Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
1986, szeptember B. TOLNA \ _ A KÉPÚJSÁG Blamburger, Pölöskei muskotály, Zengő, Neoplanta Ismerkedjünk az új szőlőkkel Nem mondok újdonságot azzal, hogy az idei időjárás szinte semmi növénynek nem kedvezett. A szőlő például aszalódik, két héttel korábban kell szüretelni. Pakson már a kékszőlőt, az Oportót szedik. Kedden dr. Diótási Lajos, a sorrendiben a harmincadik szőlészeti bemutatóján, a borgazdasági kombinál vezérigazgató-helyettese nemcsak a villány-siklósi vidékről, hanem Tolnában gyűjtött tapasztalatairól is szólt. Ezúttal az volt a cél, hogy lehetőleg új, illetve ke. vésbé ismert fajtákat mutassanak meg a nagyüzemek szakembereinek. Mintegy féIszázan voltunk jelen az előadáson, bemutatón, 'kóstolón. Megérte a fáradságot a több órás program, hiszen gazdagodva jöttünk ismént haza. A teljesség igénve nélkül az alábbiakban szó lesz az új fajtákról, faj tejelőitekről. Mindazon tény előrebocsátásával, hogy a szekszárdi történelmi borvidéken a kékszőlőt, a vörös borokat adó fajtákat hagyjuk meg, termőképességüket javítsuk Pécsett, a szentmi klósi telep öreg présháza előtt fehér abrosszal terített asztalon tíz szőlő kínálta magát, közülük csak a legjellemzőbbeket emeljük ki. 'Először az Ottolen-kérdés- ről. Arról van szó, hogy ezek a fajták tavaly elrúgták a termést, idén nem olyan mértékben, de a kár jelentős ebben a kultúrában Most azon munkálkodnak a kutatók, hogy olyan jó fajtát adjanak a termelőknek, amely terméskötése biztonságosabb. Mert a szőlő e fajtája bornak, étkezésre, sőt. üdítőikészítésére is alkalmas. Neoplanla. Muskotályos ízű, stabil virágzó, {1 fagykárra érzékeny Tavaly ielentősen károsodott. idén már kevésbé. Zenit. Ilyen még nem volt. augusztus 20-ra 20 cukorfokos volt a mustja, cukortermelő képessége jelentős, s ez azért is hangsúlyozandó, men a közeli jövőben nem várható, hogy a magyar bortörvény lehetővé teszi a mustok répacukorral való javításál. Ez a fajta is fagyérzékeny, ^menynyiben 'dombos oldalakba telepítik, jó termés várható, és korán piacérett. Zengő. Ez képes kétszeres termést adni a Zenithez viszonyítva, kilencven mázsás eredményt is elértek már Húsz cukorfokos a mustja. Ize talán kissé fanyarságot hagy az ember szájában, de fürtje szép. Olaszrizling. Az tapasztalat, hogy egyes vidékeken e növény leromlott. Fürtje kicsi. Most olyan kiónt készítettek, amely fürtje a fél kilót is eléri. Ugyanis 5—fi dekás fürtöt adó szőlőfajtái nem' szabad termeszteni. Az új klón elszaporítása is programban szerepel, köz termesztésre a következő években érik be. Rajnai rizling. Nem új szőlő, de a nemesítők szép terrtber másodikán a 15,11 mustcukorfok, míg 13 sav- tartalomértékeket mértek. Az érésig hátralevő időben a cukorfok még növekszik Termesztésre a javított fajta ajánlott. Zöld veltelini. Jó termőta lajt kíván, savtartalma 8— 10, gazdaságos termelni. Karát. Ennek a szárazság - tűrése tűnt ki az idén. A kövidinka—szürkebarát kereszteződéséből van, s e két fajta jó tulajdonságait ..hozza”. Narancs ízű. A lakosság mind több különféle kólát fogyaszt. A kutatók most olyan szőlőfajtákon dolgoznak, amelyek illatosak, jó ízűek, s kiszorítják a drága külföldi italokat. •Pölöskei muskotály. Ez is a leendő szőlőszörp-,gyártás alapanyagának ígérkezik, Képes arra, hogy nagyobb mennyiségben is ízét-zama- tát átvigye, tehát „szaporítható” gyengébben illatos szőlőkkel. Tokaj lángja. Kaliforniából származik. Köztermesztésre késői érése miatt nem ajánlatos, ám piacra nagyon alkalmas, hiszen amikor ez érik, akkor már jó- sz.erint a csemegeszőlők lefutnak, s ennek fürtje, szemnagysága mutatós — jó piaci termék lehetne. A Blamburger. A házasí- ! ást jól bírja. Érése egy időben van más korai szőlőkkel. így még a szüret is Összehozható. Túrán bikavér 13-as. Ugyancsak festő szőlő, ennek házasítása is kedvező, mert cukorfoka Is azonos, mint más szőlőké, most 18,4 volt. Karmán. Ismert szőlő, említeni azért érdemes, mert Szekszárd története A népvándorlás kora A Római Birodalom bukását a közfelfogás sokszor a Keletről érkezett népek katonai támadásaival magyarázza. A birodalmat ugyan egymás után érik a kisebb- nagyobb „barbár beütések", ám ezek igazából csak Róma meggyengülését jelzik. Nincs ereje már az idejét múlt hatalomnak önmagát megvédeni, s még hosszú ideig „szeretne megélni" a rég elmúlt tekintélyből. A gőgösnek is nevezhető római felfogás — bármily furcsa is — még napjainkban is kísért Nevezetesen: mindenki, aki nem római, barbárnak tekintendő. Ez a magasabbrendű- ségi hit pecsételte meg valójában Róma sorsát. Az újonnan érkezett népek kultúráját nem tudta, és nem is akarta megismerni, pedig a valóságban egy legalább olyan, nagyszerű keleti kultúra érkezett Európába. Ez a már meglévőt gazdagon színezte, kiegészítette. Attila hunjai és a germánok A hunok 375-ben lépték át a Volgát. Ahogyan terjeszkedtek Nyugat felé, úgy az útjukba kerülő népek, vagy pánikszerűen elmenekültek, vagy behódoltak. E hatalmas népmozgást észleljük már 377-ben. Ekkor Alatheus és Saphrac vezetésével gót, alán és fehér-hun betörésről tudunk. A rómaiak — más lehetőségük nem lévén — letelepedést engedélyeznek a menekülőknek. Ezt a regölyi alán fejedelemnő sírja, valamint a Palánkon előkerült néhány „római sír" jelzi. E sírokban a férfiak már római módon tógát viseltek, ám a nők germán ékszereket és készségeket vittek magukkal a túlvilágra. Ez természetes, hiszen a férfiakat a letelepítés* fejében katonai szolgálatra kötelezték. A hunok már 425 tájékán birtokba vették Pannóniát, de e ténynek jogi megfogalmazása csak 433-ban következett be. Attila nagykirály népe lényeges számbeli kisebbségben volt a birodalmon belül. Miután a csatlakozott népek vezetőit nagy tisztelet övezte a király udvarában, a háborúkban fegyverrel vettek részt népükkel, így azonos jogokat élveztek e népek békében is. Ez volt a „titka" ennek a hirtelen keletkezett, hatalmas birodalomnak. Ebből a korból Bátaszékről ismerünk egy fejedelmi férfisírt, melyben még arannyal díszített íj is volt. Szekszárd- Bal-Parásztáról egy ékkövekkel díszített, tömör aranycsat és két, ugyancsak arany szíj- vég jelzi ittlétüket. Attila hirtelen halála — 453-ban — egyben a birodalom összeomlását is jelentette. E nomád, despotikus állam léte egyetlen személy vasakaratától függött. Az addig vazallus germánok a gepidák vezetésével a Pannóniái Nedao folyó (nem tudjuk azonosítani a helyet) döntő vereséget mértek Attila fiainak hadaira. A hunok menekülése után germán népek sora vetette meg lábát hosszabb-rövidebb ideig a volt provinciában. A föld népe nyilván sokat szenvedett e háborúkkal terhes időszakban, de elnéptelenedésről nem beszélhetünk, hiszen a római uralom visszaállítását többször is megkísérelték. Észak felől 526—27-ben a langobardok átlépték a Dunát és 546-ra Audoin királyuk vezetésével már egész Pannóniát birtokolják. Megyénkben két nagyobb temető (Kajdacs és Tamási) jelzi ittlétüket, de Szekszárd- Felsővárosból is került múzeumunkba langobard emlékanyag. A langobardok megjelenésével erőegyensúly alakult ki a Kárpát-medencében. Az addig meghatározó szerepű Gepida királyságnak (a Dunától Keletre eső terület) hasonló erejű ellenfele telepedett le. Ezt a helyzetet használta ki Bizánc. Hol az egyik, hol a másik fél tudhatta szövetségesének. 565-ben egy fiatalon uralomra került langobard király — Alboin — az akkor éppen gepida—bizánci szövetség ellen egy új és félelmetes néppel — az avarokkal — kötött szerződést. E lépésével ugyan a Gepida királyság megsemmisítését idézte elő, ám a Kárpátokon belülre egy erőszakos keleti nép érkezett. Az avarok 568 húsvétja (április 1.) után a langobardok elvonultak. meghódították maguknak Észak-Itáliát és Pannóniát „barátaiknak, az avaroknak engedték át”. E pánikszerű menekülés után az egész Kárpát-medence ismét egyetlen nép uralma alá került. Hogy kik voltak az avarok, arra a választ még most is keresi a szaktudomány. Anynyi ma már biztosnak tűnik, hogy egy népi konglomerátum viselte az avar nevet. Igaz ugyan, hogy a bizánci forrásokban azt olvashatjuk : ezek az avarok ál-avarok, csupán ijesztésül vették fel ezt a nevet. A lényegen mit sem változtat. Egy keleti — többnyire ázsiai — kultúra jelent ezzel meg itt úgy. hogy nem távozott többé sohasem el. A nomád és barbárnak leírt népről ma már tudjuk, hogy nem volt nomád, hanem letelepedett életmódot folytató, földet művelő, ipart űző, természetesen állatot is tenyésztő népességként érkezett meg. Tolna megyét az újonnan jöttek igen sűrűn szállták meg. Több mint 100 lelőhelyüket ismerjük. Szekszárd határában is majd húsz a megszállt pontok száma. A Bogyiszlói úton feltártunk egy 800 síros avar temetőt, s ma már biztonsággal állíthatjuk, hogy azt a falut is, amelyben éltek a temetőben elhantolt emberek. A település egyedülálló jelenség Európában. Itt ugyanis ipar- szerűen foglalkoztak edények készítésével. Az itt gyártott kerámiák — atomreaktoros vizsgálatokkal igazoltan — messze földre elkerültek, még a Duna másik oldalára is. Három teljes műhelyt tártunk fel, összesen 12 kemencével. Az előkerült óriási mennyiségű edény tanúsága szerint, a mesterek a mesterséget nem itt tanulták meg, hanem a maguk, Közép- Ázsiából hozott tudását folytatták itt. Párhuzamaikat a Jó közepes termést várnak a szakemberek, bár az 1984- es szintet nem érjük el. 'Hordó viszont kell. A bátaszé- ki kádárok szállításra készítik elő a boredényeket. magas savtartalma (16) alkalmassá teszi vékonyabb mustok javítására, színezésére. Hál ennyit az „új" szőlőkről. Még hozzátartozik az idei, illetőleg a múlt évi termesztési. kutatómunka tapasztalatainak ismertetésekor az is, hogyan vészeltük át a telet. Szokatlan hideg tört Bács, Tolna, Pest és Somogy megyékre február 25-én, a —20 Celsius-íok alatt a szőlők elfagytak. Számos 'gazdaságban kivágták, vagy visszavágták a tőkéket. A Szekszárdi Aranyfürt Tsz-ben a tőből jött hajtás jövőre már 1 érmést ad. Pakson a kékszőlők virágzása volt gyenge, a kár eléri a harminc százalékot. A jövőben is ajánlatos az . olyan fajták- telepítése, főleg a dombokon, amelyek kevésbé fagy tűr ők, mert termésük jé, a szőlő íze a mai követelményeknek megfelel, mind borkészítés, mind piaci célra, illetőleg szörpgyárlásra. Egyébként már most kell gondolkodni az új szőlőket telepítőknek, a szekszárdi közös vállalattal együtt, és más tőkeerő? cégekkel, 'hogy olyan szőlőfajtákat telepítsenek, amelyek bő termők, korán érők, illatosak, és velük kiszorít- hatók a különféle nem gyü mölcsből készített italok. A jövő útja az is, hogy a