Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

I98K. szeptember 25, ( TOLNA 2 "KÉPÚJSÁG Várkonyi Péter New York-i megbeszélései Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, az ENSZ köz­gyűlése 41. ülésszakán részt­vevő magyar küldöttség ve­zetője kedden folytatta tár­gyalásait a világszervezet székhelyén. i Mangalin Dügerszüren mongol külügyminiszterrel a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi kérdésekről tár­gyalt. Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter­rel áttekintették a magyar- kubai kapcsolatok fejlődé­sét, fontosabb kérdéseit, kü­lönös tekintettel a gazdasági együttműködés elmélyíté­sére. Dr. Várkonyi Péter és Jean Bemard Raimond francia külügyminiszter tárgyalásán is szó volt a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről. A magyar és a francia kül­ügyminiszter megerősítette a szándékot a kétoldalú kap­csolatok továbbfejlesztésé­re. Dr. Várkonyi Péter ma­gyarországi látogatásra hívta meg Jean-Bernard Rai- mond-t. A meghívást a fran­cia külügyminiszter köszö­nettel elfogadta. Hazánk külügyminisztere megbeszélést tartott Tárik Aziz iraki miniszterelnök­helyettessel és külügymi­niszterrel is: egyetértettek abban, hogy az Irak és Irán között folyó háborúban mi­előbb békés megoldást kell találni. Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet politikai osztályának vezetőjével a közel-keleti válság alakulását tárgyalta meg a magyar külügyminisz­ter. Dr. Várkonyi Péter és Faruk Kaddumi támogatásá­ról biztosította a Szovjet­uniónak azt a javaslatát, hogy hívjanak össze nemzet­közi konferenciát a közel- keleti válság rendezésére. Az ENSZ közgyűlésén és az Egyesült Államokban nagy visszhangot keltett Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter keddi beszéde. Az első amerikai televíziós és rádiókommentátoro.k rendkí­vül mértéktartó hangvételű­nek nevezték a beszédet, bár aláhúzták, hogy a szovjet külügyminiszter határozottan bírálta az Egyesült Államok elnökének szavait és az ENSZ, illetve tagállamai iránt tanúsított amerikai ma­gatartást. A kommentárok ugyanakkor kiemelték, hogy a szovjet külügyminiszter alapvetően a nemzetközi bé­ke és biztonság megszilárdí­tásának rendszerével foglal­kozott és erőteljesen aláhúz­ta azt, hogy van lehetőség leszerelési megállapodásokra az Egyesült Államokkal. Több külügyminiszter is nagyra értékelte a szovjet küldöttség vezetője által előterjesztett új javaslato­kat, elképzeléseket. Dr. Vár­konyi Péter, hazánk külügy­minisztere a TASZSZ hír- ügynökség számára adott nyilatkozatában megállapí­totta: a szovjet állásfoglalás joggal keltett nagy érdeklő­dést. A jelenlegi feszült és bonyolult nemzetközi hely­zetben a beszéd azt tükröz­te, hogy a Szovjetunió nyu­godtan, kiegyensúlyozottan, konstruktív szellemben kö­zelíti meg korunk legégetőbb kérdéseit. Az eddig előter­jesztett konkrét leszerelési kezdeményezéseket az idén egy olyan új, igen fontos ja­vaslat egészíti ki, amelyet a nukleáris és kozmikus kor­szak követelménye diktál: ez az átfogó nemzetközi béke- és biztonsági rendszer létre­hozására vonatkozó kezde­ményezés. Magyarország, amely társszerzője ennek a napirendi pontnak, aktívan működik együtt a többi kül­döttséggel, hogy hozzájárul­jon az ilyen rendszer meg­valósításához — hangoztatta hazánk külügyminisztere. Magyar-szovjet híradástechnikai egyezmény Hírközlési és híradástech­nikai rendszerek, berendezé­sek és részegységek, vala­mint ezek mérőeszközei gyártásszakosítására és koo­perációs gyártására írt alá 1990-ig érvényes tárcaközi egyezményt szerdán Buda­pesten Jurij Homenko szov­jet híradástechnikai és Bog­nár Sándor magyar ipari miniszterhelyettes. Az elő­irányzott szakosított magyar exporttermékek túlnyomó többsége hazai fejlesztésű, nagy szellemi értéket tartal­maz, tehát gazdaságosan ex­portálható és jelentős mér­tékben hozzájárul az érintett hazai vállalatok termelési kapacitásának teljes körű igénybevételéhez. Szakosí­tott importunk pedig egy sor