Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

2 Képújság 1986. szeptember 9. PANORÁMA BUDAPEST Celso Diniz, a Brazil Szö­vetségi Köztársaság buda­pesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott hétfőn a re­zidenciáján. A fogadáson részt vett Cservenka Ferenc- né, az Országgyűlés alelnö- ke, Bányász Rezső állaimtit­kár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, Török István külke­reskedelmi minisztériumi ál­lamtitkár, Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes, vala­mint a .politikai és társadal­mi élet számos vezetője. * Az Országos Béketanács meghívására Budapestre ér­kezett a Békéért és Lesze­relésért Küzdő Kínapi Népi Szövetség küldöttsége (OPAPD), Cong Huaj-tö all­éinak vezetésével. A kínai bíé- kemozgalmi delegáció hétfőn megkezdte tárgyalásait Se­bestyén Nándornéval, az Or­szágos Béketanács elnöké­véi és Barabás Miklóssal, az OBT főtitkárával. * Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Híva. tál elnöke hétfőn hivatalá­ban fogadta' a hazánkban tartózkodó José Maria Bal- celíst, a piarista rend gene­rálisát. PÉCS Pécsett ülésezik a VII. Oszmanis ztikai Világ ko n g - resszus. Az oszmán-török civilizációval foglalkozó tu­dósok most először találkoz­nak egymással hazánkban. HAVANNA Hétfőn, közép-európai idő szerint a délutáni órákban megkezdte hivatalos tárgya­lásait Havannáiban Grósz Károly, az MSZMP KB PB tagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára. PEKING Hivatalos látogatásra va­sárnap Pekingbe érkezett Rudolf Rohlicek csehszlo­vák miniszterelnök-helyet­tes, s hétfőn megkezdte tár­gyalásait Li Penggel, a kí­nai Államtanács alelnöké- vel. LUANDA Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, állam- és kormányfő, a had­sereg főparancsnoka vasár­nap Luandába érkezett. Mao - tíz évvel Mao után Gáspár Sándor Párizsban Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség el. nöke és Henri Krasucki. a Francia Általános Munkás- szövetség (CGT) főtitkára hétfőn találkozott Párizsban. Kölcsönösen tájékoztatták egymást és véleményt cse­réltek az SZVSZ 1986. szep­tember 16—22. között Ber­liniben sorra kerülő kong­resszusáról. Érintették azokat a moz­galmi célkitűzéseket és el- képzeléseket, amelyeket XI. szakszervezeti világ- kongresszus vitáinak közép­pontjába kívánnak állítani. Befejeződött a Pugwash-konferencia Budapesten sajtótájékoztatón ismertették a Pugwash- mozgalom hazánkban tartott konferenciájának eredmé­nyeit. A képen: Martin M. Kaplan, a l’ugwásh főtit­kára beszél. (Telefoto) Chile: Ostromállapot az ostrom ellen Alig néhány nappal az 1973-as véres puccs évfordulója előtt merényletet kísé­reltek meg Augusto Pinochet chilei dik­tátor ellen, aki az akcióra az ostromál­lapot bevezetésével válaszolt. Ügy tűnik, a junta vezetőjének ez az egyetlen vá­lasza a feltétel nélküli távozást követe­lők ostroma ellen. A dél-amerikai ország 13 é,ve rendkí­vüli állapotban él. 1973 és 1978 között en. nek szigorított formája, az ostromállapot volt érvényben, de ezután is hathóna­ponként megújították a rendkívüli intéz­kedéseket. Pinochet, aki 1974-ben felvet­te a „legfőbb nemzetvezető” majd az ál­lamfői címet, szívesen tetszelgett a „nyu­galom megteremtőjének” szerepében. E ..nyugalom” ára az a több tízezer halott és ugyanennyi eltűnt, valamint a 170 000 emigráns volt, akiknek egy része a mai napig nem térhet haza Chilébe. 1977- ben Pinochet betiltott minden pártot, ina'jd három évvel később „alkotmányt" adott az országnak. Bár néhány jobbolda­li párt ekkor már legálisan működhetett, ;; lényeg változatlan maradt: a kormány­zást a katonai junta tartotta kezében, Pi­nochet pedig 1989-ig biztosította magá­nak a hatalmat. Az első évek gazdasági sikereivel — és katonai terrorral — fenntartott „bé­kés" légkör 1983-ban szűnt meg Chilé­ben. Az Allende-kormány megdöntésé­nek 10. évfordulóján hirdették meg elő­ször a nagyrészt illegalitásban tevékeny - kedő ellenzéki erők az „országos tiltako­zó napot”. Ez a megmozdulás azóta rend­szeressé vált, a rosszabbodó gazdasági helyzet elleni tiltakozás akciói folyama­tosan kiegészültek a politikai változást követelő akciókkal. Pinochet válaszul 1984 novemberében újra ostromállapotot vezetett be, egészen 1985 júliusáig, a meg. mozdulásokat azonban nem tudta meg­fékezni. Az idén érezhetően megélénkült az el­lenzék junta ellenes tevékenysége. Nem csupán a különféle pártszövetségek — a baloldali Népi Demokratikus Mozgalom, (MDP) a polgári Demokratikus Szövet­ség (AD) — követelték a demokrácia helyreállítását, hanem minden eddiginél nyíltabban lépett fel a junta ellen a ka­tolikus egyház, és a gazdasági csőd miatt azok a kisvállalkozók, akiket a legérzé­kenyebben érintenek a gazdasági válto­zások. Szaporodtak ugyanakkor az erő­szakos akciók is, amelyeknek fő irányí­tója a két éve alakult Manuel Rodriguez Hazafias Front nevű szervezet lett: a csoport, kezdetben rádióadók elfoglalásá­val, robbantásos merényletekkel, később katonatisztek, és tisztviselők elrablásával hívta fel magára a figyelmet. Az első je­lentések szerint a Pinochet elleni me­rényletet is ők .hajtották végre. Pinochet azonban foggal-körömmel ra­gaszkodik a hatalomhoz, és e cél érde­kében nem válogat az eszközökben. Mos­tanában egyre többet ‘’beszél „nemzetközi kommunista összeesküvésről”: ennek bi­zonyítására augusztuban Chilében „felfe­deztek” több olyan nagy fegyverraktárt, amelyben állítólag a Manuel Rodriguez Hazafias Frontnak szánt szovjet és kubai fegyvereket rejtegették. (A lőszerraktá­rakról szóló jelentéseket egyházi és pol­gári ellenzéki körök is kétségbevonták.) A sajtó szájára továbbra is lakatot tesz­nek, a mérsékelt „Cauce” című lapot szinte hetente elkobozzák, mert óvatos bírálatban részesítik a juntái. Pinochet nemcsak a baloldali ellenzék­től tart. Az a követelés, hogy a katonai kormányzatot polgári kormányzat váltsa fel, a jobboldalon is egyre erőteljesebben jelentkezik, Pinochet távozásának köve­telésével együtt. A diktátor pozícióinak gyengülése Washingtonban is aggodalmat kelt, aboi a jelek szerint azt fontolgat­ják, nem lenne-e jobb még azelőtt ejteni az egykori szövetségest, hogy a vele és a rendszerével való elégedetlenség egy baloldali fordulatba torkollna. A junta vezetője még erősnek érzi ma­gát — s okkal, mert maga mögtt tudhat­ja a hadsereg — latin-amerika' legerő­sebb fegyveres erejének — a támogatá­sát. Kijelentette: ő nem Duvalier, aki csak úgy elmenekül egy érte küldött re­pülőgépen, ha forró lesz lába alatt a ta­laj. Az ostromállapot bevezetésével, « vállható leszámolásokkal is ezt az erőt kívánja demonstrálni. Az ellenzék meg­osztottsága, a hadsereg hűsége még ja­vára ‘billenti a mérleg nyelvét. Az elle­ne elkövetett merénylet azonban figyel­meztetés : terrorcselekményekkel terhes világunkban szinte csodával határos, hogy eddig még senki nem próbálkozott Pi­nochet megölésével 13 év alatt. Könnyen lebet, hogy a következő akciónál a me­rénylők nem a testőröket találják el... Göbölyös László Üdvözlő táviratok Bulgária és a KNDK nemzeti ünnepe alkalmából Todor Zsivkov elv társnak, a Bolgár Kommunista Pán Központi Bizottsága főtitkárának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének iGieorgi Atánaszov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Miniszfertanácsa elnökének Szófia Tisztelt Elivtànsak ! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük a baráti bolgár népnek és személy szerint Önöknek, nem­zeti ünnepük, a szocialistta forradalom győzelme és hazájuk felszabadulása 42. évfordulója alkalmából. Népünk mély .rokonszenvvel és nagyrabecsüléssel követi a bolgár dolgozók építőmunikáját, a Bolgár Kommunista, Párt vezetésével elért sikereket, amelyek hozzájárulnak a népgazdaság gyarapításához, a tudomány és a kultúra gaz­dagításához, Bulgária felvirágoztatásához. Örömmel, állapíthatjuk meg, hogy népeink hagyományos barátsága, pártjaink és országaink együttműködése sikere­sen fejlődik a marxiizmus—leninizmus és az internaciona­lizmus elvei alapján. A Varsói Szerződésben és a Kölcsö nős Gazdasági Segítség Tanácsában végzett közös tevékeny­ségünk jól 'szolgálja a szocialista közösség érdekeit, a szó- ciaLizrmis ügyét. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk a baráti -bolgár népnek és Önöknek a Bolgár Kommunista Párt X1M. kongresszusa határozatainak végrehajtásához, .szocialista hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősségteljes tevékenységükhöz. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke v Lázár György, a Magyar Népköztársaság Min i szte r tan ácsának elnöke * Sarlós István, az Országgyűlés enlöke táviratban üdvözöl­te Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyű­lésének elnökét. Táviratiban köszöntötte bolgár partnerét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bi­zottsága, az Országos Béketanáes, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Vő röskereszt. \ * Kim ír Szén elvtársnak, .a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének IKiang Szong Szán elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsa elnökének Phenjan Tisztelt Elvtársak! .A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 38. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe .alkalmából1 a Mb gyár Szocialista .Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a ma­gyar nép nevében őszinte jókívánságainkat és üdvözeltün* két küldjük Önöknek, a Koreai Munkapárt Központi Bi­zottságának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Köz­igazgatási Tanácsának és a koreai népnek. Az elmúlt közel négy évtized alatt a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság jelentős sikereket ért el a szocia­lista társadalom építésében. (Pártunk, kormányunk és dolgozó népünk támogatja a Koreai Munkapártnak és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságnak a térség békéje és biztonsága megteremtésére, a hazájuk békés, demokratikus egyesítéséhez szükséges ked­vező légkör kialakítására .irányuló erőfeszítéseit és konst­ruktív kezdeményezéseit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és országaink kapcsolatoi évről évre bővülnek és jelentés eredményekkel gazdagodnak. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke Lázár György, ,a Miagyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke * Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözöl­te Jang Hoj.ng Szabót, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Állandó Bizottságának elnökét. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanáes és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte koreai partnerszervezetét. Tíz évvel ezelőtt, 1976 szep­tember 9-én távozott az élők sorából Mao Ce-tung — és egy évtized elég volt ahhoz, hogy új helyet jelöljenek ki számára magában Kínában is. Ez szükségszerű folyamat volt: Mao értékelésének felül­vizsgálása nélkül nem léphe­tett tovább az ország. Mao Ce-tung 1893. decem­ber 26-án egy tehetős hunani parasztcsaládban született. Ifjúsága Kína páratlan meg­aláztatásainak idejére esett: a császárság bukása után a Köztársaság nem bizonyult életképesnek, a külföldi ha­talmak csaknem nyíltan osz­tották föl egymás között kü­lönböző érdekszférákra az országot, amely megannyi, egymással is viaskodó hadúr ellenőrzése alá került. A nem­zeti burzsoázia, az értelmiség ugyanúgy kiutat keresett, mint a szociális forradalom felé tartó munkásság és pa­rasztság. A fiatal Mao egyik alapító tagja volt 1921-ben a Kínai Kommunista Pártnak, s 1935- ben, a híres „hosszú menete- telés” (a bázisáról visszavo­nuló kommunista sereg 10 ezer kilométeres útja) idején került kulcspozícióba: hiva­talosan 1945-ben, a párt VII. kongresszusán választották elnökké. Elsősorban ő fogai-, mazta meg a Kuomintang el­len, majd 1937 után a Kuo- mintanggal együtt a hódító Japánnal szemben, majd is­mét Csang Kaj-sek legyőzé­séért vívott forradalmi há­ború katonai és politikai stra­tégiáját írásaiban. Az 1945-ös VII. pártkongresszuson már a marxizmus Kínára alkal­mazott változatának nevezte Liu Sao-csi — Mao későbbi áldozata — a „maocetungi gondolatot”. Amikor a forradalom győ­zelmével Mao Ce-tung 1949 október 1-én a Mennyei Béke kapujának emelvényéről ki­kiáltotta a Kínai Népköztár­saságot, új történelmi kor­szak nyílt. Megvalósult (Taj­van kivételével) Kína egysé­ge, megkezdődhetett az or­szágépítő munka. Az első év­tizedet a Szovjetunióval és a szocialista országokkal meg­valósított szoros szövetség, kiegyensúlyozott fejlődés jellemezte. Ez természetesen nem szűntethette meg egycsa- pásra az ország elmaradott­ságát. Mao 1958-ban fő kez­deményezője volt a „nagy ugrás” irreális, türelmetlen tömegmozgósításnak, amelyet „a kommunizmusba vezető rövidített útnak” kiáltottak ki Kínában — valójában a kezdeti látszatsikerek után éhínségre vezetett, s egyik forrásává vált a kínai—szov­jet konfliktusnak is. A ku­darcért való felelősség kérdé­se és a gazdasági katasztró­fából való kilábalás mód­szere ettől fogva a vezetés belső vitáinak tárgya volt, és ez torkollott végül az 1966— 76-os „kulturális forradalom­ba”. Mao, akit személyének Lin Piao hadügyminiszter irányí­totta kultusza a legfőbb dön­tőbíróvá tett, 1966-tól előbb az úgynevezett „vörösgár­disták”, majd a hadsereg mozgósításával számolta fel azt a pártapparátust, amely egyenlősítő. voluntarista el­képzeléseinek végrehajtását addig bizonyos mértékig fé­kezte. A korábbi harcostár­sak egész sora — élükön Liu Sao-csi államelnökkel, aki börtönben halt meg, és Teng Hsziao-pinggel, aki a párt fő­titkárának tisztségét viselte — került a „süllyesztőbe”. Hosszan tartó politikai és gazdasági zűrzavar követ­kezett. Kínát még annak a nemze­déknek a veteránjai irányít­ják, amely Maóval együtt me­netelt a forradalom győzel­méig. De már nem arra, és nem úgy, mint Mao próbálta a győzelem után. Baracs Dénes Talizin Pekingbentárgyal Nyikolaij Talizin, az S2KP KB PB póttagja, a Szovjet­unió miniszterelnökének el­ső helyettese hétfőn, a kínai kormány meghívásának ele­get téve hivatalos látogatás­ra Pekingbe érkezett. Érke­zése után. adott nyilatkoza­tában a szovjet miniszter­elnök-helyettes hangsúlyoz­ta: a szovjet—kínai együtt­működés egyaránt szolgálja mindkét ország, a béke és a szocializmus érdekeit. Az SZKP, a szovjet kormány következetesen’ síkraszáll a szovjet—kínai kapcsolatok minden területen történő ja­vítása mellett. A két legna- gyóbib szocialista államon sok múlik a világpolitiká­ban. Beiktatták Desmond Tutut Fokvárosban beiktatták a dél-afrikai egyház leg­főbb méltóságába Des­mond Tutu Nobel-bckodí- jas püspököt. a fajüldözés elleni küzdelem egyik él­harcosát

Next

/
Thumbnails
Contents