Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

1986. augusztus 9. ^fepÜJSÄG 9 Mit várnak a robotok az embertől? Alig egy évvel ezelőtt a népszerű személygépkocsikat előállító Moszkvics-gyár karosszériahegesztő üzemében megismerkedtünk Agat Kirejewel. Számára a karosszéria összehegesztése egy pillanat müve volt az automata be- és kikap­csolásával. - Rutinmunka - mondta Agat. Ugyanakkor megismerkedtem egy másik „hegesztővel”, Bétával is. Béta robot volt. Sokáig elnéztem, milyen módszeresen hegeszti össze huszonöt ponton a ka­rosszériát, s eközben milyen pontos és fáradhatatlan. Társaival együtt tizenhat he­gesztőt helyettesít. Akkor, egy évvel ezelőtt az üzemben hat robot volt. Jegyezzük meg ezt a számot. Most pedig ejtsünk néhány szót az itt gyártott Moszkvicsról. ... Volt idő, amikor a Moszkvics nemcsak a hazai piacon, hanem külföldön is ke­lendő volt. Idővel azonban a konkurens cégek korszerűbb modelleket fejlesztet­tek ki, a Moszkvics pedig csak önmagát ismételgette. A nemzetközi autóverse­nyeken még meg tudta mutatni erősségeit, de a piac az nem rallye. E téren más verseny folyik, és a Moszkvics elmaradt vetélytársaitól. Togliattiban, a Ladákat és Nivákat előállító fiatal városban ebből a szempontból könnyebb a helyzet. Új modell kell? Miért ne? Hely van rá. Új épülettömböt emel­nek és felszerelik a szükséges berendezésekkel. A csaknem a főváros központjá­ban elhelyezkedő Moszkvics-gyárnak viszont nincs hova terjeszkednie, hiszen szinte szó szerint körül van fogva. Ideig-óráig tehát a régi modellt kellett gyártani az elavuló gépeken, s így egyre nehezebb lett a jó minőség fenntartása. Emellett egyre érezhetőbb a szakemberhiány is. Az iskolából kikerülő fiatalokat még a ma­gas kereset sem vonzza a nehéz és monoton munkára. Ki kellett törni ebből a körből, vagyis olyan üzemi rekonstrukciíót kellett végre­hajtani, amelynek segítségével nemcsak a Moszkvics következő modelljét lehet versenyképessé tenni, hanem az eddigi öt-hét év helyett két-három évenként újabb és újabb modelleket lehet kibocsátani. Az efajta gyorsítás, a műszaki és szervezési rugalmasság érvényesítése konk­rét és tipikus példája a szovjet gazdaságban végbemenő változásoknak. De vajon hogyan lehet az öt-hét éves időt két-három évre csökkenteni? Irányítási szempontból az üzem, s általában a termelés információs rendszer. A Moszkvics-gyárban használt anyagok skálája több ezer cikket tartalmaz. A gyár­nak a berendezések és gépek karbantartásához 6200 féle, az energiaszolgáltató berendezésekhez pedig 600 féle pótalkatrészre van szüksége. Ehhez jön a part- nervállatoktól kapott 30 ezer féle szerszám. Ezenkívül még több ezer dologra kell felügyelni. Mindez az adatok özönét eredményezi. A háromszáz ember munkáját helyettesítő két számítógép már nem győzte a számolást. Az automatizált termelésirányítási rendszerre történt áttéréssel szabaddá lehe­tett tenni az utat az információk számára, operatívabbá válhatott az adatközlés és körülbelül a negyedével csökkenhetett az adminisztratív irányító apparátus. A Moszkvics-gyár rugalmas, robotokat alkalmazó termelése természetesen nem szül munkanélküliséget, hiszen a környéken több olyan üzem is van, amely­ben a munkaerőhiány idültté vált. Ezekben a gyárakban az is talál munkát, aki nem akar szakmát változtatni és az is, akinek egyszerűen mindegy, milyen munkát vé­gez, és milyen géppel. Az új feltételek viszont minőségileg új hozzáállást követel­nek a munkához... Ma az üzemben dolgozó munkások iránti egyik követelmény, hogy tanulják a számítógépek használatát. Már több száz dolgozó kérelmezte, hogy írassák be számvezérlésű szerszámgépek, robottechnikai berendezések és rugalmas gyár­tó rendszerek kezelését oktató tanfolyamokra. Szergej visszaemlékezik, hogyan hozták meg az üzembe az első robotot, mely­nek ára izgalmat keltett. Az emberek - egyesek kissé kételkedve - eljöttek, hogy munka közben lássák a robotot.- Hány pontot hegeszt a Béta? - kérdezték a munkások.