Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
2 ^NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 30. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Nürnbergben megkezdődött az SPD kongresszusa. — Bécsben összeült az Atomenergia Ügynökség rendkívüli konferenciája. — Kamerunban tárgyalt Peresz izraeli miniszterelnök, az afrikai ország ismét felvette a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Kedd: Amerikai fenyegetés Líbia ellen, a líbiai partok előtt amerikai—egyiptomi hadgyakorlat folyik. — Határéban megnyílt az el nem kötelezettek csúcs tál állko- zőját előkészítő tanácskozás. — Dzsemajel libanoni elnök üzenetet küldött Mihail Gorbacsovinák. — Személyi változások a román kormányban. Szerda: Külügyminiszter-htelyettesek vezetésével szovjet—amerikai konzultáció Washingtonban az úgynevezett regionális vitakérdésekről. — A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-helyettesei Moszkvában tanácskoztak. — Elvi megállapodás Stockholmban a katonai mozdulatok előzetes bejelentési kötelezettségéről. Csütörtök: Az SPD ismét Willy Brandtot választotta .meg elnökének. — Bolíviában kivételes állapotot rendeltek el a szakszervezetek által meghirdetett általános sztrájk hírére. — Véres rendorferror Dél-Afiriká- ban, különösen Sowetóban. Péntek: Nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a NATO Nyugat- és Észak-Euróípában. — Amerikai flottacsoportosítás a Földközi-tengeren. — Véget ért az SPD kongresszusa. — Befejezte munkáját a bécsi atomkonferencia. — Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettes a Közel-Kelet országaiban tárgyal. A hét 3 kérdése X. Miért fenyegetőzik az USA újabb, Líbia elleni légitámadásokkal? Az nem újdonság, hagy Washingtonban időről időre azzal vádolják Líbiát, és személy szeriint Kadhafi ezredest: támogatja a különböző terrorcsoportokat, legyenek azok palesztinok vagy — észak-írek... Ez év tavaszán amerikai harci repülőgépek bombatámadásokat intéztek líbiai célpontok ellen. A nyílt agressziót azzal indokolták, hogy kevéssel azelőtt Nyugat-Berlin- ben egy diszkóban terroristák bombamerényletet hajtottak végre, s a OIA bizonyítékokkal rendelkezik: líbiaiak szervezték meg az amerikai áldozatokat is követelő merényletet. (A bizonyítékokat a CIA azóta sem hozta nyilvánosságra.) A Líbia elleni amerikai támadás politikai következménye az lett, hogy Moszkvában szolidaritási nyilatkozatok hangzottak el, szovjet segítséget helyeztek kilátásba a kórok helyreállítására, s ilyen körülmények között lehetetlenné vált a tervezett Sevardnadze—Shultz találkozó is. A szovjet és az amerikai külügyminiszter most szeptember 19—20-án találkozni fog. Nincs kizárva, hogy Washington egyes „héjái”, akiknek a „fészke” valahol a Pentagon táján található, nemcsak Líbiát célozták meg, hanem a szovjet—amerikai tárgyalási folyamatot is. Természetesen főleg Kadhafi imperialis- taellenes magátartása nem tetszik az USA vezető köreinek. S világos az a politikai cél is, hogy az úgynevezett „mérsékelt” arab államok (Egyiptom, Szabd-Arábia, Jordánia, Marokkó) befolyását növelné, ha a „szilárdság frontja” országainak, Líbiának, Szíriának helyzete meggyöngülne. A „Pax Americana”, a Közel-Kelet és a Földközi-tenger térségének „amerikai békéje”, az Izrael javát szolgáló rendezés — így gondolják Washingtonban — akkor valósulhat meg, ha Líbiát visszaszorítják, netán semlegesítik. 2. Mire alapozza reményeit ia nyugatnémet szooiáldamdkrácia? Nürnbergben, amelynek a neve nemcsak a hitlerizmussal, majd a háború után a náci háborús bűnösöket felelősségre vonó nagy, nemzetközi perrel kapcsolódott össze, hanem a német munkásmozgalomnak is egyik fellegvára volt, az SPD, a nyugatnémet szociáldemokrata párt kongresszust tartott. A küldöttek tiszteletreméltó egységet tanúsítottak a vezetőség újraválasztásakor, az új kancellárjelölt, Johannes Rau megerősítésében, és a párt programjának elfogadásában. Rau kijelentette, hogy az abszolút többség elnyeréséért küzd a párt a jövő év elején esedékes Bundestag-választásokon. Ez persze, nagyfokú derűlátást jelzett, hiszen Willy Brandt pártelnök is úgy nyilatkozott előbb, hogy 43 százalék elérése már nagy eredmény lenne... Az új kancellár- jelölt viszont nyíltan megmondta, hogy más pártoktól szeretne elhódítani választókat: a „Zöldektől” éppúgy, mint a kereszténypártoktól. A környezetvédőknek tetszik például, hogy az atomenergiáról való lemondást hirdette meg, az pedig az SPD balszárnyánák és a „Zöldeknek” régi követelése, hogy távolítsák el az NSZK területéről az „eurorakétákat” és a vegyi fegyvereket, a nyugatnémet ipar ne ve; gyen részt az amerikai „stratégiai védelmi kezdeményezésben”, azaz az űrháborús előkészületekben. Willy Brandt exkancellár és pártelnök (balra) Johannes Rau kancellár jelölttel Az SPD kongresszusán kimondták, hogy a választások után egy párttal sem keresik a koalíoióalakítás lehetőségét: sem a „Zöldekkel”, sem a szabaddemokratákkal. Ez mindenesetre világos beszéd. Viszont például a „Zöldek” azzal repldkáztak, hogy — csak egy másik szociáldemokrata kancellárjelölttel lehetne esélye az SPD-nek kormánykoalíció alakítására, amelyben igenis helyet kell biztosítani a „Zöldeknek”. 3. A idél-afrikai .vezetők valóban az „ön- gyilkosságot” választják? A szóhasználat a nyugati polgári sajtóból való, éppen egy nyugatnémet diplomata fogalmazott így: „Pieter Botha elnök a polgárháborút választotta, mert ezt kevésbé kockázatosnak tartja, mint azt. hogy tárgyaljon a fekete többséggel, engedményeket tegyen, az USA és a Nyu- gat-Európa által ellenőrzötten...” Minden jel valóban arra vall, hogy a dél-afrikai rendőrség fentrői kapja az utasítást: lőni mindenre és mindenkire, aki színes bőrű, és aki szembeszegül a hatósági intézkedésekkel. A héten' például 21 halottja volt — még a hivatalos közlés szerint is — Sowetóban, Johannesburg feketék lakta negyedében a rendőrterrornak. A színes bőrűek az ellen tiltakoztak, hogy láthatóan provokatív célzattal felemelték a hatóságok a lakásbérleti díjakat. A tüntetőkre aztán könnygázgránátokkal éppúgy rá.támadtak a rendőrök, mint gumi- és éles lövedékekkel. Az újabb terrorhullám híre ismét felháborodást keltett még a nyugati világban is. S ha mégsem „az öngyilkosságot” választaná Botha és a dél-iafrikai vezetés? A forgatókönyvet — mondjuk a brit nemzetközösséghez közelálló körökben — így képzelik el: 1. A dél-afrikai kormány szabadon engedi Nelson Mandelát, és az ANC, az Afrikai Nemzeti Kongresszus nevű, eddig betiltott pártnak működési engedélyt ad. 2. Mandela a különböző fekete mozgalmak koalícióját teremti meg, beleértve a 6 millió zulu vezetőjét, Buithelezit, valamint a szakszervezetek vezetőit. 3. Tárgyalások a kormánnyal új alkotmányról, amely a fehérék jogait is biztosítja. 4. Népszavazás az alkotmányról. 5. A népszavazás sikere után Mandela lesz az új állam elnöke, alelnöke pedig egy fehér, egy „afrikaner”. A kormányban feketék, félvérek, hinduik, angol- ajkú fehérek és „afrikanerek” egyformán képviselethez jutnak. Sajnos, a forgatókönyv ma még illúziónak tűnhet a terror láttán. Meglehet azonban, hogy az erőszak erőszakot szülvén, a sok-sok gyilkosság valóiban a hajthatatlan fehér vezetők „öngyilkosságához” vezet. PÄLFY JÓZSEF Elkötelezetten, felelősséggel Interjú Bányász Rezső államtitkárral az új sajtótörvényre! Mint köztudott: szeptember l-jén lép életbe az országgyűlés által márciusban elfogadott sajtótörvény. Ennek kapcsán kért interjút Bányász Rezső államtitkártól, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökétől az MTI munkatársa: —Fél esztendő múltán hogyan értékelhető a sajtótörvény szakmai és társadalmi fogadtatása, növelte-e a magyar tájékoztatás nemzetközi tekintélyét? — A sajtótörvényt mindenekelőtt a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének szándéka szülte. Az a tapasztalat, hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a világ dolgairól szóló bőséges, eligazító jellegű tájékoztatást, a