Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
19H(>. augusztus 30. tfÉPÜJSÀG 5 Vállalkozás és kockázat Négy napon át Tengelic ad otthont az első hazai vállalkozási akadémiának. A továbbképzőn, amely ma zárul, mintegy százhúsz, az ország minden részéből érkezett szakember vesz részt, amit a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és annak Tolna megyei szervezete rendezett. Az akadémia vendége volt többek között dr. Bácskai Tamás, az SZVT vállalkozás-ösztönzési munka- bizottságának elnöke, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára is, akivel ebből az alkalomból a hazai vállalkozási gyakorlat eredményeiről és nehézségeiről beszélgettünk. — Az ön véleménye szerint az érvényben lévő 'szabályozók miképpen hatnak a vállalkozói kedvre? — Hazai vállalatainknak, de mondjuk inkább így: a vállalkozóknak folyamatosan figyelemmel kell kísérni a piacot, a pénz értékét. Ebből fakad, hogy a meglévő bizonytalansági tényezők jelentősen hatnak a vállalatok tevékenységére : mostani közgazdasági bonyolultsága igen szigorú odafigyelést követel a különböző termelő cégektől. Véleményem szerint szabályozó rendszerünk még mindig nem segíti elő kellőképpen a meglévő tehetetlenségi nyomaték oldását. A túlszabályozottság, a különböző fékek, a szabályozó rendszer gyakori módosítása nem élénkíti megfelelően a rugalmasabb piaci alkalmazkodást. Meggyőződésem, hogy egyszerűbb és- hosszú távon érvényben maradó szabályozókra lenne szükség a dinamikusabb fejlődés érdekében, a piaci véna jobb érzékeléséhez. Mert mi a jelenlegi gyakorlat? Ahány célt tűzünk magunk elé, any- nyi szabályozó eszköz van érvényben. — A hazai bankrendszer most folyó korszerűsítésétől többek között azt várjuk, hogy pezsdítően hasson a kezdeményezőkészségre, a kockázatvállalásra. — Ez valóban így van. Az új bankrendszer minden tekintetben jobb forma lesz, mint az eddig ismert és megszokott. A nagy kérdés számomra az, hogy egyelőre nem tudható: mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy bankosaink differenciáltan, az üzleti szempontokat szem előtt tartva hitelezzenek. Ezzel együttvéve azt várom, hogy a döntésekben jelentősen bővül a mozgási szabadság. Sajnos, ma Magyarországon még mindig óriásiak a mesterségesen fenntartott veszteségforrások. Megítélésem szerint legalább hatvan- milliárd forintra tehető az az összeg, amit támogatási célokra áldoz a költségvetés, a kormányzati szervek. sük egyre inkább növekedni fog, hacsak a költségvetés továbbra is nem támogatja őket. De ez hosszú távon egyáltalán nem lehet cél. Azt is látnunk kell, hogy számos helyen a fejlesztési alapok hiánya miatt nincs meg a lehetőség az újításra, a megújulásra, az elavult technológia kiváltására. Sok esetben a fejlődés ellen hat a konzervatív vezetés is. Ám a legtehetségesebb vezető is „megfullad", ha nem választhatja meg a munkatársait. Ebben az esetben a szárnyalás helyett légszomj keletkezik. A másik tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: mindaddig, amíg az éves érdekeltségi rendszer a gyakorlat, ez eleve a meglévő technika és technológia konzerválásának irányába hat. Ugyanis az új műszaki megoldások bevezetése jelentős anyagi terheket ró a vállalatra. Nem az a fő gondunk, hogy kevés az új, megvalósítható ötlet, hanem azok bevezetése igen vontatott. A másik nem elhanyagolható tényező, hogy annak idején, a tőkebőség korszakában nem kellőképpen átgondolva fektettünk be. A beruházási forintok döntő hányadát a nehéziparba invesztáltuk, és közben megfeledkeztünk a feldolgozóiparról. Ha nem ilyen iányba léptünk volna annak idején, ma más lenne a helyzet. — ön szerint a nehézségek egyik forrása tehát az imént említettek. Ám egyre feszítőbb gond, hogy vállalataink jelentős hányada nem tudja még ma sem biztosan kitapintani a piaci vénát... — Egyetértek önnel. Mindez azzal is összefügg, hogy sem a közép-, sem pedig az első számú vezetők jelentős része nem rendelkezik a megfelelő információkkal. a piaci mozgást, a pénzérték-változást tekintve. A vállalatok nagy részénél elavult az információs rendszer, amit mielőbb fel kellene. hogy váltson egy új, a mai kornak megfelelő módszer. Ez esetben óriási energiák szabadulhatnának föl, ám a kényszerérzet még nem vált általánossá. — Gondolom, mindehhez az is közrejátszik, hogy a termelő üzemek jelentős hányadánál nem használjuk ki kellőképpen az eszközöket, a berendezéseket. — Pontosan. De ez csak az egyik oldal. A másik az emberi tényező. Számtalan üzem egy műszakban foglalkoztatja a munkást, nagyon sok helyen feleslegesen kötjük le a munkaerőt, akik más területen is foglalkoztathatók lennének. — Kérem, térjünk visz- sza a vállalkozási kedv és az úgynevezett rutinpályán futó vállalatok helyzetére! — Ha ön rutinpályán azt érti, hogy a cégek jelentős része a megszokott utakon jár, nem korszerűsíti a termékeit. akkor azt kell, hogy mondjam: ezek a vállalatok előbb-utóbb kényszerpályára kerülnek és a ráfizeté— A világgazdasághoz illeszkedő gazdasági szerkezet kialakításához elengedhetetlen a struktúra- váltás emberi feltételeinek megteremtése... — Valóban. A munkakultúra. a szervezettség, illetve a fegyelem növelésének ösztönzése a munkaerő tömeges átképzését segítő programok kialakítása nélkülözhetetlen a gazdasági fejlődés felgyorsításához. E célok elérésében igen fontos szereppel bír a vezetés színvonalának emelése. Továbbá manapság a versenyképességben döntő tényező a piaci és tudományos információk naprakész ismerete. Erre viszont csak új szemléletű, az informatika legújabb eszközei által kínált lehetőségekkel élni tudó, a szervezeti és strukturális megújulásnak elkötelezett, kezdeményező és a kockázatot is vállaló vezető képes. SALAMON GYULA így lakunk mi _ C sak egy kis széllökésre volt szükség A csatári tórákban Nem szellemesség — szemtelenség. Sóder, sóder a lábam alatt... —— A lehangoló látvány helyszíne Szekszárdon ja baktai lakótelep, pontosabban a Béri Balogh Ádám utca, a város legfiatalabb lakótelepe, sok ezer /ember otthona. De az jotthon nemcsak a bejárati ajtóig terjed, ,s a kulccsal nem izárható ki a külvilág. Sokan és soikszor beszélnek lakótelepi elidegenedésről, sivárságról. A képek azt mutatják, hogy gyakran /nem minden ok nélkül. A felelőtlenség, a közöny szemünk láttára csírájában fojtja el azokat a törekvéseket, amelyek a környezet szebbé, otthonosabbá tételére irányulnak. Rombolni mindig köny- nyebb, mint épiteni. WENTER—KAPFINGER HÁNY Ul TILOS ! A közterület-foglalás kittinő példája Fa lehetett volna belőle A vascső funkciója ismeretlen. Csak nem .szennyes a kör nyék
