Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
I9K<>. augusztus SO. /''tolna'' A NÉPÚJSÁG Harminc év a tegnapokból Hol van az Alföldszállás? Nagy Rózsa emlékeiből Az elmúlt harminc évben - amit napjöinktó! számlálunk vissza — a gyors változások embert, tájat egyaránt formáltak. Erre az időre ki így, ki úgy emlékezik. Decs község határának dél-keleti részén — a dunai védgát mentén — volt az Alföldszállás. így ismerték a környékbeliek. Sill Alajosné, Nagy Rózsa itt született. „Csizmánkkal jött a határ” Az Aliföldszáliáson 1947. január elsején született Nagy Rózsa. Az édesapja gazdálkodó parasztember volt, és szánkóval ment a bábaasszonyért a faluba, hogy a szülésnél segítsen. Nagy Rózsa családja akkor a jobbmódúak közé tartozott. Hosszú, egyenes házban két szoba, konyha volt, cementlapos padlózattal. Egy kisebb méretű helyiségben állt egy fürdőkád, bár vízvezeték nem volt, de a bográcsban, melegített vízzel a kád jól betöltötte szerepét, mert igény volt rá. — Négyen voltunk — meséli Nagy Rózsa. — A húgom és a szüleim. Édesapám úgy ítélte meg, hogy én leszek a fiú. Hordtam a kukoricaszárat vele együtt. A két csikóval — Négussal és Hajnallal1 — a tejet bevittem a faluiba. Szívesen végeztem mindent. Büsizke volt rám édesapám. A tehenet megfejtem' tizenkét éves koromban.. Tizennégy éves voltam, amikor vett egy Csepel motorkerékpárt. Megkérdezte, hogy nem. aka- rom-e megpróbálni a motorozást. Akartam ... így éltünk ott. A kenyeret magunk sütöttük kemencében. Volt a szálláson bolt, de oda csak ritkán kellett elmen- nünlk, hiszen megtermett minden a házunk körül ... Aki harminc évvel ezelőtt járt az Aliföldszáliáson, akkor még utcát formáló házsorok között vezetett az útja. Iskolája is volt az iitt élő közösségnek. Fehér Eszter, Vé- nyi Mária, Arany Dánielné, Kiss Mária, Kőfalvy János — néhány név az itt tanítók közül'. — Jó időben öt-tíz perces út volt az iskoláiig, de amikor beállt az őlszi, téli sáros idő az már nagyon rossz volt. Édesapám néha befogott a lovaskocsilba, vagy szánkóba, összeszedte az utca gyerekeit és így vitt bennünket az iskolába, mert a csizmánkkal jött az egész határ utánunk. Násznép a Zetoron Az ál'föidszállási kisdiákok, ha toválbb akartak tanulni, Bajára és Szekszárdra mentek leginkább. Nagy Rózsa a bajad kertészeti technikumot választotta, de kollégiumi ellátást nem kapott, így szülei örömére otthon maradt. Mi- * Nagy fcózsa ______________!_____________1 k özben szorgalommal végezte a család paraszti életformájából fakadó mindennapi feladatokat, megtanult varrni. Ezért Mözsre kellett járnia, de vállalta az utazás nehézségeit, hogy kedve szerint szabhassa a női ruhákat. Sid! Alajos családja a Felvidékről települt az Alföldszáldásra. Itt egy bálban ismerkedett meg Nagy Rózsával. A mind gyakoribbá váló találkozásokból házasság lett. A lakodialbm a lányosháznál egy íjagy sátorban volt. A násznép Zetorra szállít a menyasszonnyal’ együtt és úgy mentek a faluiba, Decs- re a tanácshoz, majd a templomiba. A szertartás után ismét Zetorra ültek és a lakodalmi vacsorát az Alföld - szálláson fogyasztották el. — Kaptam egy szobabútort. az akkori divatnak megfelelően a legszebbet, egy spar- herdot, sezlont, vasalót, de még paradicsompaszírozót is. Ha jól emlékszem, háromezer forint volt a táncpénzünk. A lakodalom után