Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
1986. augusztus 9. Képújság 7 Táncsics közi közösség «Rajzverseny a közért végzett társadalmi munkákat emlíEbben az írásban arról szólnak a nyilatkozók, hogyan alakult ki az egymás mellé építkező emberekből utcaközösség. Szó lesz arról is, hogy eltűnt az egyes szám első személy, s helyébe az egyes harmadik és a többes első, a „mi” lépett. Beszélnek arról is a szereplők, hogy mi az elidegenedés ellenszéruma. 0 Körbeüljük a dohányzóasztalt Szek- szárdon, Császár Béláék tágas nappalijában Nagy Ferencnével, Koch György- gyel, Szabó Jánossal, Nyilasi Mihállyal és Szintai Gézánéval, a Táncsics közbeliek néhány képviselőjével. A háziakat a vendéglátás többször „eltiltja” az ülőalkalmatosságtól, de azért ők is részesei beszélgetésünknek. Rendhagyó módon indul a diskurzus: Házigazdánk bekapcsolja a magnót, s arról először népdalt, illetve nótát éneklő női hangokat ontanak a hangfalak, később a női kar csúfolója is megszólal emígyen: „Táncsics közi legények, tv-t loptak szegények...”, majd pedig orgonakísérettel énekelt utcaindulóval telik meg a helyiség. Természetesen mindegyikhez járul egy-egy magyarázat is, hiszen ezek a felvételek a köz harmadik utcabáljára készültek. Ott el is hangzottak, egyegy feladatot adva a résztvevő férfiaknak, akiknek fel kellett ismerniük feleségeik hangját, mert ha nem,... akkor az szégyen volt, no és ilyen esetben zálogot is adtak, amit csak a babaöltöztetö-versenyen való sikeres szerepléssel válthattak ki. A „tv-lo- pás” pedig valójában csak kölcsönzés, „aféle hangulati tényező” volt, ugyanis, hogy a focira éhes férjek ne zavarják a labdarúgó-világbajnokság alatt a családokat, színes televíziót kölcsönöztek és a közösen épített, szigetelt, úgynevezett „nagy garázsban” nézték az összecsapásokat. Fényképek kerülnek elő ezután, s kézről kézre járnak. Egyiken a Táncsics köz - Szabó János által tervezett, Szűcs Lajosné által varrt - zászlója kúszik fel a zászlóméra, a másikon gyerekek rajzolnak a támfalra, majd versenyeznek, a következőn a „nagy garázsban” terített asztalnál ül a köz népe, aztán táncolók „kerülnek a kezünkbe”, és jön néhány fotó többek között, ami a közös társadalmi munkát, vagy éppen a már említett babaöltöztetést örökítette meg. A képek életképek is a Táncsics köz lakóinak életéből. Olyan felvételek, amelyek az együttes tevékenység - munka, játék, szórakozás - megörökítői és olyanok, amelyek elgondolkodtatnak... JEgyütt - egymásért- Miként van az - kérdem, miután számba veszem gyorsan a jó közösség kritériumait -, hogy míg a panellakók jó, ha napi találkozásaik során köszönnek egymásnak, vagy a rohanó embereknek nem jut idejük a másikra, addig itt, a Táncsics közben utcakollektíva van? Koch György szerint minden az építkezés idején kezdődött, a munka, a közös sors, az azonos érdeklődési kör, a „szerencsésen kerültünk össze” a titok nyitja. Mindnyájan megerősítik azután, hogy az építkezés volt a próbakő, hiszen ekkor ismerték meg igazán egymást és természetes módon segítették is a másikat. „Aki nem volt itt, azét is építettük” - mondják a férfiak és megerősíti mindezt Nagy Ferencné azzal, hogy ilyen összefogás, ilyen segítőkészség a mai világban nem nagyon létezik.- Főleg a lakáson belüli munkáknál derült ki, hogy ki, miben számíthat, támaszkodhat a szomszédjára - így Nyilasi Mihály. Vendéglátó háziasszonyunk állítja, „az asszonyok a gyes alatt (is) összeforrtak”, majd Szintai Gézáné a gyerekek jóbaráti, jó pajtási közösségéről beszél. Végül is mindez, illetve az első Táncsics közi gyermekfarsang, ahol tombolán a megunt, de másnak még örömet okozó játékokat sorsolták ki - adta az ötletet a felnőttek, gyerekek közös utcabáljához. Ez aztán egy újabb kapcsot jelentett a közösségi szerveződéshez. Császár Béla miután ismét ellátja tisztét, ti: felásták, kigazolták a feljáró melletti