népgazdaságilag fontos feladat hatékony megoldását segíti elő. Vb-ülés Szekszárdon Szerda délutáni ülésén a Szekszárd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága meg­tárgyalta a város északi ré­szének részletes tervezési programját. A 120 hektárnyi területen többek között új lakások, középiskola, bölcsőde, szo­ciális otthon, nyugdíjasok garzonháza, orvosi rendelők, gyógyszertár, megyei könyv­tár, filmszínház, bevásárló- központ, gyalogos aluljáró építését tervezik. A napirendben szerepelt az 1986. évi egységes pénzalap I. félévi felhasználásáról, a táppénzes fegyelemről, a Művészetek Háza tevékeny­ségéről szóló beszámoló is. A vb-ülés a tanácsülés elő­készítésével zárult. Kihelyezett tanácsülés Varsádon Gyönk és társközségeinek tanácstagjai kihelyezett ta­nácsülést tartottak szerdán Varsádon. A község elöljárósága, po­litikai. gazdasági vezetése házigazdaként fogadta a tes­tületet, községszemlén mu­tatta be a települést. Ezt követően a helyi kuitúrház- ban testületi ülésen tárgyal­ták Varsád általános helyze­tét, alapellátási színvonalát, fejlesztési koncepcióit, a község vezetősége beszámolt eddigi munkájáról. A kihelyezett ülés célja az volt, hogy az új tanácstagok is ismerjék meg egymás köz­ségeit, hiszen így tudnak fe­lelősséggel dönteni a külön­böző fejlesztési feladatok­ról. PANORAMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke búcsúláto­gatáson fogadta Boncso Mite- vet, a Bolgár Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Buda­pestről. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára szerdán grúz küldött­séget fogadott, amely Givi Ancsabadze, a Grúz KP Köz­ponti Bizottsága titkárának vezetésével a Budapesti Nem­zetközi Vásár alkalmából tartózkodik hazánkban. Horváth István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára szerdán az MSZMP KB szék­házában fogadta Marat Gra- movot, a Szovjetunió Testne­velési és Sportbizottsága, va­lamint Olimpiai Bizottsága elnökét, a látogatásnál jelen volt Deák Gábor államtitkár, az ÁISH és a MOB elnöke, valamint Aján Tamás, az ÁISH elnökhelyettese. t KAPOSVÁR Marót'hy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács .elnökhe­lyettese szerdán Somogy me­gyébe látogatott és felkeres­te az idén már a keszthelyi egyetem kihelyezett tagoza­taként működő Kaposvári Mezőgazdásági Főiskolát. GENF Az atom- és űrfegyverek­ről folytatott genfi szovjet— amerikai tárgyalások kereté­ben szerdán ülést tartott a hadászati fegyverzet kérdé­seivel foglalkozó csoport. PHENJAN Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a len­gyel Államtanács elnöke szerdán lengyel párt- és ál­lami küldöttség élén a Mon­gol Népköztársaságból a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságba utazott. A repü­lőtéren fogadta Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a KNDK elnöke. A szocializmus megújulásának útja (7.) A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Hogy 1956. november első napjaira ------li------------.* milyen végveszélybe ke­rült a népi rendszer, és mennyire közel volt a burzsoá restauráció — amelynek első szakasza, a dolog természeténél fog­va, a féktelen fehérterror lett volna —, azt Mindszewty József fellépése mutatta. Az ősreakciós, a kommunizmus és min­den progresszió ellen inkvizítori gyűlö­lettel eltelt főpap, miután kiszabadult a háziőrizetből, november 3-1 rádióbeszédlé­ben meghirdette programját. Ebben az új, immár teljesen jobbra tolódott koalíciós Nagy Imre-kormánytól is megvonta a bi­zalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindenkit, akinek bármilyen része volt a népi demokratikus rendszer létrehozásában — Hirdette —, és bejelen­tette követeléseit a magántulajdonon ala­puló társadalmi rend visszaállítására, az egyház egykori hatalmi szerepének res­taurálására, és visszakövetelte a földre­form révén kiosztott egyházi birtokokat is. A z ellenforradalmi hatalomátvételt meg kellett hiúsítani. November 4-én létrejött az új forradalmi központ: Kádár János­sal az élen azok az elvtársak, akik az el­lenforradalom kirobbanása után kineve­zett első Nagy Imre-kormány tagjai vol­tak (Münnich Ferenc, Apró Antal, Kossá. István) és november 1-jén, illetve 2-án, látva e testület teljes jobbratolódását, minden kapcsolatot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forradalmi Munkás—(Paraszt Kormányt. A forradal­mi központhoz tartoztak a Nagy Imre-eso- porttal szakító munkásmozgalmi szemé­lyiségek, mint Fehér Lajos, Kállaii Gyula. Kiss Károly, Marosán György éd mások, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Az ő szere­pe azért is fontos volt, mert mint a tör­vényesség és jogfolytonosság megszemé­lyesítőjének, módja volt arra, hogy alkot­mányos úton hajtsa végre a Nagy Imre- kormány felmentését, illetve a Forradal­mi Munkás—Paraszt Kormány beiktatá­sát. Kádár János 1957 májusában az or­szággyűlésen így jellemezte az 1956. no­vemberi helyzetet, és a Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormány megalakításának szükségességét: „November elején a ma­gyar kommunisták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elköve­tett hibákra, hogy felszámoljuk a mun­kásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaságpolitikában elkövetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgaz­daságot? Ügy küszöböljük-e ki a kultúr­politikában elkövetett szektás hibákat, hogy elvesszük a néptől azt, amit a kul- túrforradalom nyújtott neki? Ügy küszö- böljiük-e ki a szovjet-magyar viszony apró-cseprő, a szocialista lényeget nem érintő, és függetlenségünket nem csorbító fogyatékosságait, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, szakítunk a proletár in­ter nacoinaüzTnussal, és átvisszűik az or­szágot az imperializmus táborába? Kom­munisták, marxisták csak határozott nemmel válaszolhattak ezekre a sorsdön­tő kérdésekre... A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány tagjai novem­ber első napjaiban sarkítottak az ellen­forradalom bábjává vált, tehetetlen és széthulióban levő Nagy Imre-kormán,nyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult mgg a mai forradalmi munkás— paraszt kormány. Ez a kormány úgy dön­tött. hogy a Szovjetunió fegyveres segít­ségét kéri az ellenforradalom szétverésé­hez, és a rend helyreállításához. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatla­nul szükséges volt. Mi volt a cél? Szét­verni az ellenforradalmat, rendet terem­teni az országban, és újjászervezni a szo­cialista forradalom erődt. Mi ugyanis pon­tosan tudtuk, hogy a magyar munkás­osztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmiség nagyabbik és jobbik féle a szocialista for­radalom híve.” A fordulat végrehajtását persze bonyo­lította, hogy a nehezen áttekinthető ese­mények miatt, a szocializmushoz hű erők sorában, sőt még a párttagságban is ö változás iránt bizalmatlanság és bizonyos passzivitás volt tapasztalható. Az ellen- forradalmi erők viszont, érezve a meg­semmisülés veszélyét — amikor már ka­tonailag vereséget szenvedtek —, az úgy­nevezett munkástanácsok demagóg, nem­csak teljesíthetetlen gazdasági követelé­seivel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kor­mány mintegy helyettesítő politikai prog­ramjával (az Országos Munkástanács szinte ellenkormány szerepében lépett fel) próbálták megakadályozni a rend helyre- állítását. A forradalmi munkás—para szí kormány nemcsak a fegyveres elllenforra- dalmárokkal, hanem az ilyen kihívások­kal szemben is kerülte a konfliktusok ki­élezését, és a végsőkig türelmet tanúsított a megtévesztett emberek iránt, ám nem ke­rülhette el, hogy olykor a proletárdiktatú­rának a diktatúra oldala ne kerüljön elő­térbe. De az új szellemet, a itömegekkel va­ló kapcsolat nyíltságát demonstrálta az az elvinek tekinthető kijelentés, amelyet Ká­dár János már egy 1956. novemben 1:1-én megtartott értekezleten hangoztatott, ami­kor leszögezte: „nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szé­peket mondjunk, hanem azért, hogy iga­zat mondjunk, és a nép érdekében cse­lekedjünk.” A szovjet hadsereg fellépése elejét vette annak, hogy az ország hosszan tartó pol­gárháború színtere legyen. De a kormány magyar kézbe kívánta adni az ország vé­delmét:. nyomban megkezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez — soraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás, ré­gi szervezett dolgozó — áldozatos harcot folytatott az ellenforradalmi csoportok teljes felszámolásáért, a közbiztonság és rend helyreállításáért. 