Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-30 / 230. szám
1986. szeptember 30a Képújság Moziban A szent köntös meséje Egy, az európai ember számára idegen, egzotikus vidékre, ismeretlen kultúrába kalauzol bennünket a Saolin- templom szent köntöse című film. Ezúttal a nyugati kereskedelmi és filméletbe bekapcsolódott hon-kongi szerzők mellett a kínaiak is feliratkoztak az alkotói névsorba, előlegezve talán azt a lehetőséget, hogy a közeljövőben saját maguk aknázzák ki országuk kulturális adottságait, az évszázados elzártságot, belső törvények szerinti fejlődés vonzerejét. Atoi, bevalljuk, vagy sem, létezik és nemcsak a premierekre vonz százakat a filmvászon elé, különösen, hogyha a napjainkban mind népszerűbb keleti harcmodorral fűszerezve tálalják a történetet. Az említett alkotásban természetesen ez történt, vagyis az inkább rugalmasan kezelt, keretnek szánt történeti háttér mellett az érzelmes — néhol érzelgős — eseménysor és az ősi harcmodor, a kung-fu vitte a főszerepet. Ezzel egyúttal a film pozitív vonásait is felsorakoztattuk, hiszen a látványos harci jelenetek, a különböző vallásokhoz tartozó más-más harcmodor összehasonlítása valóban maradandó élményt adhatott a közönségnek, IIu Csín, a lovász lánya életét és szerelmét ajánlja az álruhában menekülő szerzetesnek amihez az operatőrpáros jó teljesítménye kellett. Hogyha a látványt vesszük sorra, a megragadó helyszínválasztás, a kolostorok gazdagságát, lenyűgöző szertartásait számba véve a jó értelembe vett hatáskeltés mellett az ellenpólust, vagyis az eredménytelen hatásvadászatot is említhetjük, gondolok elsősorban a félig mongol, félig kínai nomád családra, lányaikra. A meglehetősen szimpla történet a Ming-dinasztia uralkodása idején a testőrség parancsnokának kegyetlen lépéséről szól, aki a harcászatban jártas szerzetesek, a Saolin-templom új főpapjául emberét szemeli ki. Elődjének az istenként ' tisztelt agg „Mesternek” halála előtt csak annyi ideje marad, hogy a főpapi hatalmat jelképező miseruhát hű szerzeteseivel, Huj Neng-gel az élen biztonságba juttassa. A cselekménysor valójában ezt a menekülést, a császáriak kegyetlen üldözését, irtóhadjáratát mutatja be, amíg az izgalmas képsorok után a szent köntös végre méltó helyre, méltó kézbe kerül, természetesen a főszereplőt választják Saolin főpapjává. A történet pikantériáját a küldetését inkognitóban végző szerzetes, Huj Neng és a menekülésben őt segítő jólelkű lovász lányának, Hu csín beteljesületlen szerelme jelenti. így hét a hapy and sem az igazi, bár ez nem válik a film kárára, s talán tanulságul, szolgál. Hszü Hsziao- ming rendező alkotásából nem is annyira a színészi alakításokat, mint inkább a valódi felkészültséget feltételező harci jeleneteket, a kung-fu ismeretét emelhetjük ki. TAKÁCS ZSUZSA Hangverseny A Szekszárdi mise ősbemutatója I A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara Rádió Teremtsük újjá családunkat! Egy tartalmas első rész után legalább ilyen félórát tölthettünk el az elmúlt héten Szél Júliával. A vita az otthonról című kétrészes sorozatának második felvonásában a lakásberendezés tárgyi világából kilépve, a riporter már arra volt kíváncsi, hogy az emberek miként élik meg saját világukat, napjaik kényszeredetten gyors családi munkamegosztása pedig menynyire alkalmas arra, hogy harmonikus körülmények között éljenek — éljünk. Természetesen e két kérdésbe nem lehet belesűríteni a nagyon igényesen felépített, sok- helyszínes, sokszereplős riport- sorozatot. Mégis.. . Mégis, a teljes óra nekünk, rádióhallgató családtagoknak sokat adott. Elsőként arra a hiányra irányította a figyelmünket, amely századunk sajnálatos sajátja lett: évtizedekkel korábban széttöredezett a több- generációs családmodell. A negyven-ötven négyzetméteres panellakásokba zárva, a mindennapi megélhetés egymást és önmagunkat gyötrő útjait járva, egyre kevesebb alkalom és lehetőség nyílik a tiszta, szép nagycsaládi életre. A riporter intézményrendszerünk — bölcsőde, óvoda, iskola, főiskola, katonaság, önállóvá válás — minden fokozatán végigkövetve: egyre kevesebb időt töltünk el szüléinkkel, egyre nehezebb összehozni az egymásnak tartalmasán őrülő és segítő családot. Am, az Is elhangzott a műsorban, hogy családi élet- és kapcsolatrendszerünk két kereső családtagra épített formájával