Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

19*6. szeptember 13. * Képújság ü napok eg „Azért jó, hogy még süt a nap” Egy nap a dombóvári szociális otthonban ' A körülményekhez, képest takarosnak mondható a szo­ba. Nem is tudom pontosan, hogy öt, vagy hat fehérre festett vaságy van-e benne. Ügy vetették be, hogy első látásra rekamiéknak tűnnek. A fedgöngyölt paplan és pár­na a fal mellé hengerítve és letakarva. Egy-egy pléd ké­szenlétben várlakozik : hátha be kell takarni az ágy gaz­dáját. Hátha pihenne. Akár délelőtt, akár déliben, akár délután. Beléptünklkor öregasszony cihelődik fölfelé. Fején gond­dal megkötött kendő. Azt mondja az igazgatónőnek, hogy „éppen most nyeretke- zett”, meg a körmét is meg lehet nézni. Most vágták. És azt is mondja, hogy ezek a szépítkezéséi; itt nem kerül­nek semmibe. Hiába akarnak ezért pénzt adni a nővérek­nek, azok ugyan nem fogad­ják el. „Ügy látszik, nem fontos nekik a pénz.’" Hogy hány éves a néni? Kapásiből s nem, kis büszkeséggel mondja, hogy „nyolvan... egy”. Azítán a nevetős beszélgetés lassanként és évenként hoz­za ki az igazi „eredményt", azaz a kilenicvenegy esztendőt. Megfigyeltem, hogy a szo­ciális otthonban lakó asszo­nyok bizpny szívesen tagad­nák le korukból néhány évet. Bárcsak tudva tudnám, hogy a hiúság vezérli ilyenkor őket?! Azt is megfigyeltem, hogy ezekben az otthonokban mi­lyen nyitottak az idegen fe­le az öregek, örülnek a lá­togatónak, szívesen beszél­getnek, s elszomorodnak a búcsú zéskor. — Érthető — szögezi le Bodó Rozália, a Dombóvári Szekszárd területének föld­rajzi környezete minden mai elképzelésnél vadabb vízivi- lágot sejtet, amelyet az em­beri művelés csak a múlt században kezdett a mai kül­sejére alakítani. A honfoglaló magyarok 901 tavaszán Szek­szárd mai területén több te­lepülés népét találták. Erről régészeti feltárások tanús­kodnak. István király 997 ok­tóberében, Koppány vezért legyőzése után, a tolnai ki­rályi udvarház birtokait szer­vezte meg. Szekszárd akkori környékével együtt ide ke­rült. István király az 1009. évben megalapította a Tolna és Baranya megyéket magá- bafoglaló, pécsi egyházme­gyét. Pécsváradon az 1038. évben a Szent Benedek Rend részére királyi alapítású apát­ságot szenteltek fel. Az új pécsváradi apátság létreho­zásában Qrseolo Péter trón­örökös, a későbbi I. Péter ki­rály is jelentős szerepet ját­szott. A pécsváradi apátság birtokait jelentő 41 helység közé Szekszárd területének egynegyede is beletartozott. Ebből következik, hogy fel­tehetőleg az eddig ismert leg­korábbi írásos említését a pécsváradi ap>átság alapító- levelében kell keresnünk. Szsekszárd nevének első leírá­sát is István király 1015. évi oklevelének utólag hamisnak bizonyult keltezésű, de a ké­sőbbi 1058. évi átírásban meglévő: „ZACZARD” név­alakja jelenti. István király halála utáni trónviszályok idején, 1060. évben, I. András király töre­kedett, öccse Béla herceg hát­térbe szorítására és fia Sa­lamon megkoronázására. A királyi törekvés hatására Bé­la herceg Lengyelországba menekül. Azonban onnan ha­marosan sereggel tért vissza, így, 1060. őszén, I. András ki­rály és öccse Béla herceg, a Tisza vidékén megütközött. A király a csatát elveszti. Városi Tanács V. B. egyesí­tett szociális intézményének igazgatója. — Hiszen reggel­től reggelig, szilvesztertől szilveszterig