Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 223. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. szeptember 22., hétfő. Mai számunkból A GAZDASÁGI ÉS PÁRTVEZETÉS KAPCSOLATA (3. old.) ÜN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) FÖLÉNYES GYŐZELEM A RAJTON (5. old.) ORVOSOK ÉS TESTNEVELŐK (5. old.) A magasépítők programja A válságágazatok, köztük a magasépítők helyzetének gazdasági rendezéséről a közelmúltban döntött a kormány. Most a vállalatokon a sor, hogy javuló gazdálkodásukkal bizonyítsák a döntések helyességét. Arról ,a négy nagy építőipari vállalatról van szó. amelyek 1985. évi gazdálkodásuk alapján veszteségesek és alatphiányosak voltak. Ezért a 43-as Számú Állatni Építőipari Vállalat, Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalóit, a Duna—Tisza-közi Állalmi Épí- tőipari Vállalat, valamint az Építőgépgyártó Vállalat nemcsak régi, patinás cége az építőiparnak, hanem o remények szerint az is marad. A háromszakaszos (1986., 1987. és 1988) rendezés lényege, hogy nem átmenetileg, hanem tartósan igyekszik stabilizálni a bajiba jutott vállalatok termelését és gazdálkodását, mégpedig olyan kétoldalú megállapodásokkal, amelyeket a kormányzat köt a vállalatokkal. Ebben rögzítik a pénzügyi feltételeket, a gazdálkodó szervezetek pedig kötelezettséget vállalnak sa, ját, úgynevezett racionalizálási programjuk végrehaj- I ására. Ezek a vállalati programok választ adnak arra, hogyan lehetséges kilábalni u veszteségből. A négy nagy építőipari vállalat között ugyan sok az ágazati hasonlóság, ám mégsem lett volná helyes, ha egyetlen, központilag elhatározott utasítást végrehajtva próbáltak volna talpra állni. Márpedig ezekre a vállalatokra szükség van, ezt határozottan állítják a döntéshozók, és számítanak arra, hogy már jövőre javul jövedelemtér,melő-képessé- gük. Ennek javítására a mostani gazdasági, beruházási helyzetben is van mód. Elsősorban, arra kell gondolni, hogy a nagy szervezetek nem idomultak a csökkeni' építési feladathoz. Most viszont elodázhatatlan, hogy fölöslegessé vált állóeszközeiktől megszabaduljanak. A kihasználatlan épületrészek, házgyárak, nagy értékű berendezések, munkásszállók, irodaházak anyagi terheit nem kell — nem is tudják — tovább viselni. Ugyanilyen fontos követelmény, hogy a vállalatok a megváltozott külső körülményekhez igazítsák szerve- • zöti rendszerüket is. Nem tartható fenn tovább a fizikai és adminisztratív dolgozók rossz aránya, az utóbbiakat meg kell próbálni átirányítani a termelésbe. Ezzel összhangban termelési szerkezetüket is úgy kell átalakítani, hogy a-z jól szolgálja a piac igényeit: azt építsék, amire szüksége van a megrendelőnek. Hogy a munkaszervezés eddig kihasználatlan lehetőségeiben mennyi tartalék warn még, az csak akkor derül ki igazán, amikor tüzetesen felmérik a helyzetet. A hatékonyság, a jövedelmezőség fokozása most már határozott cselekvést követel. A gazdaságossági számítások és a valóságos eredmények majd megmutatják ennek hasznát. Ugyanígy mérlegre kell tenni a vállalatok teljes tevékenységét is, és a talpon maradást csak úgy lehet elképzelni, hogy a piaci igényeknek megfelelő termelési ágazatok fejlesztésével egyidejűleg le kell építeni azokat, amelyeket nem fogad be a piac, amelyek csak veszteséget okoznak. À vállalatok racionalizálási programjában minden elhatározás mérhető és ellenőrizhető. Valószínű, hogy e programok teljesítése nem lesz könnyű, mert a vállalat egészét érintő döntések végrehajtása nem inkubátor alatt történik, hanem1 a zajló élet eseményei közepette. S miközben szervezetük „kinövéseit” lefaragják. építeni, dolgozni is kell, ráadásul az eddigiekhez képest jobban, eredményesebben. Hogy a vállalatvezetők a dolgozókat is a programok mellé állítsák, nem elég a meggyőző szó, az okos érvelés. Pontosan kell ismerni és ismertetni azt a gazdasági, társadalmi környezetet, amelyben már nem képzelhető el úgy egy vállalat „megmentése”, hogy az más ágazatok és a. népgazdaság teherbíróképességének rovására történjen. Ugyanez játszódik le kicsiben is, amikor a vállalatoknál úgy kell átalakítani az érdekeltségi rendszereket, hogy a teljesítmények és a keresetek jobban összhangban legyenek egymással. Ebbe ma már az is beletartozik, hogy a követelmények személyre szólnak. A vállalkozókészség nem csak vállalati, hanem építésvezetőségi magatartás is kell legyen. És ezzel már eljutottunk a versenyhelyzethez, ami tovább szigorítja a magasépítők gazdálkodásának feltételeit. Ilyen körülmények között csak szervezettebb munkával, hibátlan minőséggel lehet talpon maradni. Hogy ez milyen belső szervezeti korszerűsítéssel, leányvállalatokkal, társulásokkal történik-e. az már a helyi sajátosságoktól függ. SZIKORA KATALIN ■HBHHHHHi HHnHnHHHHMH Befejeződtek Sevardnadze és Shu/tz tárgyalásai Folytatódik a csúcstalálkozó előkészítése Szombaton délután véget értek Eduard Sevardnadze és George Shultz washingtoni tárgyalásai. A két külygy. miniszter — négyszemközti és plenáris üléseken — mintegy 14 órán át vitatta meg a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, egy újabb csúcstalálkozó lehetőségét. Mindkét miniszter közölte, hogy az előkészítő- munka folytatódik. Eduard Sevardnadze az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: New Yorkban ismét találkozik az amerikai külügyminiszterrel. Shultz — sajtókonferenciáján — csupán utalt arra, hogy újabb találkozó lehetséges az ENSZ közgyűlésének ülésszakán. A külön-külön megtartott sajtókonferencián mind Sevardnadze, mind Shultz kijelentette: a tárgyalások érdemlegesek és lényegiek voltak, s azokon találtak olyan területeket, amelyeken „ígéretes” lehetőség látszik meg. átlapodásra a két ország között. Sevardnadze elsősorban az Európába telepített közepes hatótávolságú eszközök kérdését említette meg ezek közül és ezt — a szovjet külügyminiszterrel egy időben — Shultz is megerősítette. Eduard Sevardnadze külön aláhúzta: a Szovjetunió nem tekinti egy ilyen megállapodás előfeltételének azt, hogy Nagy-Britannia és Francia ország nukleáris eszközeiről is kötelező érvényű megállapodások szülessenek. A csúcstalálkozó lehetőségéről szólva Eduard Sevardnadze megállapította : a Szovjetunió a maga részéről mindent megtett, hogy megvalósuljon az, amiről Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a tavalyi genfi találkozón megállapodott, számos kezdeményezést tett annak érdekében, hogy mihamarabb kedvező fordulat következzen be a szovjet—amerikai kapcsolatokban. „A genfi találkozó reményt adott arra hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok vonata egyre inkább felgyorsul, és megállás nélkül halad majd a két fél által megjelölt cél felé Sajnos, a genfi szerelvény igen hamar lassulni kezdett, az események menete olyan fordulatot vett, amilyenre nem számítottunk. A Genf utáni időszak, ahelyett, hogy a megvalósuló remények időszaka lett volna, Mihail Gorbacsov szavaival élve az elvesztegetett lehetőségek korszaka lett” — hangoztatta Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter véleménye szerint az elmúlt időszakibán már elvégezték a csúcstalálkozó előkészítésének igen jelentős részét, s lehetőség nyilt arra, hogy eredményes, mindenekelőtt a biztonsági kérdések terén eredményes csúcs jöjjön létre. „Egyesek azonban rosszindulatúan megpróbálták megállítani ezt a folyamatot. Sok minden történt a2 elmúlt hetekben a szóvj et— amerikai párbeszéd felmondásának kierőszakolására. Ügy tűnik, egyesek arra számítottak, hogy érzelmeinktől befolyásolva nem jövünk el (Folytatás a 2. oldalon.) Grúz küldöttség Magyarországon Vasárnap SLvi Alekszeje vies Ancsabadze. a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága titkára vezetésével Budapestre érkezett a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság küldöttsége. A vendégeket Vénása Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. A magas rangú grúz delegáció abból az alkalomból kereste fel Magyarországot, hogy az idén a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Szovjetunió kiállításának keretén belül Grúzia kapott lehetősége arra, hogy részletesen bemutatkozhassék a magyar látogatóknak. Grúzia napját hétfőn rendezik a kőbányai vásárvárosban. A Grúz SZSZK küldöttsége szeptember 26-ig tartózkodik hazánkban, s ez idő alatt tárgyalásokat folytat a magyar—grúz közvetlen gazdásági, műszaki-tudományos együttműködés további fejlesztésének lehetőségeiről A delegációt vasárnap fogadta Marjai József miniszterei nök-helyettes. Osztrák vendégek a nagyközségben Százéves a tolnai önkéntes tűzoltó egyesület „Fegyelem, határozottság az élet más területén is” „Időszámításunk előtt 64- ben Róma nyolc napig égett, a középkor legnagyobb tűzvésze 1666-ban Londonban pusztított, ahol több mint 10 ezer lakóház és 90 templom pusztult el. Az új korban, Moszkva égésénél 1812- ben nyolc nap alatt 7000 ház lett semmivé ... Sokszor közepes erejű szél is tüzet okozhatott, előfordult, hogy egész utcasorok, városrészek váltak hamuvá. Ilyen tüzek pusztítottak megyénkben Szekszárdon, Pakson, Duna- földváron, Faddon, Öcsény- ben és másutt is. Tolnán 1745-ben a város fele leégett, a teljes Duna-parti városrész az akkori templommal együtt. Majd alig száz év múlva a katasztrófa megismétlődött.” A település, a tűzoltás múltjába fekete betűkkel írt eseményekre, a hősies helytállásra, az akkori önkéntesekre emlékezett többek között Szilák Mihály tanácselnök ünnepi beszámolójában. Nehéz volt a feladata, hiszen száz esztendő történéseit kellett felvillantani, megemlékezve azokra a nagyszerű emberekre, akik a köz védelméért, embertársaikért sokat tettek. Szombat délután ünnepeltek Tolnán. Az önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának 100. évfordulója tiszteletére több mint százan gyűltek össze a gimnázium udvarán, köztük Kapinya Miklósné országgyűlési képviselő, Drozdik Sándor. BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága osztályvezetője. Márton Pál megyei tűzoltóparancsnok és az osztrák ebenseei helyi önkéntes tűzoltó egyesület képviselői. A baráti kapcsolat az osztrákokkal 1985-re datálódik, amikor nemzetközi tűzoltóversenyen vettek részt és szereztek bronzérmet a tolnaiak Ausztriában. Azóta már élvezték egyszer Ebensee vendégszeretetét, most a tolnaiak voltak a házigazdák. Ernst Auinger ebenseei tűzoltóparancsnok a baráti kapcsolaton túl az önkéntes tűzoltók társadalmi fontosságát hangsúlyozta, mellyel más veszélyhelyzetek, katasztrófák idején is beavatkoznak, segítenek. Kedves gesztusként a tűzoltók védő- szentjének, Szent Flóriánnak képét ajándékozta a tolnaiaknak. Újvári Józsefet, az egyesület parancsnokát a hatvan tagot számláló közösség jövőjéről kérdeztük: — Továbbképzés területén azt mondhatom, elsők vagyunk a megyében. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a bogyiszlóiakkal, faddiakkal, kölcsönösen segítjük egymást. A fiatalság nevelése is fontos feladatunk, a 26 fős ifjú gárda csoportot rendszeresen visz- szük magunkkal, kirándulásokon, versenyeken ismerkedhetnek meg a tűzoltás hivatásával. Idén 17 alkalommal kellett kivonulniuk a tolnaiaknak, tűzeseteket és viharkárokat is beleszámítva. A múlt héten például egyetlen napon a TÂËV raktártüzére, majd a tengelici erdőtűzre mozgósították őket. — A legfontosabbnak azt tartom, hogy az itt szerzett tapasztalatokkal, a megköve telt fegyelemmel, határozottsággal, az élet más területén is helyt tudnak állni az önkéntesek — vallja és ősz- szegzi munkájukat Újvári József, aki ez alkalommal kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. A Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát Steer Tamás, bronz fokozatát Tantos Ferenc és Lampek István vehette át. Többen dicséret ben, elismerésben részesültek, az egyesület pedig az országos parancsnok dicséretét érdemelte ki, s a me gyei tanács tízezer forintos pénzjutalomban részesítette őket. T. Zs.—K. A, A „sokat megért" százéves zászló mögött vonultak be az ebenst« és a tolnai tűzoltók