szű- kebb és táigább környezetünk történéseiről, eseményeiről való gyors, hiteles és pontos beszámolókat. A közvélemény — mint az olvasói levelek sokasága, képviselői, tanácstagi fogadóórákon, s más alkalmakkor kinyilvánított állampolgári vélemények jelzik — egyetértéssel fogadta a sajtótörvény megszületését. A megjegyzések arra is rámutatnak: a lakosság fokozottabban érzékeli és értékeli, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyaltabban tükrözi valóságunkat, eredményeinket, és nehézségeinket. Elismeréssel szólnak arról, hogy a tömegtájékoztatás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja előtérbe. Nem marad pozitív visszhang nélkül, ha egy-egy cikk, riport, a megoldás, a kiútkeresés szándékával szól a kisebb-nagyobb közösségeket, egyes gyárakat, ágazatokat. vagy az egész társadalmat, gazdaságot érintő gondokról. — Úgy hiszem, a sajtó egész magatartása, mindennapi munkája önmagában igazolja, hogy az újságírók dolgukat megkönnyítő, mozgásterüket növelő dokumentumként értékelik a törvényt. Rendkívül nagy nemzetközi visszhangja is volt a sajtótörvénynek. Úgyszólván minden vezető lap, rádióadás foglalkozott — persze eszmei-politikai elkötelezettsége szerint — új törvényiünkkel. Nemcsak a szocialista országokiban találkozhattunk sok, pozitív kommentárral, hanem másutt is, ahol adnak az írott szó hitelére. Voltak persze olyan megjegyzések is, amelyek valamiféle, sehol sem létező „abszolút demokráciát” és „abszolút sajtó- szabadságot” 'kértek számon a törvénytől. Mégis, egészében úgy látom, hogy törvényünk határainkon, túl is egyértelműen növelte a ma- gyar"sajtó rangját és hitelét. — ön parlamenti felszólalásában sem titkolta: a paragrafusok formálódásakor, az előzetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bontákozott ki. Véleménye szerint a végül is elfogadott törvény miként segíti majd a tájékoztatáspolitika gyakorlatának fejlődését? — Elsősorban a kormányzati szervek, az intézmények, vállalatok, vagyis az informátorok felvilágosítási kötelezettségéről szólnék itt. Nem titok, hogy a törvény előkészítésekor sokan aggályoskodtak, mások őszintén aggódtak, hogy a sajtó esetleg nem korrekt módon, olyan információkat, tényeket, adatokat, álláspontokat is nyilvánosságra hoz, amelyek voltaképp valamely intézmény, szerv belső titkai, s amelyeknek közzététele itthon vagy külföldön hátrányos helyzetbe hozhatna például egy vállalatot. Magától értetődő, hogy az alapvető a társadalom összérde- ke, ez felette áll minden részérdeknek. De a törvény elismeri a tájékoztatás terén is a kisebb közösségek és az egyén érdekeit is. — A sajtótörvény határozottan biztosítja az újságírók jogát a közérdekű információk megszerzéséhez és közreadásához. A felvilágosítás megtagadására a törvény kizárólag állami és vállalati titok védelme címén ad felhatalmazást. Néhányszor mégis megkísérelték minden elfogadható indok nélkül megtagadni a félvi'ásosítást, elkendőzni a valóságot. Szerencsére ilyen példa egyre ritkábban akad. Ku’ön is szeretném aláhúzni. hogy nincs semmiféle indokolatlan korlát, tilalmi lista a tájékoztatásban. El- kötei esetten. felelősséggel bármirő' irhát a saitó. Mindenkor határozottan, szigorúan fellépünk, ha az újságírót — önérdekből — megfosztják az információtól, vagy félretájékoztatják, de következetesek leszünk a felelősségrevonásban akkor is, ha az újságíró szegi meg szakmája írott vagy íratlan szabályait. — A sajtótörvény nem rendelkezhet tételesen a sajtójog egy sor időszerű — ha tetszik: napi — kérdésében. Készülnek-e a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában e témakörben eligazító végrehajtási rendelkezések? — A sajtótörvény olyan jogokat és kötelezettségeket rögzítő alapjogszabály, amelynek rendelkezései közvetlenül és azonnal hatnak. Tartalmazza az alapvető rendelkezéseket, míg a részletszabályokat a végrehajtási rendeletek és más jogterületek rendelkezései fogalmazzák meg. A törvénnyel egy- időben, az abban kapott felhatalmazásnak