Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

IHM), augusztus Cl. ^ÜÊPÜJSÀG 3 Felmérés a tanácsi ügyfélforgalomról Csak munkaidőben érőnk rá? Borítékban borítékon kívül Ki- és bejelentkezünk, ha­tósági engedélyekért kitin, cselünk, jogos vagy mondva­csinált sérelmeinkkel kopog­tatunk be az ügyeinkkel fog. lalkozó tanácsi osztályok iro­dáiba. Gyakran a munkahe­lyünkről szaladunk az OTP- hez a pénzünkkel, vagy a pénzünkért, megyünk a biztosítóhoz, a rendőrségre — mindenhová — ügyünk- bajunk természete szerint. Ha gáz-, víz-, villanyszere­lőt várunk, szabadságunkat vagyunk kénytelenek elap­rózni, vagy „csúszhatunk”. Ha a falvakban lakókat sür­gős és váratlan elintézendő!; szólítják a megyeközpontba, ugyancsak egy-egy munka­nap kiesésével számolva utazgathatnak. Készülőben vannak azok a kormányszintű intézkedé­sek, amelyek az ügyintézés rendjét, folyamatát, és az ehhez kapcsolódó kérdése­ket, példáui a munkahelyi kilépők engedélyezését sza­bályozzák. Az év eddig eltelt idősza­kában több mint (iO millió forint nyereséget könyvel­hettek el az Almásfüzitői Timföldgyárban, ahol az esz­tendő elején még veszteség­gel számoltak. Az üzem ele­gendő alapanyaggal látta el a hazai kohókat, és a ter­vezettnél több timföldet ér­tékesített külföldön, ugyanak­kor számottevően csökken­tette a termelési költségeket. A siker nyitja a takaréko­sabb gazdálkodásban, az ésszerű anyagfelhasználásban rejlik. A timföldgyártás önköltsé­gének mértékét főleg az A fogyasztási szövetkeze­teknél a legerősebb a tagsági kapcsolat — állította az Or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottságának ülésén az egyik képviselő. Nagy figyelmet keltett megállapítása, hiszen az sokkal inkább köztudott, hqgy laza a kapcsolat a szö­vetkezetek és a tagjaik kö­zött. S ez sem a gyenge mun­kára utal, főként azért em­legetik így, mert a tagság va­gyoni részesedése alacso­nyabb. mint például a terme­lőszövetkezeti mozgalomban. A szoros kötődés okaként az érdekeltséget jelölte meg a képviselő. A szövetkezeti tagok ugyanis részjegyet, célrészjegyet vásárolnak, pénzüket fektetik be a közös gazdálkodásba. Teszik ezt azért, mert ettől a falusi el­látás javulását várják. Tud­ják, hogy a célrészjegyre be­fizetett összegből boltot épí­tenek, korszerűsítenek, hűtő­pultot vásárolnak a szövetke­zetek, és még hosszan Lehet­ne sorolni a befektetés mód­jait. Egy dologban azonban ezek közösek: az ellátás ja­vítását szolgálják, tehát egy­szersmind a tagsági érdekelt­séget és a kötődést erősítik. Megújult a bolthálózat Miként változott falun az ellátás? A válasz szinte min­denütt egyértelmű: több az áru az üzletekben, javult a választék, igényesebb a vá­sárlók kiszolgálása. Mindeze­ket lehetne bizonyító erejű statisztikai adatokkal is iga­zolni, de a falusi emberek számára meggyőzőbb az üz­letek látványa. A fogyasztási szövetkezetek mindig is a falusi ellátást tekintették elsőrendű prog­ramjuknak, a legutóbbi öt esztendőben pedig kimondot­tan a falu felé fordultak. Ezt várta tőlük a vidéki lakos­ság, s ezt a társadalmi Igényit fogalmazták meg a szövetkezetek IX. kongresz­A várható rendelet helyi végrehajtásának előkészíté­sére a szekszárdi tanács fel­mérést végzett saját ügyfél- szolgálatának forgalmáról. A felmérés szerint — mint azt dr. Farkas László vb-titkár elmondta — ez év június 16-tól július 15-ig terjedő időszakban összesen 2491 ember kereste fel a tanács szakigazgatási szerveit. Min­den negyedik ember mun­kaidőben, 41,4 százalékuk pedig indokolatlanul fordult gondjával a tanácshoz. A szerdai, hoszabbított ügy­félfogadási időben igen ke­vesen jelentkeztek, — mind- ösze harmincegyen —, az ügyfélforgalom 1 százaléka A hét napjait tekintve, szer­dákon vannak a legtöbben, de forgalmas nap a hétfői és a pénteki is. Mint tudjuk, az iroda szer­dán 7-től 18 óráig, a hét többi munkanapján 8-tól IP óráig várja ügyfeleit. A ta­nácsi osztályok ügyfélfoga­dási rendje kötöttebíb, ide energiafelhasználás befolyá­solja, Ezért az év folyamán több intézkedést is bevezet­tek a gyártás közbeni ener­giaveszteség mérséklésére. A vezetékek, tartályok jobb szigetelésével, karbantartásá­val, valamint figyelőszolgá­lat szervezésével igyekeztek megakadályozná a forró gőz szivárgását. Növelték a szi­vattyúk hatásfokát, a feles­legessé vált és nem kevés energiát fogyasztó berende­zéseket kivonták a termelés­ből. A fűtőfelületek gondo­sabb és gyakoribb tisztítása is viillamosenergia-megtakarí- tást hozott. A timföld kalei­szusának határozatában is. A kistelepülési bolthálózat a hároméves rekonstrukciós program révén megújult, bő­vült, közeledtek egymáshoz a vásárlói igények és a ki­elégítésükre hívatott techni­kai háttér. Mindezt boldogan, meg­nyugvással vehetik tudomá­sul a falusi emberek. De mit mondhatnak a szövetkeze­tek? Három év alatt másfél milliárd forintot költenek a kistelepüléseken a boltháló­zat korszerűsítésére, s ennek a befektetésnek vajmi kevés a hatása a gazdálkodás jö­vedelmezőségére. Sőt, ese­tenként éppen a nem kívánt hatást érik el, ugyanis a fel­újítás következményeként növekvő veszteség látszik a könyvelésben. Öncsonkító szövetkezetek Az egyik legtöbbet vita­tott ellentmondása ez a szö­vetkezeti mozgalomnak, még akkor is, ha el kell ismerni: az említett másfél milliárd forint egy része állami támo­gatás. Azon persze senki nem vitatkozik, hogy a re­konstrukciós program meg­valósításáért a szövetkezetek tették a többet. Minderre olyan időben vállalkoztak, amikor szigorodott a köz- gazdasági szabályozás, növe­kedtek az elvonások. A falusi ellátás javításá­ért voltaképpen öncsonkító magatartást választott a szövetkezetek egy része. Ezt panaszolták föl nemrégiben az egyik tanácskozáson, ame­lyen a mozgalom X. kong­resszusát előkészítő vita­anyagot beszélték meg a szakemberek. A szövetkeze­tek növekvő nyereségének oka a terjedő ipari tevé­kenység, mert annak jöve­delmezősége többszöröse a kiskereskedelemének. A baj az, hogy az ipar nagyobb nyereségéből is a kiskeres­kedelmet fejlesztették, ezál­kedden és pénteken 8-tól 12-ig, szerdán pedig 7-tól délután 18 óráig lehet be­kopogtatni. Ez utóbbi, ke­vesebb választási lehetőséget kínáló ügyfélfogadási ren­det többen nem veszik fi­gyelembe, nem egyszer za­varják az ott dolgozók mun­káját. . Például a pénzügyi osztályon 175-en, az igazga­tási és az egészségügyi osz­tályon 115-en, illetve 113-an jelentek meg fogadóórán kí­vül, alkalmatlan időpontok­ban. Természetesen a további elemzés alapjául szolgáló felmérés csak egyetlen ada­lék a sok közül, amely min- dennlapi életünk iriitmusláha a munkaidő kihasználásával kapcsolatosan is betekintést ad. Egyúttal figyelmeztető felhívás a vállalatok számá­ra, hogy körültekintőbben döntsenek a kilépések en­gedélyezésében, a távozások jogosságának megítélésében. nálásánál — kiégetésénél — tonnánként két kilogrammal csökkentették a fűtőolaj fel- használását. Mérsékelték egy másik drága segédanyag, a marónátron felhasználását is. Jóllehet egész évben a várt­nál gyengébb, kevesebb alu­míniumot tartalmazó bauxi- tot kapták feldolgozásra, de az ebből származó Vesztesé­get technológiai módosítások­kal csökkentették. összességében eddig az idén 27 millió forint értékű különféle anyagot takarított meg az almásfüziitői gyár kollektívája. tál háttérben maradt a jö­vedelmezőbb tevékenység, ami végül is a szövetkezetek gyorsabb fejlődésének a gát­ja lett. Kétségtelenül sajátos, ám megszívlelendő az érvelés. A szövetkezetek ugyanis a gazdálkodás hatékonyságá­nak javításában, a nyereség növelésében érdekeltek, szá­mukra ezt közvetíti a köz- gazdasági szabályozás. A tagság érdekeltsége viszont a javuló ellátáshoz fűződik. Elmélet és gyakorlat Mindezekből következően elméletben egyeztethetők az érdekek, a gyakorlatban vi­szont a kiskereskedelem alacsony jövedelmezősége — kis falvakban a vesztesége — miatt rendkívül nehéz manapság ezt érvényesíteni. A vidéki lakosságnak pedig változatlanul jogos igénye az ellátás további javítása, ami voltaképpen a kistele­pülések rekonstrukciós programjának a folytatását is feltételezi. A kérdés „csu­pán” az: kinek vagy kiknek a pénzéből épülhetnek és korszerűsödhetnek az üzle­tek? Erre könnyű azt válaszol­ni. hogy falun az alapellá­tás fenntartása és lehetséges mértékű javítása a tagság iránti kötelezettsége a szö­vetkezetnek. Csakhogy: a fa­lusi lakosság és a szövetke­zeti tagság szám szerint nem egyezik meg, vagyis nem mindenki tagja a szövetke­zeteknek, így a kötelezett­ség sem általános érvényű. Másfelől a szövetkezeteknek ellátási felelősségük sincs, ez ugyanis állami feladat. Ebből következően a falusi ellátás indokolt mértékű ja­vítása is csak állami prog­ram lehet, melyből termé­szetesen — erkölcsi és anya­gi értelemben — részt kell vállalniuk a szövetkezetek­nek is. V. F. J. — Sokszor eszembe jut az a tévében látott kabarétréfa — mondja Hanti Gábor, — amelytben a szereplők egy fotelt szednek darabjaira, és azt próbálják megállapítani, mennyibe kerülnek a tarto­zékok, és miért olyan drága a bútor. Azért hoztam fel ezt a példát, mert itt van a kislányunk. Ha veszünk ne­ki egy gyermekruhát, sze­rintem nagyon sok pénzt kell fizetnünk érte, bár tu­dom, hogy államilag támoga­tott cikkről van szó. A hároméves, szőke hajú Hedvig mellettiünk ül egy széken és valószínűleg sejti, hogy róla beszélünk, mert tágra nyílt szemmel figyel. Számára minden bizonnyal még nem sóikat jelentenek az árak és a bérek, a jövedel­mek, a juttatások, a támo­gatások és más hasonló fo­galmak. Annál többet szü­leinek, akiket azért keres­tünk fel a szekszárdi Her­man Ottó lakótelepi 3 szo­bás otthonukban, hogy meg­kérdezzük tőlük: — Véleményük szerint azon a béren kívül, amit minden hónap elején kézhez kapnak, mi van még a bo­rítékban — átvitt értelem­ben ? Magától értetődőnek és természetesnek tartjuk azo­kat a kedvezményeket, me­lyekben társadalmunk ré­szesít bennünket. Állampol­gári jogaink közé tartozik többek között az ingyenes orvosi ellátás. Aki beteg, időszakosan vagy tartósan munkaképtelen, az táppénz­re jogosult. A nagycsaládo­sok több ezer forint csalá­di pótlékot kapnál;. Rendkí­vül olcsó a tömegközlekedés, a víz, a fűtés, tehát azok a szolgáltatások, amelyek éle­tünket könyebbé és kényel­mesebbé teszik. Nagy segít­séget jelent a gyermekne­velésben a gyes illetve a gyed. A társadalmi juttatásokon kívül a munkahelyi támoga­tás széles skálájával is ta­lálkozhatunk. Kölcsönök, se­gélyek, természetbeni jutta­tások, üdültetés, kirándu­lás, kedvezményes szállítás stb. A sort még hosszasan le­hetne folytatni. Milyen mér­tékben, mennyire érzékeljük ezeket a lehetőségeket és milyen mértékben élünk ve­lük, mennyire vesszük igénybe azokat? * — Sejtettük, hogy komoly anyagi áldozatokat kell hoz­nunk, de még ezen az áron is vállaltuk a négy gyere­ket. A pénz? Ügy monda­nám, „ki lehet jönni” belő­le, bár sok minden megdrá­gult, és bizony időnként összébb kell húzni a nadrág­szíjat — így Hanti Gábor. A családfő egyébként ác- a TÁÉV-nél, felesége me­chanikai egységszerelő a BHG dolgozója. Honfi Gáborné: — a fér­jem családi pótlékkal együtt 11 ezer forintot „keres”, én négy és fél ezret, ha nem vagyok éppen táppénzen, mint például most. Így a fi­zetés hetvenöt százalékát kapom kézhez. A családi pótlék háromezerháromszáz- hatvan forint, ebből előleg­ként ezerötszáz forintot ve­hetünk fel minden hónap 24. napján. Bizonyára nem áru­lok el azzal titkot, ha el­mondom, hogy nálunk is minden fillérnék megvan a maga helye. OTP-részletet, életbiztosítást, ifjúsági taka­rékbetétet fizetünk, aztán ott van még a vízdíj és a villanyszámla. — Ez mennyit tesz ki ha­vonta ? — Szinte minden nap mosnom kell, centrifugázni. vasalni, és bizony nagyon sok áramot fogyasztunk. Eh­hez képest nem is tartom túl magasnak az átlagosan 750 forintot. — OTP-lakás, ahol most laknak? — Ez öröklakás. A válla-*- lat által kezdeményezett munkáslakás-iakció kereté­ben kaptuk. Most már saj­nos kicsi, úgy tervezzük, hamarosan építkezni kez­dünk. Amint túljutunk a pa­pírmunkán és a hosszadal­mas ügyintézésen, máris be­lefogunk. Sajnos, a férjem eléggé elfoglalt ember, így ez nem lesz könnyű feladat. — Másodállásban is dol­gozik ? — Nem, csak az a gond, hogy már kora reggel, pon­tosan fél ötkor felkelek és busszal indulok dolgozni, most éppen Medinára. Sok időt elvesz az oda-vissza- utazás — veszi át a szót Honfi Gábor. — Sokba kerül a busz? — Ellenkezőleg, nagyon is olcsó, havonta 130 forint. Ha jegyet vennék, több mint 50 forintot költenék naponta. Igaz, válthatnék bérletet is, de számomra mégis az a legelőnyösebb megoldás, ha a különbözetet a vállalat fedezi. — Mire megy el a családi költségvetés legnagyobb ré­sze? — Élelmiszerre — felel Hanti Gáborné. Jó étvágya van nálunk mindenkinek. Ezt némileg ellensúlyozza az, hogy a 15 éves szakkö­zépiskolás lányom kedvez­ményes étkezésre jogosult. Ez minimális összeg, 100 fo­rint havonta. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a Hanti csa­lád annak idején 1200 forin­tot fizetett a gyerekek böl­csődei, napközi ellátására, és eddig még nem vettek részt szakszervezeti üdülésben. szeri Árpád ■— Bóka — Gazdaságosabb timföldgyártás Falusi ellátás Kettős érdekeltség A lakáshoz idő elolt jutottunk A különbözeiét a vállalat fedezi

Next

/
Thumbnails
Contents