eleve reménytelen a régi, nyugodt, nagymamás hátországot biztosítani. Szél Júlia jó riportot csinált. Szerencsére nem elégedett meg egy-két-tíz hivatalos vagy témában érintett ember véleményével. Még a különböző szociológiái felmérések adatai is kevesek neki. Csak a tények ütköztetése által önmagában letisztázott képet volt hajlandó továbbadni a témáról, jelenségről. Sok szereplőt elesettsége és kilátástaliansága miatt sajnálhattunk. Másokat éppen azért, mert napkollektoros palotákat építettek a gyerekeiknek. Ok pedig nem élik meg tartalmasiaii egyetlen életüket. A riportsorozat a Vita az otthonról címet viselte. Sajnos, már vitáznunk kell miatta. Érte. Mert — a riport szereplői mind kimondták — nagyon nehéz tartalmasán újjáteremteni mindazt, amelyet a korábbi évtizedeidben tönkrezúztünk .. . szűcs Tévénapló Brigitta Brigitta szüleit különböző bűncselekmények miatt elítélték, a kislányt pedig állami gondozásba vették. A szülök szabadulásuk után szerették volna visszakapni Brigittát, ez azonban különböző okok miatt nem sikerült. Ennyi a tény, ennek eredt nyomába az Ablak riporternője, minket is arra késztetve, hogy rokonérzésünkkel valljuk hogy kinek az oldalán állunk. S már itt zavarba jövünk. Lehet, hogy az ide vonatkozó rendelkezések rosszak, az is elképzelhető, hogy az ügyben eljárókat mulasztás terheli, — nem tisztünk firtatni, akkor sem, ha feltételezzük, hogy a szülök megbánva korábbi tettüket, jó útra tértek, aminek a lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Rokonérzésünk azonban megtorpan, az egyes részletek nem is világosak, főleg a folytatást illetően, amikor kiderül, hogy Brigittáért ki kellene fizetni a tartásdíjat, ami jelenleg 8 ezer forintot tesz ki, Amíg a szülők nem fizetnek, Brigitta, már-már túszként, állami gondozásban marad. S ekkor, szabadítóként — deus ex machina — megjelenik a mesebeli amerikai úr, aki kifizeti a váltságdíjat, — ihol a befizetési utalvány is, mindenki megnézheti. Természetesen nem akarom a derék amerikai úr érdemét csökkenteni, minden jó cselekedet tiszteletre méltó, viszont az Ablak riporternőjének lelkesedését is gyanakodva nézem. Még csak nem is a 8 ezer forint zavar, ami végtére csekély összeg, egy kőműves néhány nap alatt megkeresi. A hangsúlyeltolódás bántja fülemet, mert a lelkesedésből azt hallom ki, hogy a jószándékú amerikai úr közbejötté nélkül Brigitta továbbra is túszként sínylődne, mint állami gondozott, holott azt sem tudjuk, hogy életének valóban szerencsés fordulatához asszisztáltunk-e. Ismétlem, lehet, hogy rosszak az ide vágó rendelkezések, Brigitta ügyét talán hűtlen tisztviselők kezelték, de ha minden összefogott volna is szegény ellen, csak „külföldi segély” mentheti meg? Nem tudok lelkesedni, bár tisztelem a jótékony tudakozót, és minden együttérzésem a kis Brigittáé, akinek szívből kívánom, hogy ennyi balszerencse után jó útra tért szüleivel együtt boldogan éljen. Szerelmek A szabadságharc végnapjaiban vagyunk, lovasok vágtatnak az úton, előttük öreg zsidó baktat, s amikor utolérik, az egyik kedélyesen belerúg. Mélységes szomorúságot érzünk, függetlenül attól, hogy a jelenet történelmietlen is: a szabadságharcban szép számmal vettek részt zsidók, ez a pribék-tempó pedig egyáltalán nem jellemezte a magyar honvédeket. A jelenet otrombaságán mit sem változtat, hogy Mózesről kiderül, nem is zsidó, hanem szökött katona, aki így álcázza magát, bár elég ügyetlenül, mert göndör tincseit a kalapjára ragasztja, de a továbbiakban ennek nincs jelentősége, miként annak sem, hogy később megjelenik még egy öreg zsidó, aki viszont megjavítja a cári tiszt óráját, ami a legalkalmatlanabb pillanatban kezdi játszani a Marseillaise-t. De még csak nem is erről szól Hajdufy Miklós filmje, aki rendezte, s természetesen írta is a filmet, hanem arról, hogy fegyverropogás közben is élnek a szerelmek, vagy némileg módosítva az ismert latin mondást: inter arma non silent amenés. A tisztes agg ugyanis, akibe a film elején belerúgtak, azonos a szerelmes Mártonnal, aki boldogan él a házigazda feleségével, mialatt az a harctéren kockáztatja életét. Ám egy napon az asszony gyanús neszt hall a padlásról, mintha ott sétálgatna valaki, óvatosan felmegy, hogy mi lehet az, s ugyancsak meglepődik, amikor a padlás félhomályában felismeri tulajdon férjét, aki tiszti uniformisában jön-megy türelmetlenül. Hajdufy Miklós tud filmet csinálni, többször bizonyságát adta, hogy érti a szakmát, kár, hogy ebben az esetben cserben hagyta leleménye, nem egyszer még ízlése is. CSÁNYI LÁSZLÓ Zenei világnap Szegediek hangversenye Szekszárdon Aligha túlzás azt állítani, zenetörténeti esemény részesei voltak mindazok, akik helyet foglaltak a szekszárdi újvárosi templomban megrendezett ünnepi Liszt-hangversenyen. A lángilellkű komponista és zongoraművész Augusz Antal felkérésére misét ajánlott fel az épülőfélben lévő újvárosi templom avatására. A művet 1870 szeptemberében kívánták bemutatni. A terv azonban akkor nem valósult meg. 116 év telt el azóta, s most, 1986 szeptemberében ott csendült fel a Szekszárdi mise, ahová a szerző eredetileg szánta. A mű ősbemutatójának lehettünk megil- letődött tanúd. S mily felemelő — éppen a nagy géniusz születésének 175., halálának 100. évfordulóján. „Lépj közénk zenék királya! Ma hazád nyújt koszorút. Ékesítsen bokrétája Mint magyart, mint honfiút.” Garay János Liszt Ferenchez írt lelkes sorait idézve köszöntötte a műsorközlő Ruskóné Németh Judit a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkarát, Zámbó István karnagy, Liszt-díjas érdemes művész vezetésével, az orgonán közreműködő Tóth Andrást. a szólistákat — Gáspár Csabát, Naszvagyi Vilmost, Kálmánfi Ferencet, K. Nagy Bélát — és a templomot megtöltő nagyszámú közönséget. Mielőtt a karmesteri pálca magasba lendült volna, Ferincz János, Szek- szárd Város Tanácsának általános elnökhelyettese méltatta az esemény jelentőségét, majd leleplezte az épület falán ez alkalomból elhelyezett emléktáblát, és Farkas Pál szobrászművész megejtően szép, a mester kezeit ábrázoló domborművét. Az emléktáblán koszorút helyeztek el a város, a katolikus egyház és a Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportjának képviselői. Az ünnepi koncerten Liszt Ferenc kórusimüveiből hallottunk válogatást. Négy férfikari darab szólalt meg: A Slavimo Slavno himnusz, a Septem Sacramenta-bol részletek, egy férfikari rekviem utolsó tétele, a Libera. A hatásosan építkező műsor csúcsát jelentette a felcsendülő Szekszárdi mise, melyet Liszt négyszólamú férfikarra, szóló kvartettre és orgonára írt. A kitűnő akusztikai viszonyok között jól érzékelhetőek voltak a szólórészek dinamikai kontrasztjai, a Glória dicsőítő himnuszának kifejező megFarkas Pál domborművé jelenítése és az Agnus Dei lírai hangvétele. Az együttes és szólistái, valamint az orgonán közreműködő Tóth András, Zámbó István avatott irányításával, átérezve a hely és a pillanat jelentőségét, mély belső átéléssel, egységes, szép hangzással, míves előadásban mutatták be a zeneirodalom e remekét. A közönség nagy tapssal köszönte meg a maradandó élményt. Az ünnepi hangverseny, s mindaz, ami ott történt, méltó emléket állított a világhírű muzsikusnak. Bizonyította, hogy Szekszárd város lakossága féltő gonddal őrzi és ápolja becses hagyományait. LEMLE ZOLTÁN Október 1-én, a zenei világnapon lesz Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központ színház- termében az Országos Filharmónia 1986 87. évi zenekari bérleti sorozatának első estje. A Szegedi Szimfonikus Zenekar operahangversenyét Oberfrank Géza vezényli, közreműködnek a Szegedi Nemzeti Színház énekművészei. A Szegedi Szimfonikus Zenekar 1969-ben alakult. Azóta aktiv szerepet tölt be a Szeged város és környéke valamint az egész ország zenei életében. Rendszeresen közreműködnek az immár világhírű Szegedi Nyári Zenei Heteken is. Magyarországi fellépéseik mellett Oberfrank Géza rendszeresen vendégszerepeinek külföldön is. A zenekar több tagja egyúttal kiváló szólista is. Többen közülük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának tanárai. A zenekar repertoárja felöleli a zeneirodalom teljes skáláját a korabarokktól napjainkig. Oberfrank Géza, érdemes művész, 16 éves korában kezdett zenével foglalkozni. A konzervatóriumban zeneszerzési szakra jelentkezett, de tanult zongora szakon is. A főiskola elvégzése után, mint ösztöndíjas, az Állami 'Operaházhoz került. 1963-ban mutatkozott be először piint karmester. 1970-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 1974-től a berlini Komitsche Oper- ben vendégkarmester, 1976 tavaszától pedig a budapesti MÁV Szimfonikus zenekarának vezető karmestere.
