Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-29 / 229. szám
IS86v szeptember 2». Képújság 3 A szocializmus megújulásának útja (10.) Az országos pártértekezlet Az országgyűlésnek az ellenforradalmai követő első, 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán, a Kádár János vezetése alatt álló, új tagokkal kibővített kormány megválasztásával véget ért az állami „ideiglenesség”. A forradalmi munkás-paraszt kormány féléves tevékenységéről Kádár János számolt be. A jövő feladatairól szólva erőteljesen hangsúlyozta a közélet demokratizálásának szükségességét. Szóba került egy elvi kérdés is: a többpártrendszer ügye. Kétségtelen, 'hogy 1948, után a koalíciós pártok hasznosan tevékenykedhettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályozta. Egy évtized után ,,a történelmet nem lehet visszaforgatni”, különösen mert az ellenforradalom napjaiban a pártok újjáalakulása a Polgári restaurációs törekvések jegyében ment végbe, és az esetleges párt- viszályok az olyan nagyon szükséges nemzeti egységet szétszaggátták volna. „Magától értetődően az alapvető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatkozik, nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi és megkívánja, hogy a közügyek intézésében ne csak kommunistak vegyenek részt.” — E kijelentésnek hat héttel később, az MSZMP Országos Értekezlete mintegy intézményesített biztosítékot adott, amikor határozatiban szögezte le: ,,A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkciót pártonkí- vüli is betölthet.” Ennek az elvnek érvényesítése — három évtized tapasztalata mutatja — a magyar társadalmi életnek olyan alapfeltétele lett, amely nemcsak a közélet demokratizmusát határozta meg. hanem a párt és a tömegek, a vezetés és a tömegek kapcsolatának, a kölcsönös bizalomnak erős pillére is. A június 27—29-i országos pártértekezlet feladata az volt, hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjászervezésének folyamatát, megszüntesse az ideiglenességet, megvizsgálja, bevált-e az új politikai irányvonal és ösz- szegezze ennek a politikának végrehajtásában szerzett tapasztalatokat. A kétífroratos harc elvének elfogadása, és még inkább alkalmazása kérdésében — az „általában egyetértünk” hangoztatása mellett — tulajdonképpen november 4—tői kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a pártaktíva, a párttagság körében. Voltak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradalmi lázadás kirobbanásában. és túlnyomóan a revizionista csoport ténykedését, felelősségét jelölték meg, mint okot. Ennek megfelelően „keményebb' poétikát követeltek az MSZMP- tö!. es a ve/.e'ésnek szeméré hányták engedékenységé' Mások, másik egyoldalúsággal. revizionista hibákat lebecsülve, csak a szektarianizmust okolták, sőt, gyak. ran az egész felszabadulás utáni évtizedben a tévedéseket látták túlsúlyban. Ezek „engedményekkel” gondolták az új vezetés tömegbefolyását növelni, és még a Nagy Imre-csoporttal való „kiegyezést” is szorgalmazták volna. E vitának új lendületet adott Révai Józsefnek, a régi pártvezetés egykori tagjának— egyébként a magyar és a. nemzetközi mozgalom kitűnő ideológusának és jó- tollú pufolicisztáián-ak — fellépése. A Népszabadság 1957. március 7-i számában Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt. amelyben sok helyes részletmegállapítás mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Mivel a revizionizmus az adott pillanatban a fő veszély — hiszen az bizonyult az ellenséges elemek szövetségesének az ellenforradalmi periódusban —, helytelenítette, hogy (szerinte) a párt propagandájában és gyakorlatában eluralkodott a szektás-dogmatikus hibák bírálata. Vagyis, feledve vagy elhanyagolva azt a tapasztalatot, hogy amennyiben a revizionista elhajlást a tudatos ellenforradalmi, restaurációs erők szövetségesének, akkor a szektás politikát az események, a