Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember 6. ÜÉPÜJSÀG 9 értékben gyártottak számítástechnikai eszközöket. A Szovjetunió elektronikai ipara ma már gyakorlatilag az „értel­mes” technika minden fajtáját gyártja, kezdve a könyvelési feladatokat végző mikroszámítógépektől az egész ipar­ágazatok irányítási feladataihoz segítsé­get nyújtó szuperszámitógépekig. A „Palnovoje Hozjajsztvo” (Tervgazdálko­dás) című szovjet folyóirat adatai szerint a számítógépes vezérlésű automatizált irányítási rendszerek a teljes szovjet ipari termelésnek több mint a felét szol­gálják ki. Egyedül 1985-ben 775 új tech­nológiai folyamatirányító rendszer került üzembe állításra. Automatizált termelés A litvániai „Szigma” termelési egyesü­lés új számítástechnikai eszközei közül az idei évben megjelennek az első SZM-1700 típusú, negyedik generációs számítógépek is. A „Szigma” által gyár­tott számítástechnikai komplexumok az utóbbi időkig elsősorban gazdasági in­formációk feldolgozására készültek. Az új, SZM-1700 típusú gép alkalmazási köre színje korlátlan. Használható auto­matizált tervezésre és automatizált tech­nológiai folyamatirányításra egyaránt. A litván elektronikai szakemberek újdon­sága a Szovjetunióbeli és a KGST part­nerországokban elért legújabb tudo­mány-műszaki eredményeken alapszik. Az SZM-1700 típusú litván számítógé­pet a KGST országok automatizált terve­zési rendszereiben tervezik majd üzem­be állítani. Előtérben a minőség Hajtóvadászat Sabagyin aláírásáért A legfejlettebb nyugati termékekkel azonos szintű személyi számítógépet fej- esztettek ki a Szovjet Tudományos Aka­démia szibériai tagozatának szakemberei. A mikrotól a szuperig A személyi számítógépek új modell- einek fejlesztése a Szovjetunió 2000. évig szóló állami programjának fontos eleme. A terv szerint már az első sza­kaszban - 1990-ig - a maihoz képest 2-2,3 szorosára kell növelni a számító­gépek és az elektronikai alkatrészek gyártását. Ez igen komoly előrelépést jelent, hiszen a Szovjetunióban már 1985-ben is több mint 4 milliárd rubel Programozók gyakorlaton a moszkvai építészmérnöki főiskola számítógép központjában A Szovjetunióban 1987. január 1 -jétől új minőségellenőrzési rendszert vezet­nek be a fogyasztási cikkeket és alapve­tő népgazdasági rendeltetésű terméke­ket gyártó vállalatoknál. A rendszer álla­mi termékzsűri formájában a vállalatok­tól függetlenül funkcionál majd. A termékek minősége az utóbbi idő­ben a szovjet gazdaság egyik legége­tőbb problémájává vált. Az iparvállalatok selejtből származó veszteségei megha­ladják az évi egymilliárd rubelt. A selejt kijavítására, kártérítésekre kell fordítani az összes termelőkapacitás tíz százalé­kát. Javításra visszaküldik például az or­szágban gyártott majd 600 ezer traktor­ból minden tizediket, s garanciális javí­tásra szorul a 4 millió színes televízió kö­zül minden harmadik. A kereskedelem­ben 2 milliárd rubel értékű eladatlan áru halmozódott fel. Igaz, ez csak egy száza­léka a kiskereskedelmi áruforgalomnak, mégis nyugtalanító jelenség. Nyilvánvalóvá vált tehát a hagyomá­nyos minőségellenőrzési rendszer elég­telensége. Két év alatt az ország több tucat válla­latánál kísérletképpen kipróbáltak né­hány minőségellenőrzési módszert. Az állami termékzsűri kiállta a próbát. A moszkvai marógépgyárban például a kí­sérlet alatt 1985 végére a korábbi 15-20 százalékról 90-re emelkedett az első el­lenőrzésen megfelelt termékek száma. Gorkijban a vásárlók „hajtóvadászatot” indítottak az olyan televízió után, ame­lyek gyártási bizonyítványán Sabanyin- nak, az állami szabványügyi bizottság képviselőjének az aláírása szerepelt. Természetesen, senki sem tekinti ál­talános gyógyírnek, az állami termék­zsűrit, mivel csak egyike a szovjet gaz­daságban napjainkban észlelhető számtalan minőségjavító intézkedés­nek. A probléma átfogó, ha tetszik, radi­kális megoldása az egész népgazdaság áthangolását igényli. LEONYID KORENYEV Új módszer a csonttörések gyógyítására örmény traumatológusok a csonttö­rések gyógyításának meggyorsítására új módszert dolgoztak ki. Ez különösen eredményes olyan betegeknél, akiknél lassan forr össze a csontszövet. A jereváni traumatológiai és ortopé­diai intézet szakemberei megállapítot­ták, hogyha a betegtől vesznek egy kis csontrészecskét, s abból eltávolítják az ásványi anyagokat, majd behelyezik a törési gócba, akkor az ösztönzi a csont­képződést. Javasolták továbbá, hogy a páciens­től vegyenek csontvelő-részecskét is, azt szaporítsák tápközegben, majd az így kapott sejteket ültessék be a rászo­ruló szervezetbe. Ezt a csontvelő-tenyésztést a jereváni orvosok a moszkvai járványtani és mik­robiológiai intézet munkatársaival közö­sen végezték. A klinikai megfigyelések azt bizonyít­ják; hogy így a csontok még a legnehe­zebb törések esetén is egy-két hét múl­va összeforrnak. Kiderült, hogy a töré­sek gyógyításának új módszere a kopo­nyacsont helyreállítása során is felhasz­nálható. Ez pedig azt jelenti, hogy az idegsebé­szeti beavatkozásoknál szükségtelenné válnak a plasztikai műtétek. A gyermekek a számítógép kezelését tanulják az egyik litván iskolában Megvalósul az agráripari integráció írta: Pjotr Paskar, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága elnökének első helyettese A Szovjetunió agráripar dolgozói előtt az a feladat áll, hogy a lehető legrövi­debb idő alatt oldják meg az élelmiszer- ellátás problémáját. A tervek szerint már a tizenkettedik ötéves tervidőszakban (1986-1990) több mint kétszeresére emelik a mezőgazdasági termelés növe­kedési ütemét. 1990-ben a gabona össztermelését 250-255 millió tonnára, a húsét - 21 millió tonnára tervezik nö­velni (1976 és 1980 között évente átla­gosan 14,8, 1981 és 1985 között 16,2 millió tonna húst termeltek.) Az ország agrárszektorában a fontos feladatok sikeres megoldását előmoz­dítják az irányítás és a gazdálkodás új módszerei. 1985 őszén létrehozták a Szovjetunió Agráripari Állami Bizottsá­gát. A volt földművelési, zöldség- és gyümölcsgazdálkodási, a hús- és tej­ipari, az élelmiszeripari, a mezőgazda­sági építés minisztérium és az Agrár­technikai Állami Bizottság összevonásá­ból jött létre. A bizottsággal hangolja ösz- sze saját munkáját a sütőipari termékek minisztériuma, a talajjavítási és vízgaz­dálkodási minisztérium, a halgazdasági minisztérium és az erdőgazdasági bi­zottság. Azonkívül azok a minisztériu­mok, amelyek a feldolgozó ágazatok számára mezőgazdasági gépek és be­rendezések gyártásával, ásványi műtrá­gyák és mikrobiológiai fehérje gyártásá­val foglalkoznak, a legszorosabban együttműködnek az Agráripari Állami Bizottsággal. Meg kell mondani, hogy az egyesülés nem volt zökkenőmentes. Negyvenhét százalékkal csökkentették a korábbi mi­nisztériumok hatalmas apparátusait, gyökeresen megváltoztatták, egysze­rűbbé tették annak szerkezeti felépíté­sét. Korábban az irányítást 206 önálló főigazgatóság és hivatal, valamint 49 egyesülés tartotta kézben. Jelenleg az irányítás 10 nagy tömbben összponto­sul, amelyek mellett 26 tudományos-ter­melési egyesülés működik. Ezeket a tömböket az Agráripari Állami Bizottság helyettes elnökei vezetik. Egyidejűleg bővültek a gazdaságok és a feldolgozó üzemek jogai, a folyó ügyek megoldásában növekedett az önállóságuk. Ugyanakkor minden szin­ten nőtt a vezetés felelőssége munkájuk eredményeiért. Néhány példát említhetek, amelyek megmutatják, hogy az agráripari komp­lexum irányításának új szemlélete mi­ként realizálódik a gyakorlatban, s meny­nyire eredményes ez a szemlélet. Az egyik példa: a Krasznodari határterüle­ten működik a „Kubany” agráripari kom­binát. Ötvenhat üzem és szervezet tarto­zik a kombináthoz. Nemcsak mezőgaz­dasági termelőüzemek, hanem a kiszol­gáló, a begyűjtő szervek és a feldolgozó üzemek is. A kombinátnak saját kereskedelmi hálózata, 12 áruháza, építőipari trösztje van. Más szóval: létrehoztak egy szerve­ző és kereskedelmi szervezetet, amely lehetővé teszi, hogy közvetítők nélkül egy kézben összpontosítsák a terme­lést, a tárolást, a feldolgozást és az élel­miszeripari termékek értékesítését. A „Kubany” a termékek egy részét, megszabott áron, az államnak adja el, a többit saját üzemeiben dolgozza fel és a kombináthoz tartozó kereskedelmi há­lózaton keresztül értékesíti. Azonkívül a kombinátnak joga van ahhoz, hogy kül­földi piacon tevékenykedjen, s az ott szerzett valutáért berendezéseket vásá­roljon. A kombinátnak az iparági bankjogai­val felruházott saját pénzügyi és fizetési központja van, ahol a gazdaságok, üze­mek számláit őrzik. Ez lehetővé teszi a partnerek között a gazdasági műveletek jelentős mértékű gyorsítását és egyszerűbbé tételét, a hi­telezés rendjének, a költségvetési kifize­téseknek a tökéletesítését, a beruházási jellegű építkezések finanszírozását. A pénzeszközök forgásának meggyorsí­tása révén jelentősen csökkent a hitel- szükséglet. A „Kubany” gazdasági mechanizmu­sa még nem működik tökéletesen, de az agráripari integráció előnyei már ma is szemléletessen megmutatkoznak. Mint ismeretes, a Szovjetunióban egy sor élelmiszeripari termék termelését az ál­lam dotálja, beleértve a húst és húster­mékeket, a tejet és tejtermékeket, a bur­gonyát és egyéb termékekeket is. A „Ku­bany” kombinát 1985-ben, amellett, hogy észrevehetően növelte a termelést, csaknem 4 millió rubellel csökkentette az állami dotáció kifizetendő összegét. Tervezik, hogy a későbbiekben teljesen lemondanak a dotációról. A rentabilitás a kombinátban valósággá válik. A „Kubany” mezőgazdasági kombi­nátban, valamint a Grúziában, Észtor­szágban és más vidékeken végzett nagy kísérletek folytán felhalmozódott terve­zési, pénzügyi, irányítási tapasztalat megbízható alapul szolgál a Szovjetunió egész mezőgazdaságának átszervezé­séhez. Az anyagi alap - az agrárszektor anyagi-technikai ellátottságának állan­dó növelése. Ez azonban nem oldja meg a fő fel­adatot, a termelés növelését és a lakos­ság élelmiszerellátását, ha nem biztosít­ják, hogy a termés maximális épségben jusson el a fogyasztóhoz. A betakarításnál a földeken, az állatte­nyésztő telepeken a szállításnál, táro­lásnál és feldolgozásnál a termékvesz­teségek csökkentése - az élelmiszer­készletek növelésének közvetlen forrá­sa. A gyarapodás húsz-, néhány ter­mékféleségnél harmincszázalékos is le­het. És a veszteségek kiküszöbölésére fordított összegek kétszer-háromszor alacsonyabbak, mint az ugyanazon ter­mékmennyiség pótlólagos termelésére fordított összegek. Éppen ezért a tizen­kettedik ötéves tervidőszakban a feldol­gozó ágazatokba beruházott összegek 51 százalékkal növekednek. Az egész agráripari komplexumban - 22 száza­lékkal. Végeredményben azonban minden az agráripari komplexum ágazataiban dolgozó káderektől, hatásköri illetékes­ségüktől, felelősségérzetüktől, szakmai hozzáértésüktől függ. A gazdálkodás új körülményei között új módon kell gon­dolkodni a munkáról. Csak az ilyen gondolkodásmód teszi lehetővé, hogy a Szovjetunió agáripari komplexumát az állam gazdaságának nagy hatásfokú szektorává változtas­sák. APN-KS ■n BflHHBESHi NÖVEKVŐ SZÁMÍTÓGÉPG YÁRTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents