Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

1986. szeptember 22.

NÉPÚJSÁG 3

A jzocializmus megújulásának útja (4.)

A huszadik kongresszus és az MDP

Az MDP Központi Vezetőségének 1955. márciusi és áprilisi ülése újabb fordulatot hozott a politikai irányvonalban, és ez lényegében visszatérési kísérlet volt az 1953. június előtti politikához. A jobboldali vagy annak kikiáltott jelenségek és intézkedések elleni harc lett a pártvezetőség- nek legfőbb gondja. S hogy ez mit jelentett, azt jól tükrözte az 1956. évre kidolgozott rendkívül feszített terv, amely a nehézipar fejlesztését írta elő. A beruházásokat az előző évhez képest mintegy 10 százalékkal növelték, ennek 40 százaléka a nehézipart illette, míg a mezőgazdaság' részesedése a maga 18 százalékával jelentősen csökkent az előző évhez viszonyítva. A személyi fogyasztás növekedését erőtel. jesen visszafogták, bérjavítást nem irányoztak elő. A propagandában és az ideológiai jellegű megnyilvánulásokban ismét azt hangoztatták, hogy a szocializmus előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződését váltja ki. A párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének májusi száma vezércikkeben ehhez még hozzátette: „A kizsákmányoló osztályok és maradványaik fokozott ellenállást fejtenek ki, és ez az ellenállás érezteti hatását a pártban is.” Veszedelmesen emlékeztetett ez a megfogalmazás arra az érvelésre, amely a pártba behatoló ellenségre hivatkozva, alapul szolgált a koncepciós perekhez.

Rákosi a szektás fordulat végrehajtásában a nemzetközi helyzetnek 1954. végén és 1955. első hónapjaiban valóban tapasztalható éleződésére is hivatkozott, és spekulált. Tavaszra azonban, a szovjet vezetés békeoffenzívája nyomán, más irányú tendenciák kezdtek felülkerekedni (miközben persze, az imperialistáknak ellenkező irányú hidegháborús lépései és törekvései is jelen voltak). Magyar szempontból különösen két esemény volt nagy jelentőségű. 1955. májusában a négy nagyhatalom Bécsben tető alá hozta az államszerződést, amelynek nyomán Ausztria az örök semlegesség státusába került. 1955. június 2-án Belgrádban aláírták a szovjet—jugoszláv nyilatkozatot, amely kiküszöbölte a két ország kapcsolatainak akadályait, mindenekelőtt azzal, hogy önkritikusan felülvizsgálták, és mint hamisat, visszavonták az úgynevezett Tájékoztató Irodának a jugoszláv pártot és vezetőit nemcsak elmarasztaló, de rágalmazó 1949. évi határozatát. Minthogy annak idején ez a határozat nagymértékben a Rajk-per koholt vádjaira épült. Rákosit és csoportját a legközvetlenebbül érintette a jugoszláv kérdésnek a testvérpártok, mindenekelőtt az SZKP által, önkritikus módon való rendezése.

1956. február 14—15-én ülésezett az SZKP XX., történelmi jelentőségű kongresszusa, amely nemcsak a Szovjetunió életére, hanem a világpolitikára és az egész nemzetközi kommunista mozgalom irányvonalára kiható új következtetésekre jutott. Míg korábban elméletünk a világ-' háború kirobbanását elkerülhetetlennek tekintette, megállapították, hogy az erőviszonyok megváltozásával a harmadik világháború megakadályozásának megvan a lehetősége. Elvetette azt a sztálini tételt, hogy a szocialista építés előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződésével jár. Megerősítette viszont azt a lenini tételt, hogy az egyes országok és nemzetek különböző utakon juthatnak el a szocializmushoz, a hatalmat az országok egy részében a munkásosztály polgárháború elkerülésével is kivívhatja. Hangsúlyozta az átmenetben és a szocialista építés folyamán az egyes országok, nemzetek sajátosságainak lehetőségét, vagyis óvott a szovjet gyakorlat mechanikus másolásától. Tendenciaként, és a szocialista országokban is alkalmazható gyakorlatként értékelhetők a gazdasági itézkedések, különösen ami a mezőgazdaság fejlesztését, az anyagi érdekeltség elvének fokozott érvényesítését, a lakossági szükségletek kielégítését illette. Általában a XX. kongresszus bátor

kérdésfeltevéseivel, elemzéseivel, a dogmatikus gondolkodás és gyakorlat elleni fellépéssel, a szocializmus eszméi és gyakorlata megújulásával bíztatott. E tekintetben korszakalkotó jelentőségű, hogy feltárta a személyi kultusz okozta hibákat, a Sztálin vezetése idején elkövetett törvény- sértéseket, és intézkedéseket foganatosított a pártélet lenini normái helyreállítására, a kollektív vezetés lenini elvének érvényesítésére.