együtt vannak, egymás arcába szuszognak, s egymás százszor is hallott monoton történeteit hallgat­ják. Ha jön valaki, az ese­ményt jelent számukra. Érthető, gondolom magam is, hiszen a lakók számára a naplók egyre hosszabbak, s egyre egyhangúbbal;. Dolgoz­ni, dolgozgatni csal; néh'á- nyan tudnak, sokan betegek, sőt, ágyban fekvő betegek. Nem szólva többük lelki megrázkódtatásáról, hiszen „nem mindegy elhagyni idős Egyedül? Talán nem.... Menekülése közben lova le­dobta és Mosonmagyaróvár közelében öccse fogságába került. Béla herceg győztes seregével a menekülő királyt a tolnai udvarház közelében elhaladva üldözte. Erről egye­dülálló módón, Mahmud Ter- zsüman, Tarih-i Üngürüsz (Magyarország története) cí­mű, latin nyelvű magyar könyvek alapján írt, oszmán —török műve számol be. Béla herceg foglyaként, I. András király a zirci királyi udvar­házban rövidesen meghalt. Halálában öccse Béla herceg vétkesnek érezte magát, s ezért kiengesztelésül Szek- szárdon egy új bencés apát­ságot alapított. Béla herceget hívei, 1060. december 6-án, Székesfehérvárott királlyá koronázták, I. Béla király a források szerint ahogy ki­rállyá koronázták, a szekszár­di apátságot megalapította és építéséről intézkedett. Erre legkorábban 1061. elején ke­rülhetett sor. Az alapító oklevél teljes szövege nem maradt fenn. A szekszárdi apátság 1061. évi alapító oklevelének csupán a kalocsai káptalan által ki­adott közel háromszáz évvel későbbi szövegtöredékét is­merjük. Ez megemlíti Béla királyt és az 1061. évet, de az eredeti szövegéből kizárólag csak az apátsághoz tartozó Kalocsa melletti birtokok, Csorna, Malomér stb. határ- leírását sorolja fel. A közép­kori krónikák különféle le­jegyzésekben több mint 20 névalakban szerepeltetik Szekszárd nevét. A krónikák és az oklevelek megemlékez­nek a szekszárdi bencés apát­ságban" tett több királyláto­gatásról, amelyek idején itt fontos királyi döntések is születtek. A királyi alapítású apátság saját szerepléséről a továbbiakban 1212 utáni években szerezhetünk tudo­mást. Ekkor több esetben III. Ince és III. Honorius pápa korban a megszokott kedves kis otthonát az embernek és beilleszkedni egy egészen más miliőbe. Igyekeztem be­illeszkedni és erőt venni ma­gamon, hogy ne lássa senki, mi fáj belül.” (Az idézett so­rok dr. Hermann Domónkos- né — férje 1957-lben meg­halt — leveléből valók.) Egyébként más egyéb, pon­tosabban konkrét problémák­ról is írt Mária néni szer­kesztőségünknek — s mellé­kelt egy lírád szépségű verset is az öregségről — amiről természetesen szólunk. De előbb jegyezzük meg, hogy teljesen természetes jelenség az idős emberek reagálása a különböző dolgokra, hiszen mi, akS'k tótunk-futunk, ro­hanunk, egészen másként fi­gyelünk, s a problémákat is másként dolgozzuk fel ma­gunkban. Az is természetes, hogy ott, ahol közel kilenc­ven idős ember — egymás számára idegen ember — él egy fedél alatt, bizonyos rendszabályoknak is él ni öl;, s a házirend írott és íratlan szabályaihoz mindannyiok- nak aíkalmazkodniok kell. Igaz is, ha bármiféle nézetel­térés, véleménykülönbség adódik, gondozók és gondo­zottak egyaránt azon van­nak, hogy azokat mielőbb rendezzék — mégpedig úgy, hogy „tüske” senkiben sem maradjon. Miközben a közelmúlt egyik problémáját, a zuhanyozóival kapcsolatos gondot beszél­jük meg, belépőink egyik szo­bába, ahova egyik idős asz- szony hív: — Szegény Eszti nénit ope­rálni kell. Most jött az or­vostól. — Ne sírjon Eszti néni — vitás egyházi joghatósági ügyekben a szekszárdi apá­tot bíróként rendeli ki. A szekszárdi apátság uradalmi viszonyairól IV. Béla király egyik 1239. április 19-én kelt oklevele nyújt bővebb bete­kintést. Ebben az oklevélben a király Cserének, a szek­szárdi apát jobbágyának ér­demeire való tekintettel ki­váltságot adományozott. A kiváltság részletezéséből ér­tesülhetünk a szekszárdi ap>át szabad fegyveres jobbágyai­nak meglétéről. Ez a tény a korabeli társadalom rétegző­désére is rámutat. Az apát tekintélye és uradalmának szervezete számunkra Szek­szárd székhelyként jellegét is megerősíti. Közvetlenül a tatárjárás előtt Székszárd már az apátság székhelye­ként , országos és nemzetközi ügyekben ismert település volt. A tatár támadás Szekszár- dot 1242. február végén ér­hette. Ekkor az átvonuló mon­gol—tatár csapatok az apát­ság épületét és az egész te­lepülést felégethették. A la­kosság viszont feltehetőleg elmenekülhetett. Erre utal­nák azok a latin nyelvű okle­velek, melyek a szekszárdi apátság viszonylag gyors új­jáépítéséről számolnak be. A szekszárdi apát már 1263-ban szerepel újra, mint a budai zsinat egyk tagja. Néhány évvel, később 1267. évben már a szekszárdi apátság egyik adásvételi ügyéről maradt fent oklevél. Ebben az okle­vélben maradták fent a leg­korábbról ismert szekszárdi lakosok nevei. Az 1267. évi oklevélben feljegyzett adás­vételi ügyiben a szekszárdi ap>átság képviselői, az urada­lom kisebb-nagyobb tisztség- viselői Gyaflmaz, Bagza, Pa- ka fia Miklós, Miklós fia Mi­ké, Timót, Kelemen, Zeme, Zách ispán fia Imre, Qrosi Iván, valamint János több­mondjja Bodó Rozália és az idős néni mellé telepszik az ágyra. Halkan beszélgetnek, csöndesedlik a szipogás. Ojtó Jánosmé pedig tőlem kérdi: — Megsimíthatom a haját, kedvesem? — válaszom ter­mészetesen az igen, s közben hallgatom egy újabb élet történetét a valamikori sűrű hajú asszonyról, akinek a férje súlyos beteg lett, s né­hány évvel ezelőtt „örökre elbúcsúzott”. — Az én hajam pedig kihullott, alig van né­hány szál — sóhajt Ojtó Já- nosné, s indul kifelé a szé­pen parkosított udvarba, s halkan mondja: — Azért jó. hogy még süt a nap... Az egyik tarka őszirózsával teli ágyás mellett áll Gábor Sándorné. Ahogyan ez is az ő birodalma, s joggal büszke rá, úgy az imént leszedett zöldbabra is az lehet. Ugyan­is az egyik főkertész is ő. Ve- teményez, kapál, gondozza a növényeket, majd betakarítja a termést. Most éppen egy levesnek valót. Aztán invi­tál szobájába, illetve szobá­jukba, ahol ketten laknak férjével, akivel itt, az otthon­ban kötöttek házasságot. Többször is eszembe ötlil; egy örömöm. Az, hogy a szo­ciális otthonok általában a települések határain kívül találhatóak. Az ezzel kapcso­latos rossz érzéseimet most nem vetem papírra, de meg­jegyzem, hogy bármennyire fáj is sokunknak, alig lehet változtatni rajta, hiszen jó­részt a légi kastélyokat ala­kították át e célra. Azt pe­dig jól tudjuk, hogy azokat általában nem a városok, falvak kellős-közepére épí­tették. De ez most más kér­dés. A dombóvári otthon vi­szont a város szívében van, nyíre egytagú személynevei maradtak fenn. Az oklevél­ben még Bál nevű vincellér is szerepel, akiről az oklevél megállapítja, hogy szőlőjét apáti engedéllyel korábban Pósa fia Bodor ispánnak ad­ta el. Az ismertetett oklevél tehát a később országosan is­mert híres szekszárdi szőlő­vidék egyik legkorábbi emlí­tést is nyújtja. A szekszárdi apátság kon- ventjének hiteles helyi okle­vélkiadói tevékenységének kezdetei az adatnélküüség messzeségében tűnnek el. Az első teljesen fentmaradt, Szekszárdon kiadott oklevele, 1279. évből ismeretes. A szek­szárdi konvent (a szerzetes­papok testületé), kiadott ok­leveleit tárgyilag megkülön­böztethetjük, mint a magán­jogi ügyekben tett bevalláso­kat, mint a királyi vagy más bírósági meghagyásból elvég­zett közhatásági működésből létrejött jelentéséket, s mint a mások által kiadott okleve­lek későbbi hiteles átírásait. Ezt a mai fogalmaink szerin­ti közjegyzői tevékenységet a szekszárdi konvent országos hatáskörrel, leggyakrabban Tolna, Fejér, Somogy, Bara­nya, Bács és Bodrog megyék területén látta el. Az írás­beliség ellátására Szekszár- don konventi iskola működé­sére már, 1331. évből okleve­les feljegyzéssel rendelke­zünk. A szekszárdi konvent iskolája oktatásában a latin nyelv ismerete és az egyházi zene művelése szerepelt. Szekszárd település 1401. év­ben még jogilag „villa”, az­az faluként kerül okleveles említésre. A szekszárdi apát­sági uradalom vezetőjeként 1429-‘ben tűnik fel Gál deák várnagy, aki Szekszárdon székelt, s így a település je­lentőségét erősítette meg. Albert király halála után, 1440 júniusától Erzsébet öz­vegy királynő és Ulászló len­s a néhány perces séták is arcokat „hoznak” szembe. Hangos gyerekeket, jókedvű fiatalokat. Nem a csendet és a csendet. És most kanyarodjunk vissza Mária néni panaszá­hoz. A nyár elején az. intéz­mény vezetősége napközben lezáratta a zuhanyozókat, s csak az úgynevezett nyitva tartási időben lehetett azo­kat használni. Az indokuk az volt, hogy sokan ott mostál; ki ruháikat. Viszont az el- pacsázott víz, mosószeres, te­hát síkos víz balesetveszélyt jelentett. — Nézze, ide senki sem jó­szántából, vagy passzióból jött. A magány, a betegség kényszerített ide valahányun- kat. S tulajdonképpen jól is érezzük itt magunkat, csak- hát ne lennének olykor ilyen szigorú szabályok. Megértem én, amit meg kell értenem. gyei király hívei között pol­gárháború kezdődött. A nagy­birtokosok ún. ligaszövetsé­geket alapítottak és egymás birtokait támadták. Erzsébet özvegy királynő hívei, Garai László vezetésével, 1441 ja­nuárjában, Bátaszék északi határában, táboroztak. Elle­nük pedig Újlaki Miklós és Hunyádi János egyesített fegyveresei vonultak fel. A csatát Hunyadi és Újlaki csa­patai nyerték. Hunyadi Já­nos győzelme után Simontor- nyéra, minden bizonnyal Szekszárdon keresztül vonult el. Szekszárd földesura, 1439. óta Álmosdi Csire Zsigmond apát, Hunyadi híve volt. Szekszárd és környéke vi­szonylatában' az 1440-es évek­ben jöhetett létre olyan te­rületi munkahelymegosztös, amikor bizonyos munkavég­zést ellátó emberek, s ezek lakhelye, egy helyre, egymás szomszédságába tömörülnek. Szekszárdon, az apátság meg­erősítését, Zsigmond apát in­díthatta el, s az apátsági vár mellé, a Béla tér és a Zalka Máté utca akkori vonalában, az apátság kézműveseket te­lepített. A kézművesektől és a környező falvak népétől kölcsönös szolgáltatások bi­zonyos sugárirányban bonyo­lódtak le. A Szekszárdira piacra bejáró falvak ilyen módon a település ellátóivá és fenntartóivá is váltak. Szekszárd máig ismert első mezővárosként (oppidumként) való írásbeli említése 1485- ből származik. Azonban me­zővárossá válására már jóval korábban sor kerülhetett. A pontos évét eddig még nem ismerjíük, de Álmosdi Csire Zsigmond apát építkezései­ből, ezt az időpontot 1441 utáni évekre tesszük. Közis­mert, hogy a Béla tér és kör­nyéke alkotta a középkori Szekszárd központját, s itt a múlt század elején épült volt vármegyeház udvarán az apátság egyházának romkert­je ma is meg található. Régi leírásokból s a közelmúlt ré­gészeti feltárásaiból tudjuk, hogy a mostani épület keleti és északi részén épült fel egykoron a bencés szerzete­De télen egyszerűen nem me­rünk lemenni a mosodába. Vannák itt mozgássérültek, vagy hozzám hasonlóan majd­nem vakok. — Én már voltam más ott­honiban. Hat évig egy buda­pestiben éltem — mondja Kirchner Margit és kesereg: — Ott sokkal szabadabban éltünk. De döbröközi lévén itt itthon vagyok. Az ellátás pedig egyszerűen kifogásta­lan, a személyzet pedig szív- vel-lélekkel teszi a dolgát és velünk vannak! Kifelé menet újabb törté­neteket hallok, többen kér­nék, hogy „vetessem le” őkel. Egy tolókocsis bácsi felém tart és a kezét nyújtja. Meg­fogom. Kezembe nyom vala­mit. Egy parányi kis üveg színes fonattal, aprólékos munkával bekötve. Itt áll most már a szekrényemen. V. HORVÁTH MARIA sek monostora és ennek ki­egészítői, több gazdasági épü­lete is. Itt volt az uradalmi központ, amelyről csupán az 1700-as évek végéről marad­tak fent helyszínrajzok. Az apátság központi épületeit magábafoglaló vár, vélemé­nyünk szerint az 1440-es évek­ben kezdett épülni. A közép­kori Szekszárd a Buda— Eszék közötti országút leága­zásaként keletkezett útfél i település típusát mutatta. E szalagtelkes település két ut­cát alkotott. Ezek a mai Bar- tína utca és Zalka Máté ut­ca vonalában épültek ki. Forrásokból kiderül az. hogy az 1441. januári báta- széki csata után, Zsigmond apát lefoglalta Bátaszéket és uradalmát is. A későbbi. 1457. évben kelt egyik levél­ben szereplő hírek között em­lítik, hogy a faddi földesül' Tamás vránai perjel, Nagy­völgyi László és Nagy Simon Szekszárdot és Bátaszéket katonáival elfoglalta. Mind­két helyet ő is megerősítet­te és onnan a szomszédos vi­déket zaklatta. A foglalás­nak Mátyás király vetett vé­get. Mátyás király Szetoszár- dot, 1468—1471 között, Vitéz János esztergomi érseknek adományozta. Az 1471. évi királyellenes főpapi összees­küvés vezetőjeként, Vitéz. János a király fogságában, kapott címeiről és birtokai­ról lemondott. Ekkor várait, közöttük a szekszárdi apátsá­gi várát is részben lebon­tatta. Szekszárd mezőváros má­sodik írásbeli említése az 1497. évből származik. Ez az oklevél Szekszárd mezővá­ros szőlőhegyén kettő magyar aranyforintot érő Lippay ne­vű szőlőt említ meg. Éz az említés utalhat a Szekszár­don akkor kiterjedő szőlő­művelés jelentőségére: A fej­lődő mezővárost a török kö­zelgő támadása fenyegette. Tömöri Pál kalocsai érsek királyhoz írt leveléből tud­juk, hogy János szekszárdi apát ötven fegyveresével és ötven más emberével szállt a török ellen 1526. júniusá­ban táborba. VASS ELŐD Szekszárd története Az apátságtól a mezővárosig Manikür — délelőtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents