Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
^tfÉPÜJSÂG 1986. szeptember 85. Bélyeggyűjtőknek Buda visszavívása Szeptember 2-án a Magyar Posta négy forint névértékű bélyeggel emlékezik meg Buda töröktől való visszafoglalásának 300. évfordulójáról. A jubileumi címlet Benczúr Gyula: Budavár visszavétele c. festményét ábrázolja, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A keret Zsitva Szabolcs grafikusművész munkája. Az új bélyeget a Pénzjegynyomda ofszeteljárással készíti 1 993 300 fogazott és 4800 vágott példányban. Az évfordulóra a MABE- OSZ — mint ismeretes — emlékívet adott ki, amely a posta ötven éve kiadott 40 filléres bélyegét ismétli meg. Buda felszabadítóinak akkor öt értékből álló sorozattal adóztak, amelyet még ma is csodálunk. Az egy színben nyomtatott. címletekben gazdagok az árnyalatok, leheletfinomak az átmenetek. FŐZŐCSKE SÜLT BURGONYA TOJÄSSAL Hozzávalók: 1 kg burgonya, 2 evőkanál olaj, 2 dl tej, 2 kávéskanál liszt, 2 db tojás, 1 fej vöröshagyma, só, bors, Middling, 30 dikg paradicsom. A főtt, meghámozott burgonyát karikára vágjuk, és az apróra vágott hagymával forró olajon megpirítjuk. A tojást, a lisztet és a tejet jól kikeverjtk sóval, és apróra végott snidllingzölddel ízesítjük. Ráöntjük a burgonyára és rántottákemétységűre sütjük. A paradicsomot felszeleteljük, olajban megsütjük és sóval, borssal ízesítjük. A sült burgonyára tesszük’ tálaláskor. Könnyű vacsoraétel. FAS1ROZOTTVÄLTOZAT Hozzávalók: fél kg sertés- vagy marhahús, 1 db zsemle, 1 egész tojás, reszelt vöröshagyma vagy egy gerezd fokhagyma, só bors, 4 dib főtt tojás, petrezselyemzöld, olaj a kisütéshez, zsemlemorzsa. A darált húshoz hozzáadjuk az áztatott zsemlét, az 1 tojást, a kávéskanálnyi vöröshagymát, sózzuk, bor- sozzuk. Nyolc gombócot formálunk, morzsában megforgatjuk és mindegyik közepébe nyomunk egy fél tojást, vágott felületével lefordítva. Bő olajban kisütjük. Tálaláskor a tojás látható részére vágott petrezselyemzöldet szórunk. Salátával önálló ételiként, de főzeléken feltétként is tálalhatjuk. TOJÁSKRÉM ES-SZENDVICS Hozzávalók: 3 db főtt tojás, 3 kávéskanál tejföl, 3 dkg vaj, só, bors, szardellapaszta. Sós keksz vagy rozskenyér, díszítéshez: zöldpaprika, paradicsom vagy reték. A főtt tojássárgákat öszekeverjük a tejfölei, vajjal az apróra vágott, vagy reszelt tojásfehérjével, sóval, borssal fűszerezzük, szardellapasztával ízesítjük. A jól kikevert krémet rákenjük sós kekszre vagy a rozskenyérből kiszúrt kis lapocskákra. Tetejére díszítésként zöldpaprikát, paradicsomszeleteket, retekkarikákat vagy apróra vágott metélőhagymát teszünk. Nem olyan fekete az ördög... Orosz népmese Élt, éldegélt egy vénséges-vén nagyanyó, kacagó kis unokája, kúráló tyúkocskája, s egy lyukban lakó kisegér. Együtt jártak vízért a kútra. A nagyanyó vödre jó nagy volt, az unokájáé kisebb, a tyúkocskáé uborkányi, az egérkéé — gyűszűnyi. A nagyanyó a kútról hordta a vizet, az unokája a ványúból, a tyúkocska a tócsából, az egérke a kismalac lábnyomából... Hátuk mögött csirrent-csurrant a víz... A nagyanyó után: pli-i-itty, pla-a-atty; az unoka után: plitty, platty! A tyúkocska után: plitty-plitty. platty, platty! Az egér- ke után: plitty, plitty, plitty! Plattyplatty-platty ! Egy alkalommal is elindultak vízért. Vizet mertek, s elindultak haza, a kerten át. A kertben almafa nőtt, rajta almák csüngtek. Az almafa alatt egy nyulacska ült. Hirtelen szél kerekedett, az almafa meghajlott, s puff- — az almák egyenesen a nyúl fejére pottyantak. A nyúl, ijedtében egyenesen a vízhordók lába elé ugrott. Megijedtek mindannyian; eldobták vödreiket, futni kezdtek, hazáig meg sem álltak. Nagyanyó a padra huppant, unokája a nagyanyjához bújt, a tyúkocska a kemencére szállt, a kisegér a kemencepadka alá bújt. Nagyanyó jajveszékelt: „Jaj! A medve majd halálra taposott!” Az unoka sírt: „öreganyám, egy szörnyű farkas majdnem rám ugrott!” A tyúkocska a kemencén kotkodácsolt: „Kot-kot-kot! A róka épphogy el nem kapott!” A kisegér a padka alól cincogott: „Micsoda bajszos, nagy kandúr volt! A félelemtől reszketek!” A nyulacska az erdőbe futott, és a bokor alá lapulva, így szólt: „Micsoda rettenet! Négy vadász, egy-egy kutyával kergetett! Szerencsém, hogy megúsztam!” Jól mondják tehát: „Nem olyan fekete az ördög, amilyenre festik!” Vagyis: az ijedtségnek nagyok a szemei — ami nincs, azt is látják. Fordította: BARATÊ ROZÁLIA KISS, BENEDEK: A meg a víz A víziló megrögzött vízivó, s így megállapítható, hogy nemcsak a víziló van a vízben — a vízilóban szintúgy van víz benn! Mi és szüléink Manapság az a fogalom, hogy „kötelesség" illetlen, hiszen természetes, hogy minden ember tudja, mi a kötelessége. Vajon tudja-e? Gyerekeink szinte naponta figyelmeztetnek kötelességeinkre, amelyek igen változatos tartalmúak. Ruházzuk, etetjük őket, gondoskodunk te^ti-lelki fejlődésükről, átadjuk nekik megszerzett kultúránkat, amelyeket mi Is szüléinktől szereztünk és amelyeket a szüléink is a szüleiktől szereztek. Erkölcsünk elsősorban aszerint imdnősül. hogy a kötelességeinket teljesítjük-e vagy sem. Kétségtelen, hogy könnyebb erkölcsi feladat nem lopni a közértben, mint nap mint nap meglátogatni beteg anyámat és ápolni. Egy szülő ápolása sok energiát, adott esetben sok pénz emészt fel. így aztán gyakran kicsúszik a hajdani gyerekek száján: — Gondoskodjon magáról, mindene megvan. Hogy az ember hatvan—hetven—nyolcvan éves korában hogyan él, valóban saját magától is függ. Az idős korra fel kell készülni ugyanúgy, mint ahogy aktív korban is tudnom kell, mit teszek a mindennapjaimban azért, ami megélhetést és örömet szerez számomra. De ha egy anya vagy egy apa, nem tudott felkészülni az öregségére, a megoldást nekünk, gyerekeknek kell megkeresni. Nem áldozatot hozunk, hanem úgy intézkedünk, hogy anyámnak is, apámnak is, nekem is megfelelő legyen az élet. Elterjedt szokás, hogy a szülőket magukhoz veszik a fiatalok, így egy Lakásban két-három generáció is együtt él. Az elv valóban a lehető legjobb, de... A legfontosabb szerepet, feladatot találni az idős embernek, aki városba került, eddigi életéből kiszakadt, megváltoztak körülményei. Mindent újira mag kell tanulnia. Falun az emberek ismerik egymást, könnyen barátkoznak, vagy legalábbis beszélgetnek, bár az egymáshoz járás ott sem szokás, de városban a beszélgetés sem megy, sőt hajlamosak kinevetni azt az embert, aki úton-útflélen szóba áll valakivel. Tehát szerepet, másképpen elfoglaltságot kell találni a nagymamának, a nagypapának, és nem „cseléd”-szerepet. Tehát anyánk, apánk, anyósunk, apósunk ne azért dolgozzon, hogy „megadja az eltartása árát” és ne is azt a munkát végezze, ami nekünk nem tetszik. Kétségtelen, léteznek olyan háztartási munkák, amelyek senkinek sem tetszenek: mosogatás, mosás, teregetés, vasalás stb. Ha az idős asszonynak folyton ezeket a munkákat kell végeznie, esetleg megalázottnak érzi majd magát. Szebb teendő minden nagyanyának és nagyapának a legcsodálatosabb lehetne és mindenki számára a leghasznosabb is: az unokákkal való foglalkozás. S van még egy kérdés, amely igencsak kényes: a megélhetésé, az anyagiaké. Ha meg akarjuk könnyíteni anyánk, apánk helyzetét, akkor a legegyszerűbb egy havi fix összeg felajánlása, ami mindig ugyanúgy és ugyanakkor megérkezik. És hogy az érzelmekről se feledkezzünk meg, a rendszeres találkozásokban is meg lehet állapodni: „Minden hónap ilyen és ilyen szombatján, vasárnapján meglátogatlak, édesanyám”. A rendszer minden ember számára biztonságot ad. Tudom, hogy mikor nyit a bolt. tudom, hogy mikor van reggel és éjszaka, tudom, hogy hol találom a ruháimat. Az érzelmi, anyagi bizonytalanság elviselhetetlen, idős korban különösen. Hová forduljak, kitől kérjek, ki ápol, kiben bízhatok? Lehet teher egy öregember? Igen, lehet, azonban minden problémának létezik megoldása. DR. VARJASI EDIT Tinik kedvence Kellemes, divatos és főként praktikus darabja a tinik ruhatárának a farmertípusú kötényszoknya. Különféle blúzokkal, pulóverekkel, trikókkal jól öltöztet. A szabásmintán — mely 14 évesek méretére alkalmas — 1 kocka = 10 cm\ Az eleje-háta felsőrészt vékony béléssel dolgozzuk el, a széleit és a zsebeket is kétsoros tűzés díszíti. A szoknya eleje-hátát összevarrjuk és a modell szerint letűzzük. A dupla derékpánt közé fogva dolgozzuk össze a szoknya alj és felső részét. Oldalába — tetszés szerint — húzózárat vagy gombolást készítünk. Ezt « fazont nemcsak farmeranyagból, hanem kordbársonyból, düftinből is megvarrhatjuk, sőt más-más gombolás és zsebmegoldással azonos szabásmintával két különböző szoknyát is készíthetünk. B. K. A kész kötényszoknya A bőrrák : gyógyítható betegség! Amennyiben idejében szakszerű kezelést kezdünk Ez a megállapítás természetesen a daganatos betegségek többségére érvényes, viszont a bőrön mutatkozó rendellenességek már a legkorábbi stádiumban egyszerű és gyors vizsgálattal észlelhetőek. Jelenleg nem kívánom részletezni, hogy a közvélemény és az orvostudomány nem ugyanazt érti a rák meghatározás alatt. Egyrészt nem minden rák veszélyezteti az egyén általános egészségi állapotát, másrészt a rosszindulatú daganatos megbetegedések korántsem mindegyike rák. Természetesen elsősorban a bőrrákról kívánok szólni, nemcsak hivatalból, hanem azért is, mert e téren még nagyon sokat lehetne tenni. A kérdéssel foglalkozó tömegkommunikációs dömping ellenére a közvélemény nem megfelelően tájékozott. Ebben az a gyakorlat is ludas, hogy általában így nem mondják meg a betegnek: „Kérem, önnek rákja volt, de meggyógyult.” Ezt a beteg többnyire el sem hiszi, másrészt egész további életében attól fog rettegni, mikor újul ki betegsége. Szinte mindennapos, hogy a beteg makacs, rendszeresen kiújuló, csak átmenetileg tünetmentesíthető bőrbetegség esetén aggódva kérdi orvosát: Ugye, nekem nem rákom van? Nem rákosodott még el? Ez kissé leegyszerűsítve arra utal, hogy két nagy csoportra osztják a betegségeket: gyógyíthatóakra és a rákra. Holott ez koránt sincs így, például a bőrrákok csaknem 100 százaléka véglegesen gyógyul, de ez nem válik köztudottá. Nagyon találó volt egyik vezető professzorunk mondása a tévé korábbi sorozatában: aki meggyógyul, arról nem készül örömjelentés. Külön kell szólni a festéksejtes anya jegyekről, anfe- lyek rosszindulatú elfajulás esetén sem rákok, mégis* több veszélyt jelentenek, mint az összes többi bőrdaganat együttvéve. A kórisme pontos felállítása természetesen csak szövettani vizsgálattal lehetsé- ■ ges. Tehát, ha bárki valamilyen rendellenes, többnyire panaszt nem okozó növedé- ket, nem gyógyuló sebet, vesz észre a bőrén, jelentkezzen az illetékes bőr- és nemibeteggondozóban, ahol beutaló nélkül fogadják a betegeket. Fokozottan érvényes ez a festéksejtes anyajegyekre, ezek sérüléseire, növekedésére. Nem lehet elégszer ismételni, idejében kell elkezdeni kezelni, ez azonban csak úgy lehetséges, ha jelentkezik a beteg. A vizsgálat fájdalmatlan, gyors, negatív esetekben megnyugtató. Míg a 70-es években évente egy-két anyajegyből kiinduló daganatos betegünk volt, ez a szám évi A5—20-ra emelkedett, és a betegek egy része későn jelentkezik. Az a hiedelem is elterjedt, hogy amennyiben az anyaj egyet megoperálják, rosszindulatúvá válik. Ez azonban csak látszólagos, mert ilyenkor a beteg akkor kerül műtétre, amikor a daganat már panaszokat okoz, ez pedig többnyire késő. Ismételten kérjük, hogy bármilyen rendellenesség, főleg az anyajegy növekedése, vagy változása esetén időben jelentkezzenek orvosnál! DR. SZILAGYI ISTVÁN megyei bőrgyógyász szakfőorvos Miért, hogy az egész világon indián nyárnak nevezik a szeptemberi verőfényes napokat, heteket, s miért, hogy nálunk ebből vénasszonyok nyara lett? Lehetne kutatni, s talán van is, aki már kutatta. Az indián nyárban van valami szépséges, van valami öröm- érző. À vénasszonyok nyara inkább leszóló, bántó, sértő, mint ahogy maga a „vénasz- szony” szó is az. Pedig hát tolódik az életkor kifelé, s aki vénasszony, nak volt titulálható pár évtizeddel ezelőtt, az ma, ha egy kicsit is ad magára, legfeljebb ..korosodónak” mond. ható. Yénasszonyok nyara? Amikor én tízéves voltam, akkor a nagyanyáim mindössze 52 volt, és én milyen nagyon öregnek láttam! De nemcsak gyerekszemmel, hanem ha megnézem az egykori fényképeket, akkor ma is annak látom, ősz haj, sötét kendő, sötét ruha, magasszárú fűzős cipő. Falun sok helyen még ma is megszólják azt az ötvenes asszonyt, aki nem sötét ruhát ölt fel. s nem köti be sö. tét kendővel a fejét, de a városközeli falvakban vagy még inkább a városokban egyre inkább megértik az ötvenesek (az én korosztályom), de bizony még a hatvanasok is, hogy adni kell magukra. Nem csiricsáré holmikat, nem tinédzsereknek való butik-cuccokat kell viselniük, de nem kötelező sötétben járniuk, szabad a hajat is színeztetek ápolni kell a bőrt, a kezet. Ismerek egy asszonyt. Idén tölti be a nyolcvanadik évét. Gépírónő, titkárnő volt egy életen át, s mindössze két munkahelyen. Ma is — mindössze tíz éve nyugdíjban — hetenként háromszor bejár a régi munkahelyére, alhol igényt tartanak rá. Mindenki csak maminak hívja — immár harminc éve. Hát mamival vagy két éve nem találkoztam és most meglátogatott. Meglepett a fehér haja. „Marni, te eddig festetted?!” — kérdeztem. „Persze, hogy festettem te csacsi, de úgy gondoltam, hogy mire a nyolcvanat betöltőm, jdbban áll majd a fehér. Látod, most Hófehérke lettem!” Ránéztem: Fehér szoknya, fehér blúz volt rajta, fehér S2iandál a lábán. És mami szép volt: talpig fehérben. Es nem volt vénasszony. (sárdi)
