Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-13 / 190. szám
TOLNA _ ^ KÉPÚJSÁG 1986. augusztus 13. Egy ősi-új művészet: a hátik Ha valaki ezt a szót hallja, hogy batikolni, tüstént egy iskolai szakkör foglalkozása ködük fel előtte, amint a kislányok festékes edényekbe mártogatnak holmi gyűrött textíliákat. Gyerekeknek való időtöltés, filléres szórakozás — szól általában a szentencia, pedig ősi, gazdag hagyományú és valóságos remekműveket termő művészet a batikolás. Jó kétezer éve gyakorolják már Földünk keleti és déli tájain, ahol a kellemesebb időjárási körülmények miatt nagy keletje volt és van a tarka, szellős vissleteknek. A viseletkutátók egy csoportja úgy véli, hogy a batikolás — csakúgy, mint annyi más művészet és tudomány — egyiptomi találmány, mások viszont perzsiai vagy indiai eredetre esküsznek. Egyesek szerint a jávai népek embatik kifejezéséből rövidült le a világszerte ismert elnevezés. A művelet kialakulása felől már nincs vita. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy a ruhaanyagokat tartósítás végett kezdték rizsből főzött keményítővel kenegetni. Éltől egyúttal meg is szépültek, sőt a mintázásra is alkalmassá váltak. Később az említett masszát viasszal váltották fel, és a batikolásnak — a festékkel együtt — ez a nélkülözhetetlen kelléke jelenleg is. Lássuk ezek után mi mindent kell csinálnia annak, aki díszítő mintákat vagy ábrákat, jeleneteket akar rászínezni a kelmére ! Legelőbb ki kell mosni, majd száradás után ki kell vasalni egy nagyobbacska fehér színű muszlint vagy batisztot. Ezután rá kell erősíteni egy fakeretre, hogy a mintát — vigyázat: mindig puha ceruzával, halványan — felrajzolhassuk. Közben már készülhet a viasz. Ez hat résznyi méhviaszból, négy résznyi paraffinviaszból és két résznyi „bolti” viaszból főzhető össze folyékony masszává. Ezt a masszát kenjük rá mindazokra a helyekre, amelyeket el akarunk zárni a festéktől. Egyenletesen és a szövet mindkét oldalán viiaszozzunk ! Ezt követően festhetünk. Pontosabban mondva beáztathatjuk a ruhát a festékes edénybe. Ha a szövet jól megszívta magát, kiemeljük az edényből, és kimossuk. Azután megszárítjuk, hogy az előzetesen rávitt viaszréteget — amely a textília eredeti színét megőrizte — forró vízzel és tompa élű kaparószerszámmal eltávolít- haissu'k. Ha több színű mintát szeretnénk, akkor a később következő festés helyét isJámborné [Balogh Tünde: (Kőműves Kelemen mét beviaszozzuk, hogy az a kiszemelt felületet óvja, fedje. Ezeket a lépéseket egészen addig ismételjük, amíg a megtervezett díszítés, ábra ki nem formálódik. A legvégső színezés után — az öblítés és a vasalás végeztével — végre keményíthetünk. Ügyeljünk arra, hogy a festékes folyadék ne legyen olyan meleg, hogy a viaszt feloldja. Indonéziában nemcsak viseleti darabok kerülnek a piacra, a kirakatokba, hanem falra illő jelenetek, lakásdíszek is. Ezek túlnyomó többsége a szigetvilág mondáit, az ott élő népek legendáinak fantáziadús eseményeit örökítik meg. A. L. _____________________________________ K ét évtized - félszáz szerep Beszélgetés Sólyom Nagy Sándorral Egy egészségesen jóke- délyű, magabiztosnak látszó fiatalember nyitott be a Budapesti Zeneakadémia 10-es termébe a tehetségkutató bi. zottság elé 1960-ban. A bizottság elnöke Forray Miklós volt, aki rögtön feltette a kérdést: „Mit akar énekelni?” Az ifjú sietve válaszolt: „Az idősebb Germont áriáját a Traviátából!” De már a következő pillanatban megbánta, amit mondott. A Germont-ária kottáját otthon hagyta. Egyáltalán semmiféle kotta nem volt nála, csak a Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár ... zongorakísérete, azt is kinnfelejtette a folyosón, a nagybátyjánál lévő táskában . .. Szívesebben énekelte volna a szép erdélyi népdalt, de Forray szigorú volt: „Halljuk a Germont-áriát. ..” Valaki leütött egy Desz-dúr akkordot, és Sólyom Nagy Sándor — mert ő volt az ifjú — rákezdett az áriára. Senki sem kísérte zongorán . . . Valahogy így indult az operaénekesi pályán éppen húsz esztendővel ezelőtt kezdő, ma már Liszt-díjas, érdemes művészi címmel kitüntetett énekművész életének legfontosabb szakasza, a siklósi gimnáziumi énekkar legszebb hangú diákjának életútja. Akj egyébként szépen szavalt is az alma mater egy-egy ünnepi műsorában. Nemes, tiszta hangjának felfedezője, az énekkar vezetője, Turza Imre volt, az ö kezdeményezésére került a fiatalember a főiskolai bizottság elé ... — Nem voltam ott azért olyan magabiztos — vallja ma már operaházunk neves baritonistája. — A Germont- ária mindig magas volt nekem, ott pedig az eredeti hangnemben énekeltették velem. Azt hiszem, annak köszönhetem, hogy felvettek a főiskolára, hogy az ária végére is megmaradtam az eredeti hangnemben. — Milyen előképzettséggel kezdte a főiskolai tanulmányokat? — Valójában semmiféle előtanulmányokat nem végeztem. Egy-egy féléven át tanultam zongorázni, lustán és felületesen. Édesapám a siklósi amatőr zenekarban játszott, nagybő. gőn. Egyébként agronómus volt. Igaz, ha a rádióban operaközvetítés volt, azt az egész család csöndben, áhítattal hallgatta. Ennyi zenei indíttatásban részesültem csupán otthonról. Volt is gondom a főiskolán, ahol előbb kétéves előkészítőt kellett elvégeznem, mielőtt az operatanszakra járhattam volna. — Végül is — úgy tudom — a főiskolán behozta lemaradását. — Igen, sőt, az operatanszakon már a második és harmadik évet összevonva végeztem el. Ügy látszik, időközben javult a szorgalmam. 1966-ban végeztem a tanulmányaimmal, s még abban az évben felvettek az Operaházba. — Hány szerepet énekelt az elmúlt két évtized alatt? — Félszáznál is többet, hatvanat talán, ebből legalább negyven főszerep volt. Ezek persze, csak számok, de. hogy mit csináltam jól vagy rosszul, nem nekem kell eldöntenem ... — A legújabb kitüntetés, a SZOT-díj, s az előzőek, valamint mindaz a siker, amely már külföldön is ismertté tette a nevét, gondolom, eldöntötte az előbbi kérdést. — Igen, magam is így érzem. és ez is hozzásegített az évek során egy kevés önbizalomhoz, amiből bizony akkor. negyedszázada egyáltalán nem bővelkedtem annyira, amenyire ez — mint ön mondta — látszott volna rajtam. Szomory György Dunántúlt napló A íizetóvendeg-szolgúlat olcsóságával a szállodai árakat megtorpedózva a nyári idényben a turisták egyharmadái helyezi el. A Cooptourist, az Express és az IBUSZ fizetővendég-szálláshelyei behálózzák az egész országúit. Baranyát tekintve, mint a „Mecsek gazdája” a Mecsek Tourist rendelkezik a legtöbb, mintegy 220 szállásadóval. Ezenkívül tíz szobájuk van Szigetváron, 40 Mohácson, 15 Sikondán, ugyaneny. nyi Orfűn, 11 Siklóson és a legtöbb, 5—600 Harkányban. Ez összesen 2500—2700 férőhelyet jelent az 1500 szállodai helyükkel szemben, bár a számok napról napra változhatnak, és télen csak a nyári szállásadók 70 százaléka dolgozik tovább. A vendégszobák 30 százalékát saját dolgozóik részére, hosz- szabb időn keresztül vállalatok foglalják le. Egy külön kategóriát képvisel a turisták szálláshelyei közül az olcsó falusi üdülés. Ez Bükkös- döm, Magyaregregyen, Magyar h er télén den, Pécs vár a don és a Csele-pataki üdülőtelepen egyhetes, tíznapos nyaralást, jelenít. Palotai Ferenoné, a Mecsek Tourist irodavezetője elmond- ta, hogy ezek sikerére való tékdntettel a közeljövőben Magyaregregyen terveznek hasonló időszakkal olyan falusi üdülést, ahol a szállásadók háromszori étkezést biztosítanak a vendégeknek, az o,tt lakók pedig részt vehetnének a háztáji, kerti munkákban, ismerkedve a falu életével, lakóival. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A székesfehérvári diákhotel komforttal várja vendégeit — tudósít vasárnap déli gyorsmérlegében a Fejéi Megyei Hírlap. Két éve hozták létre hazánkban a diák- hotel-hálózatot. Bog’lárlellé- től Szentendréig, Debrecentől Szombathelyig idén már 25 helyen várta a hátizsákos turistákat igen olcsó szálláslehetőség. A^ diákok 40 forintot, a dolgozó fiatalok 55, a külföldiek 80 forintot fizettek egy-egy éjszakára. Fejérben, Fehérváron, a Kállai Éva Kollégiumban, idén először, július 14-ttől tegnap estig szánhattak meg a fiatalok Dánok, kelet- és nyugatnémetek, hollandok, lengyelek, bolgárok egyaránt vendégeik voltak, és természetesen hazánk különböző tájairól érkezett magyar fiatalok is. Azért is örülhettek annak, hogy itt is kaphattak olcsó szállást, mert Fehérvárhoz közel van a Balaton, a főváros és a Velencei-tó is. Sajtótörténeti ritkaságnak számít az a 65 éve kiadott szakszervezeti újság, amely évtizedeken át lappangott a pécsi levéltárban. A kutatók tudták az újság létezéséről, de úgy vélték, hogy a Hor- thy-rendszer évei alatt az összes példány megsemmisült. Nemrég azután — más sajtótermékhez csatolva — megtalálták a levéltárosok a Szakszervezeti Közlöny című lap eddig ismert egyetlen példányát, 1921. augusztus 14-i keltezéssel. A magyar szakszervezeti sajtó egyedülálló terméke ez a lap. Hiszen sajátos körülmények között született meg. Pécs és környéke — mint ismeretes — az első világháború után szerb katonai megszállás alá került. A MaTest vérlapjainkban is szaporodnak az aszállyal, vízhiánnyal kapcsolatos hírek. I udósítások. PETŐFI NÉPE A Felőli Nepe is arról tudósít, hogy az évek óta tartó aszály a Kalocsai Állami Gazdaságban — az öntözésnek köszönhetően — mérsékeltebb károkat okozott, miint más mezőgazdasági üzemekben. A 3200 hektár szántóterületből 1200-ra jut mesterséges csapadék. Minden évben, így az idén is öntöző KlSZ-tábort szerveztek. A fiatalok kéthetes turnusokban segítenek a gazdaság növényeinek vízpótlásában. A Tolna Megyei KISZ Bizottsággal közösen történik a szervezés. Részben a legkorszerűbb öntözőberendezésekkel dolgoznak. Bekapcsolódtak az osztrák Bauer-prog- rarnba. Az ömtözőcsövet egy traktoros vontatja. A fizikai munkát tehát csaknem teljes egészében megszüntették. A Homokhátságon — már több mezőgazdasági üzemben siíózzák az eredetileg árukukoricának szánt növényt — írja G. E. „Aszály, aszály, aszály” címmel megjelent írásában. Van szövetkezet, ahol az összes kukoricaterület egynegyedére ilyen sors vár. A Bácskában — ahol általában jobb vízgazdálkodásunk a talajok —, az egyik tsz-elnök így mutatott a barnára száradt, csörgő kukoricára : mintha lángszóróval „öntöztük” volna. Bács-Kiskun megye 400 ezer hektár szántójából 28 000 hektár az öntözésire vízjogi- lag engedélyezett terület. Augusztus elsejéig 14 700 hektáron öntöztek. Több gazdaság kérte a vízjogi engedély szüneteltetését. A vetésszerkezet adott, a forgóban valóban kerülhet olyan növény az öntözésre berendezett területre, amelyiket nem éri meg öntözni. A gépek? Az öntözőfürtök egyötöde 60 százalékra amortizálódott, a mozgathatók 80 százaléka hasonló állapotú. Valamelyest segít ugyan a helyzeten az idén megyénkbe érkezett 46 Bauer-gép, de csak 11 gazdaság volt képes vásárolni belőlük. A magas öntözési költségeken enyhíteni igyekszik az Országos Vízügyi Hivatal azzal, hogy a vízdíj 80 százalékát elengedte. De ez a tényező cstak egy az öntözés állandó költségei között. A Margittá-szigáti, a kiskunfélegyházi és hajósi térségi meliorációs terveikben szerepel az öntözés fejlesztése is. A tiszaalpári öntözőgyiarországtól való ezernapos különválás más irányú fejlődést indított meg, amely szemben állt az ellenforradalmi rendszerrel. Pécsett ez idő alatt a Károly-kor- mány haladó törvényei voltak érvényben, viszonylag szabadon szervezkedhettek a munkások és szabad volt a sajtó is. A megszállt terület szervezett dolgozóit a pécsi szak- szervezeti tanács fogta ösz- sze, amely huszonnyolc szakma tizenháromezer tagját tömörítette. 