lázadás táptalajának tekinthetjük, Révai József kétfrontos harc helyett lényegében egyfrontost akart a pártra erőltetni. Révai cikke tiltakozó hullámot váltott ki a Nép- szabadság hasábjain. Az egyik hozzászóló igen, találóan fogalmazott: „Nagy Imre példátlan osztályárulása nem lehet menlevél Rákosi Mátyás számára.” Az országos pártértekezleten a vita tovább folytatódott, főleg Révai József felszólalása nyomán). Révai azt fejtegette, hogy különbséget kell tenni a jobb- és baloldali elhajlás között. Az utóbbit tu- lajdbnképpen bocsánatos bűnnek minősítette, a csak taktikai okokból — tehát a tömegek előtti népszerűtlenségük miatt — tartotta elfogadhatónak a kompromittálódott vezetők kirekesztését az MSZMP vezető testületéiből és pozícióiból. Vagyis egy későbbi időszakban, „normális” körülmények között elképzelhetőnek tartotta visszatérésüket a közéletbe. Révai József nézetei, amelyeket a párt- értekezlet visszautasított, valójában segí-‘ ■tették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még inkább megértse a párt közvéleménye. Kádár János válaszbeszédében nyíltan szemébe vágta Révainak, hogy a „bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg”. A pártegységet a decemberi határozat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetésnek nincs helye ebben, annak hibái nem menthetők. Ennek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekezletek határazata is, hangsúlyozva: „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Az országos értekezlet a revizionizmus és dog- matizmus eszmei alapjait vizsgálva kimutatta, hogy bár látszatra szöges ellentétben állnak egymással, de van nagyan is közös vonásuk. T Megint csak az MSZMP vezetésének új szellemét és stílusát mutatta, hogy az előadói beszéd, majd a felszólalások és a zárszó is nagyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszélyével, a vezetők körében újra lábrakapó elbizakodottsággal. Kádár János emlékeztetett arra. hogy a hatalom meghódítása után a hibák gyökere az az illúzió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el lehet bánni, és a tömegek mindennapi megnyerése ügyünk számára nem fontos dolog. Pedig állandóan figyelemmel kell kísérni a lakosság hangulatát, véleményét, értékelését a pártról, nehogy hibába essünk. „Tessék most kimenni a városban az utcára, vagy falun a főtérre akár ünnep-, akár hétköznapon, vagy vegyenek részt pártrendezvényen, ezrek és ezrek mondják, hogy éljen a párt. éljen a népköztársaság, éljen a szovjet— magyar barátság. De ha annak idején az ellenség elfelejtette, hogy Magyarországon százezrek vannak a szocialista forradalom mellett — ha nem is láthatók —, mi ne kövessük el ugyanazt, a hibát. Tudnunk kell, hogyha április 4-én vagy május elsején 700 ezer. 800 ezer, 900 ezer ember tüntet céljaink és elveink mellett, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai, politikai befolyása alatt vannak. Csak ma nem annyira aktívak és nem annyira láthatók. Ez is arra figyelmeztet, hogy ne bízzuk el magunkat.” E józan szemlélet, amely párosult a tömegek megnyeréséért folytatott harc elvi és gyakorlati kérdéseinek részletes taglalásával, a legértékesebb jellemzője volt az országos pártértekezletnek, és mindinkább úrrá váló sajátossága az MSZMP egész tevékenységének. (Következik: A munkásosztály és szövetségesei) NEMES JÁNOS Földhasznosítási vizsgálat Befejeződtek a földterületek mezőgazdasági céllal haszonbérbe, illetve tartós használatba adását, valamint a részes művelés alkalmazáséit elemző népi ellenőri program helyszíni vizsgálatai. Az immár két hónapja folyó átfogó vizsgálatban — az érintett szervekkel együttműködve — 11 megyei népi ellenőrzési bizottság vesz részt, s az ellenőrzések köre mintegy 120 mezőgazdasági nagyüzemre, 30 helyi tanácsi szervre, illetve a vizsgálatba bevont megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályaira terjed ki. A széles körű vizsgálatot időszerűvé teszi, hogy az elmúlt években a mezőgazda- sági üzemek mind több földet adtak haszonbérbe és tartós használatba: jelenleg több mint 250 ezren bérelnek földet a gazdaságoktól, illetve a tanácsoktól. E földhasznosítási forma terjedését indokolja, hogy nagymértékben hozzájárul a mezőgazdasági üzemekben a munkaerő megtartásához, a gazdálkodási eredmények javításához, valamint a me- z őg a z d á lk od á sr a alkali mas földek hasznosításához. Ugyanakkor a bérlők számának növekedésével megszaporodtak a népi ellenőri szervekhez érkező bejelentések, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy e vállalkozások szervezésénél nem mindig tartják be a törvényes rendelkezéseket, egyesek jogtalan előnyre tesznek szert, illetve a megengedettnél nagyobb földet használnak, s azt esetenként másokkal műveltetik meg. E jelenségekkel kapcsolatban a népi ellenőrök vizsgálata értékeli, hogy a földhasznosítást szolgáló egyéni vállalkozás ok összh a n gb a n vannak-e a törvényes rendelkezésekkel, s választ keresnek arra, hogy ezek a formák mennyiben segítik e fontos erőforrás jobb kihasználását, a gazdaságosabb termelést, a kollektív és az egyéni érdekek összhangját. Villamos áramot ad a III. blokk (Folytatás az 1. oldalról.) vetelményeknek eleget tesz. B&z&i mérési kultúránk fejlesztési eredményeinek köszönhetően az adatfeldolgozási rendszert, az irányítástechnikai és sugárvédelmi berendezéseket a Központi Fizikai Kutató Intézet és az MMG Automatika Művek állították elő, illetve szerelték be. Hangsúlyozni kívánom, hogy a KGST-integráció keretében az atomenergetikai gyártásszakosításban nagy szellemi hányadot tartalmazó alkotásokkal kívánunk részt vállalni a továbbiakban is. A magyar villamosén«'- gia-termelés a mai napon egy újabb pillérrel bővült hosz- szú távú energiapolitikánknak megfelelően, miszerint fejlesztjük az atomenergetikát, stabilizáljuk a hazai .szénbányászatot, szinten tartjuk a kőolajtermelést és ha szerényebb mértékben is, a lakosság jobb ellátása érdekében növeljük a földgázkitermelést. Végezetül hadd említsem meg: egy éven belül újabb reaktorblokknt avatunk Pakson, immár a negyedik 440 megawatt teljesítményűt. SALAMON GYULA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Gál István blokkelektrikus indítja a í>ró(trum(il... A vezénylő ügyeletes mérnökei az indítás előtti pillanatokban A III. blokk turbinái Nemzetiségi óvónőképzés A Pécsi Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola a nemzetiségi óvónőképzés egyik bázisa, már eddig csaknem száz német, illetve szerbborvát anyanyelvű nevelőt bocsátott ki. A nemzetiségi óvodaihálózat fejlesztését korábban erősen gátolta — részben ma is gátolja — a szakképzett kétnyelvű óvónők hiánya. A gondokon sokat enyhít a pécsi iskola kezdeményezése, hiszen a már végzett, nevelők többsége a saját falujában vagy annak környékén állt munkába. így lehetővé vált, hogy újabb településeken nyissanak» nemzetiségi óvodát, illetve a már működőkben fejlesszék az anyanyelvi nevelést. A mostani tanévben 68 nemzetiségi óvónőjelölt tanul a szakközépiskola négy évfolyamán. Tanulmányaik befejeztével érettségi-képesítő bizonyítványt és kétnyelvű középfokú óvónői diplomát kapnak. Az intézmény országos beiskolázási jogot kapott, jelenleg is kilenc dunántúli és alföldi megyéből származó lányok tanulnak a nemzetiségi óvónőképző tagozaton. Ám amíg a német nemzetiségi csoportban rendszeres túljelentkezés van, és a pályázók hatvan százaléka meg is felel az alkalmassági követelményeknek, a szerbhor- vát nyelvű csoportban gondok vannak az iskolai helyek betöltésével. Kedvezőbbé váltak a nemzetiségi óvónőképzés szemé- és tárgyi feltételei. A tanárok valamennyien nemzetiségi anyanyelvűek, s lehetőségük van arra, hogy nyaranként külföldi továbbképzésben vegyenek részt.
