Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

1986. szeptember 3. Szorvjet lapokból Sárköz dalaival, táncaival a békéért Az őcsényi hagyományőrző népi együttes első nagy útjáról Nemzetközi népviseleti és néptáncfesztivál U NÉPÚJSÁG ______________________________________ R észlet kz őcsényi hagyományőrző népi együttes sár­közi lakodalmas című műsorából Gyűrött, szakadozott szélű fényképen rozzant szekér, sovány gebék a hámban. Bartók Béla utolsó népdal- gyűjtő útjára Indul a török hegyekbe. Ül a foszlott sző­nyegen, sötét ruháiban, nyakkendőben, febér ingben, összekulcsolja finom kezeit, mosolyog, órákat szekerezett a rázós, elhagyatott hegyi utakon, míg ideért a nomád pásztorok tanyájára, s most hallgatja sípjukat, dudáju­kat, dalaikat jegyezgeti, fi­gyeli hangjukat, elindítja a fonográfot, teleírja füzeteit, hideg van, a pásztorok éne­kelnek; esteledik. Csend van. Hárfasírás, klarinétja- jogás, üstdobkongás nem haitik ide. Európa, Amerika hangversenytermeinek taps. orkánja távoli morajlás, fel­oldódik a csalogánycsatto­gásban. Csend: énekszó, du­daszó — ma este nomád tö­rök pásztorok terítenek mu­zsikából asztalt Bartók Bé­lának. Amikor háborúra készül­tek a nagyvilágban, amikor népeket uszítottak egymás ellen, amikor egekig csapott az irigység, a gyűlölet, ami­kor ostoba tudósok, eszüket vesztett politikusok népda­lok tulajdonjogán perleked­tek — Bartók magyar ta­nyákon, erdélyi falvakban, afrikai oázisokban, török he­gyi legelőkön népdalokat gyűjtött. őrült jelenben múltra, jövőre figyelt. 1940 októberében hajóra száll : szomorú szívvel csodálta az óceánt... Az elmúlt hetekben a Német Szövetségi Köztársa­ság Hessen tartományának útjain, az Odenwald lábá­nál magyar Ikarus autóbusz útja vezet, rendkívül érde­kes tájon át. A környék sa­játosságát annak köszönhe­ti, hogy az Odenwald hegy­ség felfogja a hideg északi és keleti szelet, dél és nyu­gat felé kitárul a termé­keny felső-rajnai síkság, s a völgyben, nehéz borokat adó szőlőt érlel a napsütés. Azt mondják, a tavasz itt lépi át az országhatárt, s a mandulafák vörös és fehér virágai, továbbá a gyümöl- csöskertek fái olyan színor­giát produkálnák, amire csak a természet képes. Az autóbuszból magyar szó, ének. hegedűszó hallik .. . „Kisőcsényi leány vagyok ... pünkösd napján szület­tem ...” s mire az autóbusz Schenklengsfeld városka fő­terére gördül a város jelké­pét kölcsönző hatalmas hárs­fa alá — az ország legöre­gebb, 1500 éves hársfája, lombkoronájának átmérője száztíz méter —, az őcsé- nyieket már ismerősként kö. szöntik a német vendéglá­tók. Ugyanis az őcsényi né­pi együttes nagy utazásának előtörténete már két éve kezdődött. Mórágyon. Ott léptek fel a nemzetiségi fesztivál alkalmából és a vé­letlen úgy hozta, hogy a né­met együttes mellett vára­koztak a színpadra kerülés­re, egymás utáni számot ad. tak elő a schenklengsfeldi- ekkel. A kedélyes német táncosok érdeklődéssel fi­gyelték az őcsényiek „beme­legítését”, aztán a nehéz, hosszú szoknyák, frakk és cilinder ellenére hozzáfogtak ellesni a sárközi karikázót, ugróst... A tánctanulásnak este is folytatása lett, mire végéhez közeledett a feszti­vál, addigra a kedves német táncosok és vezetőik már tucatszor elismételték: két év múlva feltétlenül várják az őcsényi népi együttest hozzájuk, a békefesztiválra. Mint tudjuk, az utazás nem egyszerű dolog: akkor sem, ha egyetlen ember vagy csa­lád kel útra. Hát még így. hogy egy egész együttesről volt szó. Az út hazai meg­szervezői Sárközi István népművelő és Récsei Lajos. Az ifjú pár az együttes vezetője volt. Legelsősorban gondoskodni kellett az útrakelés költsé­geiről ... A megyei tanács, a helyi általános művelődési központ, a Kossuth Mező- gazdasági Termelőszövetke­zet, a megyei tsz-szövetség, valamim a TOT jóvoltából sikerült is. Augusztus első hetében kelt útra a 38 tán­cos és négy zenész. De in­nét vegye át a szót pz együt­tes vezetője, Récsei Lajos és Récsei Lajosné: — A béke népviseleti és néptándfesztiválról előzete­sen azt tudtuk, hogy fő helyszíne Schenklengsfeld, ahová a mi ismerős együtte­sünk való. Azt is sejtettük, hogy nagy esemény, sok résztvevővel — de, hogy va­lójában milyen méretei vol­tak, azt csak p helyszínen érzékeltük igazán. Érkezé­sünkkor nyomban mulatság­ba csöppentünk — így lehe­tőségünk volt rá. hogy még a fellépések előtt megis­merkedhessünk a többi együttessel. Tánc, éneklés, jó hangulat... Másnap mint ismerősökkel, úgy indultunk fellépni a spanyol táncosok­kal. Programunk a további­akban is színes, változatos volt, fellépést fellépés kö­vette. Nagy sikere volt min­denütt műsorainknak, zené­szeinknek. Zenekarunk ve­zetője Figler Ferenc, aki év­tizedek óta értő tolimácsoló- ja Sárköz népzenéjének. A legkedvesebb alkalom talán az volt, amikor egy kórház udvarán léptünk fel, a betegek szórakoztatására, akik őszintén hálásak voltak nekünk. Föllépéseink során a Bogár István gyűjtései alap­ján készült Bogár—Récsei koreográfiákban adtuk elő Az új kenyértől új borig cí­mű műsorunkat, amely az ősi sárközi népszokást, a sző­lőőrzést eleveníti föl, vala­mint a Karikázó, a Verbunk, a Lakodalmas és a Kanász- tánc című műsorokat. A fesz­tivál meglepő mérete ezzel folytatódott: számtalan hazai együttes mellett spanyol, svéd, lengyel, ír, bolíviai, belga, francia csoport szere­pelt. A legnagyobbszabású rendezvény a béke ünnepi hangverseny volt. ahol minden résztvevő együttes népviseletbe öü'tözve közösen énelkelt a békéért... Az utazás előtt nagyon ko­molyan készültek a fellépés­re az őcsényiek. Kint aztán mindenütt megállták a he­lyüket, sőt úgy érezték, kü­lönleges rokonszenv és meg­becsülés övezte a csoportot. Az őcsényi népi együttest, melynek tagjai közül sokan most jártak először külföl­dön, odakinn elhalmozták meghívásokkal. Melyiknek tehetnek eleget, és ők kit látnak majd a Sárközben vendégül, később dől el. Annyi bizonyos, hogy az egyetlen arany minősítésű sárközi együttes történetében ünnepnek számít ez a tíz nap, amikor a magyar nép­művészetet képviselte nem is akárhogyan — a tá­volban. Az őcsényi együttes valóban kiváló eredménye­ket ért el, mind a belső ne­velőmunkában, mind pedig a népi hagyományok ápolásá­ban és színpadra állításában. Sok hazai és mától elmond­hatjuk, számos nemzetközi színpadon jelentős sikere­ket elérve öregbítették ha­zánk és falujuk hírnevét. Az iménti gondolatból egyet emeljünk ki. Nevelőmunka népi hagyományok ápolá­sa. A kettő elválaszthatatla­nul összeforr egymással. Mi­ről is van szó, amikor az őcsényiek hagyományápolá­sáról beszélünk? Egyszerűen arról, hogy a falu egy nem­zedéke úgy akar örülni, éne­kelni, táncolni, amint az őseik tették: ismerik régi táncaink egy-egy mozdulat­ba sűrített vallomását; ezek voltunk, ezek vagyunk mi jókedvünkben, rosszked­vűnkben, ezek a dobbanások a mi földrengéseink, ezek a csujjogatások a mi égverő májusfáink, mert népi kul­túránk nemzeti kultúránk része, nem pedig érdekes hajtása. Nem rozmaringfa, nem tulipánfa, hanem az idő mögül megszólaló erdő. Valamikori örömök, átkok, panaszok, szerelmek, fölbuz- dulások bújtató rengetege. Ma, a „tévé-azúrnal” bélelt hazában a képesrádió betöl­ti az esteket. Megszűnt az a társadalmi közeg, amelyik ráért arra, hogy mesét hall­gasson toll- és kukoricafosz- táskor, a kalákában végzett munka utáni vigadalmakban. Az aratóbanda, a kézikaszá­lás, a marokszedés meg­szűnt. Elnémultak a szépte­remtő kalákák is. Megfo­gyatkozott a régi dallamokat ismerő öregek száma, meg­változott, a paraszti élet, s az ősi dalok többé nem szer­ves tartozékai az új minden­napoknak. Mégis valami ki­mondhatatlan belső parancso­lat mozdítja az őcsényi fia­talokat, hogy tisztelettel kö­vessék Farkas Pálné vagy Gál János tánclépéseit. Ha­sonló tisztelet övezi egykori tanítójuk, Bogár István, vagy az együttest szakmai taná­csokkal is sikerekhez juttató Szabadi Mihály nevét. SZOVJETUNIÓ A termeszét zseniális lei­találó. Seregnyi „találmá­nya" hosszú evolúció során alakult ki. Némelyiküket az ember a saját hasznára tud­ta fordítani. Ilyenek egye­bek között a biológiai membránok. Az Angströmök és miiMiiók című írásban ezek összetételéről, szerepéről, l'elhasználásáról olvasha­tunk. Különös múzeum van a SZUTA (Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája) Ké­miai Intézetének Gorkijban: a kiálítási tárgyak közül so kát légmentesen lezárt kap­szulákban helyeztek el. E szupertiszta anyagok között vannak olyanok is, amelye­ket gorkiji kémikusok állí­tottak elő Gr1 gorij Gyevja- tih akadémikus irányitásá- vall. Az ő életútját, munkás­ságát mutatja be a Gyevja- tih a kádé mik us című cikk. A gazdasági mechanizmus korszerűsítése meggyorsítá­sának elvi alapjait megfo­galmazták az SZKP XXVII. kongresszusának határozatai. A megvalósítás konkrét módozatait az egyes ipar- vállalatok, mezőgazdasági üzemek, és kutatóintézetek kollektíváinak kell kijelöl­niük. Békeiskoki címmel beswá- moióit közöl a kp a Lenin- grádban megrendezett nem­zetközi női békeiskoláról, amelyen a magyar nőik is képviseltették magukat. A Druzsba zölld szőnyegén címmel a Szovjetszkaja zsenscsima című lap díjáért kiírt VII. nemzetközi ritmi­kus sportglmnasztikai ver­senyről tudósít a Lányok. Asszonyok új száma. Egy lett textilművész, Ru­ta Bogusztova munkásságá­val is megismerkedhetünk a szeptemberi Lányok, Asz- szonyokban. A Jubileum és jövendő cí­mű összeállítás a budapesti Állami Artistaképző Intézet ünnepi vizsgaelőadásáról, az intézet létrehozásáról és 35 éves tevékenységéről ad íze­lítőt. A naígykáitai Tápíó- mente népi együttes tagjai omszki vendégszereplésük emlékeit elevenítik fel a lap oldalain. Folytatja a folyóirat a Na- talja Zalka és Matvej Szap- rikiin A mat ölési ember cí­mű, Zalka Mátéról szóló könyvének kivonatos közlé­sét. A Szovjetunióban folyó gyermek- és serdülő-nőgyó­gyászati munkába nyújt be­tekintést a Hogy anyák le­hessenek című írás. ■Az ENSZ adatai szerint 450 millió mozgássérült él « világon. Az egészségesekre, hárul az az emberharáti fel- , adat, hogy segítsenek rok­kant társaiknak visszatérni az aktív életbe. Ennek együk hatékony eszköze a sport. A mozgássérültek címmel közli a lap Nyikolaj Baratov írását. Ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget az életkor meghosszabbításának kérdé­se. A Szovjet Orvostudomá­nyi Akadémia Gerontológiai Intézetében az utóbbi idő­ben több olyan reményteljes kutatást irányzatot dolgoz­tak ki, amelyek révén befo­lyásolni lehet az életkort. A folyóirat új száma közli Vla­gyimir Ftolkisz akadémiai levelező tagnak Az életkor meghosszabbításának mód­szerei című tanulmányát. Csehov a világ együk leg­olvasottabb írója. A művei iránti érdeklődés sem há­nyattuk. De milyen volt Csehov, mint ember? Ez utóbbi kérdésre adja meg a választ Vlagyimir Gillja- rov.szkíij Barátom, Csehov című írásában. Az Ermitázsban található a világ együk legnagyobb Rem brandi -gyűjt emén ye. összesen 26 kép, köztük a híres Danaé. Tavaly egy be­teg ember szörnyű kari tett a képben. A restaurátorok bíznak abban, hogy sikerül megmenteni a felbecsülhe­tetlen értékű műalkotást. Az esztelen cselekedet hát­terét tábia fel a Danaé élni fog! című írás. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom szep­temberi száma örmény an­tológiát tartalmaz, bemutat­ja a nép irodalmát a kez­detektől napjainkig. A pró­za rovatban elbeszéléseket talál az olvasó. Vardgesz Petroszjan örmény vázla­tok című műve rövid esz- széiszítikuis novellák füzére — ezek Örményország egy- egy táját, örmény embere­ket, találkozásokat, hangu­latokait írnak le. Derenik Demircsjan A fölösleges cí­mű elbeszélésében a törö­kök előli nagy menekülést örökíti meg egy család éle­tében, s a családfő vívódá­sát lelki ismereté vei, majd megbékélését. Uránt Mate- vosz jan. A zöld völgy című történetet mesél el: egy kan­ca, hogy kisosü'kóját ment­se, magát áldozza fel a far­kasnak. A folyóirat Vahan Totovenc, Hrant Poghosz- jan rövid elbeszélését közli. A novellákat Balkó Ágnes, Gaspari'cz Gyula, W. Német Éva. Rab Zsuzsa, Katona Erzsébet, Szabó Mária, Ba- bírák Hajnalka és Bnatka László fordította. A líra rovat az örmény költészetből állított össze egy csokorra valót. A ma élő költők és az örmény köl­tészet , „régi nagy alakjai­nak” verseit Tandon Dezső, Gyűre Imre, Csorba Győző, Képes Géza, ©arai Gábor, Rab Zsuzsa, Bede Anna. Weörös Sándor és Károlyi Amy fordították. Az örmény népköltészetből meséket, az örmény népi irodalom leg- üsmerteb és eayik legrégibb emlékéből, a Szasszuni Dá­vid című hősköHteménvbőI részleteket közöl a folyó­irat új száma. A Közös dolgaink című rovatban olvashatjuk Hege­dűs Géza Tigran király ven­dége voltam' című jegyzetét, amelyben beszámol örmény­országi élményeiről. Ugyan­erről szól Rónai Mihály ör­mény emlékeim című tanul­mánya is. A két írásból az olvasó megismerheti az ör­mény tájakat, embereket, szokásokat, s leírást kap a legismertebb műemlékekről, nevezetességekről is. A dinamikus, rugalmas gazdálkodás és az aktív szociálpolitika megvalósítá­sára jó példa az ukrajnai Szúrni városban található gépgyártó tudományos-ter­melési egyesülés. Ezt a nagy­üzemet multatja be az Op­timisták című riport. A második világháború éveiben a fasiszták rengeteg műkincset raboltak el a Szovjetunióból. E kincsek egy része előkerült, és visz- szatért eredeti helyére. Sok kép, szobor és egyéb mű­kincs azonban örökre elve­szett. Az eltűnt értékek kö­zül a Borostyánszobor a leg­híresebb, amelyet I. Frigyes Vilmos porosz király aján­dékozott I. Péter cárnak. Az újjászületett remekművek cí­mű cikk arról számol be, hogyan próbálják helyreállí­tani ezt a kincset. Szeptemberben különös aktualitása van annak, hogy a Szovjetunióban most zaj­lik a felsőfokú tanintézetek újjászervezése, amelynek fő célja a jövendő szakembe­rek személyiségének minél teljesebb kibontakoztatása. E nevelőmunka egyik legha­tékonyabb eszköze a diák­önkormányzat minden le­hetséges módon történő fej­lesztése. A Magunk dön­tünk című írás a nyikola- jevszki hajóépítő főiskolán k tálakult diák önkormányzat munkájába enged bepillan­tást. LÁNYOK,ASSZONYOK A Moszkvai Vasún Köz­lekedési Mérnöki Főiskolán az utóbbi években mintegy 140 magyar diák végzett. A főiskola mai magyar diák­jairól szól a Lányok, Asz- . szonyok Közlekedés című cikke. A gyorsítás tartaléka cí­mű írás a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőség- választó konferenciájáról számol be. Egy 13 gyerekes tadzsilk család életérői ad érdekes, sokszínű képet A boldogság képlete című ri­port. Az ember és a természet rovatban a Délkeleti-Krím izgalmas vidékével, a ter­mészetvédelmi területté nyil­vánított Kara Daggal Ismer­kedhetnek meg a lap olva­sói. A gyerekek Legkedvesebb könyvem hőse címmel új gyerekrajzpályázatot talál­nak a folyóirat szeptemberi számában. (Az Országjárás rovat Pus­kin egykori moszkvai laká­sát mutatja be, amelyben nemrég Puskin-emlékmúze- um nyílt. A Lányok, Asszonyok szeptemberi melléklete zse- bes pulóver, virágos horgolt függöny, kardigán, kislány­kabátka leírását, otthon megvarrható flanel lányka- ruha szabásrajzot, továbbá szakácsrecepteket, felnőttek­nek és gyerekeknek szóló rejtvényeket tartalmaz. szputmjik „A békés együttélés a vi­lágban csak a bizalom és a jó,akarat légkörében valósul­hat meg" — szögezi le a nyi- tóanyag szerzője. A vezér­cikk címe: Minden a jóaka­rattól függ. Ljubov Szobolevszkaja írását közli a folyóirat a „kozmikus pajzsról” SDI: Kozmikus pajzs vagy Da­moklész kardja? címmel. Miit is jelent voltaképp a fegyverek világűrbe való telepítése? Erre kap választ az olvasó. A Szputnyifk szerkesztősé­ge Leonyid Abalkinhoz. a Szovjet Tudományos Aka­démia levelező tagjához, az Akadémia Közgazdaságtu­dományi Intézete igazgató­jához intézett kérdéseket. A tudós a cikk címében meg­fogalmazott kérdésre vála­szol: Mi keLl a gyorsításhoz? A nyugát-berlini Evangé­likus Akadémia vendége volt Danyiil Granyin író, aki A blokád könyve szer­zőiéként vált ismertté. Az író arra a kérdésre kere­sett választ, miképp talál­hatják meg a közös nyelvet a több mint negyven év el­telte után azok az emberek, akik a második világhábo­rúban katonaként egymás ellen harcoltak. Granyin írásának címe: Két este. A Szovjetunió és Finnor­szág közötti jóviszony alap­ja a kölcsönös megértés és az egymás iránti tisztelet. A szovjet—íimn együttmű­ködés kérdéseit taglalja a Jó szomszédok, megbízható partnerek című cikk. A tengeri szerencsétlensé- gekrődi szóló statisztika nem valami szívderítő: minden kilencvenedik percben tör­ténik egy hajótörés, és min­den 24 órában elpusztul egy hajó. Még a gyors tudomá­nyos és műszaki fejlődés sem tudta ez idáig lejjebb szorítani a baleseti statisz­tikát. Eher és ezer előre nem látható veszély leselkedik a tengeren utazókra. Kataszt­rófa a Cook-szorosban cím­mel közli a Szputnyilk Tat­jana Abgyuhanova riport­ját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents