Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-14 / 242. szám
1986. október 14. ' ^ÉPÜJSÂG 3 Vállalkozóként az innovációs láncban Völgységi csoportok (II.) „Szellemi háztáji” a MTESZ-ben r Városi intézőbizottságok létrehozását tervezik A MŰSZAKI és Természettudományi Egyesületek Szövetségének feladata, hivatása a reálértelmiség összefogása, a műszaki fejlesztésbem, innovációban való részvétel, a szakmai ismeretterjesztés segítése, szervezése. A gazdasági élet változásaival a MTESZ MincJ mélyebben kapcsolódhat be a gazdálkodási rendszerbe, vállakozóként szerepelhet az innovációs láncban. Mindez a szellemi kapacitás jobb kihasználását segíti elő az egyik oldalon, másrészt lehetőséget teremt arra, hogy a műszaki szakemberek munkahelyükön kívül, de képzettségüknek, felkészültségüknek megfelelő, magas színvonalú munkát végezzenek, ami egyben mellékjövedelmet is hoz számukra. Hogy mit jelent ez á gyakorlatban? A vállalatoknál, imtézményeknél betöltött tanácsadói szerepkörről, konkrét megbízatásokról van szó, amelyeknek haszna, gazdaságossága általában rövid időn belül jelentkezik. A szerződést természetesen az egyesület köti a munkaadókkal, majd azt továbbítja az illetékes szakembereknek. Ezzel tehát mintegy közvetítőként, szervezőként tevékenykedik. A megbízásos munkák óriási előnye, hogy adott feladat kapcsán több szakterület képviselői dolgoznak együtt, ismerik meg egymást és ezáltal a rokon területek kérdéseit, problémáit. Mint azt Egyed László, a MTESZ Tolna megyei szervezetének titkára elmondta, ez a munkaforma egyre népszerűbb a termelővállalatok körében, a megrendelések száma fokozatosan nő. Ami fontos, árajánlataikban is bírják a versenyt a külső cégekkel, állami vállalatokkal, hiszen éppen a munka jellegénél fogva kevés bürokráciával, alacsony rezsivel dolgoznak. Az anyagi érdekeltségen túl azonban szintén nem lebecsülendő szempont a szakemberek számára az önmegvalósítás lehetősége... Igaz, némileg devalválódott az utóbbi dőben a fogalom, a részfeladatokat, képzettségüknél alacsonyabb szintű munkát végző - különösen pályakezdő, nagy ambícióval induló fiataloknak - szakembereknek pótolhatatlan csatornát jelent. EDDIG elsősorban konkrét tanácsadói feladatoknál, mindenekelőtt a környezetvédelmi területen működtek közre MTESZ-szerzödéses megbízások alap- án a szakemberek. A gazdasági megbízatásokon túl azonban társadalmi felké- •éseknek is eleget tesznek, komoly munkájuk fekszik a városi, megyei fejlesztésekben, tervelőkészítésekben, döntés- alőkészítésben. A társadalmi szervezeten belül is beszámolhatunk újításokról. Ezek közül a MTESZ Sazkértöi Iroda beindítása egyik legjelentősebb lépésnek számított, amelynek minden megyében, így Tolnában is területi képviselők segítik a találmányok, szabadalmak adásvételét, járulnak hozzá a gyakorlatban nap mint nap jelentkező eredmények gazdasági adaptációjához. Ezzel remélhetőleg meggyorsul a találmányok átfutási ideje, kevesebb jó ötlet kallódik el, vagy porosodik meg a fiókok mélyében, s talán az értékesítésük reálisabb, az ötlet szerzője számára is jövedelmezőbb lesz. A harmadik fontos terület tevékenységrendszerükben a különböző tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, szimpóziumok rendezése, ami szintén széles aktívahálózatra épül. Ebben a hagyományos munkaformában is igyekeznek a megye határain túllépni, elég hogyha csak a nemrégiben Tengelicen megrendezett I. vállalkozási akadémiát említjük, ez nemcsak a Szervezési és Vezetéstudományi Társaságban, de a MTESZ-ben folyó munkát is minősítette. EREDMÉNYNEK könyvelhető el a Technika Háza működési "feltételeinek javulása, aminek alapját az utóbbi időszak nagymértékű árbevétel-növekedése adja. Az év első kilenc hónapjában ez az összeg meghaladta az előző öt év (!) bevételeit, ami egyben a korábbi kihasználatlan lehetőségeket is mutatja. Eredmények mellett gondok. Nehézséget jelent ugyanakkor a szervezeten belül az információáramlás, ennek javítására azonban már megszületett az elképzelés. A következő évtől kezdődően terveznek lakóhelyi intézőbizottságokat létrehozni a városokban, ebbe a láncba lakókörzetenként, munkahelyenként vonnák be az agilis, mozgékony szakembereket. Nem összegzésként ugyan, de hogyha a célt próbáljuk meghatározni, a legfontosabb ismérv: a MTESZ ne különálló szigetként létezzen és azt várja, hogy munkákkal, megbízásokkal jelentkezzenek nála, hanem a gazdaság valós része legyen, konkrét feladatokban, területeken segítse a népgazdaság fejlődését. A HIVATALOS koncepció, a jövő hónapban megrendezésre kerülő XIV. Tisztújító Küldöttgyűlésen megfogalmazódik, s talán hozzájárul ahhoz is, hogy még jobban helyére tegye a társadalmi szervezetben végzett felmérhetetlen szellemi energiát jelentő munkát, amit az egyik szakember egyszerűen csak „szellemi háztáji”-nak nevezett. TAKÁCS ZSUZSA Állománygyűlés a munkásőrségnél A Munkásőrség Tolna Megyei Parancsnokságán álló- nánygyűlést tartottak, me- yen többek között ismertet- ék, hogy a Munkásőrség Tolna megyei parancsnokálak javaslata alapján az országos parancsnok Hepp lózsef munkásőr őrnagyot érdemei elismerései mellett elmentette a kiképzési ilosztályvezetöi beosztásából és 1986. október elsejei íatállyal kinevezte a megyei parancsnok helyettesévé. Az állománygyűlésen részt vett Herczig Ferenc, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának osztályvezetője. Tatár Lajos megyei parancsnok méltatta Hepp József több mint másfél évtizedes eredményes munkásságát, és elmondta, hogy mint a pártalapszerve- zet titkára is kitűnő munkát végzett. Kérte a parancsnoki állományt, hogy segítsék, támogassák új helyettesét felelősségteljes feladatainak maradéktalan végrehajtásában. Kombinált hűtőÚj tartós fogyasztási cikk, kombimáit lütő- és főzőkészülék készült el a Salgó- arjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, vala- nint a Jászberényi Hűtőgépgyár koope- ációjában. A két vállalat a Gépipari Tu- iományos Egyesület tartós fogyasztási :ikkek bizottságának kezdeményezésé- e alakította ki az elmés kombinációt. A modern készülék alsó részén hat- ’anliteres hűtőrész, a tetején pedig - negfelelő szigeteléssel - kétlapos gáz- üzhely helyezkedik el. és főzőkészülék A kombinált háztartási készülék alkalmazása elsősorban a garzonlakásokban, hétvégi házakban, lakókocsikban praktikus, mivel kevés helyet igényel. Megkönnyíti a mozgássérültek konyhai munkáját is. Az első tíz darab már elkészült, és a sikeres laboratóriumi vizsgálatok után a két vállalat mintaboltjaiban mutatják be a közönségnek. Amennyiben az új termék megnyeri a vásárlók tetszését, jövőre megkezdik a sorozatgyártást. Hagyományőrzők eredményei, gondjai Mörágy, Váralja, Nagymányok, Izmény. Négy olyan települése a Völgységnek, ahol ismerik és őrzik az előttünk jártak kultúráját, ápolják a hagyományokat, mert tudják: a múlt megbecsülésében vannak a jövő ígéretei. Az alábbiakban a négy remek hagyományőrző együttes életébe pillantunk be. Sikert sikerre halmoznak Váraljai „koszorú” A váraljai hagyományőrző népi együttes megalakulásánál a kezdeményezés 1974-re tehető, amikor az együttes jelenlegi idős tagjai többször összejöttek a csoportalakítás, a hagyományőrzés igényével. Sok kísérletezés után azonban mégis először 1975 őszén a gyerekcsoport alakult meg. Elsősorban néptáncot táncoltak, amire az idősebbek azt mondták: „ez nem hagyományőrzés”. A nagy akarásnak azonban hamarosan megszületett az eredménye, 1976. február 1-én mintegy hetven taggal megalakult az együttes, és minden külső segítség nélkül színpadra állította a legrégebbi helyi hagyományt, a fonót. Ezzel a produkcióval még abban az évben a pécsváradi leányvásáron ezüstmi- nösítést szereztek. Megoldódott az együttes szakmai vezetése is, hiszen Kiamik Aranka munkába állásával jól képzett vezető kezébe került a szakmai munka. Bánáti Zoltánnak így a vezetőt mentesítő menedzseri munka jutott. A citeraze- nekari tagok más hangszerre való átállásával „jó kis kisérö zenekar jött össze”, s a ma már három csoportban dolgozó együttes megindulhatott sikeres útján. A nagy kiugrás 1978-ban, a VII. Országos Szövetkezeti Néptáncfesztivál szekszárdi területi döntőjén következett be, utána pedig egy balatoni szereplés tette még ismertebbé az együttest azzal, hogy menettáncukért nagydíjat kaptak. Az egyre gyakoribb szereplésre való felkészülés alatt valamennyi helyi szokást - szüret, lakodalom, húsvéti szokások - feldolgozták, emellett az ifjúsági férfi- és női tánckar néptánccal