Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

lílStí. szeptember 2. 'imÉPÜJSÁG 5 FIATALOK ina FIATALOK FIATALOK Számítástechnikai verseny középiskolásoknak A Dunántúli Napló Szer­kesztősége harmadszor is meghirdeti számítástechnikai versenyét Dél-Dunántúl kö­zépiskolásainak. A versenyen részt vehet Baranya, Somogy. Tolna, és Zala megye bármelyik gim­náziumának és szakközépis­kolájának, illetve szakmun­kásképző intézetének azon. növendéke, aki az 1986—87- es tanévben is az iskola hallgatója. A verseny első fordulója programkészítésből áll. Ez történhet egyénileg, otthon, vagy az iskolai szakkörben. Az így készült programok beküldése egyben jelentke­zés, nevezés a versenyre. A beküldött programokat a négy megyét képviselő szak­értő zsűri bírálja el és a zsűri javaslata alapján hív­ja meg a Dunántúli Napló Szerkesztősége Pécsre a leg­jobb szoftvereket készítő versenyzőket a második for­dulóra, amelyen elméleti és gyakorlati feladatok megol­dásában adhatnak bizonysá­got felkészültségükről, tudá­sukról. A verseny alapvető célja a számítógépek széles körű iskolai használatának előse­gítése, ezért az első forduló­ban készülő programok el­bírálásának elsődleges szem­pontja, hogy azok mennyi­ben használhatók az iskolai oktató munka szakterülete­in. Tudnivalók: Az első forduló jeligés. A programokat kazettán es írásban kérjük beküldeni feltüntetve rajtuk a jeligét Zárt borítékban kérjük a készítő nevét, adatait, isko­lájának pontos címét. Kér­jük feltüntetni a program betöltéséhez. használatához szükséges legfontosabb tud­nivalókat. A programokat a ht 1080 z iskolaszámi tógép­re írják a versenyzők basiel­nyelvén Grafikák, stb. meg jelentésére a program tar­talmazhat gépi kódú szub­rutint is. Beküldési határidő: 1986. október 1. Cím: Dunántúli Napló Szerkesztősége, „szá­mítástechnikai verseny”. Pécs. pf.: 134, Hunyadi ut­ca 11. 7601. A verseny második for­dulójára szóló meghívókat 1986 október 20-ig postáz­zuk. a második fordulóra november elején kerül sor Pécsen. A legjobb eredményt el­érők egyéni díjazása mellett a legeredményesebben sze­replő iskolát is díjazzuk. A Dunántúli Napló Szerkesztősége. Béketúra Felsőnánára A KISZ Tolna Megyei Bizottsága a felsőnánai Kos­suth Lajos Termelőszövetke­zettel és a helyi KlSZ-alaip- szervezettel közösen szep­tember 6-án immár harma­dik alkalommal szervez Bé­ketúrát Tolna megye köze­pére. Ez a pont Felsönána közvetlen közelében találha­tó, a tájékozódást útjeíek könnyítik meg. Délelőtt 11 órától számos program szó­rakoztatja az érdeklődőket, többek között sárkányrepü­lő-bemutató, pol-beat dalok, motocrossverseny, sétakocsi kázás. Három hét „nyeregben” Kerékpárral az Adria partján Amikor novemberben a Szekszárdi Városgazdálkodá. si Vállalat klubjában három fiatalember egy jugoszláviai kerékpártúráról álmodozott, a munkatársak bizony kine­vették őket. Csupán csak tréfának, jópofaságnak tar­tották azt, amit Bonfig Ta­más, Szabó László és Belé- nyi Lajos elhatározott. Az ötletet az adta, hogy sokat jártak már mind ti hárman külföldön vonattal, autóbusszal, repülővel — bi­ciklivel azonban még soha Miért ne mehetnének bicik­livel ? — merült fel bennük a gondolat. Még november­ben elkezdték az edzéseket. Sokszor havas esőben te­kerték le a napi adagol. Bonfig Tamás mosolyogva meséli, hogy egyszer mun­kaidő után lekerekezlek Ta­másiba, megvacsoráztak a Dámban és úgy jöttek haza. A folyamatos tréningezés nagyon sokat jelentett az út során — mondják szinte egyszerre: Május 23-án, az indulás . napján, sokan kikísérték a három fiatalembert „n Garay térre. A munkatársak meg kor elindultak 1700 kilotmé- íeres útjukra... Előttem az asztalon leg­alább kétszáz színes fény­kép gyönyörű tájakkal, víz­esésekkel, patakokkal. A képek nézegetése közben egyre oldottabb lesz a han­gulat, észre sem vesszük a? idő múlását. Három hetet töltöttek „nye­regben". napi hatnviik' órás biciklizéssel százhar- mine-száZhatvan kilométert haladtak naponta. Az út mellett éjszakáztak, legtöbb­ször csak a szabad ég alatt, hálózsákban. A magas szik­lás hegyek egyszer arra kényszerítették őket, hogy egy út deltájában hajtsák álomra fejüket. Furcsa figu­ráknak tűnhettek a mellet­tük elszáguldó autósok szá­mára. A közlekedés kellemes be­nyomást gyakorolt mindhár­mukra. A jugoszláv autósok es kamionosok rendkívül előzékenyek — mesélik. Amikor az Adriai tenger­ről kérdezem a „vaslovaso- kat", még mindig megbor­zongnak. Nagyon hideg volt a víz, de azért sokat füröd­tünk. Gyönyürű a tenger, s mutatják a fényképeket. Szabó Lászlónak az egyik kép láttán eszébe jut a Ne- retvy völgye és mesélni kezd: „A völgyben az út mellettt mindenütt birkasü­tők állnak, megbeszéltük, addig nem jövünk haza, míg nem ettünk belőle. Hár­munknak egy ilyen birka­vacsora tízezer dinárba ke­rüli. De megérte, mert na­gyon finom volt.” Büszkén mondják, hogy ogv métert sem tolták a kerékpárt, a legmagasabb hegyeket is nyeregben szel­ték át. Mutatnak egy fény­képet, az út a felhők felett vezet — s mini egy közös emléken összenevetnek, Ez évi szabadságuk ez a jugoszláviai kirándulás volt. Hatalmas erőpróba volt ez a közel kétezer kilométer, de sikerült és most nagyon boldogok. Már most tervez­getik a jövő évi túrát. Bulgária? NDK? — még nem tudják, de jövőre va­lamelyik országúton bizto­san feltűnnek a szekszárdi „amatőr kerekesek”. Szakaly Ildikó pezsgőt is bontottak, fís aU­Készülőben az a bizonyos birkavacsora Ütőn és „útfélen” Csak szünidőre érkeztek haza... Véletlen a találkozás... Nagy Imrével, a Tolna Me­gyei Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézet épületében futot­tunk össze, és mint az né­hány perc múlva kiderült, mind a ketten egy helyre ér­keztünk. Az igazgatóhelyettest. Kemler Andrást látogatta meg ő, hozta el bemutatni menyasszonyát, Anzselika Zarzsickaját a Szovjetunió­ból. Jó kötésű, értelmes te­kintetű fiú, születése óta ál­lami gondozásban nevelke­dett. Óvodás korban került nevelőszüleihez, Rónai Fe- rencékhez Bonyhádra, akik­nek gyermekszeretetéről elég annyi, hogy Imrét másik két állami gondozott társával együtt nevelték fel. — Két éve kerültem a Szovjetunióba, a kijevi ka­tonai főiskolára, ami valójá­ban két képesítést, rádió- technikai főiskolai végzettsé­get is ad. Most a szünidőre jöttem csak haza, mégpedig a menyasszonyommal, aki először jár nálunk. — Hogyan kerültél a főis­kolára és miért választot­tad a külföldi tanulmányo­kat? — A Rózsa Ferenc Szakkö­zépiskolában négyes eredmé­nyű voltam végig, s az orosz elég jól ment, ami ritkaság­nak számított. Kedvem volt tovább is tanulni, meg azt is tudtam, hogy mindenkép­pen szükségem lesz a diplo­mára. Az iskolában az utol­só évben tették fel a kérdést, nem lenne-e kedvem a Szov­jetunióba jelentkezni. Kato­nás választ vártak, öt percet adtak a döntésre. — Miért fogadtad el a te­hetőséget? — Egy kicsit erőpróbának, kalandnak fogtam fel akkor. Kiváncsi voltam, hogy mit tudok kihozni magamból, megfelelek vagy belebukom. Tudod, engem óvodás korom­ban kisegítő iskolába akartak küldeni, áthelyező bizottság elé kerültem... — Azóta sok idő telt el, két évet végeztél a főisko­lán, megszoktál az új kör­nyezetben. Mi volt a legne­hezebb? — Első időkben a kollé­giumi elhelyezést kellett megszoknom, de a jó társa­ság megkönnyítette ezt. A nyelvvel is volt természete­sen probléma, de nagy türe­lemmel kezeltek bennünket a főiskolán. A tanítási módszer Anzselika és Imrr is furcsa volt, kevesen, tí- zen-tizenegyen vagyunk egy csoportban, közvetlen, jó hangulatban dolgozunk, ta­nulunk. Az emberek egyéb­ként nagyon kedvesek, ha meghallják, hogy magyarok vagyunk, megszólítanak ben­nünket az utcán, elbeszélget­nek velünk. — Azelőtt is jártál külföl­dön ? — A szakközépiskolában a fiúkkal együtt gyűjtöttünk pénzt és az osztállyal utaz­tunk az NDK-ba, Csehszlo­vákiába. Hogy most hova szeretnénk eljutni? Közösen Bulgáriába szeretnénk utaz­ni, a tenger miatt... — Hallottunk a közeli es­küvőről, amit szeptemberben Kijevben tartotok meg. Hogy alakul, hogyan tervezi­tek a jövőtöket, későbbi éle­teteket? — Az iskola után termé­szetesen Magyarországon te­lepedünk le, hogy hol, az majd attól függ, hogy hova vezényelnek engem. Anzse- likának abba kell hagynia az egyetemet, mert nálunk nin­csen ilyen jellegű iskola, egyetemi szintű műszerész­képzés. Tolmácsként szeret­ne elhelyezkedni. — Nagyon tetszik Magyar- ország — válaszolja a csen­des szovje lány kérdésünk­re. — En egyáltalán nem fé­lek attól, hogy messzire ke­rülök a családomtól. Picike és szép ország ez, mindenho­va gyorsan odaérünk. Az em­berek pedig kedvesek és ki­csit romantikusak... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: Bakó Jenő Budai Nagy Antal laktanya Ösztönöznek bennünket feladataink A hadseregben a KISZ- szervezetnek jelentős a he­lye és a szerepe, hiszen min­den megnyilvánulási formá­jában politikai és nevelési erő. Sajátos munkamódszere­inkkel a demokratizmust képviseljük és biztosítjuk fórumainkon. A hadseregben tevékeny­kedő KISZ-szervezetek ha­sonló szervezeti rendben és munkamódszerekkel dolgoz­nak, mint a polgári életben lévők. Az eltérést feladata­ink és lehetőségeink külön­bözősége adja. Sajátos tényező ebben a munkában az. hogy KISZ- tagságunk periodikusan meg-megújuil. Éppen ezért szervezeti életünket, illetve a funkcionáriusok felkészí­tését ismétlődő jelleggel ál­landóan felszínen kell tarta­nunk. Munkánk fő területe az alaprendeltetésből adódó feladatokra való mozgósí­tás, amely főként a kikép­zést segítő tevékenységünk formájában valósul meg. Je­lentős az érdekképviseleti tevékenységünk is, hiszen fiatalok tömege vonul be hozzánk, és tölti lé sorkato­nai idejét. Nem mindegy azonban, hogy ez az idő hogyan telik el. Már a bevonulás pillana­tában odafigyelünk gondja­ikra. Az alapkiképzés időszaká­ban ideiglenes mozgalmi közösségeket hozunk létre, hogy a fiatalok a mozgalmi munkából egy pillanatra se essenek ki, illetve ez­zel segítjük elő a beilleszke­dést és a 'kiképzés eredmé­nyes végrehajtását. Az ide­iglenes mozgalmi közösség eredményességét bizonyítja, hogy az alapszervezeteknél nagyon sok fiatal kéri tag­felvételét. E tagfelvételi ké­relmek mögött aktivistáink' eredményes munkája húzó­dik meg, mely a katonai szolgálat egész idejét végig­kíséri. Nagy figyelmet fordítunk fiataljaink művelődésére e- testedzésére. Ez irányú munkánkat a tagság érdek lődésének figyelembevételé­vel, a kezdeményezésére is alapozva szervezzük és vé­gezzük. Lehetőséget terem­tünk az öntevékeny munká­ra, szereplésre. A laktanyá­ban amatőr művészeti kis­együttesek, szakkörök bizto­sítják programjaink szines- ségét és színvonalát. Az ifjúsági kil'ub az elmúlt jó néhány évre visszate­kintve, kiemelkedően szere­pelt a seregtest álltai meg­hirdetett pályázatokon, töb­bek között ez év augusztu­sában is elnyerte a „Sereg­test Kiváló Ifjúsági Klubja” kitüntető címet. Ogy ítéljük meg, területi kapcsolataink élvszerűek, jók. rendszeresen részt ve­szünk közös rendezvénye­ken, programokon. Lehető­ségeinkhez képest segítjük az iskolák és a bennünket megkereső KJSZ-szerveze- tek honvédelmi nevelő mun­káját. Úgy gondoljuk, az alaku­lat RISZ-tagsága által vég­zett munka eredményességét jól példázza, hogy a lakta­nya KiSZ-szervezete 1978 után 1985-!ben is elnyerte a K1ISZ KB „Kiváló KISZ- szervezet” zászlaját. Elért eredményeink arra ösztönöznek bennünket, hogy meglévő hiányossága­inkat kijavítva, mind ma­gasabb szinten végezzük az ifjúság neveléséből ránk há­ruló feladatokat. SCHALLI JÁNOS törzsőrmester KISZ-tiitkár Az indulás pillanatai Közös irodalmi műsor a Garay Gimnázium KISZ-ts lányaival

Next

/
Thumbnails
Contents