területet, kiszedték a téglákat, fűmaggal vetették, cserjével ültették be. A gyerekek őrsi riadólánccal mozgósítottak. Aztán az utcai hóeltakaritást is megemlíti, majd egymást kiegészítve azt mondják el, hogy az állandó társadalmi munka szervezője Ajtayné Csillag Éva, míg az „Első Önkéntes Utcabálokat Forszírozó Bizottság” lelke Szabó János. Érdekes, állapítom meg, a tevékenységeknél, az ötleteknél, a szervezőmunkánál mindenki egyes szám harmadik személy, illetve többes számot használ... Eltűnt az „én”! Ez azonban úgy látszik, a Táncsics közben így (jó) szokás. Talán másutt másnak is érdemes lenne megszívlelni. Ellenszérum Beszélgetésünk Nyilasi Mihályné, majd Szűcs Lajos érkezésével egy pillantra megakad, de aztán újra faggatózhatok az utcaközösség hasznáról. Nagy Ferencné úgy vélekedik, hogy a gyerekek számára is értékes ez a kollektív szellem, mivel sok a pajtás, jókat játszanak együtt, tehetőség van a matekpéldák megoldására is.- Jó, hogy széles skálájú az itt élők végzettsége, mert így sok mindenben segíthetik egymást - mondja. - Nekünk például Szintainé készítette el a tanyatervet. Nyilasi Mihályné így vall:- Itthon is tudunk - cégek között - üzletet kötni, információt szerezni... Aztán pedig mindenben támaszkodhatunk egymásra. Ha a vasárnapi ebédből egy-két hozzávaló véletlenül nincs a háznál, akkor el merik küldeni a gyereket a szomszédba, ha a mosógép elromlik, akkor érvényes a „hozd át hozzám a mosnivalódat”!- Mikor a szőlőből jöttünk, fáradtan, akkor ebéddel vártak, főztek nekünk is - állítja Császár Béláné, majd meggyőzően annyit fűz hozzá, hogy bárkinél „ott tehet hagyni egy-két napra a gyerekeket.” Házigazdánk a gyakori éles, előremutató vitákat, a jóízű beszélgetéseket emeli ki, mondván, hogy - funkciókat figyelembe véve - általában össze tudják hozni az „üzemi négyszöget”. Szűcs Lajos summáz:- Mikor elkezdtünk építkezni, sokan kérdezték: mi tesz vetetek mire befejezitek?... Hát ez lett. Az újabb és újabb közös munka méginkább és mindig összébbhozza a tár- saságot.Szabó János elmereng egy pillanatig, aztán érveket sorol:- Azért szerveződnek ezek a közös megmozdulások, mert az ember közösségi lény. Saját magába bezárkózva nem tudja úgy élni életét, mint ahogyan azt élnie keltene. Sajnos terjed az emberek között az elidegenedés és mivel ezt a betegséget mi nem szeretnénk megkapni, ez az ellenszérum... Igaz, egyre nagyobb teher nehezedik ránk, és az is igaz, hogy még ennél is többet kéne vállalnunk... Ha a család megértéssel veszi a gondokat, és ha az ember a tágabb környezetében is ezt tapasztalja, akkkor kizáródik egy csomó probléma... És ez nagy dolog. A „monológ” másik részében arról beszél Szabó János, hogyha a gyerekek ilyen környezetben nőnek fel, akkor öntevékenyek, nyüzsgők, hasznos emberek lesznek, mert nem tudnak másként gondolkodni, élni...- Az egésznek ez a kettős haszna - állítja. Meggyőztek. És Önöket? ÉKES LÁSZLÓ Fiatal gazdasági vezető Találkozzunk 1 996 nyarán NÉVJEGY: Neve: Páli József Kora: 32 év Családi állapota: nős, két gyermek apja Iskola végzettsége: mezőgazdasági főiskola Munkahelye: Tolna Megyei Gabona- és Malomipari Vállalat IV. Sz. Szekszárdi Körzeti Üzeme Beosztása: üzemvezető o- Nincs névjegykártyám, bár az igaz, hogy barátaim között van grafikus, aki felajánlotta, hogy megtervezi. Azért nem akartam, hogy nekem is legyen, mert olyan beosztásban dolgozom, ahol a névjegykártya nem elsődleges. Azokkal az emberekkel, akikkel a napi kapcsolatot tartom a munkatársaim, nekik meg minek. Amit én csinálok az termelésirányítás. A termelésirányítóknak, ahogy a nevük is jelöli, a termelést kell irányítaniuk, azért felelősek, emberekkel kell bánniuk és még sorolhatnám a feladataimat.- Kereken tíz éve dolgozom a termelésben. Ennyi ideje végeztem el a mező- gazdasági főiskolát. Első munkahelyen a jánoshalmai Petőfi téesz volt, majd megnősültem. Onnét a szakmai előrelépésért, valamint azért jöttünk el, mert nem tudtak lakást biztosítani nekünk. A következő indok pedig az volt, amiért hazajöttünk, hogy Öcsényből származom. Szüleim ma is ott élnek. 1978-80. között a bogyiszlói téeszben dolgoztam főállattenyésztőként. Látom, hogy meglepődött, hogy miként lett főállattenyésztőből egy gabonaipari üzem vezetője. Alapja a hivatásom és már hat éve, amióta ezt a körzeti üzemet vezetem rájöttem arra, hogy a két tevékenység nem is esik nagyon messze egymástól. De azt is el kell mondanom, hogy ezt az állást vezetőim ajánlották föl. 0- Kereken huszonhat évesen kezdtem is másodszor - szintén vezetőként - a munkát. Tudtam, hogy az elsők között a legfontosabb feladat, hogy meg kell felelni. Szakmailag és vezetőként is. Meg kellett ismernem a területünket, a profilunkat. Bár úgy érzem, hogy még ma sem ismerem teljesen tevékenységünk minden szeletét. Miért? Mert roppant hatalmas és szerteágazó munkáról van szó. Emellett pedig azt is vallom, hogy nincs Páli József olyan végzettségű ember, aki mindenhez egyformán érthet.- Vezető vagyok, mindenért felelek. Végsősoron a három - a bátaszéki, a szekszárdi és a mözsi - malom és négy áruforgalmi- és felvásárlási tevékenységet ellátó telep gazdasági tevékenységéért felelek. Vállalati szinten elégedett vagyok a jövedelmemmel.- Nem hiszem, hogy sok olyan fiatal lenne, aki az egyetemen vagy főiskolán már azzal töltené az idejét, hogy azon morfondírozzon, vajon hová jut el öt év múlva. Magam sem tettem'meg ezt. A legkisebb gondom se az volt akkor, hogy mi lesz belőlem 5-10 év múlva. Éltünk, tanultunk és természetesen szórakoztunk. Persze, a tanulmányi idő végén már keresni kezdtük a helyünket. o- Hogy önmagámnak mennyi része van abban, hogy most itt vagyok? - ezt kérdezi. Hát protekcióm nem volt, annyi szent. És nem is tartottam rá igényt. Én úgy látom, hogy az élet hozta így, hogy ennyit érek és itt vagyok, ahol. Nem volt itt a szekszárdi üzemnél beilleszkedési gondom. Közvetlen munkatársaim és szakterület-helyetteseim akkor is és most is sokat segítenek. Százötven- százhatvan embernyi létszámmal dolgozunk. Az ő irányításuk, az érdekeik képviselete sem egy könnyű valami.- Úgy érzem, „fent” és „lent” is adnak a szavamra. Természetesen itt ezen a munkahelyen, amelyet én irányítok más a szavam, mint a vállalati központban. Ha itt, a körzeti üzemben valamit végre akarok hajtani, akkor annak érvényt szerzek. Persze ezt lehetne mindig uta- sitgatással is megvalósítani, ellenben én nem vagyok ennek a híve. Inkább feladatmegbeszélés legyen. Vegyen részt azon a megbeszélésen, az az ember is akinek területéről van szó. Aki többet ért hozzá, mint én. Változhat a véleményem, ha szakmailag meggyőznek. Nem jellemző, hogy hatalmi szóval irányítanám a munkát. Persze, ha kell, akkor utasítok.- Meggyőződésem, hogy 1986-ban a termelésirányítókra nagyon sok teher hárul. Legnehezebb az ő munkájuk. A termeléssel kell felelősségteljesen foglalkozni, költségekkel kell gazdálkodni, embereket irányítani, felvenni és megszerettetni velük ezt a munkát. Akkor meg, ha nem megfelelően dolgoznak, elküldeni őket.- Milyenek az éjszakáim? Mindig más. Egy vezetőnél természetes velejáró a munkájában az idegesség. Most nem a betakarítási munkák miatt vagyok az. A betakarítás nagyon látványos munka, de tervszerűen és zökkenő- mentesen zajlik.- S hogy mi bosszant a legjobban? Ha nem mennek jól a dolgok. Ha olyan tüneteket észlelnek nálunk, amelyeket mi ki tudtunk volna már korábban szűrni. Magánemberként pedig az, hogy hazánkban sok ember ellenőrizhetetlen forrásból származó jövedelmekre tesz szert.- Utolsó kérdésére most nem tudok válaszolni. Hová gondolom tíz év múlva magam? Ajánlom, válaszolok erre tíz év múlva. Találkozzunk tehát akkor ismét 1996 nyarán... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Csinosítás Együtt a garázsban
