­ra, ahol meleg van. Fölkeresném az em­lékműveket. Az Eiffel-tornyot. És egy va­lódi nemzeti parkot is, ahol az állatok sza­badon kószálnak. Tudja volt egy nyulam, Gyuri. Hallgatott a nevére, a macskám meg az orrát is idenyomta. Ujjával az arcára bök.- ...és a lányok?- Kicsit komolytalanok. Egy tamási lánynak udvarolok, most végez az egész­ségügyiben, itt Szekszárdon. Olyan he­lyen szeretnénk élni, ahol mozgás van. Élet. Például a Balaton mellett. Nem, Szekszárdon nem. A falumban sem. Pe­dig jó otthon. Csak ne szólnák meg hol ezért, hol azért az embert. A lakodal­munkra se akarok nagy rokonságot. Pe­dig, mondom, jó otthon lenni, de csak idegenben érzem szabadnak magam. A tizenkilenc éves Horváth László értényi. Tamásiban tanult kőművesszakmát. Édes­anyja otthon, a szülőfalujában szakácsnő. A kónyl téeszben gépszerelő az édesapja. Ti- zenötéves húga Szekszárdon, a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanul. Laci tavaly szeptember óta dolgozik a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, azóta lakik a szállón is. -BÓKA­A Mészáros Lázár utcai kölcsönző

Next

/
Thumbnails
Contents