A kommunista pártokat a történelmi tapasztalatok elemzésére, ideológiai megalapozásuk átgondolására, és politikai irányvonaluk felülvizsgálatára biztatta a kongresszus. A magyar pártot felkészületlenül és váratlanul érte a kongresszus, hiszen egy évvel ezelőtt, szektás megfontolások alapján, éppen azzal ellenkező szellemű fordulatot hajtott végre. Rákosi Mátyás, aki a magyar küldöttséget a moszkvai tanácskozáson vezette, ezért igyekezett a XX. kongresszus jelentőségét kisebbíteni. Az első politikai bizottsági ülésen, ahol a kongresszusról beszámolt, az ő szájából különösen hamisan hangzó „mi nem másolhatjuk- a Szovjetuniót” érveléssel igyekezett az MDP-t a tanulságok levonásától visszatartani. A Központi Vezetőségnek 1956. március 12—13-i ülésén, amelynek napirendje a XX. kongresszusból adódó magyar teendők meghatározása volt. odáig ment, hogy kijelentette: „A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat, és helyesen szabja meg a feladatok megoldására a rendszabályokat. Minden részében he lyesnek és iránymutatónak bizonyultak a Központi Vezetőség múlt év márciusi ha tározatai.”

Bár a plénum felszólalói szinte kivétel nélkül vitatták ezt a megállapítást, és a politikai irányvonalnak a XX. kongresszus szellemében való felülvizsgálatát szorgalmazták, végül elfogadták a semmitmondó határozatot, és újra megtámogatták Rákosit és politikai vonalát.

Nem így a párttagság és a közvélemény politizáló része. A kongresszus olyan élén. külést, politikai aktivitást váltott ki, amilyenre sok-sok éve nem volt példa Magyar- országon. Ezekben kifejezésre juttatták a pártvezetéssel szembeni elégedetlenséget, és egyre több helyen Rákosi Mátyás alkalmasságát a vezetésre is kétségbe vonták. S különösen nagy erővel követelték nemcsak a rehabilitáció befejezését, hanem feszegetni kezdték azt is, hogy kik és miért rendezték meg a koncepciós pereket.

Nagy Imre és csoportja kihasználta azt, hogy Rákosiék nem vonták le a megfelelő tanulságokat, és ennek nyomán is a pártban eszmei-politikai elbizonytalanodás bontakozott ki. önmagukat kiáltották ki a XX. kongresszus eszméi letéteményesének, és a magyar viszonyokra alkalmazandó szocializmus megvalósítását tűzték zászlajukra. A dolog természeténél fogva nem egy kérdésben közös platformra kerültek a hibákat egészen más célzattal ostorozó különböző reakciós, burzsoá restau- rációs körökkel. Ezek természetesen előszeretettel húzódtak meg a „jobboldali”, „nemzeti” kommunistáknak a „szektás”, „dogmatikus”, „sztálinista” kommunisták elleni harca árnyékában.

Rákosi kezdte elvlszteni a talajt a lába alól, és kapkodott. Egyrészt egyre hatástalanabb adminisztaratív intézkedésekkel próbálkozott a jobboldallal szemben, másrészt rákényszerült, hogy egy májusi nagybudapesti nagyaktíván elismerje felelősségét a súlyos törvénytelenségekért.

De ezzel már elkésett, helyzete tarthatatlanná vált. A párt és az ország válsága sürgősen változást követelt.

(Következik: Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért.)

NEMES JANOS

A HVDSZ-bizalmiak országos tanácskozása

Az információ hatalom

A gazdasági és a pártvezetés

kapcsolata

Párttitkár és igazgató

A városgazdálkodási, településszolgáltatási üzemek, közművek, helyiipari vállalatok mintegy 300 ezer dolgozóját közvetlenül érintő szakszervezeti feladatokat összegezte szombaton Budapesten a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók • Szakszervezetében dolgozó bizalmiak TI. országos tanácskozása. A szakszervezet 14 ezer bizalmijának képviseletében 200 küldött vitatta meg a közös tennivalókat

Ezúttal is — mint a 12 év- ■ vei ezelőtt megtartott első országos találkozón — a szakszervezeti munka minőségi változására, megújulására fordították a fő figyelmet. Ezt hangsúlyozta vitaindító beszámolójában Sali Ferenc, a szakszervezet főtitkára. Mint mondotta: az

üzemi demokrácia fórumainak létrejöttével most már nem e szervezeti keretek kialakításában, hanem azok működésében, a tartalmas

szakszervezeti csoportéletben van szükség a megújulásra. Nem az értekezletek számának növelésében, hanem a közvetlen emberi kapcsolatok kiépítésében, a szocialista demokrácia hatékonyabb érvényesítésében kell előbbre lépni. A szak- szervezeti csoport még nem vált a munkahelyi közvéleménynek olyan fórumává, amely képes a szemléletformálásra, a dolgozók széles körének mozgósítására a közös célok érdekében.

Majdnem elkepzelhetetlen. hogy azt lehetne megírni, mennyire rossz is a kapcsolat valahol a gazdasági és a pártvezetés között. Ezt mindenki titkolja, ameddig lehet, legalábbis a kívülállók előtt. Ha már „kipattan” egy ügy, akkor az egyik fél, végképp kiborult, és nem bírja tovább az áldatlan helyzetet.

Azt sem lehet sajnos kiszámítani, hogy amíg egy ilyen konfliktust sikerül felszámolni, mennyi anyagi kár keletkezik az adott gyárban, üzemiben, szövetkezetben.

Az ilyen beliháborúk « csendes foj.togatáshoz hasonlítanak, még az sem biztos, hogy valamelyik félnek igaza van ,lehet „csupán” arról is szó, hogy két ember egyszerűen nem tud egymással dolgozni.

Mindezt azért kellett bevezetőiben elmondani, mert általában az a természetes, ha a gazdasági és pártvezetés között jó az együttműködés, és kölcsönösen segítik egymást, mint az MMG AM szekszárdi gyárában. Még ez a megfogalmazás sem egészen pontos, hiszen ilyen megközelítésben nem az a lényeg, hogy a két vezető, vagy a vezetők csoportjai egymást segítenék, a lényeg éppen annak felismeréséből áll, hogy közös ügyet szolgálnak azért kell mindkettőnek a maga területén és eszközeivel legjobban dolgozni.

■Nem egymást kell segíteni, hanem a közös munkát előbbre vinni, és ettől a személyes kapcsolatok, — amiket senki sem akar jelentéktelennek feltüntetni — maguktól kialakulnak.

*

A pártvezetőség és a gazdasági vezetés kapcsolat- rendszer mindenütt kialakult formák között zajlik és az igen sokféle lehet. Egy bizonyos megoldást nem lehet egyedül üdvözítőnek tartani, másokat pedig elvetni. Ezt is, mint szinte mindent helyben lehet kikísérletezni.

Egyszerre beszélgettünk Horváth Endre igazgatóval és Szaíbó József pártvezetőségi titkárral. A teljes rendszer kettőjük tájékoztatása alapján bontakozott ki.

A termelésszervezés leg: fontosabb láncszeme, az osztályvezetői értekezlet. Ezen* a, fórumon hangzanak el negyedévenként a nagy- vállalat és a gyár életére vonatkozó legfontosabb információk, és itt kerül sor arra, hogy a következő negyedév feladatait megbeszéljék.

Alaposan és részletesen. Általában három órán át tart a vita, a beszélgetés. Ezt követik a termelési tanácskozások, ahol a megfelelő információkat . továbbadják és az adott munkaterület feladatait már konkrétabban meghatározzák. Ezé. ken a tanácskozásokon az illetékes gazdasági vezető mindig részt vesz, hogy azonnal tudjon válaszolni a kérdésekre.

Havonta van vezetőségi ülés, ahol mindig meghívott az igazgató, a szakszervezeti és a KlSZ-titkár.

Tulajdonképpen lehetne vitatkozni a módszerrel, hogy mindig jelen van az igazgató, de egy kívülálló nem teheti, hiszen csak ők tudhatják megítélni. Az indok az operativitásban van. Mindenki mindig mindenről elsőkézből szerez információt, és azonnal válaszolni tud a munkáját érintő kérdésekre.

titkár, és 1982 óta pártvezetőségi titkár. Három alapszervezet működik a gyárban, TO—72 párttaggal.

Munkaterületek szerint fogják át az alapszervezetek az üzemet. A báróim gazdasági vezető a két főmérnök és igazgató más-más alapszervezetben tevékenykedik. Általában háromévenként cserélnek, így egy idő után mindegyik alap- szervezet életével megismerkednek, és ami még fontosabb az adott üzemrészek belső életéről is olyan információkhoz jutnak, amelyekhez semmi más módon nem juthatnának.

A már említett negyedéves osztályvezetői értekezleteket mindig megelőzi a pártvezetőségi ülés, tehát az osztályvezetőd tanácskozáson már nem fordulhat elő, lényeget érintő, vagy elvi vita a pártvezetés és a gazdaságirányítás felelősei között.

Szabó József úgy fogalmazott, hogy a szervezett „találkahely” még az üzemi négyszög is, amely szintén meghatározott időközönként, illetve „szükség szerint” üzemel.

Havonta az alapszervezeti vezetőségi ülések követik a pártvezetőségi értekezleteket. A taggyűlések pedig hathetenként, azokon értelemszerűen — mivel ott tag — jelen van — egy gazdasági vezető is.

Az információ hatalom, fogalmazta meg Horváth Endre igazgató az egész rendszer működésének a lényegét. Minden vezetőnek és dolgozójának minél több információra van szüksége ahhoz, hogy jobban tudjon dolgozni.

Náluk az már évek óta nem fordul elő, hogy társadalmi vezetők nem tudnak gazdálkodási kérdésre válaszolni, és fordítva is i,gaz. Nagyon rossz lenne a politikai hatása annak, ha azt kellene mondani, egy fontos kérdésről, hogy „nem hallottam róla, majd megkérdezem.” Minden középvezetőnek naprakésznek kell lenni tájékozottságban. Vonatkozik ez a társadalmi vezetőkre is, sőt még arra is mindkét „oldalon”, hogy esetenként még a külpolitikában sem lehet „mellébeszél- ni”.

Kívülálló azt hinné, hogy ez a rendszer tartalmaz párhuzamosságokat is,, a valóságban nem egészen így van, hiszen! a taggyűlésen ugyanaz a téma másként vetődik fel és mindig tartalmaz új információkat a vezetőknek éppúgy, mint a tagságnak. Mindenki másért

felelős, pontosabban ma> oldaláról csinálják ugyan azt. A pártvezetőség és persze a tagság is, a hangula tért, a munkahelyi légkörén felelős, a gazdasági vezetés elsősorban a termelésért. A két dolog a valóságban persze nem választható el egymástól.

Szabó József szerint most könnyű a Műszer,gyárban politizálni, mert jól megy a gazdasági munka, és persze rossz munkahelyi légkörben nem lehetne ilyen jól dolgozni. A pántvezetőség nem avatkozik a vezetés dolgába, nem kíván helyettük gondolkodni, de minden eszközzel támogatjuk a termelés céljait.

Horváth Endre a kérdésre, hogy mit jelent számára a pártszervezet támogatása, először így felel: nagyon sokat. Majd elmondja, hogy vezetői alapelve, hogy döntés előtt mindenki mondja el a véleményét, kapjanak szót mindazok, akire az adott kérdés tartozik, döntés után viszont már nem nagyon tűri az ellentmondást és nem fogadja el a kifogásokat.

Nehéz utat jártak be addig is, amíg igyekeztek minden vezető posztra a megfelelő embert állítani, de ma már megvan az eredménye. Nincs italozás, nincs szakmai alkalmatlanság, és ezek a követelmények már nemcsak a vezetőkre, hanem minden dolgozóra vonatko2. nak.

*

A jó együttműködés titka az előbbieken kívül így ös2- szegezhető. Bizalom, és abban a légkörben pillanatnyi előnyökért, népszerűségért egyik fél sem tesz engedményeket az elvekből és a gazdasági célokból. A másik kulcsszó a munkamegosztás. Minden kérdésben ott kell dönteni ahova az tartozik.

Vannak ezen kívül „közös ügyek,” és ezek a dolgozók egyéni problémái. Első à lakáskérdés, mert a gyári dolgozóknak fele 35 év alatti. Lakást nem tudnak adni, de támogatást igen. Az idén már 590 ezer forintot osztottak ki 40—100 ezer forintonként, ki mennyit kért. A város óvodáinak patronálásn fejében az óvodai ügyek is könnyébbek, mint másutt. Sok gondot okozott a dolgozóknak a közlekedés, hiszen a gyárban háromszázan bejárók, és 35 településről kell eljutniuk a műszakkezdésre.

Alapelv, hogy ami a gyárnak kis ügy, az az érintett, számára még lehet nagy.

IHAROSI IBOLYA

\

Szabó József és Horváth Endre

Szabó József 1972 óta párt-