Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

8 Képújság 1986. augusztus 9. Naponta huszonhétezer lakásavató EXPRESSZ­ANALÍZIS A takarmányszemek olaj- és nedves­ségtartalmának meghatározását végzi az atommag bizonyos tulajdonságait felhasználva az elviekben is új módszer, amelyet az odesszai „Piscsepromavto- matika” tudományos-termelési egyesü­lés és a krasznodari olajos növények tu­dományos-termelési egyesülés szak­emberei közösen dolgoztak ki. Az új műszer másodpercek alatt végzi el az expressz-analízist, amelynek ered­ményeit egy display képernyőjén jeleníti meg. L. Volkov, A. Szidorov és V. Szoko- lov; a fejlesztés során hat találmányra kapott védelmet. A műszert szabadal­maztatták az USA-ban, Angliában, Fran­ciaországban, az NSZK-ban és Kana­dában. A Szovjetunióban naponta átlagosan 27 ezer család költözhet új lakásba. Az SZKP XXVII. kongresszusa által jóváha­gyott gazdasági és társadalmi fejlesztési fő irányoknak megfelelően évente to­vábbi mintegy tízmillió fő lakáskörülmé­nyeinek javítására kerül sor. Jelenleg a Szovjetunióban évi több mint kétmillió lakás épül, ami körülbelül azonos az USA, Kanada és Nagy-Bri- tannia együttes lakásépítésével. Ennek ellenére a lakáskérdés továbbra is gon­dot jelent, különösen a szibériai és távol­keleti új építkezések körzeteiben. A lakás- és házépítés programjának felgyorsítására hozott pártprogramot kommentálva Mihail Koroljov, a Közpon­ti Statisztikai Hivatal vezetője elmondta, hogy a tizenöt év alatt minimálisan két­milliárd négyzetméternyi lakást kell fel­építeni, és biztosítani kell minden szovjet család számára az önálló lakást vagy családi házat. Mihail Koroljov elmondta továbbá, hogy már most is a városi családoktöbb mint 80 százaléka él önálló lakásban. 1990-ig 565-570 millió négyzetkilomé­ternyi lakás kerül felépítésre, ami több az előző öt év építkezéseinél. A lakásépítési program feszített, de réális és megvalósítható. A házgyárak megkezdett rekonstrukciója, teljesítmé­nyük növelése, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek hasznosítása - mind a probléma megoldásának jelen­tős felgyorsítását eredményezik. Gyógyító kezek A meleget sugárzó kéz gyógyító ha­tással lehet a betegekre - ezt a felvetést olvashattuk a Szovjetszkaja Rosszija cí­mű lap egyik cikkében. Ebben többek között szóba kerül egy Moszkva közelé­ben található szanatórium, ahol az orvo­sok és az ápolónők a gyakorlatban al­kalmazzák a kézmozdulatokkal történő gyógyítást. Néhány perc alatt képesek csökkenteni a krónikus hipertóniában szenvedők vérnyomását, megszüntetni a fejfájást. A kísérletben részt vett e gyógymód Szovjetunióban ismert szak­értője, Dzsuna Davitasvili is. Vlagyimir Kotyelnyikov, a Szovjet Tu­dományos Akadémia alelnöke kom­mentárjában többek között elmondta: „A modern rádióelektronikus készülékek segítségével elvégeztük az élettevé­kenységek folyamatában az ember kö­rül kialakuló fizikai erőterekvizsgálatát. Mint azt a kísérletek bizonyították, ezek az erőterek értékes információkat hor­doznak a szervezet fiziológiai rendsze­reiről. „Biológiai erőtereket nem észleltünk, és ez a tény, elképzelhető, csalódást okoz azoknak, akik tudományos szen­zációkra számítottak - mutatott rá a tu­dós. Ám az ember fizikai erőtereinek vizs­gálata mégis eredményesnek bizonyult, és alapul szolgálhat az orvostudomány újabb ágaihoz”. Az elvégzett vizsgálatok eredményei­nek felhasználásával megkezdődött új orvosi diagnosztikai módszerek kidol­gozása. Folyékonykén-termelés Lengyelországban a kén - a kőszén és a réz mellett - az egyik legjelentősebb természeti kincs. Az évi kénkitermelés már több éve meghaladja az évi ötmillió tonnát. Ebből négymilliót exportálnak (közel felét a szocialista országokba, közöttük hazánkba is). A kitermelés folyamatosságának biztosítása érdeké­ben új kénbánya épül a Visztula menti Ősiekben. Érdekes a bánya kitermelési módszere. A bánya nyílásaiba a közeli Polaniec erőműből származó magas- nyomású gőzt préselnek. Az így kitermelt kén cseppfolyós halmazállapotú, amelyet tartálykocsikkal, majd tartályhajókkal juttatnak el a megrendelőkhöz. A Vénusz új rejtélyei Szovjet tudósok váratlan vonásokat fedeztek fel a Vénusz életrajzában. A Ve- nyera-15 és Venyera-16 szovjet boly­góközi állomások által továbbított „ra­darportrékat" vizsgálva a bolygó felüle­tén számos gigantikus krátert találtak. Átmérőjük 8-10 kilométer. Közülük sok képződmény 1 milliárd éves. A tudósok megállapították, hogy régi keletkezésük ellenére ezek a kráterek eszményi állapotban maradtak fenn. Relief-szerűek, jól szemügyre vehetők a felvételeken. A Földön viszont egyetlen ilyen régi kráter sem maradt: idők folya­mán egyszerűen széttöredeztek. Ez azt jelenti, hogy a Vénuszon a leg­utóbbi 1 milliárd évfolyamán gyakorlati­lag semmi sem történik. Ellenkező eset­ben a vulkanikus és a tektonikus tevé­kenység ott hagyta volna nyomait. Lété­nek legkülönbözőbb szakaszaiban a Vénusz nyilvánvalóan jóval aktívabb „életmódot” folytatott, mint a Föld. Le­hetséges, hogy a Vénuszon a Nap kö­zelsége folytán minden geológiai folya­mat sokkal intenzívebben zajlott le, s en­nek következtében aktivitása egymil- liárd évvel korábban kimerült. A Vénusz rendkívül sűrű légköre, a ben­ne lévő anyag tömegét tekintve 300 méter vastag kőzetréteggel egyenértékű. Ezért- csakis igen nagy meteoritok hagyhatják ott „kézjegyüket” a felszínen. Ahhoz pél­dául, hogy 140 kilométer átmérőjű kréter keletkezzék, a kozmikus test átmérőjének körülbelül 14 kilométernek kell lennie. Tangsan - a feltámadt város . A Főnix park fagylaltárus nénije tíz év távlatából is úgy emlékszik arra a borzalmas hajnalra, mintha csak tegnap történt volna. A földből vakítóan fehér fénycsóva tört az ég felé félelmetes morajlás közepette. Azután elkezdett mo­zogni a föld és minden, ami rajta volt. Recsegett-ropogott az épület, majd elkezdtek dőlni a falak. A többire nem em­lékszik. A szerencsések közé tartozik, akiket élve ástak ki a romok alól. Közeli családtagjai közül tizenketten lelték halálukat a tégla- és betontörmelékek alatt. Csou néni em­lékszik, de már nem álmodik arról a napról. Tekintete nem rettegést, hanem bizalmat és belenyugvást tükröz. BizaF mat a jelenben és a jövőben, belenyugvást a fájdalmas múltba. 1976. július 28-án, hajnali 3 óra 42 perc 53 másodperc­kor nyári álmát aludta a Pekingtől mintegy 180 kilométerre I levő iparváros, Tangsan több mint egymillió lakosa, ami­kor elkezdődött a földrengés. Alig 23 másodperc alatt a sokszáz éves városból szinte semmi sem maradt. A lakó­házak, a középületek, a gyárak, üzemek és egyéb ipari lé­tesítmények kártyavárként omlottak össze a Richter-skála szerint 7,8 fokozatú gyilkos földrengés csapásai alatt. A Kína történetében legnyagobb méretű természeti kataszt­rófa négyszáz Hirosimára dobott atombomba pusztító erejének megfelelő energiát szabadított fel és szinte pilla­I natok alatt 20 millió tonna törmelékké változtatta a virágzó kínai iparvárost. A város több mint egymillió lakosából a nemrég közzétett hivatalos adatok szerint 242 769 ember életét vesztette és csaknem 165 000 súlyosan, vagy köny- nyebben megsérült. Sok ezer család teljesen kipusztult és több ezer gyermek árván maradt. Közel négyezren egész életükre bénákká váltak. Teljesen megsemmisült a város épületeinek 79 százaléka és ipari felszereléseinek 55 szá­zaléka. Az anyagi kár értéke meghaladta a 3 milliárd jüant. A példátlan katasztrófa óta tíz esztendő telt el. Tangsan vá­ros 48 éves polgármestere, a földrengés egyik túlélője, Csang Csin-cseng meghívta a Pekingben dolgozó külföldi tudósítókat, az évforduló alkalmából látogassák meg a mi­tológiai főnix madárként hamvaiból újjáéledt, feltámadt Tangsant. S amikor szállodánk ablakán kitekintettünk, elállt a lélegzetünk. Ameddig a szem ellát, csupa 5-6 eme­letes lakóépület, széles sugárutak, óriási parkok, üzleti ne­gyedek és mindezektől meglehetősen távol az új gyárak és üzemek sorakoznak. Akad közöttünk, aki nehezménye­zi, hogy túlságosan egyformák, jellegtelenek az épületek, s hogy a város arculata egysíkú. A többség azonban a lé­nyegest veszi észre: a nagy földrengés romhalmazából megszületett Kína legkorszerűbb ipari nagyvárosa, amely sokkal tágasabb, mint annak idején volt, s lakosainak szá­ma csaknem kétszázezerrel több mint 1976 júliusában, a katasztrófa előtt. A város túlélői, a kínai hadsereg egységei és az ország minden részéből odasereglett építőmunká­sok százezrei nem csupán újjáépítették, hanem maradan­dót alkottak. Ellátogattunk a Főnix parkba, ahol idősek, fiatalok és gyermekek gondtalanul sétálnak, szórakoznak és játsza­nak. Kísérőnk szavaiból megtudjuk, hogy három létesít­mény vészelte át nyomtalanul a nagy földrengést - egy több száz éves pagoda, Mao Cetung szobra és az a fal, amelyet a „kulturálisforradalom” alatt emeltek Mao-idéze- tek hirdetésére. Vendéglátóink azonban nem ezekre büszkék, hanem új városukra, a város főterén emelt em­lékműre és arra a tényre, hogy az 1979-ben megkezdett újjáépítést lényegében befejezték, s a tangsaniak 98 szá­zalékát új, korszerűen felszerelt és földrengésálló lakóhá­zakba költöztették. Azokat, akik túlélték ugyan a földrengést, de egész éle­tükre bénákká váltak, külön erre a célra épített kórházak­ban és szanatóriumokban kezelik. Csak tolószékeken tudnak közlekedni, de akad közöttük, aki könyvet ír, ide­gen nyelvből fordít, kosarat fon, vagy más módon igyek­szik hasznossá tenni magát. Ök is emlékeznek és egy­szersmind emlékeztetnek. Mint azok az árvák, akik a váro­si tanács szerető gondoskodását élvezik, s közülük a na­gyobbak viharos éjjeleken, ma is sikoltozva ébrednek, mert azt hiszik, hogy megint jön a földrengés. A tanácsi napköziben vidám gyermekműsorral búcsúz­tatnak bennünket. A tangsani gyermekek a szocializmus nagyszerűségéről, az emberi szeretetről és a barátságról énekelnek. És természetesen a jövőről, amelynek bizo­nyossága ott csillog a szemükben. ÉLIÁS BÉLA Épül Tiada, a BAM fővárosa Taskenti lakóház

Next

/
Thumbnails
Contents