1921. augusztus 14-én és 15-én szakszervezeti kongresszust tartottak Pécsett, erre az alkalomra jelent meg a közlöny első száma mint a Munkás című szocialista lap melléklete. Kiadója a szakszervezeti tarendszer keretében négy gazdaságiban jövőre már kezdhetik a vízpótlást, a kiépített, felszín alatti nyomócsövekkel pedig 1990-ben 5000 hektárra adhatnak mesterséges csapadékot. Somogyi Néplap A balatoni vízfogyasztás emelkedéséről ír a Somogyi Néplap. Figyelmeztették a locsolási tilalom megszegőit, mégis 175 ezer köbméter víz fogyott a Balatonnál. Csúcsforgalom van a Balatonon és rekordokat dönt; a vízfogyaisiztás a tóparton. A Dunántúli Regionális Vízmű Vállalattól tegnap délben kapott tájékoztató szerint csütörtök óta több víz fogy, miint amennyi a termelőkapacitás, és a vízkor- látozás nem éreztette kedvező hatását. Csütörtökön 172 549 köbméter víz fogyott el a balatoni regionális vízműhálózatból. A pénteki fogyasztás meghaladta a 171 ezer köbmétert, szombaton pedig 175 354 köbméteres fogyasztást mértek, s a vasárnapi sem kevesebb. A helyi tanácsofk — a közterületfölügyelők révén — rendszeresen ellenőrzik, hogy az elrendelt locsolási tilalmat betartják-e a településeken lakóik és az ott üdülőik. A tilaloim megszegői közül eddig 32 családot részesítettek Siófok területén figyelmeztetésiben. A figyelmeztetés átvételekor többen arra hivatkoztak, hogy nem volt tudomásuk: a korlátozásról, amely Siófokon a hé,t közepe óta van érvényben. A regionális vízmű vállalat takarékosságra kéri a fogyasztókat. Ez a feltétele ugyanis an- nlak, hogy ne legyen fennakadás a települések ellátásában. A televízió képújságján keresztül fottyamatosan adnak tájékoztatást arról, hogy mely településeken van érvényben a vízkor!átozás. A lap tudósít a Sefag csurgói gyárának tevékenységéről. A gyár fatartó üzeméből korszerű faipari termékeket indítanak útnak a2 ország minden részébe. Mindenhol ismertek a ragasztott szerkezetű fa ABC-áruházak, szabaditéri mozik, uszodák, állattartó épületek. A hatalmas csarnokban most éppen a harkányi uszodának és a Vasarely-múzeumnak készülnek szerkezeték. Egyre kelendőbbek egyéb termékeik is. A MÁV például váltótalpfákat rendelt a csurgói gyártól. Az idén az ötszázból már kétszáznegyven köbméternyi el is készült. A vasútnak nagyon fontos ez a megrendelés, hiszen import anyagot takarítanak meg. Az üzem pedig jobban ki tudja használni a korszerű, nyugatnémet gépsorát. Egyre népszerűbb a Ro- tip—RN elnevezésű elem a családi házak födémszerkezetének építésénél. Nagyon gyorsan össze lehet állítani az élőire elkészített egységcsomagokból. nács, szerkesztője Leitkam Árpád nyomdász volt. A kongresszus határozatot hozott a lap önálló megjelentetésére, ez azonban a „nemzeti hadsereg” pécsi bevonulása és a munkásvezetők külföldre távozása miatt nem valósulhatott meg. Az első és egyetlen számával fennmaradt Szakszervezeti Közlönyt a tartalma teszi igazán érdekessé. A pécsi szakszervezeti tanács ugyanis a kongresszus alkalmából ötezer szavas jelentést tett közzé az újságban a terület 1918—1921 közötti szak- szervezeti mozgalmáról, beszámolva a gazdasági harcokról és a segélyezési akciókról, a munkásszövetkezetekről és a munkásműve- lödésről. Sólyom Nagy Sándor, mint Otelló Sajtótörténeti ritkaság Pécsett