rezisztens fajtákat telepit, sék. Ugyanis már a nyugat- európai piacon megjelentek olyan borok, amelyek címkéjén feltüntették. hogy vegyszert nem használtak a termelés során. A pécsi kutatók öt olyan szőlőfajtával rendelkeznek már — néhány év múlva lesz kellő mennyiségben szaporítóanyag is — amelyek telepítése ajánlatos lesz. Bár e borok minősége nem éri el a mi kadarkánkét. Egyébként a jövőben is változatlanul a szekszárdi történelmi borvidéken a kadarka különféle nemesített, szelektált fajtáit kell termelni. Erről a vidékről nem szabad ennek eltűnnie, állapították meg a pécsi bemutató előadói és a jelen volt szekszárdi szőlészeti szakembereik. PÂLKOVÂCS JENŐ mai Tádzsikisztánból, vagy Türkmenisztánból ismerjük. A település házaiban lakók ethnikai gyökerei nemcsak Közép-Ázsiába, hanem attól jóval keletebbre is mutatnak. Igen színes népi-kép rajzolódik ki a temető elemzéséből is. Viseletűk megmaradt darabjai, a temetkezési szokások és formák, mind megannyi vallomás a kiseb!b-na- gyobb népcsoport egymásra találásáról. Végül is az avarok a nyugati türkök elől menekülő néptöredékek, akik kényszerűségből hamar néppé szerveződtek és Európában avarként fogadtatták el jelenlétüket. Hogy Bizáncban barbárnak írták le őket, az csak természetes, hiszen volt idő, amikor nagyobb adót fizettek aranyban Baján ka- gánnak, mint annak idején Attila nagykirálynak a békéért. Nagy Károly frank seregei 795 és 803 között megdöntötték a belső bajokkal küszködő avar kaganátust. Miután már nem kellett félni tőlük, azután a krónikák elhallgattak róluk. E tudatos hallgatást értelmezik félre akkor, amikor az avarok eltűnéséről, más népekbe való beolvadásukról beszélnek a IX. századiban. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az avarok nagy tömbökben megélték avarként a magyarok honfoglalását, a 895-ös esztendőt. A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor Tolna megye területét a fejedelmi család szállta meg Árpád törzse (népe) ezek szerint itt e síkon és szelíd lankákon alussza örök álmát. A régészet ezzel szemben mást tapasztal. Míg Fejér megyében és Észak-Tolnában sűrűn találunk honfoglaló magyar lelőhelyeket. addig Nagydorogtól délre alig. E jelenségnek egyetlen magyarázata kínálkozik, nevezetesen: a honfoglalás időpontjában még sűrűn lakott vidék lehetett. Tolna község ispán! székhely lett. Szekszárd területéről néhány jelentéktelen honfoglaló leletet ismerünk, mégis már első királyunk gazdag szőlőterületeket adományoz a pécsváradi apátságnak 1015-ben innen. 1061- ben I. Béla apátságot, királyi hiteles helyként működő központot hoz létre. Szolgáló népek letelepedéséről nem tudunk, tehát helyben lakó adózó népek éltek e helyen. Ha így fogjuk fel, akkor érthető az apátság gyors meggazdagodása. A templom saját korának gyöngyszeme lehetett. Egy olyan bizánci indíttatású — 11 karélyos — kupolákkal fedett, impozáns képet nyújtó építmény volt, mely elütött a megszokottól. Talán pont ezt akarta az alapító király. A ma már csak romjaiból ismert épületet gyönyörűen díszítették. Az oszlopfők és párkányok kőfa- ragványait csakis olyan magyar mesterek faraghatták meg, akik még mindig fában és nem kőben gondolkodtak. Az áttört palimetták, a finoman kicsipkézett mustrák az ősi pogány-magyar hitvilágban fogantak, s ha át is hatja a keresztény gondolatvilág, megmaradt a keletről hozott érzések gazdagsága. Dr. Aosner Gyula régész A paksi termelőszövetkezetben kezdték idén a szüretet, az Irsay Olivérrel, e héten már az oportót szedték az asszonyaik