- Percenként huszonötöt.- De a legjobb hegesztő akár ötvenet is meg tud csinálni.- Hibás a számítás - vetette ellen Szergej Harin. - Hiszen az ötven a felső határ. De vannak közben pihenők, cigarettaszünetek is. A robot nem ismer effélét. Aztán a minőség: az ember talán el tudja találni ugyanazt a pontot kétszázezerszer egy­más után? A robotéi tudja találni. Csak azt várja, hogy az emberek biztosítsák szá­mára az egyenletes ritmust, a folyamatos levegőellátást és a szakszerű karbantar tást. Általában pedig az embertől eltérően a robot nem tud hozzászokni a rendet­lenséghez és megbékélni vele, hanem magas fokú szervezettséget és rendet igé­nyel minden téren. ...Tehát a Moszkvicsban egy éve még csak hat robot volt. Ma pedig ötszáz Egész részlegeket és szalagokat alkotnak. Javul maguknak a robotoknak a minő­sége és megbízhatósága is és észrevehetően változnak a velük dolgozó emberek is. A vállalatnál kialakulóban van az újszerűén dolgozó és gondolkodó emberek kollektívája, a XXI. század munkáskollektívája. RUSZLÁN LINYEV Rózsaszüret Bulgáriában Az illatos arany Június egyik vasárnapján, a rózsa­szüret idején minden évben megválaszt­ják Bulgáriában a rózsakirálynőt. A szín­pompás ünnepségnek mindig soka bél­és külföldi látogatója. A ceremónia szereplői és vendégei az idén a kazanlaki rózsaintézetnél talál­koztak. A reggeli napfény körülölelte a népviseletbe öltözött és rózsakoszorúk­kal ékesített lányok tarkaságát. Vidám ének közepette megérkeztek a felvirág­zott kocsik, lovaik ugyancsak-rózsako­szorúval díszítve. Jöttek a tánccsopor­tok: lányok és gyermekek, ruhájukon, hajukon, kezükben mind-mind rózsa. Végül feltűnt, természetesen rózsákat hintve a legszebb lány - a rózsakirálynő. Fiatal fiúk rózsavizet szórtak a vendé­gekre, körtánc kezdődött, majd megló^ dúlt a tömeg és énekelve vonult végig a város utcáin. Szinte az egész Kazanlak részt vett ezen a hagyományos bolgár ünnepen. A virágok királynője Csudomir bolgár író így ira virágok ki­rálynőjéről: „Majd minden szerző Kis- Ázsiát nevezi őshazájának. Az olajrózsa tudományos neve Rosa Damascena, azaz damaszkuszi rózsa. Talán nem a legszebb a rózsák között, virágjai nem tündökölnek, de a csodás hangú füle­müle sem a legszínesebb madár." Az olajrózsa a 17. században került Bulgáriába és Kazanlak és Karlovo völ­gyeiben találta meg a legkedvezőbb fej­lődési feltételeket. Azóta Rózsavölgynek nevezik ezt a vidéket. A Balkán-hegység hegyláncai a hideg északi szelektől, a Szredna Gora hegyei a dél forrósága el­len védi a tájat. Az Európában évente előállított 1650 kg rózsaolaj több mint a fele, 850 kg Kazanlakból származik. Ka- zanlakot ezért nevezik „európai Kasmír­nak”, a „Rózsák hazájának”. Blanqui francia természettudós és publicista, aki 1841 -ben járt Bulgáriában, így jellemez­te a rózsaszüretet: „Rózsaolaj-készítés- kor a falvakat valósággal elárasztják a rózsalevelek, a lovak' mintha parfümös szőnyegen szaladnának”. Reggeli harmat idején Egy május végi reggelen szédítő ró­zsaillattal köszönt bennünket a Kazan- laktól 10 km-re fekvő Milevo falu, tiszta a levegő, könnyű szellő lengedez. Rózsa­levelekkel színültig rakott kocsik jönnek velünk szembe. Sürget a munka - a Ró­zsa-völgyben 20 nap alatt le kell szedni, összegyűjteni és a közeli olajlepárlóba szállítani a szirmokat. A faluban figyelmeztettek: „Keljetek fel a szedőkkel együtt 4 órakor, nehogy elmulasszátok a harmatot!” A rózsaföl­dek a falutól délre fekszenek. A nap első sugarai már a virágmezökön találnak bennünket. A látvánnyal egyszerűen nem lehet betelni - a rózsatenger, sehol egy tenyérnyi zöld, a harmatcseppek kristályként csillognak, az ember meg- részegül az illattól. A levegő tiszta és át­látszó: tisztán kivehetők a távoli Balkán­hegység fenyvesei. Milevo a Szredna Gora hegység lábánál fekszik. A sze­dőknek azonban nincs idejük a táj szép­ségében gyönyörködni: napkeltéig min­dent le kell szedniük. A 80 éves Sijka Mravova így indokolja a sietséget: „Miért ilyen korán kell ezt a munkát elvégezni? Hát azért, mert ilyen­kor a legfrissebb és legaromásabb a ró­zsa, s ha harmatos, vagy megázott, még inkább! Ebből lesz a legjobb rózsaolaj. Az én időmben az emberek mindig egyet kortyoltak a friss rózsaolajból. Én magam is, ha nyugtalan vagyok, iszom egy kevés rózsavizet - ez mindig meg­nyugtat!” Parfüm lesz belőle Késő délután kerülünk a Milevótól 5 km-re fekvő olajgyárba. Itt átható még csak az illat! Egész nap ömlik ide a rózsafolyam. A tartályok színültig megtelnek. Derekas munka folyik: reggelig az egész napi ter­mést fel kell dolgozni illatos arannyá, ró­zsaolajjá. Miso Manev, a Parfüm- és Illóolaj Inté­zet technológusa, aki a szállítmányokat ellenőrzi, elmondja, hogy a bolgár ró­zsaolajat a világ valamennyi illatszer­gyára kiváló minőségűnek ismeri el. Kis részéből illóolaj készül, a nagyobb rész valamennyi parfümféleség alapanyaga. Legnagyobb előnye, hogy tartós illatot kölcsönöz a parfümnek, ezért rendkívül keresett. Legfőbb vásárlói Franciaország, Ja­pán, az NSZK, az Egyesült Államok és Kanada illatszergyárai. A rózsa nem­csak a szerelem virága, de fontos valu­taszerző forrása is Bulgáriának. SANA DIMITROVA Vanyino-Holmszk kikötő fontos szerepet játszik Szahalin fejlődő városainak és településeinek életében. Innen indulnak a vasúti komphajók a szigetre. A Szahalinra küldött szállítmányok túlnyomó részét vízi úton továbbítják komphajókkal. SZAHALIN Folyókon, tengereken Csehszlovák vízi szállítás A Csehszlovákia területén áthaladó folyók - kis kivétellel - teherhajózásra alkalmatlan kis folyócskák. Hatalmas fo­lyamokká csupán az ország határain túl válnak. Nemhiába nevezik néha Csehszlovákiát Európa forrásvidéké­nek. Annak ellenére, hogy a hajózás fej­lesztésének feltételei meglehetősen kedvezőtlenek, Csehszlovákiában igye­keznek kihasználni a vízi szállítás elő­nyeit. A 475 kilométernyi hajózható út nagyobb részét a 302 kilométer hosszú­ságú Elba-Moldva vízi út teszi ki. A má­sik hajóvonal a Duna 173 kilométeres szakasza. Részint hajózható az Odera, s már a közeljövőben alkalmas lesz vízi szállításra a Vág is. Míg 1980-ban 10 millió 456 ezer ton­nányi árut szállítottak a vízen, 1985-ben ez a teher 14 millió tonnára gyarapodott. A vízi utakon szállított minden tonna többlet nem csupán pénzmegtakarítást jelentett, hanem lényegesen tehermen­tesítette a vasúti és közúti teherszállí­tást is. A vízi szállítás növelése érdekében bővítették és bővítik a kikötők és átrako­dó állomások kapacitását. A legutóbbi öt év alatt a fejlesztés súlypontjába a már meglévő vízi utak átépítése került. Ennek köszönhetően hajózható már az egész év folyamán a Prága és Melnik kö­zötti útszakasz. Kibővítették a pozsonyi kikötőt, ahol új víztárolót és több fedett rakterületet építettek. A kikötő kapacitá­sának 1988-ig el kell érnie az évi kétmil­lió tonnát, nem is beszélve a jobb hajó­zási feltételekről, a hajók jobb kihaszná­lásáról, valamint az áru ki- és berakodá­sának jobb feltételeiről. Az elkövetkező években Csehszlovákia azzal is számol például, hogy az Elbán a szállítást egé­szen Pardubicéig hosszabbítják meg, s hajózhatóvá teszik a Vág alsó folyását egészen Vágszeredáig. Csehszlovák hajók külföldre is szállí­tanak árut. Az Elba folyón át elsősorban Hamburg és Lübeck kikötőjébe, a Du­nán át pedig magyar, jugoszláv, bolgár és szovjet kikötőkbe. Ezzel Csehszlová­kia olyan devizát takarít meg, amit külföl­di szállítóknak kellene fizetnie, ha azok szolgálatait venné igénybe. Csehszlovákia, bár szárazföldi ország, tengeri hajózást is folytat: 14 tengerjáró hajója van, összesen 175 ezer tonna űr­tartalommal. Elsősorban a külkereskede­lem érdekeit szolgálják. A kisebb hajók gépeket, beruházási egységeket és vas­árut szállítanak. Öt nagyobb hajó tömegá­rut, érceket és cukrot fuvaroz. A csehszlo­vák hajókat külföldi szállítók bérlik, első­sorban szén, érc és gabonanemüek szál­lítására. Ajövőben a nyolc legdrágább ha­jót fokozatosan újakkal cserélik fel.

Next

/
Thumbnails
Contents