Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

1986. augusztus 30. MÉPÛJSÀG 7 Reklám és minőség Bevezetőként két, sokatmondó adatot: vagy 200 ezer magyar gyártmányú fo­gyasztási cikk kapható ma a boltjaink­ban, s ezek közül csak mintegy 1500 vi­seli ma a KÁF (Kiváló Áruk Fóruma) biza­lomébresztő, háromszögű emblémáját. Fixier László, a KÁF-titkárság vezetője szerint bár a hazai áruk minőségi még észrevehetően elmarad a legfejletteb or­szágok áruinak színvonalától, azért mégiscsak előbbre tartunk ennél az 1500-as számnál. Többször ennyi kiváló árunk lehetne, ha a gyártó cég ezt a címet egyáltalán megpályázná. Az átlagembert persze, kissé tanácsta­lanná teszi ez a mondat, hiszen ha haza­megy este, és bekapcsolja a tv-készülé- két, azt tapasztalja: valósággal harsog a reklám. Már a tv-híradó és a filmvetítés közé is beiktatnak öt percet... Ha ennyit költenek a cégek erre a célra (4-26 ezer forint között változik a per­cenkénti tarifa, a műsoridőtől függően), akkor még kézenfekvőbbé válik a kér­dés: miért csak 1500 a megkülönbözte­tett áru? Hogy teljes legyen a válasz, újabb kér­déssel kell kezdenünk: mit is reklámoz­nak nálunk egyáltalán? Ha kicsit jobban odafigyelünk, megállapítható, többnyire ilyen nevek hangzanak el: Skála, Fonta­na, Azur, Egis, stb. Vagyis az ilyen-olyan nevű cégek, vállalatok „névjegyét” suly­kolják a fejünkbe, valamilyen gyorsan megjegyezhető vállalati embléma kísére­tében. Nem szabad lebecsülni ezt az üzleti propagandát sem, mert a múlthoz képest ez is fejlődés. Kandikó Józseftől, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat igazga­tójától hallottuk, hogy amikor megkérték a hazai vásárlók egy csoportját, sorolják fel a tíz legismertebb magyar vállalat ne­vét, a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár 712 pontot kapott, a középme­zőnyben helyet foglaló Ganz-MÁVAG 470-et, a 10. helyre sorolt Tiszai Vegyi Kombinát pedig csupán 178-at. Érthető hát, hogy a cégek tudatni szeretnék a tisztelt vásárlókkal: mi is létezünk... Az ilyesfajta üzleti propaganda azért is méltányolandó még, mert az OPK (Or­szágos Piackutató Intézet) szerint a mint­egy ötezer hazai gazdálkodó szervezet közül egyelőre csak néhány száz tartja fontosnak, hogy a létéről hírt adjon. A többség még idáig sem jutott el. Mindez már azért sem túl lélekvidító, mert bennünket nem a cég fantázianeve érdekel leginkább, hanem a konkrét ter­mék, s vele együtt persze, a minőség. Ha már felfigyelünk a hirdetésekre - az ötle­tességet, a szellemességet a reklámban is elismerjük -, arra lennénk kiváncsiak: ugyan mit, miket akarnak eladni volta­képp? S minthogy a cégreklám még nem termékreklám, a legtöbb hirdetési műsor adós marad ezzel a válasszal. S hogy miért marad adós, az újabb kérdésre felelve eljutunk odáig, hogy bármilyen nagy számnak is látszik a ma­gyar gazdaság által gyártott 200 ezer fo­gyasztási cikk, még mindig kevés. Még most sem akkora a választék, mint sze­retnénk. Még napjainkban is visszatérő bosszúságot okoznak számunkra a hiánycikkek, vállalataink nagyobbik fele még nem tart ott, mint a Caola, amely a krémek, szappanok, és más kozmetiku­mok sokaságát kínálja, s intenzíven rek­lámozza a Helia termékcsaládját. Mindettől függetlenül, a vagy ötezer gazdálkodó szervezetnek még így is több lehetne a hirdethető terméke. Ha igaz az, hogy nem 1500, hanem többször 1500 magyar áru nyerhetné el a kiváló minősí­tést (márpedig a KÁF tapasztalt piac­szakértői, piacszervezési szakemberei­nek ezt nyugodtan elhihetjük), akkor az is tény: sok vállalatunk még a színvonalas termékével sem akar büszkélkedni. Úgy véli: enélkül is el tudja adni, akkor miért „erőlködjék”? S nem pályázza meg a há­romszögű embléma jogát, mert nem óhajt vagy pedig nem mer garanciát vál­lalni azért, hogy tartós marad terméké­nek a jó minősége. A KÁF-emblémához való jog ugyanis ilyen kötelezettségekkel jár, ismétlődően ellenőrzik a gyár termé­két. A reklámnál kezdtük, és eljutottunk oda, hogy a vállalataink zöme még nem igazán piacérzékeny. Időre, évekre lesz szükség ahhoz, hogy a régi, beidegző- dött szokások megváltozzanak, s az el­adók piaca helyett a vevők piaca váljék meghatározóvá. MAGYAR LÁSZLÓ Augusztus 23-án reggel a szekszárdi piacon vettem egy dinnyét, öt kilós volt, harminc forintot adtam az eladónak. Augusztus 19-én Kajdacsról elköltöz­tek a dinnyések. Augusztus 18-án a 6-os út melletti dinnyésföldeket lepték az úrvezetők, te­hergépkocsisok, mert a dinnyések e he­lyeken is bevonták a zászlókat - sava­nyúságnak szedték volna az autósok az apró dinnyét. Augusztus 25-én a kajdacsi határban ötven hektárnyi dinnyeföldön megkezd­ték a szántást. Ezek a hírek arról is szólnak, hogy jó is volt a dinnyeszezon, meg rossz is. Jó volt, mert a termést korán, jó áron tudták el­adni, íze finom volt, nem túl leveses, mag­ja érett, vékony héjú. A szombati dinnye, amelyet a tengelici embertől vettem, ugyancsak vékony héjú és jó ízű volt még. Lőrinc napja után húsz nappal! A dinnye-ügy mégis szorongat engem is, mint közírót, a termelőket, a kereske­dőket, az exportőröket. Gondja van min­denkinek bőségesen. Az exportot veszem elsőnek. A múlt év­ben a pálfai téesz „befürdött” a dinnyé­vel. Idén kevesebbet termesztettek. Ha­sonló volt a helyzet Dombóvárott is. Má­sutt meg a jég verte meg a szép gyümöl­csöket (bár nem a gyümölcsök közé tar­tozik, mi tartsuk csak ott nyilván). S az idei év ennek ellenére bíztatóan indult. Paks és Tolna között nyolc dinnyés­kertet telepítettek. Nagydorog és Cece között tizenkilencet. A nagyüzemek sem maradtak el. Tengelicen három nagy táb­lán palántázták a dinnyét Országjáró Az üdvözlés és bemutatkozás után tud­tam meg, hogy útitársaim a Dombóvá­ri MÁV Vontatási Főnökség József Attila szocialista brigádjának tagjai. Mindenki mozdonyvezető. Körülnéztem a buszon és igazán naív kérdést tettem fel:- A hölgyek is mozdonyvezetők? - Óriási derültséget keltett a kérdés.- Nem, ők a feleséges. - mondták. így kezdődött az a barátságos beszélgetés, amelyből megismerhettem a brigád éle­tét. A József Attila szocialista brigád 1966- ban alakult 12 taggal. Az első brigádveze­tő Lázár János volt, majd Galambos István következett, aki más irányú fontos elfog­laltsága miatt a közelmúltban adta át a stafétabotot az igazán fiatal Bánrévi Ká- rolynak. A brigádtagok egyhangúlag őt választották. Bevallom, minél jobban be­lemerültünk a beszélgetésbe, annál job­ban izgatott az a gondolat, hogy meg kell ismernem őket. Igyekeztem nagyon ta­pintatosan feltenni a kérdéseket. Úgy éreztem, nem zavarja őket, szívesen me­séltek magukról, munkájukról, minden di­csekvés és nagy szavak nélkül. Ez a kis munkahelyi közösség mindennapjaiban összekapcsolta a munka, a művelődés S amilyen szépen volt a palántára az idő, úgy vált katasztrófálissá a helyzet a szárazság, azaz a június végétől augusz­tus 10-ig a tényleges dinnye-szezonig, mert az utána szedett az már ráadásnak számít. Oly hirtelen jött a kánikula, hogy nem tudott a dinnye fejlődni. Az első kö­tés maradt csak meg az indán, a második már nem. Ezért is nem lehet a földeken most savanyúságnak való apródinnyét szedni. A nagy forróságot enyhíteni sem­mivel nem lehetett. Gyorsan piacra dobtak minden érett gyümölcsöt. A kritikus napokban például Kajdacsról hat IFA-szerelvényt indítottak Budapestre, illetőleg más értékesítési helyekre. A dinnye útra kelt, jó áron, húsz forint körül adták el a termelők. Az export is indult volna. Naponta há­rom vagont kértek Nagydorogra, más­naponként érkezett egy-egy vagon, s köztudott, hogy ebből a kényes gyü­mölcsből sokat nem lehet egy vagonba rakni. A húsz tonnásba csak tíz tonnányit, mert összenyomódik az alsó sor a felsők nyomására. Közben a Zöldért is teljes apparátussal munkába állt. Hetven vagonra kötött szerződést a termelőkkel. Átvette a meny- nyiséget, sőt, mintegy negyven vagonnal szabadon is vásároltak. Minden Zöldért-üzlet teljes önállósá­got kapott dinnye-ügyben. Áraikat a ter­melőkkel történt felvásárlási megállapo­dás alapján alakították ki. Főleg Dombó­várott volt élénk a kereskedők munkája. Az exportra is nagy gondot fordított a szövetkezetek vállalata: a Hungarofruct közreműködésével 47 vagon dinnyét valamint az emberi magatartás szocialista jellemzőit. Bár a hármas jelszó - „Szocia­lista módon dolgozni, tanulni és élni" - nem hangzott el a beszélgetésünk alatt, mégis az volt a legizgalmasabb, hogy azt éreztem, ők megélik ezeket a dolgokat. A MÁV vontatási kiváló szocialista bri­gádja egyénileg talán még nem, de a kö­zösségben azt a szocialista embertípust formálja, alakítja ki, amelyet minden szo­cialista brigádnak kellene. Az idei évben országosan kiírt szocialista brigádverse­nyen a dombóvári MÁV 64 brigádjából a József Attila a harmadik helyezést érte el. Az ezzel járó pénzjutalmat a brigád nem osztotta fel, hanem országjárásra fordítot­ta. A kirándulás náluk már hagyomány, családtagjaikkal, nyugdíjasaikkal indulnak útnak minden évben. Kapcsolatuk nyug­díjas munkatársaikkal élő és állandó, nem feledkeznek meg arról, hogy mennyit ta­nultak tőlük. Galambos István elbeszélése szerint a kezdő mozdonyvezetőket minden eset­ben egy idősebb kolléga patronálásával indítják el. A szakmához szükséges tanfo­lyamon mindent megtanulnak ugyan, de más az elmélet és más a gyakorlat. A kez­dő mozdonyvezetőket mindig nagy gya­küldtek az NSZK-ban és Csehszlovákiá­ba. Felajánlottak még újabb vagonokra való szállítmányt - a Hungarofruct azon­ban nem talált több felvevő piacot, meg a más partnerei is dugig voltak dinnyével. A Szekszárdi TSZKER-ben főleg a fri- dzsider-dinnyét árulták, Tengelicről származott. Másutt a családinak mondott 5-12 kilósakat. Az nem fordult elő, hogy a csíkosnak, vagy az „Igazi” dinnyének ugrott volna meg a kereslete. Mindenütt akadt a különböző fajtákból, tehát a vá­laszték bőséges volt. És az árak? Amint a Zöldért igazgatója Kláb József elmondta, szabad kezük volt a kereskedőknek. A TSZKER fogyasztói ár mínusz húsz százalék alapján fizette a termelőt. A maszekok meg mintha össze­beszéltek volna az utcasarkokon, hét fo­rintért, kilencért, tizenhatért, illetőleg első időben húsz forintért adták a dinnye kiló­ját. (Zárójelben jegyzem meg, hogy rend­kívüli rugalmasságot tanúsított a szek­szárdi tanács ellátásfelügyeleti osztálya, miután engedte a dinnyét ott árusítani, ahol az eladó akarta, illetőleg ahol nem akadályozták a forgalmat, a városképet nem rontották. Bár lehessünk tanúi ha­sonló tanácsi intézkedésnek a szőlőérés idején is!) A dinnye egyszerre érett be. Szinte másfél-két hét alatt leérett. A fogyasztó nem győzte enni. A gyerekek száját na­korlattal rendelkező vezetővel osztják be, hogy elsajátíthassák azokat a szakmai fo­gásokat, melyeket csak munka közben tudnak ellesni. A téli zord időjárás sokkal nehezebb feladatok elé állítja az embert és mozdonyt, mint a nyári gyakorlat, mert nemcsak a mozdony felépítését és szer­kezetét kell jól ismerni és figyelemmel kí­sérni, hanem az időjárás viszontagságai is befolyásolják a munkát. Ezeket a kezdő embereket nevezik „el­ső teles” mozdonyvezetőnek. Nekik fel­tétlenül szükségük van arra, hogy tapasz­talt szakmunkások segítsék őket a felada­tok megoldásában.- A nyári időszakban nincs is kezdő mozdonyvezető?- De igen van - mosolyodik el Galam­bos -, csak sokkal kevesebb probléma adódik. A nyár nem állítja túl nagy felada­tok elé a kezdőket. így tehát érthető, hogy a jó kapcsolat nem szűnik meg a nyugdíjas munkatár­sakkal sem, hisz amíg aktívan dolgoztak, sok segítséget adtak a fiatal munkatársak­nak. Többen végezték el a marxista esti egyetemet, technikusi minősítést szerez­tek és különböző szakmai tanfolyamokat végeztek. Nem egy közülük társadalmi ponta tömték dinnyével, - a méregdrága gyümölccsel. Miért nem lehetett olcsóbban adni a diny- nÿét? Mindjük adta volna a termelő háro­mért, a kereskedő négyért. De még a múlt szombaton is hét forint volt a dinnye. A ten­gelici ember volt a kivétel a szekszárdi nyolc dinnyeárusító hely közül, másutt mindenütt hét forintot kértek a dinnyéért. A termelők, akik a szövetkezetekkel vol­tak kapcsolatban, elköltöztek a földekről. A cigányok még járják a falvakat az „össze­kapkodott” dinnyékkel. Hét forintért adják ők is kilóját. Még nem tudni, mennyit keres­tek a dinnyések a gyümölcsön. Az tény, hogy a kajdacsi téeszben ötven vagon diny- nye a földön „felforrt”, megbuggyant. A kár egymillió forint. Dr. Villányi Miklós államtitkár a 24-i Hét műsorában azt mondta, hogy előzetes becslések alapján a mezőgazdaságot ért kár tíz milliárd forint körül van, az aszály sok kárt okozott. Mennyiben részesedik ebből a dinnye­termelő, illetve áttételesen a fogyasztó? Nem tudni. A szóbanforgó kajdacsi téesz, a megye legnagyobb dinnyetermesztő gazdasága egymillió forintott vesztett a bolton. Tavaly hárommillió forint volt a tiszta nyereség, most alig érik majd el a kétmilliót... PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: KA. funkciót tölt be. Van köztük párttitkár, KISZ-titkár, vagy Bókái Lajos a munkaügyi döntőbizottság elnöke és három munkás­őr. A társadalmi munkák, a közös kulturá­lis és szórakoztató programok, a kirándu­lások, a jó munkatársi viszony, mindez mélyíti az emberi kapcsolatokat. Érdekes és talán követésre méltó pél­dát hallottam tőlük: a dombóvári MÁV-nál minden szocialista brigádot patronál egy vezető beosztású dolgozó. A József Attila szocialista brigádot Kovács József veze­tő-mérnök patronálja. Ez nemcsak szak­mai vonalon érvényesül, hanem az embe­rekkel való kapcsolata is kitűnő. Megala­pozza a vezetők és dolgozók zavartalan együttműködését. Kovács József mérnök is részt vett velünk ezen a gyönyörű észak-magyarországi kiránduláson. Ré­szese volt a brigád programjának, mert egy kirándulás nemcsak szórakozásra, hanem kultúrálódásra is alkalmas. Megis­merhetjük hazánk gyönyörű tájait, műem­lékeit, történelmi múltját. E három nap alatt megismertem egy kis közösséget, akik számomra csodálatosan izgalmas élményt jelentettek. Jó volt velük lenni. BORDI IRÉN idegenvezető Dinnyefogyasztók voltunk, lettünk volna sokan, ha olcsóbban adják a gyümöl­csöt kiránduláson a szocialista brigáddal Még a múlt szombaton is hét forint volt az ára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents