Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

6ÏVËPÜJSÀG

1986. augusztus 9.

MÚLTUNKBÓL

I- Hadd kezdjem a beszélgetést egy kicsit „meredeken”; Ön paraszt?- Természetesen, ez a foglalkozásomból következik. i

I- Miért, ma parasztnak lenni már csak foglalkozást jelent? Egyáltalán mit jelent az Ön számára parasztnak lenni?- A hagyományos értelemben vett parasztság már ma nem létezik, az átalakulás a nagyüzemek szervezésével együtt megkezdődött, de hogy a mezőgazdaságban dolgozom, ez tény, tehát magától értetődő számomra, hogy paraszt vagyok, ennek az osztálynak a helyzetével, vágyaival, céljaival, törekvéseivel azonosulok.

I- Van valami különbség a parasztság és a munkásosztály között?-Van is, meg nincs is. Itt azért másként jelentkezik a tulajdonostudat, hiszen a föld, a termelő eszközök csoporttulajdonban vannak. Bár a kapcsolatunk kétségkívül más a földdel, mint például a nagyapámé volt a maga idejében. A különbségek eltűnnek, hiszen a termelő- szövetkezetekben is szakmunkások dolgoznak nagy értékű gépekkel, amennyire innen látom a technológiai fegyelmet is komolyabban vesszük, mint némely üzemben. A vállalatoknál most alakulnak a tanácsok, most kezdik választani a vezetőket. A tulajdonostudat és a demokrácia rendszere a szövetkezeti mozgalomnak kezdettől a sajátja volt. Az iparban ezt most próbálják kialakítani, ami nálunk már kezdettől fogva megvolt és az idők folyamán részleteiben is kialakult. Azok a parasztok, akik annak idején behozták a szövetkezetbe a földjüket, állataikat, termelési szerszámaikat és szaktudásukat, már nyugdíjasok, a mai generáció szükségképpen másként viszonyul a földhöz, mint ők. Azért a háztáji föld nagy előny, az önmagában is sok embert ideköt.

I- Az elnökhelyettesnek van saját földje?- A háztájit nem műveljük, májusi morzsolt kukoricában vesszük igénybe az előnyeit, az anyósomék hizlalnak disznót saját szükségleteinkre. Három éve van saját földünk is, de az mint hobbikért létezik, a kikapcsolódást szolgálja, 800 négyzetméter, vagyis 216 négyszögöl, a terület, ezen 160 tőke szőlőm van, néhány gyümölcsfa és kert. Ennyi nekünk pontosan elegendő.

I- Kik azok a nekünk és hogyan lesz az ember egy ekkora termelőszövetkezet elnökhelyettese? Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?- Határozott elképzeléseim nem voltak, semmi esetre sem úgy történtek a dolgok, hogy az érettségizett erdőgazdasági segédmunkás, aki voltam feltette magában, hogy elnökhelyettes lesz a Pannóniában, ami már csak azért sem volt lehetséges, mert ez a szövetkezet ebben a formában nem is létezett.

I- Kezdjük egy kicsit korábban és ne feledkezzünk meg a családról.- Nős vagyok, feleségem érettségi után eladó és optikus szakmát szerzett, most fejezte be a boltvezetői tanfolyamot, a nagyobbik lányunk 17 éves, a közgazdasági szakközépiskolába jár, a kisebbik hetedikes lesz az általános iskolában. Szászváron születtem, édesapám bányász, a nagyszüleim voltak parasztok, korán bevontak a ház körüli munkába, őriztem teheneket is. Ekézéskor vezettem a lovat, tehát ismerem a paraszti életet annak ellenére, hogy édesapám munkás volt. A középiskolát Komlón végeztem, érettségi után lettem segédmunkás a kárászi erdőgazdaságban.

I- Mi volt a szakmája, és miért ment el segédmunkásnak?- Autószerelő lettem, de édesapám rokkantnyugdíjba került és már akkor is jobban keresett egy segédmunkás, mint egy kezdő szakember, különben is katonaság előtt álltam. Amikor leszereltem, először a mágocsi termelőszövetkezetben voltam szerelő. Később lettem könyvelő, majd mezőgazdasági mérlegképes könyvelő.

I - Több szakmája nincs?- De van, a hadseregben megszereztem a hivatásos jogosítványt is. Ott voltam KISZ-titkár, meg kiváló katona is. Megnősültem, majd a bonyhádi Petőfi termelőszövetkezetbe jöttem szerelőnek. Előbb raktáros, aztán anyaggazdálkodási csoportvezető lettem, az már Pannóniában, és végül elnökhelyettes. Közben elvégeztem a marxizmus-leninizmus esti egyetem hároméves tagozatát és megszereztem az emlitett szakképesítéseket. A „karrierem” tehát úgy alakult, hogy mindig feladatot kaptam, annak meg kellett felelni, ahhoz, hogy megfelelhessek, tanulnom kellett. Nyilván nem dolgoztam rosszul, ha mindig megbíztak valami újabb feladattal.

I - És ismét tanul.- Igen, most megyek „nyolcadikba”.

I- Ügy tudom, a Politikai Főiskola első évét fejezte be.- így van, de most kezdem a nyolcadik évet úgy, hogy munka mellett tanulok.

I - Miért kell folyton tanulni?- Szerintem az normális emberi igény, hogy az ember többet tudjon az őt körül vevő világról, mint korábban. Ehhez nekem mindig megvolt a nyugodt, kiegyensúlyozott családi hátterem, a feleségem támogatott, a gyerekeinkkel nincsenek gondok, szorgalmasak, rendesek. Nélkülük és persze a tágabb család segítsége is számított, hiszen 13 évet anyóso- méknál éltünk, aztán vettünk OTP-lakást.

I- Ha három kívánsága teljesülne, mit kérne?- Terveim, terveink vannak, a realitások talaján állva, kívánságom csak egy lenne, és ez egészség, az egész családnak. A szüleim rokkantnyugdíjasok, nekem is voltak pár éve problémáim a szívemmel. Egy egészséges fiatalember, egy család, ha dolgozik, mindent elérhet. De hadd kérdezzek vissza, mi lenne a három kívánsága?- Ha játék is meg komoly is a kérdés, minden normális ember egészséget kíván elsőnek, a másodikat nem mondom meg, a harmadik pedig biztosan valami szakmai óhaj lenne. Cseréljük vissza a szerepeket egy kényesnek látszó kérdés erejéig, mi lenne, ha nem választanák meg újra?- Őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam, nem esne jól, ha megvonnák tőlem a bizalmat, de abban egészen biztos vagyok, hogy lenne itt számomra olyan feladat, amit el tudnék végezni. Egy választott vezetőnek természetesnek kell venni, (logy addig van a funkciójában, amíg még tud felelni az őt megválasztók bizalmának.

I - Tehát nem menne el?- Biztosan nem, hiszen régóta itt dolgozom, szeretem az embereket, a közösséget, itt lettem szerelőből elnökhelyettes, minden ideköt, ez a szövetkezet éppúgy az enyém is, mint a többieké.

I- Milyen érzés, hogy a „beosztottjainak” kell beszámolnia a munkájáról?- Ez egyáltalán nem így vetődik fel, a világon a legtermészetesebb számomra a szövetkezeti demokrácia. Természetes, hogy a munkámról be kell számolni. Mi lehetne egy vezető számára jobb kontroll, mint az a közösség, ahova tartozik? A szövetkezet vezetése különben is csapatmunka. Közösen irányítjuk a gazdaságot, de eredményt elérni csak a tagsággal együtt tudunk.

I- Konfliktusok, viták nyilván adódnak, fontos, hogy mindig az elnökhelyettesnek legyen igaza?- Dehogy fontos, az a lényeg, hogy minél eredményesebben menjen a munka. Az én területem a társadalmi tulajdon védelme, a tűzbiztonság és a munkavédelem, a gépjármű-ügyintézés, a földügyek, az energetika, a vezetőség bizottságai és a szociálpolitika. Ezt nem úgy kell érteni, hogy én csinálom, megvannak a megfelelő szakembereink. A koordinálás a feladatom, és a kapcsolatok tartása a tevékenységi körökbe eső bizottságokkal. Ennek egy része jogszabályi kérdés, nem nagyon lehet vitatkozni rajta. Apróságnak látszik a dohányzás szabályozása az aratáskor, de vita nincs, mert óriási károk származhatnak egyetlen eldobott izzó gyufaszálból. Ugyanez vonatkozik a többi területre, csak ésszerű kompromisszumig lehet elmenni.

I- Az emberek meggyőzhetők? Nem megy el sok energia a magya- rázgatással?- Természetesen nem, az emberek ma már képzettek, többségük szakmunkás, tehát pontosan tudják, hogy mit miért csinálnak. A lényeg, hogy értelmes, jó célokat kell kitűzni és akkor az emberek csodákra képesek, általában mindenki meg akarja mutatni, hogy mit tud, és szeret dolgozni, persze, ha értelme van. A következő feladat aztán a jó célhoz megtalálni a megfelelő eszközöket is. Ha valamilyen elhatározást hosszabb ideig következetesen nem csinálnak az emberek, ott el kell gondolkozni azon jó volt-e a cél, és megfelelőek-e az eszközök, amelyekkel megvalósítani szeretnénk.

I - Mondana egy példát?- Nemrég történt és érdekes is. Amikor a kukoricánk főzésre kész állapotba került, volt vagy 20 feljelentés kukoricatol- vajlás miatt. Törtük a fejünket, hogy mit tegyünk. Aztán kitaláltuk, hogy nincs értelme feljelentgetni, hanem aki elvitte a csöveket, fizesse be az árát itt az irodában. Mindenkiben van önérzet, ha ide be kell jönni, több ember előtt elismerni a lopást és befizetni a pénztárban, ez elég büntetés mindenkinek. Elterjedt az eljárásunk híre, egycsapásra megszűntek a lopások. Ilyen tortúrát és a nyilvános szégyent senki sem kockáztatta meg.

Í- És a szociálpolitikában lehet eredményesen dolgozni?- Mindenkin igyekszünk segíteni, ha az illető rászorul, de tudni kell nemet is mondani. Majdnem mindenre van megoldás, legfeljebb nem az idén tudunk segíteni. Ha egy családból valaki rendszeresen elissza a segélyt, akkor megköveteljük a ruha- vagy tanszerszámla bemutatását. A cél, hogy oda kerüljön a pénz, ahova szánjuk. Van lakásépítési támogatásunk is, ott pedig vállalni kell a rangsorolást, a döntés felelősségét és meg kell tudni indokolni is a döntésünket.

I - Jó elnökhelyettesnek lenni?- A mezőgazdaság jó pozícióban van, a gondjaink egy részének feloldását, a „parasztkongresszustól” is várjuk. A Pannónia jól gazdálkodik, szorgalmas, becsületes tagsággal dolgozunk együtt, öt évre ismét megválasztottak bennünket, miért mondanám, hogy nem jó?

IHÁROSI IBOLYA

Az utóbbi esztendőkben ismét előtérbe került az úgynevezett „német-kérdés”. Tudományos intézetek és intézmények, számosán a tudósok közül is munkatervi feladatként vizsgálják ezt az egykor „kényes kérdést”. A közvélemény is mind gyakrabban értesül a kutatások eredményeiről. A téma különösen élénk érdeklődést váltott ki Tolnában és Baranyában, ahol napjainkban is számosán élnek német ajkúak. Honnan jöttek, mikor érkeztek a németek, mely községekben települtek le; egyénileg vagy csoportosan érkeztek-e; milyen volt a vagyoni helyzetük; milyen mérvű volt az asz- szimiláció az évszázadok alatt; milyen volt az erőszakos magyarosítási politika hatása a XIX-XX. században; milyen tényleges szerepet játszottak a magyar politikai életben a német kulturális egyesületek; miként „dolgoztak” a Volks- bundszervezetek; mit tettek ténylegesen a Hűséggel a Hazához mozgalom tagjai; milyen szerepet töltöttek be a német ajkúak a magyar munkásmozgalomban; hogyan történt a kitelepítés; miként találták meg helyüket a szocializmust építő hazánkban?

Lehetne a kérdéseket sorolni hosszasan. Könnyű a kérdések megfogalmazása, de megválaszolni egyiket-másikat annál nehezebb.

Úgy véljük, természetes, hogy Egyed Antal a múlt század harmadik évtizedének a végén, 1829-ben megkérdezte a megye községeinek vezetőit: „Ha Németek (mármint az adott község lakói), melyik részéből jöttek Németh Országnak, vagy talán Hazánk más részeirül szálin- kóztak, s honnan, milyen a viseletyök, milyen termetűek - színűek. Értik-e nagyobb részre a Hazai magyar nyelvet?”

A megérkezett válaszok nagyon eltérő értékűek. Vannak, amelyek semmit sem mondanak, mások mind a mai napig értékeseknek tekinthetők. A nótáriusok, a bírók, esküdtek állítása szerint a megyébe érkezők túlnyomó többsége Németországból egyenesen az adott községbe érkeztek, csupán néhány községben éltek olyan németek, akik a környező községből települtek át. Ezt így fogalmazta meg Mészáros János alsónánai jegyző: „A németek Németországból jöttek ugyan be többnyire, de annak külömbfé- le részeiből. Nagy részént Strasburg tájékáról, idővel pedig a körülbelöl lévő német helységekből is hullámoztak ide némelyek”.

Kis Márton hites mázai jegyző erről így írt: „Mázában lakó ókatolicus németeknek elejök (őseik), amint a maradékjok (azaz a leszármazottaik) elöl adják, némelyik Saxoniaból, némelyek Németországból jöttek, némelyek pedig magyar hazánkból, úgymint: Varasdról, Nagy Mányokról és Hantról szállínkóztak bé. A protestánsok ellenben tulajdon elejök- nek származását nem tudják, tsak annyiból valamit mondanak, hogy az öreg atyáik Németországból valók, de mitsoda helyből, meg nem mondhatyák, mind azon által ezen mostani lakosok béjöttek, kik Izményből, ki Mutsfáról, ki pedig Kis Mányokról és Várallyából”.

Ami igaz, igaz, nem sokáig élt - szájhagyományként sem - az, hogy honnan érkeztek. Nézzük meg, hátha többet tudott erről a kérdésről az izményi, a mucsfai, a kismányoki és a váraljai.

Az izményi jegyző is alig tud többet, mint mázai nótárius. Idézzük: „Az való dolog, hogy Németországbul jöttek, de mivel a mostannyi lakosok mind itt születtek, nem tudják melyi reszébül Németországnak jöttek ide az ő eleik, a mint hallották, hogy némelyek Darmstadi, némelyek Bádéni Hertzegségbül, némelyek Szászországbul jöttek bé.”

A mucsfai jegyző a következőket tudta: „A lakosok Németországbul jöttek, azaz ezen mostanyi lakosoknak eleik nevezetesen pedig Odenvald és Franken tarto- mányokbul.”

Mit tudott meg a kismányoki jegyző? Idézzük jelentésének idevonatkozó egyetlen mondatát: „Elszászból, Frankból és Pfaltzból szállották meg a helységet.”

Természetesen nem mindenütt feledték el az őshazát. A hidegkútiak a fenti kérdésre így válaszoltak: „Németországnak Hessen, Frankonia, Virtenberg, Göthen, Vürtzburg és Öttingen tartományaiból költöztek Hidegkutra.”

A dunakömlődiek válasza: „Jöttek többféle tartományokbul, u.m. Lotharin- gia, Elszászok, Maintzok, Bambergerek, Svartwelderek”. A nagyszékelyiek, akik 1714-ben települtek, úgy tudták, hogy „A németeknek fentírt esztendőben béjött eleik jöttek és származtak Magyarországba részszerént Hessen Kasselból, Hessen Hanauból, Nassauból, Orániaból és lsenburgi Herczegségből.”

A Mucsibót érkezett válasz nagyon egyértelmű: „Németországnak napnyu- goti részéről Svábországból jöttek, mert Stifoldereknek neveztetnek”. A nagymá- nyoki válasz szerint: „Frankosok, Schvá- bok, Elszászok, Pfaltzok és Türingiekből állók a nagymányoki lakosok”.

Érdekes a györeiek válasza: „Ezen Győrében lakó németek nem egyenesen mi hozzánk jöttek, hanem a midőn béköl- töztek hazánkban, vagy nemes megyénkben olyan helyen telepedtek meg először, a hol hozzájok a többi köznép is hasonló volt, és későbben megszaporodván, a vagy a helyet megunván sze- rentse próbálás végett külön külömbféle helyekre tőkéstől elszállinkóztak. Úgy tehát jöttek Győrébe is több helységekből, u.m. Izményből, Mutsfáról, Kétyről, Mur- gáról, s így tovább, melyeknek ősei bé- költözéseiről más helységeknél a bizonyos előlfordulhat. Mondják mindazonáltal, hogy némelyek Saxoniából, mások Vittembergból, Odevaldból, mások pedig Németországból eredtek volna, de ez tsak gyermekek beszédjei.”

A tolnaiak megőrizték emlékezetükben őseik szülőföldjét, erről emígyen adtak számot: „Német lakosainknak elei Stifol- derek, Norinbergerek, Schvartzfelderek, Würtenbergerek, Tsehek voltak”. A ka- laznóiak válasza rövid: „Jöttek Francó- neai ég első Szenusi kerületbül”. A teve- liek úgy tudták, hogy „1712. esztendőben Svábországbul, úgy nevezendő Svartzvaldbul, Dunaesching Vára körük, most a Baadeni Fő Hertzeg hatalma alatt való birodalombul csoprosan bé költözvén szállották meg” a községet.

Illyés Adám Bonyhád mezővárosának hites jegyzője részletesen ismertette a németek betelepedését. Öt idézzük:

„Múlt századnak közepe táján több nemzetségek Svábországbul, és az akkori Vürtenbergi Hertzegségbül Magyar- országba költözködvén, sokan közülük Bonyhádon telepedtek meg. És nevezetesen a catolicusok Svábországbul, az evangélicusok pedig Vürtenbergábul származtak, későbben néhány bajorok is ide vándorolván, Bonyhádot maguknak lakásul választottak.”

S honnan érkeztek a Dunaföldvárott lakó németek? Íme az egykori válasz: „Hogy a németek honnét jöttek? Ezek ha- zánknakTöbb részeiről úgy szállínkóztak ide, és így külömbféle termetűek és színűek...” A kétyiek úgy tudták, hogy „Jöttek egy részei Frankóniai kerületbül, de nagyobb része Nassau Darmstattbul.”

A megye egyik legnagyobb német települése volt Bátaszék. Ök megőrizték emlékeiket, apáról fiúra szállt történetük, így nem okozott gondot a község nótáriusának leírni: „A németek részszerént Bavariaból, Silesiabul, Alsó Austriábul, részszerént pedig Stiriabul, Tyrolisbul, Sveviabul és Groátiábul szállingóztak be.

A grábócziak nem voltak hagyományőrzők. Nagy György hites jegyző kénytelen leírni: „A németek mintegy 80 esztendeje jöttek Németországnak külömbféle részeiből (de hogy bizonyosan honnét, a lakosok megmondani nem tudják).”

Szálkán - úgy tűnik - még tudták az elődök útját. „A németek mintegy 60 esztendeje kezdetben tsak egynehányan jöttek Németországnak külömféle részeiből, némelyek Felső Németországból, Ubstadtból, Müenczből, némelyek Sti- foldból, a később mintegy 30 esztendeje ide jött, s telepedett németek a hazánk külömbféle helységeiből szállikóztak ide.”

S végül említsük meg a megyeszékhelyet. Mit tudott mondani Radotsay József jegyző? Idézzük: „A városban található németek nem úgy szállitattak bé, hanem rész szerént Németországnak külömbféle részeibül, rész szerént pedig hazánknak más részeibül egyenként jöttek bé a városba külömbféle mesterségeknek gyakorlása végett."

>■«

Miért vált szükségessé a németek ily nagyarányú idetelepítése? Azért, mert a török uralom alatt, májd a kuruc háborúk idején a lakosság létszáma a minimálisra csökkent, nem volt elegendő munkáskéz a gazdagon teremni képes földek megművelésére. Az ideérkezettek hamar megszokták az új hazát, alakították környezetüket, s valóban gazdagon termő területté változtatták Tolnát-Baranyát. (A földrajzi neveket a dokumentumokban írt módon közöljük.)

K. BALOG JÁNOS

Tóth Ferenccel, a bonyhádi Pannónia T er melőszövetkezet általános

elnökhelyettesével