1957 februárjában aztán, a munkásőrség megalakulásával, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulá­sa, a sztrájkok nyomán a veszteségek — mintegy 22 milliárd forintot tették ki. A közlekedés akadozott, a szénkészletek ro­hamosan fogytak, ami az energiaellátást is veszélyeztette, és mindehhez a mun­kafegyelem, sőt tulajdonképpen az elemi munkakészség nagyfokú fellazulása, és az infláció veszélye is párosult. Az államap­parátus — a központi és még inkább a helyi, tanácsi — is nagyon nehézkesen működött. A temérdek napi teendő elvég­zése köziben, ezzel együtt — a népi köz­reműködés megnyerése érdekében — a vezetés világossá tette, hogy nem egysze­rűen helyreállítja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá a gazdasági munkához, és a közélet meg­szervezéséhez is. NEMES JÄNOS (Következik: A decemberi határozat.) Mai kommentárunk Megint Libanon A rajtaütés ezúttal is a megszokott gyorsasággal tör­tént. A fegyveres támadók — akciójukon látszott, hogy előzetes terepszemléik révén tisztában vannak kiszemelt áldozatuk szokásaival, napi útirányával — pillanatokon belül gépkocsiba tuszkolták foglyukat, s eltűntek a min­dig forgalomtól nyüzsgő bejrúti utcák útvesztőiben. Né­hány órával később már a hírügynökségekhez jutott a néhány soros jelentés: újabb emberrablás történt a liba­noni fővárosban, ezúttal egy francia állampolgárral sza­porítva a túszként fogva tartott áldozatok sorát. A hír sajnos korántsem számít újdonságnak. Az em­berrablások éppúgy hozzátartoznak Libanon minden­napjaihoz, mint a rendszeresen kiújuló tűzpárbajok, gép­kocsis pokolgéprobbantások, vagy mostanában az ENSZ békefenntartó erői ellen végrehajtott támadások. A fő­város keleti negyedében például a napokban széles körű sztrájkot rendeztek, tiltakozásul a megszaporodott ter­rorista merényletek, a lassan elviselhetetlenné váló élet- körülmények miatt. A libanoni válság, mindenekelőtt a közel-keleti or­szág déli részén uralkodó helyzet a nemzetközi politiká­nak is visszatérő témája. Legutóbb nem kisebb fórum foglaHkqzott a véres, elhúzódó krízissel, mint a Biztonsági Tanács, amely ezúttal Párizs kérésére vitatta meg az iz­raeli támadások és az UNTFIL egységei elleni akciók ügyét. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár jelentése rámuta­tott, hogy az ismét kiéleződött feszültség fő oka az izraeli- haderők dél-libanoni jelenléte, illetve az a támogatás, amelyet Tel-Aviv a két ország közti „biztonsági övezet­ben” tevékenykedő szövetségesének nyújt. A Lahad-íéle Izraeli csapatok Dél-Libanonban (Telefotó) milíciák ellen ugyanis napirenden van a libanoni haza­fias erők támadási hulláma, ezt megtarlandó- viszont az izraeli vezetés helyez kilátásba újabb és újabb -katonai ellenlépéseket. S hogy nem csupán üres szavakról van szó, azt jól mu­tatják az elmúlt napok eseményei is. Az izraeli—libanoni határvonal közelében Izrael ugyanis olyan arányú csa­patösszevonásokat hajtott végre, amilyenre a megfigye­lők szerint legalább egy éve nem volt példa. Újabb, nagy­arányú „büntető-akció” várható? — teszik fel sokan a kérdést, joggal. A hivatalos izraeli állásfogalásokfoól egye­lőre csak annyi derült ki, hogy Tél-Avív „nem fogja el­tűrni a dél-libanoni szövetséges hadsereg” szétverését, s — amint a BT ülésén elhangzott — még a lehetőségét is kizárta annak, hogy a dél-libanoni ~ sávban BNSZ-erők váltsák fel az izraeli egységeket. Szegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents