Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
198<i. szeptember 2. _ A NÉPÚJSÁG Moziban Hátsó ablak Alfred Hithcock angol származású, de negyven évesen az Egyesült Államokba áttelepült filmrendezőt minden bizonnyal nem szükséges részletesen bemutatni az olvasónak. A feszültségteremtés eredeti és utánozhatatlan) mestere számos felejthetetlen produkcióval írta be nevét a filmtörténet nagykönyvébe. Művei közül nem egy ma már klasszikusnak számít, elég ha csak a kiemelkedően jó Mentő- csónak, a Psieho, vagy a Madarak című alkotásokat említjük. Ezeket egyébként láthattuk a televízióban is. Nyugat-Európában mostanában reneszánszát éli Hithcock, életművének régebben játszott filmjeit mostanában vetítik nagy közönségsikerrel. Hazánkban sem szűnt meg az iránta való érdeklődés, annál is inkább, mert a filmforgalmazás — törlesztve régi adósságát — mostanában több alkotását is műsorra tűzte. A múlt év decemberében láthattuk az 1958-as Szédülés-t, most pedig a Hátsó ablak című, 1954-es keltezésű művet tekinthettük meg a szekszárdi Panoráma moziban. Jeff, a lábtörése miatt ideiglenesen mozdulatlan, ságra kárhoztatott fotóriporter nehezen tud beletörődni sorsába. Nem tagadja meg nyughatatlan természetét, ha' már a világot nem járhatja, legalább a külvilágot figyeli, néha távcsövön. máskor -a teleobjektíven keresztül. A közeli, több emeletes bérkaszárnya lakóinak élete nyitott könyv számára. Egy álmatlan éjszakán különös felifedezést tesz. Átellenben egy szúrós tekintetű ügynök több alkalommal is szemmel láthatóan súlyos bőrönddel távozik a házból fekvőbeteg felesége — akivel nap mint nap veszekedett — nyomtalanul eltűnik. Még gyanúsaíbbá válik a helyzet, almikor az ügynök egy hatalmas kést és fűrészt igyekszik elrejteni. Jeff a magánnyomozásba bevonja Lisa nevű kedvesét, a házvezetőnőjét és régi barátját, Doyle detektívet. Előcsalják otthonról a lettest, de a számításba hiba csúszik. Az ügynök felfedezve az ellene szőtt „ösz- szeeskűyést" egy óvatlan pillanatban meglepi Jeffet. aki a tolószékben ülve rémülten várja végzetét . . . Nem a happy end-es befejezés az oka, de az is hozzátartozik az igazsághoz. hogy a Hátsó ablak nem éri •ü a már fentebb említett alkotások magas színvonalát. Eleven atmoszférájával, cselekmény-szerkesztésével, viszont így is felülmúlja a manapság () mozivásznon és a tévé képernyőién keresztül a nyakunkba zúduló krimiáradat bármely darabját. A film igazi értéke, erénye akkor válik egyértelműen nyilvánvalóvá, ha abba az időszakba helyezzük, amelyben készült: nem a 80-as, hanem az 50-es évek közepébe. Hitohock ezen alkotása is, hasonlóan a többihez, megelőzte korát. Talán illő lenne néhány szót szólni a két főszereplőről is. A fotóriporter James Stewart régi ismerősünk, a tévében nemrég ment a sorozata. Tehetségét a Hitchock-f rímeken kívül számos westernben is igazolta. A másik főszereplő, aki Jeff kedvesét alakította, nem más, mint Grace Kelly. Az ő neve szintén ismerősen cseng. Néhány évig tartó filmkarrier után a dekoratív külsejű színésznő 1957. ben feleségül ment III. Rainer monacói herceghez. A többit már tudjuk, néhány éüe Grace Kelly azaz Grácia hercegnő autóbaleset áldozata lett. Sz. Ä. Mlecsin: A Walhalla-terv Könyv Leonyid Aki kedveli a politikai krimit, annak fölöttébb izgalmas Leonyid Mlecsin fiatal szovjet író, újságíró fenti című könyve. Nemcsak szórakoztató bűnügyi regény, hanem annak keretében megírt, megtörtént esetekre is alapozott, leleplező olvasmány. Köztük egy óceánjáró elsüllyedése, a Teje- ro puccskísérlet Spanyolországiban. a torinói ügyészhelyettes meggyilkolása. a franciaországi robbantási hullámok és az újnácik klubjainak tüntetései, nagygyűlései és katanásdijai. A könyvbeli történetben a. latin-amerikai őserdőben kiépült újnáci telepen kifejlesztették az atomrobbantó szerkezetet, s annak kipróbálása során megsemmisítették a „Sherman tábornok'' utasszállító hajót, mely letért útvonaláról. Az, új atombombával akarták átvenni az uralmat a nácik. Ez lett volna a „ Walhall auterv”, amely végül: kudarcba fulladt. Természetesen mindez a háttérben á hálóját szövögető CIA segítségével, amely az újfasiszta törekvéseket saját céljaira igyekszik felhasználni. Színes borítóját Schubert Péter készítette. BALLABÁS LÁSZLÓ A Kritika szeptemberi száma Sajtótörténeti és kultúrtörténeti érdekességet kínál a szeptemberi szám melléklete: A „Szép Szó"-ról ötven év múltán címmel. Agárdi Péter tanulmánya történeti összefoglalást ad H folyóiratról, amelynek első száma 1936 márciusában jelent meg, az utolsó pedig 1939 augusztusában. A folyóirat alkotót és szerkesztői, József Attila. Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Hatvány Bertalan és mások mellett a Szép Szó fóruma volt a hazai és az európai progresszió számos jelentős alakjának. Csupán jelzésként néhány név: Bálint György. Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Veres Péter, Radnóti Miklós, Bartók Béla, Thomas Mann, J. P. Sartre. Karel Capek. Mint Ignotus megfogalmazta, a folyóiratot „a kezdetektől következetesen és önérzetesen vállalt antifasiszta, demokratikus, népfrontos arculat minősítette." Agárdi az egész kor művelődéstörténetét érintő elemzéssel tárja elénk a Szép Szó jellemző vonásait sokszínűségét és egységét, a szerkesztés koncepcióját. « lap társadalom-tudományi, eszmei, művészi és politikai arculatát. Külön fejezetben foglalkozik a tanulmány a Szép Szó és a népi írók kapcsolatával, a földkérdés megoldásával, a szerkesztők állásfoglalásával a hazafi- ság, a humanizmus, az antiszemitizmus, a tudományos szocializmus, a kelet-európaiság kérdésében. Thoma László: Veszélyes leltár c. tanulmányából idézünk: „Cikkünkben elsősorban azokat a feszültségeket igyekszünk (sarkítva) felsorolni, amelyek az egyes rétegek életmódjában alakultak ki". Valóban, ez o mindnyájunkat érintő és érdeklő elemzés nem törekszik az életmód kérdéseinek elméleti általánosítására, csupán néhány jelenségre hívja fel a figyelmet, a többi között olyanokra mint: értékzavar, rossz közérzet, bizalmatlanság, az önkizsák- mányolás társadalmi következményei, a szocialista munkaerköl'Cs értelmezése, stb. Némiképpen Thoma cikkéhez is kapcsolódik Tamási Péter írása, A tudás és a tudomány értéke címmel. Megállapítja, hogy mai társadalmunkban a tudomány nem az „eltartottak" kategóriájába tartozik, és azt vizsgálja, milyen értéket hoz létre a tanult munkaerő. Végül felveti egy reális javadalmazási rendszer kidolgozását és érvényesítésének szükségességét. A közoktatás néhány aktuális kérdésével foglalkozik Bán Ervin és Rátz Ferenc írása, akik az oktatásügyre szánt összegek ésszerűbb felhasználását, a pedagógusok megbecsülését, az idegen nyelvek oktatásának rendezését sürgetik. A vallás szerepe társadalmunkban nem először kap fontos helyet a Kritika hasábjain. Ez alkalommal többen és sokféle szempontból mondanak véleményt és ellenvéleményt a témáról, a szerzők felsorakoztatják érveiket. téziseiket és a tézisek cáfolatát is. A vitázók: Ökrös Tamás, VargP Ferenc, Gyertyán Ervin, Fritz Tamás. A Nézetcsere a versmondásról című összeállításban elsősorban a mai magyar költészet tolmácsolásáról találunk véleményeket, az „érthető” és az „érthetetlen” versek népszerűsítéséről, az alkotók és a befogadók kapcsolatáról, a költészet és az előadóművészét kölcsönhatásáról. Keres Emil, Lukács Sándor, Nagy Attila és Böhm Edit írják meg nézeteiket és tapasztalataikat erről az egész kulturális életünket érintő témáról. Igen gazdag és változatos Kritikai rovat zárja a lap szeptemberi számát. Rádió Érvényt a szabályoknak Kilakoltatás, Végrehajtás, rendőri segédlet... Nyilvánvalóan és szerencsére csak kevés magyar állampolgárt érintenék ezek a súlyos témák. Őket pedig kizárólag csak azért, mert önkényesen beköltöztek a tanácsi, vállalati vagy szövetkezeti lakásba. Mindenféle lakásigénylési illeték előzetes lefizetése nélkül. Szente László riportert bizonyára e téma örökös aktualitása indította arra, hogy a huszonöt perces Kilakoltatás című riportjában oknyomozásba kezdjen és igyekezzen a lehetőségekhez mérten felmutatni a miérteket. Arra a módszerre vállalkozott, amely egy ilyen társadalmilag kényes és minden ügyben körültek intést igénylő probléma során elengedhetetlenül szükséges és fontos. Sok tanácsi ügyintézőivel és több önkényesen beköltözővel készített riportot. Csak ilyen mozaikszerűen „beszerezhető" összetevőkből volt képes egy tárgyilagos, korrekt képet felmutatni. A megoldásra nemhogy ő, hanem a témában érintett tanácsi szervek sem tudtak követendő utat mutatná. A riportban, amíg a hallgató nem is egyszer valóban megsajnálta elesettségéért, tarthatalan és türelmetlen szociális körülményeiért egyik-másik önkényes lakás- foglalót, addig a riport második részében — amikor már a lakbérhátralékosok kilakoltatásáról volt szó — már nem sajnálkozott. Különösen akkor nem, amikor azt is megtudjuk, hogy nem egy magas végzettségű, értelmiségi ember — még véletlenül sem anyagi kényszerűségből — vette azt a bátorságot, hogy éveken keresztül ne fizesse a lakbérét. Az ő végrehajtásukat nem hiszem, hogy akárki is bánná. Szente László tartalmas és igényes riportjának több erénye is volt. Első a témaválasztás. A másik, a konok és tárgyilagos érdeklődés. A harmadik, ami talán a legfontosabb, nem csinált ebből a gondból elefántot. Ám arra nagyon vigyázott hogy bolhát se.. . szűcs Tévénapló Leányvásár Mit akarnak a lányok? Érvényesülést és mindenekelőtt pénzt, sok pénzt, tehát úgy döntenek, hogy írnak egy tévédrámát, ami ártatlan tájékozatlanságukat mutatja, ezzel ugyanis olyan sok pénzt nem lehet keresni, amennyit szeretnének. Szándékukról gyorsan letesznek, de az is lehet, hogy nem jut eszükbe semmi, elkelnek. Reményeikben megint csak csalódniok kell, egyébként is itt van a vásár, ahol kis nyelvtudással is lehet boldogulni, s az árukínálatban talán a lányok is a végén a Svédországba szakadt és ott törvényszerűen meggazdagodott mérnök egyedül tér haza, csak az örökké részeg, de egyébként zseniális mérnököt viszi magával. Mi marad a lányoknak? Megisszák a maradék pezsgőt, s miközben kint összesöprik a hulladékot, arra gondolnak, hogy ha már ilyen az élet, akkor inkább mesejátékot írnak a tévének. Csak az élet nem egészen ilyen. Az rendjén van, hogy a lányok pénzt akarnak, de ami irodalmi becsvágyukat illeti, erre szokták mondani, „ahogy Móricka elképzeli”, mert egy tévéjáték megírása nem csupán elhatározás kérdése. így aztán nem csoda, ha csalódnak a lányok; a gazdag nyugati férj épp úgy csalárd remény, mint a remekmű. A Vásár című tévéfilm következésképp a csalódások keserű játéka, mindenki csalódik mindenkiben, beleértve a nézőt is, aki ha nem figyel odaadóan, könnyen eltéved ebben az általános reménytelenségben. Jól tudjuk, vannak hamis illúziók is, de aki csak a dicső végeredményt látja, egészen bizonyos, hogy csalódni fog. S ez a darab alaphibája, mert szereplőinek tehetelenségét a komor végzetnek tulajdonítja, mintha személy szerint valamennyien felelősek lennénk ezekért a lányokért, akik nem városvégi albérletben lakunk. Az élet vektorai között a szerencsének is szerepe van, de mégiscsak ott kezdődik minden, hogy van-e előttünk olyan cél, amit meg akarunk valósítani, a kitartás, a szorgalom hiányát pedig soha nem pótolja a kesergés, siránkozás. A darab legnagyobb félreértése az örökké részeg mérnök, aki feltalálta a csodaszert, az Ozori X-et, ami megmenthetné akár az egész emberiség életét is, de lám, a hűtlen körülmények, a hálátlan haza. .. Csak egyszerűen azt nem hisszük el, hogy a magányos mérnök, aki valószínűleg buzgalommal nyakalja a pálinkát, otthon, egyedül fel tud találni egy olyan szert, amihez legalábbis jól felszerelt laboratórium kell, s ha már egy ilyen világszert feltalált, nyilván más is van a fejében, s nem kell naphosszat a kocsmában búsulnia. Szóval valahogy nem ilyen az élet, pedig három szerző is törte a fejét, de a film lehangolóbb, mint a valóság, még akkor is, ha vannak lányok, akiknek be kell érniök azzal, hogy a végén megihatják a maradék pezsgőt. • • " Öregek Mintha megfordult volna az élet ritmusa: a fiatalok már-már kötelező pesszimizmusával szemben az öregek tele vannak reménységgel, munkakedvvel, most törnek föl bennük az eddig szunnyadó képességek, s az alkotás öröme beragyogja alkonyukat. Mindössze húsz percet kaptak a „Rogy alkothatok...” című dokumentumfilmben, de ez is elég volt arra, hogy valamennyiünket meggyőzzön: az öregségnek, a nyugdíjas éveknek nem kell feltétlenül a kiszorultságot jelenteniük, s még akkor is, ha környezetük esetleg „leírta” őket, megtalálhatják azt az elfoglaltságot, ami az alkotás napi örömében hivatássá válhat. Van, aki kézimunkázik, a másik fest, amaz szobrot farag, természetesen különböző színvonalon, miként a „profik” világában is, de esetenként olyan eredménynyel, hogy esztétikailag is értékelhető. Be is mutatták alkotásaikat, annak árát pedig, amit a kiállításon eladtak, jótékony célra ajánlották fel. Tisztelet a tevékeny öregeknek! Cs. L. Hangverseny Zeke Lajos orgonahangversenyéről- Zeke Lajos a Tolna megyei nyári orgonahangversenyek kapcsán mintegy hazajött közénk, lévén származását illetően alsónyéki. Augusztus 22-i dunaföldvá- ri, illetve 24-1 bátaszéki orgonaestjének — szűkebb-tá- gabb pátriánk örömére — közreműködője volt a Magyar Állami Operaház gyermekkórusa is, Botka Valéria és Osányi László vezényletével. A már befutott és nagy hírnévnek örvendő renomé, Csányiék esetében, szerencsésen találkozott a fiatal, erőteljesen fejlődő orgona- művész „miénk-voltával”. E két tényezőnek is szerepe volt abban, hogy a két településen dugig telt a kon- eertház. Műsorát az orgonista Bach: BWV. 541-es, G-dúr- ban írott prelúdium és fúgájával indította. A kezdeti benyomások egyszerre mutattak markáns, magabiztos hangszerkez'élést, de mindvégig azzal az érzékenységgel, amely nélkül egyetlen zeneműnek sem nyílinak meg a legbensőbb összefüggései. Boyce és Gebhardi két kórusművét (Ailleluja, Glória szálljon . ..) a gyermekkórus adta elő, Botka Valéria di- r'gálásában. Botka Valéria és Osányi László már nem vezetői az MRT gyermekkórusának, de munk'akedvük nem változott, .népszerűségük sem kisebb. Tanúsítja mindezt a halk moraj is a közönség soraiban, a gyerekek b ev on u 1 ásak o r. Az énekes blokk záródarabja, a kiadott műsortól eltérően, hozzáadásként, Kodály: Ave Mariája volt, kipróbált. kedvelt közömségda- rab. A következő Bach: a-moll prelúdium és fúga. (BWV 543.) Viszonylag gyakrabban hallott alkotása a bachi életműnek, ennélfogva a műélvezet is erőteljesebb. Itt. fedezhettük fel igazából Zeke dús regisztrálókészségét, valamint a mindvégig egyfajta melegséget keltő pasztell árnyalatokhoz vaTó vonzódását. Osányi László vezényleté vei Palestrinától, Lassustól és Martinitól hallottunk egy- egy szép, megindító erejű darabot, s ne feledkezzünk meg ezúttal sem a ráadásról : szintén Kodály-mű. Esti dal. A hangverseny zárása4 Bach: Jesu meine Freude motet ta-részlete előzte meg, majd következett Césa: Franck — a szónak a legszorosabb értelmében veti — grandiózus „Grand pièce symphonique" című alkotása. A hangszer adta lehetőségeken belül az előadóművész itt mindent megmutathat, felszínre hozhat, főleg ami a technikai káprázatot illeti. Zeke nem szűkölködött ezekben, ám mi mégis annak örülünk Leginkább, hogy ez a csillogó eszköztár sohasem uralhatta el a terepet, mindig is csupán a szók gálatában maradt a művészből áradó, őszinte, emberi érintő muzikalitásnak. DOB AI TAMÁS Jelenet a filmből
