Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember (>. ^PÜJSÀG3 Georkikon-napok után Nedves derce hésliszttel, szójával Az elmúlt héten Keszthe­lyen, a Georgikon-napokon. melynek témája idén a ta­karmánygabona-termelés és -felhasználás volt, előadást tartottak a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát szak­emberei is. Régóta, de az or­szágban csupán a kombinát­ban alkalmazott takarmányo zási móddal ismerkedhettek meg az elméleti és a gyakor­lati szakemberek. Mérei László ágazati igazgató, Süli Attila takarmánygazdasági ágazatvezető és dr. Reibling József termelési igazgató elő­adásának címe a következő volt: „Nagy nedvességtarta­lommal betakarított és tárol! kukorica nyirkos dercés táp­pal való feldolgozása és en­nek felhasználása a Szek­szárdi Mezőgazdasági Kom­binátban.” Mérei Lászlóvá! mindenekelőtt arról beszél­gettünk, hogy miben új az általuk kidolgozott takarmá­nyozási módszer. — A kukoricát nem hagyo­mányosan szárítva, hanem az ókorban is ismert erjesztéses technológiával raktározzuk Ennek az alapja, hogy akkor szedjük le a kukoricát, ami­kor még nedves, a fiziológiai érettség állapotát elérte —, az így tartósított kukorica tej­savas erjedésen megy át. A tartósítószer nem más, mint maga a tejsav. Ez a módszer nem ismeretlen hazánkban, hisz nedvesen tartósítják pél­dául Hőgyészen falközi siló­ban, Csávolyon pedig gödör­ben. A kukorica tehát így eláll. A mi eljárásunkban az a felismerés az új, hogy meg­találtuk a technológiához illő optimális fajtát, a betakarí­táskor! ideális nedvességtar­talmat, valamint azt a táro­lási és kiosztási módszert, ami a legkisebb veszteséggel a legnagyobb hozamot ered­ményezi a sertéstartásnál. Sok nehézség árán, tizenöt ér- tapasztalatával a hátunk mö­gött, négy éve találtuk meg a jó technológiát. A Georgi­kon-napokon ennek az idő­szaknak a tapasztalatait is­mertettük, az állításainkat negyvenmillió takarmányo­zási nap eredményével tá­masztottuk alá. Jó takarmány akkor készül, ha a frissen betakarított, 20—25 százalé­kos nedvességtartalmú ku­koricát daráljuk le, hisz ek­kor vannak benne legkon­centráltabban a tápanyagok. — Éveken át vizsgáltuk, hogy a szárazabb vagy ned­vesebb időjárási körülmények között betakarított kukorica milyen hatással van a súly­gyarapodásra. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szá­razabb évjáratokban készí­tett takarmány 15—20 száza­lékos növekedést eredményez az állatoknál. A nedvestar­tási módszereknél általában 20—40 százalék víztartalom­mal tartósítják a kukoricát, s mi ettől eltérünk. Az a ta­Mérci László: ..Negyven­millió takarmányozási na­pot vizsgáltunk." pasztalatunk. hogy a kévésbe koncentrált takarmányból a fejadag növelésével a kívánt súlygyarapodás nem érhető el, mivel az állatok csak meg határozott mennyiségű ta­karmányt tudnak megenni. A mi „kevésbé nedves” takar­mányozási módszerünkkel át­lagosan tizenötezer sertésnél havonta tizenhat-tizenhét ki ló súlygyarapodást értünk el sertésenként. Ez országos vi­szonylatban jó eredmény. — Elmondhatná az önök által kidolgozott takarmány- keverék összetételét? — A ledarált kukorica -— amit toronyban vagy falközi silóban tárolunk — a keve­rék 50 százalékát képezi. Ez egy speciális dán keverőbe kei ül, ahol 30 százalék búza­vagy árpadarát keverünk hozzá, ezenkívül 20 százalék növényi és állati fehérjét, va­lamint a promóvit nevű supplementet, azaz húslisztre, ásványi sókra és vitamin- premixekre alapozott kon- centrátumot. A technológia nagyon lényeges eleme, hogy mindennap friss takarmányt kell az állatok elé juttatni, — ezt a kombinát szakemberei által kidolgozott önetetőben történik. — Azt szokták mondani, hogy az állat dönti el, hogy ízlik-e a takarmány, vagy sem. — Nyugodtan mondhatom, hogy ezt a takarmányt sze­retik az állatok, hisz kelle­mes illat és íz hatása van, jól emészthető. — A takarmányozás tech­nológiája visszahat a növény- termesztésre is. — Természetesen. A kom­binát például a mi igényeink­nek megfelelően választotta ki a kukoricafajtát, s olyan fajtát vetett, amely kinn a táblán 22—25 százalék ned­vességtartalomig képes „le­száradni". Igen nagy előny, hogy nem kell szárítani a takarmánynak szánt kukori­cát. alacsonyabb a költsége, hisz a tábláról közvetlenül a felhasználóhelyre kerül. Ezért könnyebben szervez hető, és gyorsabb a betakarí­tás is, hisz az ütemét nem a szárító kapacitása határozza meg. A kombinát 1500—1600 hektár kukoricát vet évente, ennek a felét kell csak szá­rítani, azt a mennyiséget, amely a háztáji gazdaságok igénye. — Az új takarmányozási mód kidolgozásának mi volt az alapja? — Az a nyolc Harwestore torony, amely 1970-ben a várdombi sertéstelep építése­kor készült. Ebben légmentes körülmények között hosszú ideig eltartható nemcsak a nedves kukorica, hanem más szemes termény, vagy pél­dául a krumpli és cukorrépa Az alapvető technológiai be­rendezés tehát adott volt, ezl kellett adaptálni a helyi adottságokhoz, vagyis ahhoz, hogy nálunk a kukorica ala­csony víztartalommal beta­karítható, s belőle koncentrál­tabb takarmány készíthető. Az alapfeltétel, hogy a dara vagy ahogyan másképpen is nevezzük, a derce három­négy milliméter szemcse­nagyságú legyen, gondosan történjék a siló tömörítése, s a légmentességet biztosító fóliatakarók elhelyezése. Jó minőségű takarmány-alap­anyagot kapunk így, és nem­csak az állatok súlya nő, ha­nem javul a fajlagos takar­mányfelhasználás is, továbbá — vágóhídi állatok alapján — igen jó minőségű lesz a hús. — Más sertéstartó nagyüze­mekben dolgozó szakembe­rek érdeklődtek-e már a kombinát takarmányozási módjáról? — Igen. s főleg a 80-as evek elején kerestek fel ben­nünket sokan, akkor, amikor a sertéstartással nagy volu­menben foglalkozó gazdasá­gok energiatakarékos tárolási és felhasználási módot kutat­tak. Tőlünk többnyire a ta­karmánykészítés és -felhasz- náiás egy-egy részmegoldását kérték és vitték el, hisz a komplett technológia beru­házása meglehetősen drága. — A mai takarmányozási eljárások között hol helyez­nék el a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát szak­emberei által kidolgozott takarmányozási módot? — A mi módszerünk előre­mutató minden szempontból, gazdaságos, energiatakarékos, viszont beruházásigényes. Ezért a mostani pénzhiányos években nem igen terjed. Jelenleg az üzemek a bizton­ságosabb szárítási technoló­giát alkalmazzák, s nem is tehetnek másként, hisz a na­gyobb állattenyésztő telepek építésekor már eleve erre rendezkedtek be. D. V. M. Tűzben edződve Újsághír: Csöglei István ■tűzoltó alezredest a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa — nyugállományba vo­nulása alkalmából — az Áp­rilis Negyedik e Érdemrend­del tüntette ki. E kitüntetés annak a 35 éves tűzoltói munkának szólt, amit Csöglei István végzett. Lapunkban több al­kalommal is szerepelt már. így olvasóink előtt nem is­meretlen az út, amit az egy­kori béresgyerek a tűzoltók megyei parancsnokhelyette­si beosztásáig megtett. Az ötvenes években indult, ami­kor nagyon sok parasztem­ber próbálta tudásvágyul ki­elégíteni, a lehetőségeket felhasználva. A kilenc hold juttatott földön való gaz­dálkodás, a vagongyári hó­napok, a tűzoltóújonc-iskola, a bázakerettyei első tűzeset, a szekszárdi városparancs­noki teendők, az önkéntes egyesületekkel való foglalko­zás. a hatósági feladatok el­Csöglci István végzése. parancsnokheiyet- ttesi kinevezés, a család ala­pítása egy-egy felvillanó kép az emlékekből. Folytatni le­het a sort. Azok a tűzesetek idéződnek, amelyek em-ber- próbálóak voltak. Ilyen az Opera-házé, vagy a szekszár­di kórházé. Az atomerömfl- epítkezés, majd az üzembe­helyezés tűzvédelmi munkái, a bonyhádi tűzoltómúzeum, a Tolna megyei tűzoltóság történetének megírása olyan feladatok voltak, amelyek átnyúlnak a nyugdíjas évek­be, a holnapokba is újabb és újabb terveket, célokat je­lölve. A magas kitüntetés a töb­bi tizenöt mellett a legelő­kelőbb helyre került Csög­lei István személyi doku­mentumai