megfelelően — többek között — négy államtitkári rendelkezés is készült a Tájékoztatási Hivatalban. — Az első, vagyis az időszaki lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap engedélyezésére és megszüntetésére, illetve szüneteltetésére vonatkozó eljárás teljes menetét. Másodikként időszerű volt jogszabállyal rendezni a helyi stúdiók, ismertebb nevükön a kábeltelevíziók működését is. Lényege az, hogy ha helyi politikái, gazdasági és kulturális igényt elégítenek ki, s biztosítottak a szükséges feltételek is, akkor nincs akadálya az alapításnak. A harmadik, a szerkesztőségek vezetőinek jogállásával foglalkozó rendelkezés a korábbiaknál még egyértelműbben leszögezi, hogy a főszerkesztők, a felelős szerkesztők a szer * kesztőségek igazi gazdái. Személyükben felelnek a „lap alapítója által magihatározott célok, szerkesztési elvek megvalósításáért, a lap tsljas tartalmáért”. A negyedik rendelkezés az újságíró alkalmazási feltételeiről szól, s a hivatás, a szakma gyakorlásához nélkülözhetetlen követelményeket taglalja — a színvonal, a mérce emelésének igényével. — Véleménye szerint a sajtó — most már törvény által is — kibővített mozgástere növeli-e a tájékoztatás társadalmi hasznát, közösségi felelősségérzetét? — A törvény nemcsak az alkotmányban elismert jogot — a sajtószabadságot —, hanem a népnek a tájékoztatáshoz való jogát is magában foglalja. Kodifikálja az újságírók jogait és kötelességeit, előírja a felvilágosítási és válaszadási kötelezettséget is. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gyakorlásához: nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájékaztatás lehetőségeit. Meggyőződésem, hogy a lapok, az MTI, a rádió és a televízió szerkesztőségeinek vezetői, a rovatoknak határozott arculatot adó újságírók most még több információ birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hitelüket az olvasók, a nézők, a hallgatók előtt. Sajtónk egy felnőtt nép felnőtt sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó műhelyeinek élén felelős szerkesztők, szakmájuk felkészült mesterei állnak. Így hát minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy a sajtótörvény széleskörűen érvényesüljön, tájékoztatásunk megfeleljen fontos társadalmi küldetésének. (MTI) a béke hétvége nyitó eseményeként munkásnagygyűlést rendeztek pénteken Székesfehérvárott, a Videoton Elektronikai Vállalat oktatatási és továbbképzési központjának sportcsarnokában. A fórumon Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. AMMAN Kétnapos látogatásra csütörtökön Ammanba érkezett Vlagyimir Petrovszkij, a szovjet külügyminiszter első helyettese. Látogatása alatt a közel-keleti helyzetről tárgyal jordániai tisztségviselőkkel. Petrovszkij előzőleg Egyiptomban, Irakban és Szíriában járt. MOHÄCS A „mohácsi vészre", a török ellen 1526. augusztus 29- én megvívott csatára emlékeztek pénteken Mohácson. Sokan ellátogattak ez alkalommal a város határában levő történelmi emlékhelyre és lerótták kegyeletüket a hősi halottak tömegsírjainál. Az emlékparkban koszorút* helyeztek el. A Csele-patak- nál levő II. Lajos király emlékművénél ugyancsak koszorúzás! ünnepséget tartottak. A kanizsai Dorottya Múzeumban a mohácsi csata történetét bemutató kiállítás fogadta az érdeklődőket. Vasárnap hangversenyt rendeznek a mohácsi síkságon levő emlékparkban, ahol művészien faragott kopjafák „őrzik” az öt tömegsírt, bennük ezernél több magyar katona csontjait. A korabeli muzsika a 460 év ezelőtti tragikus PANORAMA eseményre és a honvédő csata elesettjeire emlékezteti majd a közönséget. HELSINKI Horn Gyula külügymimsz- tériumi államtitkár és Jaak- ko Numminen oktatásügyi államtitkár, a Finn—Magyar Kulturális Vegyesbizottság társelnökei augusztus 28-án Helsinkiben aláírták a két ország három évre (1986—89) szóló kormányközi kulturális, oktatási és tudományos együttműködési munkatervét. SZÉKESFEHÉRVÁR A békéért és a leszerelésért folytatott harc szakszervezeti akciónapja alkalmából