is tud szerepelni. Tény, hogy a váraljai csoport a magyar hagyományőrző mozgalom élvonalába tartozik, hiszen minden jelentős megmozdulásra meghívják őket. Ezt igazolja évi 30-35-40 fellépésük, a jugoszláviai, a romániai, a lengyelországi, az ausztriai, az olaszországi és a csehszlovákiai útjuk, amelyek alkalmával a két versényszerű fesztiválon, Lengyelországban tizennégy ország képviselője között II., Ausztriában 141 csoport között pedig nagydíjat kaptak. A Szocialista Kultúráért kitüntetés, a Kiváló Együttes cím birtokosai, nívódíjas a felnőtt- és utánpótlás-csoport, ezenkívül két tucatra való első díj, különdíj és hagydij boldog tulajdonosai is. A Szocialista Kultúráért kitüntetést eddig négyen - Till Józsefné, Csuma Sándor, Schmidt Károlyné táncosok és Kiamik Aranka művészeti vezető - kapták meg. Több jelentős dologról kell szólnunk még. Az együttes tagjai „hozták vissza” a már elfelejtett díszes viseletét, ami olyan nagy becsben van ma már, hogy a helyi vőlegény más faluból való arája is azt kap esküvőre ajándékba. Érdekes dolog - ez egyébként a másik két csoportra, Iz- ményre és Nagymányokra is vonatkozik -, hogy az együttes tagjait baráti kapcsolat fűzi egymáshoz, összejárnak és ők a települések társadalmi életének központjai is. Váralján úgynevezett társfenntartói hálózatot hoztak létre a csoport támogatására, és így a Nagymányoki Gábor Áron Tsz. mellett a bonyhádi áfész, az Ipari Szövetkezetek Tolna Megyei Sző-, vétségé, a MÉSZÖV, a BONY-KS és 1981-től a húsipari vállalat is a támogatók közé soroltatik. Mindez a megbízható anyagi háttér kialakulását is jelenti. Ami megoldásra vár Nem lennénk igazságosak, ha az eredmények mellett nem szólnánk a gondokról. Glöckner Jánosné szerint Mórágyon mivel megoldódott a kulturált próbalehetőség, tudják a zenészt fizetni és a fellépéseken segítenek a nagymányoki hangászok, nincs különösebb gond. Bánáti Zoltán viszont egy kisebb csokorra valót sorol. A támogatás mértéke ugyanannyi, mint a kezdet kezdetén volt, a szolgáltatás és a fogyasztói árak - szállás, étkezés, utazás - viszont emelkedtek. A hírnév és a pénz összeütközéséről beszélhetünk, ugyanis a támogatók joggal várják el, hogy az országos versenyeken részt vegyenek a patronált csoportok. Egy balatoni fesztivál, ahova 150-160 személy utazik és két napra kell szállást, élelmezést és az utazás költségeit fizetni, mintegy százezer forintra rúg. Ez minden második évben „elviszi” a szövetkezeti fenntartói támogatás felét. A megoldás az lenne, mint ahogy az a soproni és a tatai fesztivál esetén volt, ha a rendezők viselnék a költségeket. Nem tudják teljesitnei azt a hivatásukat sem az együttesek, hogy a kistelepüléseket ellássák műsorral, illetve csak akkor tudnának lépni, ha költségeket a meghívók térítenék meg. Belátható, hogy ez lehetetlen. Nincs, illetve nagyon kevés pénz jut a ruházat pótlására. Az értékes, díszes női ruhát - 15-20 ezer forintba kerül - a közös alapból lehetetlen megvenni. így marad az a megoldás, hogy aki táncolni akar, varrat magának. (Ezzel azt is elérik, hogy a viselet nemcsak színpadi kosztüm, kellék lesz.) Harisnyát, karaktercipót, vállkendőt, papucsot, a férfiaknak csizmát, inget, mellényt, nadrágot úgy kell beszerezni, s jól tudjuk, az új mibe kerül. Sok ezer forint megy el javíttatásra, mivel a pótlásra nincs elegendő pénz. Bánáti Zoltán két megoldást lát. Az országban Váralján van az egyetlen nagyközségi, szintű művelődési intézmény, amely folklórközpont is, így ennek az egész tevékenysége megérdemelne egy olyan magasabb kategóriába sorolást, ami nagyobb költségvetéssel, nagyobb támogatással járna együtt. Mivel a próbahely színvonala az utóbbi időben jelentősen javult, és még javulni fog, így már csak a szállítási lehetőség megoldását segítené, jelentené, ha a három együttes rendélkezne egy autóbusz- szal. A gazdaságos üzemeltetését, hasznosítását meg tudnák oldani. Megjegyezzük: a támogatás szinten tartása mellett is meglévő, előbb említett gondok ellenére eredményes tevékenység folyik a völgységi hagyományőrzőknél. Kérdés csupán az, hogy a „szinten tartás” mikor nem lesz gátja a fejlődésnek. EKES LASZLO FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Díjak, jutalmak (részlet) Viseletek í