között. Vala-meny- nyi a végzett munkát érté­kelte. Ebben a munkában társakra volt szükség. Szö­vetkezetek, vállalatok, intéz­mények dolgozóinak sikeres együttműködésére, amely győzelmes koszorúja, koro­nája lett egy életútnak — fűzben edződve. decs! — fotó: gottvald HETROI 3 HÉTRE hírről 1 HÍRRE Az elmúlt héten igazán sok változástér­hettünk meg a nyári, viszonylag gondat­lanabb hónapokat követően. Megkezdő­dött például az iskola, a diákok elővették a könyveket, az újakat azért, hogy be­kössék, a régieket pedig, hogy ismételjék a tananyagot. Nem ártott ez sem — bál­ázók, akik minden feladatot elvégeztek, (amit a tanáraik rájuk bíztak év végén, nem unatkozhattak a szünidőben sem. Becsöngettek Nemcsak à diákoknak, hanem a felnőt­teknek is. A nyári szabadság végeztével rendszeresebbé, feszesebbé, illetőleg ki­egyenlítettebbé válik az életünk. Nem könnyű ismét felvenni a fordulatszámot, de azt követeli tőlünk életünk rendje, hogy reggeltől estig tartalmasán töltsük ki minden percünket. Ügy mondják: na­gyon -meg kell dolgozni azért, hogy nyu­godtan albassék az ember, s így igaz, hisz nemigen hal-lotta-m még, hogy olyan ember, aki nehéz fizikai vagy megerőltető szellemi -munkát végez, álmatlanságban szenvedne. Általában azók töltik nyitott szemmel az éjszakát, akik nem fáradtak el kellőképpen, vagy lelkiismeret-furda- lást éreznek — meglehet azért, mert ha­nyagul végezték el a munkájukat. A tévé csütörtök esti Hír-háttér című műsorában eredt az eltűnt munkaidő nyo­mába ezúttal Tímár János, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem pro­fesszora. Proust híres regényében az el­tűnt időik hangulatát keresi a kisvárosi bölcselő ifjú, kissé megváltoztatott for­mában, de gyakran visszacseng mostaná­ban a regény címe. Nos hát m-i-ko-r a mun­kaidő ki-használásáról beszélgetünk, gyak­ran eszembe jut, hogy sokak szerint va­jon miért nem tartozik az emberi érték­rendbe manapság az, hogy valaki jól dol­gozzék. Sokféleképpen értékelnek embe­reket, legfőképp az számít erénynek, ha valaki élelmes, leleményes, sok pénzt ke­res, vagyont gyűjt, kitűnő kapcsolatokat épít ki magána-k, elegánsan öltözködik, s finom autóban ül. Kevésbé emlegetnek olyan alapvető emberi tulajdonságokat, mint tisztesség,. becsület, hűség és szere­tet. Pedig hát ha valaki ezekkel nem ren­delkezik, a munkáját nem szeretettel vég­zi, s hiányzik belőle -a becsület meg a tisztesség, a munkaidőalap kihasználásá­ról még hosszú-hosszú ideig beszélgethe­tünk. Mert igaz, hogy előfordul, hogy nincs például alapanyag átmenetileg, de az is igaz, hogy ha valaki akar, mindig -talál- hat magának munkát. Nemrégiben az egyik ipari üzem lemez- szabó-, szerelő- és festőműhelyében jár­tam. A vashulladéktól alig lehetett járni a szabászaton, a szereidében egymásra dobálva hevertek a félig kész munkada­rabok, a festődében hígítóval átitatott rongyokon bukdácsolt az ember. Jóllehet, lia teljesítményben dolgozik valaki, az az elsőrendű célja, hogy minél több munka­darabot minél rövidébb idő alatt elkészít­sen, hisz ettől függ a fizetése, de nem igaz, hogy a nyolc órából ne jutna né­hány perc arra, hogy rendbetegye bárki is a környezetét, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy hol, milyen körülmények között dolgozik. Látszólag apróság ez csu­pán, s meglepő, hogy miért tűri el a ren­detlenséget a munkahelyén az, aki ott­hon papucsot vált, ha bemegy a lakásba, vagy éppen kínosan ügyel arra, hogy a szerszámka-mrájában nagyság szerinti sor­rendben függjenek a falon a fogók. Gya­nítom, olyasféle lehet a dologban, hogy a vállalati, üzemi hierarchiát igencsak pon­tosan betartjuk, mondván: mindenki dol­gozzon meg a fizetéséért: aki takarít a/ takarítson, s ha, mondjuk szabadságon van. akkor -a söprűnek is kijár a pihe­nés . . . Elég sokat megfordulok néhány híva talban, s olykor akarva-akaratlanüi mó­dom nyílik látni, hallani, -hogy egy-egy irodában miről folyik a beszélgetés. Nem mindig a m-unkáról . . . Családi