beköltöztünk a falúba. Akkor már megalakult a téesz, a férjem, — mint a többi fiatal akkor — inkább keresett az iparban biztosabbnak látszó megélhetést. -Itt kezdődött egy másik fejezet az Alföldszállás életében. Amikor agitátorok jártak nálunk, hogy szüleim is lépjenek be a termelőszövetkezetbe, bizony tiltakozott édesapám. Nehezen tudták meggyőzni a közös gazdálkodás előnyeiről. „Mit értetek ti a mezőgazdasághoz, ha gyári munkások vagytok?” — hajtogatta az agitátoroknak. Nehezen emésztette meg, hogy a két lovát, a teheneket, a vetőgépet, meg a hat-hét hold földet be kell adnia a közösbe, amiről addig csak rosszat hallott. Új Korszak néven alakult meg a szövetkezet, aztán gazdálkodni kezdtek együtt, közösen ... I fi.lt r i p j| Segítőtárs g» Trabant is Gázpalackok és varrógép Idővel az alföldszállási terirnelőszövetfcezt egyesült a decsi Új Élettel és Alkotmánnyal', megalakítva a mai Egyetértés gazdaságát. Nagy Rózsa férje, Sül Alajos annak idején — amint mondták — elment a téesz elől, most a tagok sorában látja el a rábízott teendőket az építészeti ágazatban. Az idő győzte meg őt mások példájával. A feleség a gázcseretelepen dolgozik tizenhat éve, és otthon női ruhákat varr „másodállásban”. Gázpalack és varrógép, meg minden egyéb, ami egy falusi ház körül tennivaló akad : apró és nagyobb jószágok töltik ki Nagy Rózsa hétköznapjait. — Ha most mennénk ki az Alföldszállásra, már nem találnánk a régi világból semmit. A mi házunk helyén is egy domb van csak. Talán ha egy ház áll még a régiek közül. Beköltözött mindenki a faluba, Decsre, Pörböly- re, Alsónyékre, vagy a városba, Bajára. Mi itt a decsi Újtelepen építettünk. Van két szobánk az utcára, egy nagyobb külön, amit én műhelynek használok. Van egy 20 négyzetméteres étkezőnk, egy kis főzőfülke. Csempézett fürdőszoba, villanybojlerrel. Hátul egy garázst, három éve vettünk egy Trabantot, nekem ter mészetes, hogy én veze tem... Ez iis a segítőtársam lett. Nagy Rózsának és Sül Alajosnak két fiú gyermeki van. Gábor zeneművészeti szakközépiskolában érettsé gizett és talán katonaze nész lesz, Árpád pedig ács Ha négyen ülnek le a családi asztalhoz, mindig akad bőven beszélnivaló, Csak nagy ritkán kerül szóba, hogy hol van Alföldszállás... DECSI KISS JÁNOS Szekszárd története H környék az őskorban Ünnepel a város, szobrot emelt egy rég elhunyt királynak, I. Bélának, aki apátságot alapított c szelíd lankákon. Ezzel a tettével a tolnai ispáni központ tőszomszédságában felkínálta annak lehetőségét, hogy majdan várossá fejlődhessen az akkor /még jelentéktelen település. Az olvasó joggal kéri számon a krónikástól a való igazat, Iha egy hely történetét akarja megtudni, ám be kell lássuk, minél távolabbi múltból merítünk, annál bizonytalanabb adatok sorát találjuk. Azt a korszakot, melyet írott források nélkül vagyunk kénytelenek Vizsgálni, a régészet tudomány kutatja. Itt még nem tudjuk, milyen nyelven beszéltek hz emberek. Nem ismerjük még nevüket sem. így a régész ad egy-egy jellegzetes formáról vagy első lelőhelyéről Inevet egy-egy népnek. Ezeket kultúráknak nevezzük, melyek mindig emberi közösségeket takarnak. Az ember megjelenésé a Kárpát-medencében mintegy félmillió évre tehető. Emellett az alig befogható időmennyiség mellett eltörpül az a tízezer év, amikor is a Sió-csatorna palánki szakaszánál először telepedett le egy embercsoiport. Az akkor még mocsaras területen pattintott kőeszközeikkel őstulokra, szarvasokra vadásztak, a vizekből halat zsákmányoltak a vadon, termő növényeket fogyasztották. Nem éltek hosszú ideig itt. Tűzhelyeik nyomai erre engednek következtetni. Tudnunk kell azonban róluk, hogy ők nem ősemberek, hanem a ma élő embertípusnak közvetlen ősei voltak. Az első ember megjelenése után területünkön évezredekig nem ismerjük a múltat. Talán lakatlan volt vidékünk vagy aég nem jutottunk mások nyomába. A neolitikus forradalom A zsákmányol ástoól élő emberek rájöttek arra, hogy az élelemtermelés biztonságot nyújt számukra. A közel-keleten e robbanásszerű forradalmi változás az i. e. 6. évezredben következett be. Ez az életmódváltozás túlnépesedést is jelentett, melynek következménye az újabb és újabb népcsoportok kirajzása a korábbi szállásterületről. Az i. e. 5. évezrediben e délről jövő kultúrák megjelennek „ Kárpát-medencében. E nagyon ■korai csiszolt-kőkori embercsoport nyomait figyeltük meg a Bakta lankáin. Ugyan nehéz tetten érni ez e korból származó európai kultúrákat, de Csatáron és a Táncsics utcában erre utaló régészeti hagyaték is előkerült. A 3. évezred közepén újabb déli hatásokra, de helyi elemekkel is számolva egy sajátságos kultúra jött létre, melyet múzeumunk alapítója, Wosinsky Mór egy kis Tolna megyei faluról nevezett el. A Lengyeli Kultúra népei földművesek voltak. Szerszámaikat bámulatos ügyességgel készítették el kőből, csontból és nyilván fából is. A szabad kézzel formált edények sokasága arról tanúskodik, hogy forma és díszítésviláguk igen gazdag volt. A hatalmas csőtalpas tálak, a leheletvékony falú bögrék, feketére égetett felületén vörösre és fehérre festett minták sorát találjuk. E kultúra népei már felismerték a réz használatát is. Szekszárdon, a Csatári dombokon; a megyeháza területén és a Vörösmarty utcában kerültek elő e nép telepei és temetőrészletei. Gyökeresen megváltozott a helyzet 1. e. 2100 tájékán. Dél felől több bullámban újabb népek érkeztek, s « helyben élő kultúrákkal együtt egy új művelődést — a Péceli kultúrát — hozták létre. Ezek nyomait az alsóvárosi temetőből, de még további hét lelőhelyről ismerjük. így kimondható: ekkor már sűrűn lakott vidék volt környékünk. A bronzkor A bronz Dél-Európában jelent meg az i. e. 3. évezred végén. Az új fém nemcsak eszközöket jelentett az újabb népcsoportok kezében — magasabb szintű kultúrát —. hanem eredményesebb fegyvereket is. A hozzávetőlegesen 250 esztendős korai bronzkorban még viszonylagos nyugalomról sem beszélhetünk. így érthető, hogy a városunk területén kialakult virágzó rézkori kultúrák erősen elnéptelenedtek. Nyomtalanul nem tűnnek el, mert a középső bronzkorban ismét sűrűn lakott területté vált. A Wosinsky Mór által meghatározott mészbetétes kultúra népei nyolc helyen települtek le e viszonylag kis helyen. A gyönyörűen megformált edények sokaságán a bekarcolt gazdag díszítményekben bedörzsölt fehér mészpor szép látványt nyújt. Bőségesen találunk bronzból öntött eszközöket, fegyvereket, ékszereket. A békés földművelő munkát méltón reprezentálják a nagy mennyiségben előkerült bronz sarlók. E kisehb-nagyobb háborúskodások ellenére is békésen fejlődő korszak után az i. e. 13. században Nyugat-íEurópa felől egy harcias nép — a Halomsíros Kultúra népe — zavarja meg a nyugalmat. A bronzöntő műhelyek sokasága kénytelen elrejteni készleteit, melyeket csak évezredek után találtunk meg. Megyénkben igen sok ilyen kincs került elő. Mindezek ellenére „ folyamatos fejlődés útján az új elemeket is magába olvasztva létrejött az ún. Ur- nasíros műveltség, mélyet a 9. században ugyan megzavart a Preszkita vándorlás, de végül is egy töretlen fejlődés mutatható ki. E háborúktól terhes időszakban « városunk környékén lakók sokat szenvedtek, mert a 9—4. századi intervallumban alig, vagy nagyon gyéren lakott vidékként ismerjük. A vaskor Az i. e. 4. század végén a mai Franciaország területéről úajbb hódítók érkeztek a Dunántúl területére, a kelták. Az itt lakók részben dél felé elmenekültek, de maradt helyben lakó népesség is. A kelta törzsek a maguk törzsi szervezetében telepedtek le. Tolna megye területét a Hercuniates törzs vette birtokba. Szekszárd és környéke így a 3. századtól ismét sűrűn lakott vidékké vált. Innentől — jól követhetően — már állandóan lakott vidék volt. A Bogyiszlói úton előkerült telepen a házak, melyben lakták, félig földbe mélyített, sátortetős épületek voltak. A hatalmas gabonatároló hombárok a földművelés intenzív meglétére utalnak. A sarlók, kaszák és fegyverek nagyon jó minőségű vasból készültek. Temetőikből megismerhetjük a túlvilági élettel kapcsolatos hiedelmeiket, ám ezek valójában tükörképei az életnek. így társadalmi berendezkedésük is világosan felismerhető. A római foglalás és élet A Római Birodalom figyelme az i. e. 1. sz. legvégén fordúlt Pannónia, vagyis a mái Dunántúl területe falé. Ennek lényegében katonai okai voltak. Már a birodalom első császárai megszervezték a valójában békés úton bekebelezett Pannónia Provinciát. A kelta törzsek vezetőit bevonták a politikai irányító életbe, és a szállásterületeken eivitas peregrinákat hoztak létre, meghagyva a tözs nevét. A 2. század végén a Duna vonala a birodalom határaként igen fontos szerephez jutott. A keletről támadó népek csapásait kellett felfognia. Ezt egy hatalmas erődítményrendszerrel (Limes) oldották meg. Megyénkben ez több erőd megépítését tette szükség- szerűvé. Lugio (Komlód). Alla Ripa (Tolna), Aíliscí. (Öcsény), és Ad Statuas (Várdomb). Az egyik római útikönyv sorolja fel e helységeket, s valójában ennék esett áldozatul Wosinsky Mór. Ugyanis a római léptékben megadott távolságok miatt Alisca valahol Szekszárd környékén lehetett. Mivel itt kelta és római anyag bőségesen fordult elő. könnyen hihette, hogy itt. Szekszárdon volt az Aliscá nak nevezett római tábor. Bár már jó ideje tudja a szaktudomány, hogy ez így nem fedi a valóságot, mégis makacsul kitart a, közvélemény e tévhit mellett. Ha nem is volt római erődje a mai Szekszárdnak, attól a római élet jelenléte valóság A kelta alaplakosság itt még századokig folytatta a maga életét, függetlenül a római uralom megszervezésétől. Az idők folyamán — pont a környék katonai jelentősége miatt — egyre több római veterán (leszerelt katona) telepedett le e szelíd lankákon. Meghonosították a szőlőt, s ettől kezdve a szőlőkultúra meghatározója volt az itteni életnek A romanizált lakosság élete az egész római időszakban kimutatható, s e meghonosodott kultúra még századokkal később is érez tette hatását. DR. ROSNER GYULA régész
