Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember 6. 8 "rlÊPÜJSÀG Tambov-Tolna Gyümölcsöző testvéri kapcsolatok Tolnai úttörők Tambovban Tolna megyei és Tambov megyei gyerekek az Orljonok táborban. A képet a Tambovszkaja Pravdából vettük át. Kenyérrel-sóval köszöntötték a pio­nírok az Orljonok táborban azokat az út­törő barátaikat, akik a Magyar Népköz- társaságból, Tolna megyéből érkeztek nyaralásra. A baráti Tolna megyéből érkezett gyerekek a táborban töltött idejük alatt kirándultak Tambovba, virágot helyez­tek el Lenin szobrának talapzatán és az Örök láng emlékműnél az Október té­ren. A magyar fiúk és lányok meglátogat­ták a városi képtárat és a Puskin könyv­tárat. Vidám, kellemes hajókirándulá­son vettek részt a Cna folyón. A Magyarországról érkezett vendé­gek - írja a továbbiakban testvérlapunk - ellátogattak Micsurinszkba is, ahol a város nevezetességeivel ismerkedtek, majd felkeresték a Micsurinról elneve­zett kutatóintézetet, ahol aktíván talál­koztak a megye pionírjaival. Ugyancsak találkoztak a Roszinka úttörőtábor pio­nírjaival is. A Tolna megyéből érkezett úttörők az Orljono táborban az első naptól kezdve jól beilleszkedtek, aktívan bekapcso­lódtak a sportba, a szakköri munkába, és igen jó barátságot kötöttek a tambo- vi gyerekekkel. Talaj nélküli növénytermesztés Többszintes melegház: gyógy- és dísznövényeket termesztenek benne Jó eredményekkel dicsekedhet a talaj nélküli növénytermesztés terén az ör­mény Tudományos Akadémia agroké­miai tudományos kutatóintézetének kol­lektívája. Különleges berendezéseket szer­kesztettek a különféle növényfajták irá­nyított körülmények között történő ter­mesztésére. A növényeket állandóan el­látják vízzel, tápanyagokkal és levegő­vel. Ilyen közegben az egységre jutó produktivitás 3-5-szörösére nő. A közel negyvenhektáros nyitott víz- kultúrás ültetvényeken olajos, gyógy- és más növények élnek. Az intézet szoros kapcsolatban áll a termeléssel. A köztársaság baromfi- és állattenyésztő telepein vízkultúrás rész­legek jöttek létre az intézet szakemberei által kidolgozott javaslatok és tervek alapján. Az őszi-téli időszakban innen látják el zöld vitaminadalékkal a növendékállato­kat és a baromfiakat. Tizennégy éve, hogy aláírták a két me­gye közötti testvérmegyei kapcsolato­kat. A két nép barátsága ennél régebbi keletű. A Tambov megyeiek soha nem felejtik el, hogy mekkora részt vállalt a kulák-eszer felkelés leverésében az a nemzetközi ezred, amelynek soraiban ott voltak és harcoltak a magyarok is. Az ezred parancsnoka Olcsányi-Kis Zoltán, aki későbben ismert festő és képzőművész volt, akinek munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. A két nép barátságának szerves ré­szét képező Tolna és Tambov kapcsola­ta a közel másfél évtized alatt egyre szé­lesebbé, tartalmasabbá s mind gazda­gabbá vált politikai, gazdasági és kultu­rális téren egyaránt. Ipari és mezőgaz­dasági üzemek, iskolák teremtettek egy­mással baráti, testvéri kapcsolatot. A kölcsönös látogatások nemcsak mélyí­tették a testvéri kapcsolatokat, de gyü­mölcsözőek is voltak. Mint barátokhoz illik - mindent elmondtak, mindent meg­mutattak egymásnak a tamboviak is, a tolnaiaik is. Akik Tambovban jártak, kintlétükkor családtagnak érezhették magukat. A nálunk járt Tambov megyeiek is ezzel az érzéssel távozhattak tőlünk. Nemcsak örökre megmaradó baráti, testvéri érzést vittek-hoztak magukkal a küldöttségben jártak, hanem tapaszta­latokat is. Az aparhantiak például megfi­gyelték azt, hogy testvérkolhozukban nagy gondot fordítanak a tagok és a gyerekeik kulturális életére is. A kolhoz­ban nem az irodaépület a legnagyobb, hanem a kultúrház. A kultúrházban tánc- és énekkar működik, zeneoktatás folyik... Saját múzeumuk van és ebben megtalálhatók mindazok a dokumentu­mok, amelyek a település, a kolhoz múlt­járól tanúskodnak. Amióta kint jártak, az aparhantiak is nagyobb gondot fordítanak a falu kultú- rális életére. Rendszeresen rajzpályáza­tot hirdetnek a gyerekeknek, anyagilag is támogatják a kultúrházat, különböző együtteseket hívnak meg és a fellépé­seikkel járó költséget a tsz fizeti. Hozzá­járultak a klubberendezés vásárlásá­hoz és más módon is támogatják a kul­turális tevékenységet. A Bátai November 7. termelőszövet­kezet küldöttsége is alaposan körülné­zett a Kari Marx kolhozban. Különösen tetszett nekik a szabadtartásos halszál- kás fejőrendszerrel működő szarvas­marha-tenyésztés. Kiderült, hogy Bátán is van fantázia ebben az olcsó, gazdasá­gos rendszerben. Ma már Bátán is in­tenzív rét- és legelőgazdálkodást foly­tatnak, a növendéküszőkön kívül há­romszáz tehén van szabadtartásos rendszerben, két istállójukat átalakítot­ták fekvő boxossá. Tanulmányozták testvérkolhozukban a konzervgyárat is. Hazajövet arról kezdtek beszélgetni: jó lenne Bátán egy gyümölcslé üzemet létesíteni. Az ötletet azóta is dédelgetik. Egyelőre csak a pénzhiány az akadály. Nagy szükség lenne egy ilyen üzemre, hiszen a 120 hektáros gyümölcsösükben megterem az alapanyag, a sok lehulló gyümölcs is tönkremegy. De nemcsak gazdasági, hanem szo­ciális téren is láttak a bátaiak számukra megszívlelendő dolgokat. Látták például azt a kilencven lakást, amelyet a Kari Marx kolhoz a kulcsembereknek épített. Már ott elhatározták; Bátán is lesznek szolgálati lakások. És lettek. Nagyrészt ennek köszönhetik, hogy kiváló fiatal szakembereket sikerült Bátához kötni. A Paksi és Micsurinszki Konzervgyár­ban ugyanolyan magyar berendezések működnek. Könnyű volt egymás tapasz­talatait átvenni. Minden kölcsönös láto­gatás elősegítette a tapasztalatcserét, hozzájárult a termelékenység, a minő­ség javításához. A paksiaknak - is ré­szük van abban, hogy a micsurinszki gyár több terméke megkapta a Minő­ség-védjegyet. A micsurinszkiek a paksi példát követve új módszert alkalmaznak a termékszállításra - a kolhozok, szov- hozok és a szállító vállalat gépkocsijait használják, a szolgáltatásokat a gyár fi­zeti. Átvették az érett borsó minősége megállapításának módszerét, ami ked­vezően hatott a minőségre. A micsu­rinszkiek a magyar tapasztalatokat az építkezésben is felhasználják. A Tambovi Házépítő Kombinát küldöt­teit is sok minden érdekelte abból, ami testvérvállalatuknál, a TÁÉV-nél folyik. A TÁÉV dolgozói elsősorban a paneltech­nológia átadásával igyekeztek szovjet barátaik segítségére lenni. A Tambovi Agráripari Egyesülés kol­lektívája 1973 óta tagja a Szovjet-Ma­gyar Baráti Társaságnak. Ugyanebben az évben vették fel a kapcsolatot a Dal- mandi Állami Gazdasággal, amely az­óta kombinát lett. A kombinát dolgozói és vezetői azt vallják: a barátság erő­sebb, ha azt a gazdasági és az emberek közötti élő kapcsolat támasztja alá. Két­évenként Dalmandra utazik innen egy küldöttség. És mindig találnak valami olyant, amit otthon hasznosítani tudnak. Az egyesülés dolgozói nemcsak alkal­mazzák, de szívesen beszélnek is arról, hogy miként használják a dalmandiak receptjeit a kombitakarmányok elkészí­tésekor. A kukoricaföldön is büszkén mutatják: ezen a területen a magyar barátaiktól kapott hibrid kukoricamagot vetették el. Amióta Dalmandra, Magyar- országra járnak az egyesülés dolgozói és vezetői amatőr művészegyüttesük műsorán gyakran szavalják Petőfi és más magyar költők verseit, járják a csár­dást. Nemcsak megszerették, de nép­szerűsítik is a magyar kultúrát. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombi­nát a tambovi „60 éves a Lenini Komszo- mol” szovhozzal tartja a kapcsolatot. A látogatások során a szekszárdiak is sok hasznos tapasztalatra tettek szert. Fel­tűnt nekik, hogy a szovhozban a beruhá­zásokat olcsóbban valósítják meg, egy­szerűbb, praktikusabb gazdasági épü­leteik vannak, ugyanakkor a felszerelt­ségük is példamutató. A zöldlisztkészítö üzemüket például nem tették épületbe. A gazdasági épületek felszerelése ol­csó, ügyes kezű emberek is elkészíthe­tik. A szekszárdiak el is hozták e felsze­relések mintáit, fényképeit, s sokat kö­zülük a kombinát üzemeiben is alkal­maznak majd. A tamboviaknak is sok minden tetszett a szekszárdi kombinátban. Nagyon tet­szett például nekik a fiatal borjak tartása és tenyésztése a boxokban, érdeklő­déssel tanulmányozták a répa- és kuko­ricatermesztés technológiáját is. Az itt szerzett tapasztalatok a termelésben realizálódnak majd. Magyarország felszabadulás utáni történelme azt bizonyítja, hogy a magyar és a'szovjet nép együttműködése, ba­rátsága, testvéri kapcsolata hozzájárul a fejlett szocializmus gazdasági és szo­ciális terveinek sikeres teljesítéséhez, a fejlett szocialista társadalom tökélete­sítéséhez. A kiragadott példák azt mu­tatják, miként realizálódnak e baráti kapcsolatok kicsiben, egy-egy kisebb közösség életében. » A Szovjetunióban, természetesen a Tambov megyei üzemekben is előtérbe került a minőség, a technikai színvonal növelése. Testvérlapunkban, a Tam­bovszkaja Pravdában rendszeresen és sokat foglalkoznak e témával. A lap leg­utóbbi számában „Világszínvonal” cím­mel egy egész oldalon foglalkoztak ez­zel a témával. Hogy milyen lehetőségek kihasználásról van szó, jól mutatja azt többek között a Glavnotechnika egye­sülés példája is. Az üzemben és más hasonló üzem­ben használatos automata vonalakat a múltban külföldről szerezték be. Egy- egy vonal 4-500 ezer dollárba került. Megvizsgálták annak lehetőségét: tud­nának-e ők is hasonló, a világszínvona­lat elérő automata vonalat készíteni. Ki­derült, hogy igen. Ráadásul sokkal ol­csóbban. Egy ilyen vonal mindössze 40-50 ezer rubeljébe kerül a népgazda­ságnak. A Galvanotechnika egyesülés­ben ma már évente mintegy ötszáz ilyen automata szerelővonal készül. Nehéz volt a kezdet a tavaszon a Tam­bov megyei szovhozokban és kolhozok­ban. Nem volt kedvező az időjárás. En­nek ellenére az üzemek több tejet, húst, tojást adtak el az államnak. 1986-ban az elmúlt év azonos időszakához képest augusztus 1-ig 12,5 ezer tonnával több húst, 36,5 ezer tonnával több tejet és 26,1 millióval több tojást értékesítettek. Idén augusztus 1 -ig a Tambov megyei kolhozokban átlagosan 188 literrel több tejet fejtek, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ebben az átlagban benne vannak azok a szovhozok és kolhozok is, amelyekben az egy tehánre jutó fejési átlag 335-410 kilóval nőtt januártól jú­lius végéig és azok is, amelyek lényege­sen a megyei átlag alatt maradtak. A jó­kat a lap kiemeli, példájukat követendő­nek tartja, a lemaradókat pedig bírálja. Vetekszik a damaszkuszi acéllal Az uljanovszki műszaki főis­kola gépgyártási karának labo­ratóriumában előállított és kü­lönlegesen megmunkált vágó­szerszámok tartósság és ko­pásállóság szempontjából fel­veszik a versenyt a híres da­maszkuszi acéllal. A helyi tudó­sok által kidolgozott technoló­gia szerint a szerszámok élét ti­tánbevonattal látják el, ami né- hányszorosára növeli tartóssá­gukat. Nyikolaj Sirmanov (bal­ra) és Jurij Nyikolajev mérnö­kök a bevonatfelhordó beren­dezésnél. Összecsukható repülőgép Összecsukható repülőgép kísérleti próbáit kezdték meg Ovanesz Mikojan vezetésével a moszkvai kísérleti ifjúsági tervezőiroda szakemberei. Az „M-5” je­lű repülőgépet mindössze fél óra alatt lehet összeszerelni. Súlya 150 kilo­gramm, terhelhetősége 160 kilogramm. Utazási sebessége óránként 85 km, fel­szállási sebessége 45, leszálló sebes­sége 40 km. Az „M-5" fel- és leszállásá­hoz mindössze 30-50 méteres pálya szükséges. A gép konstrukciójához szabvány anyagokat és alkatrészeket alkalmaztak. A gép gazdaságos, bármely körülmé­nyek között indítható. Ezt a szuperkönnyű repülőgépet szé­leskörűen hasznosíthatják a mezőgaz­daságban, a postai szállításoknál és a mentőszolgálatban. Robot a háztartásban Borisz Grisin Kalugában olyan robo­tot konstruált, amely négyszáz utasítást hajt végre. A robot ételt melegít, kezeli a telefont, ajtót nyit, kiszolgálja a vendége­ket, reggel ébreszt, bekapcsolja a rá­diót, televíziót, magnetofont és még se­regnyi más feladatot lát el. „Embersza­básúra készítettem a robotomat” - me­séli Grisin. - „Igaz, a súlya kicsit na­gyobbra sikerült, 300 kilogrammot nyom. Az alumíniumból készült szerke­zet átlagos férfi magasságú, a feje for­gatható és mozgathatók a kezei. Kez­detben lépegető robotra gondoltam, de ez nem eléggé praktikus, így gördesz­kákon gurul a lakásban”.

Next

/
Thumbnails
Contents