Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

l»8(i. szeptember IS. , TOLNA \ _ - __ “ KÉPÚJSÁG -> A meggyőzésre építve Létezik egy mondás, amely időről időre elhangzik különböző helyeken, különböző alkalmakkor. Vala­hogy úgy szól, hogy „emberek, most már elég volt az agitációból, lássunk neki és csináljuk”. Azt az igényi tartalmazza ez a mondás, hogy vessünk immár véget a magyarázatoknak, a győzködésnek — következze­nek a tettek. Ha mérlegre tesszük jelenlegi helyzetünket, köny- nyen belátható, hogy ha valamikor, hát most Va­lóban égető szükség van minden területen, minden munkahelyen a dolgokat előmozdító tettekre. Mi ta­gadás, nem kevés helyen' sürgető napi feladattá vált a rend és a fegyelem megszilárdítása. Jó néhány ága­zatban, vállalatnál immár nem elodázihaitó a terme­lési struktúra változtatása, a termékminőség érdemi megjavítása, a felesleges költségek, kiadások lefara­gása. Határozottabb cselekvés igényeltetik egynémely nemkívánatos társadalmi jelenség elleni küzdelemben is, a mértéktelen ivástól kezdve a láthatatlan, avagy néhány helyen már nyíltan megjelenő korrupcióig. Nagy hiba lenne azonban, ha a határozottabb cse­lekvéshez bárhol is a bevezetőül idézett megközelítés jegyében akarnának hozzálátni. Aligha vezetne cél­hoz, ha valahol is úgy gondolnák: elegendő intézke­déseket kiadni, rendelkezéseket hozni, és azok betar­tását, végrehajtását erélyesen megkövetelni, az érve­lést, a megmagyarázást pedig halasszuk el nyugod- tabb, békésebb időkre. Ez a fajta szemlélet és gya­korlat akkor sem lenne eredményes, ha « napjaink igényelte cselekvés kimerülhetne bizonyos rendelke­zések, elhatározások puszta végrehajtásában. Ám ma éppenséggel nem erről van szó: önálló elgondolások­ra, jó ötletekre, kezdeményezésekre, együttes fejtö­résre van szükség, a tetteknek ezek álapján kell el­következniük. Bízvást elmondható: a sikeres cselekvésnek a je­len helyzetben is elengedhetetlen, alapvető feltétele, hogy kialakuljon a széles körű társadalmi egyetértés a teendőket, a megoldás módját illetően. Legyen szó országos avagy helyi tennivalókról, a közmegegyezés automatikusan megteremtődik. Nem teremtődött meg azokban az időkben sem, amikor a gazdasági-társa­dalmi programok megvalósulásában jobban egybevá­gott a társadalom, az egyes csoportok és az egyének érdeke. S még kevésbé jöhet létre önmagától most, amikor — a társadalom egészének javát szolgáló — lépések egyike-másika időlegesen hátrányára válik az emberek egy részének, kedvezőtlenül érinti bizo­nyos csoportok közvetlen, napi érdekeit. Ebben a helyzetben a közmegegyezés nem kis részben azon múlik, si kerül-e megértetni, elfogadtatni, hogy az időleges érdeksérüléseket éppen az átfogó, távlati, mé­lyebb érdekek érvényre jutása érdekében vállalni kell. hogy érdemes a pillanatnyi nehézségek, többletmun­ka, gondok árán fokozott erővel hozzájárulni az el­határozások valóra váltásához. Kinek a feladata az ilyenfajta közmegegyezés ki­alakítása, fenntartása? Szónoki a kérdés, hiszen po­litikai rendszerünk jellegéből adódik, hogy a politi­kai egyetértés és cselekvőkészség kiváltásán és erő­sítésén mindenekelőtt a pártszervezeteknek, a kommu- nistáknak kell munkálkodniuk. Elsősorban az ő dol­guk, hogy a meggyőző szó erejével, őszinte párbe­szédben, az okos érvek súlyával megvilágítsák a nap­jaink igényelte tettek értelmét, várható hatásait, az elmulasztásukból adódó káros következményeket, a közös érdekeltséget a jobb, hatékonyabb, fegyelme- zettébb munkában. A meggyőzésnek, a tájékoztatásnak és megmagya­rázásnak többféle formája, módja van. Az élet azon­ban újra és újra tanúsítja, hogy bár mindegyik fon­tos, közülük a személyes érvelés és eszmecsere sem­mi egyébbel nem pótolható. Hadd utaljunk ezzel kap- colatban a közelmúlt egyik tapasztalatára. Amikor a településfejlesztési hozzájárulásról kérték ki a lakos­ság véleményét és egyetértését, a postán elküldött szavazó-véleményező lapok nem egy városi települé­sen, lakónegyedben az ott lakók többségénél kedve­zőtlen fogadtatásra találtak. Akkor változott meg a 'hangulat, amikor a pártszervezetek, a népfront akti­vistái, a tanácstagok személyesen keresték meg az embereket, beszélgettek velük a teho értelméről, az ebből megvalósítandó célokról. Amit a papír nem tu­dott hatásosain közvetíteni, az a személyes eszmecse­re eredményeként más, kedvező megvilágítást kapott. A párbeszéd alkalmával nemcsak az állampolgárok pénzét kérték, hanem véleményét is: Nem véletlenül használtuk itt a párbeszéd szót. Pártunk már réges-régen szakított az agitációnak az­zal a felfogásával, amely ezt afféle egyirányú utcá­nak tekintette, ahol csak az egyik fél mondja a ma­gáét, a másik pedig hallgatja szavait. Mi úgy fogjuk fel: a kommunisták nem a párton kívülieknek be­szélnek, hanem a párton kívüliekkel beszélik meg kö­zös dolgaikat. S ez az eszmecsere mindegyik irányban hatihat. Hogy az előbbi példánál, a telho példájánál maradjunk: nem egy esetben került sor az eszme­cserék nyomán az eredetileg tervezett településfej­lesztési célok módosítására, a korábbiak helyett má­sok beiktatására. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ilyen­fajta sokrétű párbeszéd a kommunisták körében is múlhatatlanul szükséges. A célokban, a teendőkben való egyetértés az ő soraikban sem alakult ki auto­matikusan. A párttagot persze a párthoz való tarto­zásból adódó szervezeti fegyelem kötelezi arra, hogy .kiálÍjon a párt határozataiban, állásfoglalásaiban megfogalmazódó elhatározások mellett, képviselje azo­kat. Am belső meggyőződés nélkül ez a kötelesség jól aligha teljesíthető. A hatásos meggyőzésnek elő­feltétele, hogy a párttagok a párt erre szolgáló fó­rumain mélyrehatóan megvitassák a megvilágításra és elíogadtatásra váró elgondolásokat, megnyugtató­an tisztázzák a vitatott problémákat, vagyis mindé- ' nekelőtt ők maguk jussanak egyetértésre az adott kérdésekben, örvendetes, hogy ma a korábbinál job­ban hasznosítják ilyen célra a taggyűlések, a párt- csoport-értekezletek fórumait, de még nem kevés eb­ben a lehetőség, a tartalék. Gyenes László fiz erőmű iskolája A szeptember elsejétől életbe lepett új oktatási tör­vény lehetővé teszi, hogy Pakson a szakemberképzés a vállalat szellemi, technikád és anyagi bázisán történ­jen. Az ország más középfokú tanintézményeitől kü­lönböző iskolában a Paksi Atomerőmű Vállalat képezi a saját állományába tartozó tanárokkal, óraadó erő- művi mérnökökkel a leendő szakembereit. Az iskola belső rendje, a berendezés színvonala is tükrözd az atomerőműnél megszokott magas szintet. A tizennyolc személyi számítógéppel felszerelt oktatóterem (melyei hamarosan az erőmű nagy gépére is rákapcsolnak), a kémiai és fizilkai kabinet, a tizenhat személyes nyel­vi oktatóterem, a háromcsatornás belső videohálóeal. a folyamatosan üzemelő orvosi rendelő, a jól felszerelt könyvtár, a rajzgépekkel ellátott szákrajzterem is egyedülállóvá teszi a középiskolák között. Az első évfolyamot öt osztályban 134 tanuló kezdte meg. a számítástechnikai osztály felvételi átlaga 4.41 volt. GOTT VALÓ KÁROLY Az i»kola jiaspeaán* utcai homlokzat* Petz (Andrea mérnök első tanóráján Az esztétikus lépcsőhöz is Várnagy Péter tervezőt di cseri A számítástechnika alapjaival a gép mellett ismerkednek • Tízórai kulturált körülmények között Szünet a második emeleti előtérben So<k könyv között válogatva : ; ; Nem kötelező az iskolaköpeny ... Az ebédet a Sánc étteremben szolgálják tel

Next

/
Thumbnails
Contents