esemé­nyekről, gyerekekről, süteményreceptek­ről, s legfőképp arról, hogy hol lehet ép­pen kapni sebességváltó-fogaskereket, meg cérnazoknit. Az alkalmi kompáni,. viszont abban a pillanatban átalakul munkahelyi megbeszéléssé, amint megje­lenik az ajtóban a főnök. Sző vetkezetek kongresszus előtt Az év hátralévő hónapjaiban kerül sor az ipari szövetkezetek, a fogyasztási sző vetkezetek valamint a mezőgazda-sági szö­vetkezetek kongresszusára. Ezt megelőző en tartják a küldöttválasztó megyei érte kezletet, ahol értékelik az elmúlt öt é\ gazdálkodását, s a kongresszus előkészí lésére k-iadott vitaanyaggal kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat összegzik. Jelenleg az aktív keresőknek az egyne­gyede dolgozik a szövetkezetben. A mező­gazdasági szövetkezetek a termelésből hetven százalékban részesednek, a hároio szövetkezeti ágazat az ipari termelés 16— 17 százalékát, a kereskedelmi forgalom­nak negyven százalékát adja. Nem cse kély a szerepük a szolgáltatásiban sem Mindez jelzi, hogy a szövetkezetek kong­resszusa igen sok embert érint. S nem­csak azokat, akik tagként, alkalmazott­ként, az érdéklképvlseletek dolgozóiként szorosan kötődnék a szövetkezetekhez hanem azok számára is fontos lesz a szö­vetkezetek munkáját értékelő kongresz- szu-s, akik kisebb településen élnek. Itt szinte kizárólag a szövetkezetek gondos­kodnak a megélhetésről, a lakossági ellá­tásról, a szolgáltatásról. Ezt pedig nem mindegy, hogy mi módon, hogyan, milyen -minőségiben teszik. A szövetkezetek mun -kaja az előző kongresszust követően igen­csak sokat fejlődött. Ennek kedvezett az, hogy az állami vállalatoknál kisebb szö­vetkezetek rugalmasabban alkalmazkod­tak a pi-aci igényekhez. Az előkészítő küldöttgyűlések, szövetke­zeti tanácskozások és a kongresszus fel­adata az eredmények áttekintése, a ta­pasztalatok értékelése, a tanulságok levo­nása. Emellett számba veszik a feladato­kat, mit k-elil tenni azért, hogy szerepük a gazdasági és társadalmi életben ne csökkenjen, hanem inkább növekedjék. Természetesen -gazdálkodásuk sikere at­tól is függ, hogy a közgazdasági szabályo­zás milyen feltételeket teremt a számuk­ra. Ennék továbbfejlesztésére már eddig is sök értékes, figyelemreméltó javaslal hangzott el. Az azonban, hogy milyen a gazdasági környezet, elsősorban azokon múlik, akik a szövetkezetekben dolgoz­nak. A kongresszusok h-atással lesznek a szövetkezetek további fejlődésére, s nem­csak közvetlenül a termelésre, hanem ar­ra is, hogy az emberi alkotókészség még jobban kibontakozzék. Ezt látszik bizo­nyítani már most az ipari szövetkezetek termékbemutatója, amely a héten nyílt meg Szeksz-árdon, az SZMT-székházbam. A mezőgazdasági üzemek az őszi mun­kacsúcs előtt állnak: kezdődik a betaka­rítás, a vetés, a szüret. Felsőnánán a hét elején végeztek 33 hektáron a lucerná­im ag -b e t akar í tá&sal . Olyan helyen fogják a lucernam-agot, ahol más években a ku korica és a búza igen alacsony termést hozott. A lucern-amaig szépen termett: hektáronként három mázsát, de az átvé­teli ár körül problémáik vannak. Nem történt más, mint ami jó néhány termék­kel már előfordult: éveken át hiánycikk vol-t a lucernama-g, az ára felszökött, en­nek hatására aztán igen sok üzem tele­pített lucernát.. . Formálódó települések A képet szívesen elnézegetem: csendem őszi napsütésben ül a bácsi a pádon, a/ átalakított falusi ház előtt. Nyugalom és békesség árad erről a képről, s ezt érzi az ember akkor is, ha egy csendes kis fa­luba viszi az útja. Igen, nincsenek mái nádtetős házak . . . Nem baj ez, hisz má'- volt nemcsak külsőre a falu egy.kor, ha­nem tartalmában, szellemében is. A mai életvitelt, életmódot, életszínvonalat a kocka-házas, emeletes falukép tükrözi Bár megmaradt még sok minden: a jó­indulatú emberi törődés, a bajbajutottak önzetlen segítése, a jóízű beszélgetés örö­me. És a kispad. Ahová olyan jó lenne leülni néha egy-egy órára. D. Varga iMáxta Őszi hangulat Bátán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents