Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

7TOUw'x­6 NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 23. I- ön közvetlenül a megyei tanács el­nökhelyetteséhez tartozik. Most mi a leg­fontosabb tennivalója?- Mint mindig, a lakosság védelme, a környezeti ártalmak elhárítása. I - Mikor alakult ez a szervezet?- 1979-ben, de már előtte másfél éve meg volt az országos szervezet. így én itt kezdtem a munkát, áthelyeztek az ÉKV osztálytól. I- Mi a véleménye a szekszárdi környe­zeti ártalmakról?- Elég gyorsan belevágtunk a témába, vannak gondjaink. Sok a gondunk. Még az a szerencse, hogy mint tanácsadó­nak, véleményemet figyelembe veszik a különféle szervek, így például a tanács­nak a szakigazgatási szervei is. Én Szé­kesfehérvárott végeztem a főiskolán, benne vagyok a témában, értem miről van szó, tudom, melyek a kivezető utak. I - Mégis lassan haladunk előre.- Sajnos igen. A vállalatok mindegyike készít magának környezetvédő tervet. Ide tartozik a szennyvíz elvezetése, a le­vegő szennyezése, a zajártalom és még sok minden. Nekem nincsen hatósági jogköröm. I - Miért nincs?- így szól a szabályzat, én csak ta­nácsadó vagyok lényegében. Van egy megyei bizottság, amely tizennégy tagot számlál, s ebben a szakmát jól ismerő emberek foglalnak helyet. Építészek, víz­ügyi emberek, meg mindenki, aki a kör­nyezetvédelemben illetékes. I- Gondolhatok arra, hogy még sugár- védelmi ember is van?- Hogyne. A Köjál főorvosa segítő partnerem. De más területen is tudnék mondani segítőket. I- Van egy bizonyos határ, amit az em­ber eltűr, aztán elvisel, s végül kiabál. A zaj­ártalomra gondolok.- Valóban, vannak olyan területek, amelyeknek a szabályozása még nem le­zárt. Azt tudjuk, hogy egy zenekar meny­nyi decibellel működhet, s azt is tudjuk, hogy miért dudál öt órakor a szekszárdi pályaudvaron a mozdony, s a lakosság véleményéből ismerjük az ezzel kapcso­latos ellenszólásokat, de tenni ellene, mármint a dudálás ellen semmit nem le­het. Bár a vasúttal a kapcsolatunk kitűnő. I- Ha már a vasút került szóba, Dombó­vá rótt a mozdonyokat nagyon erős vegy­szerrel mossák.- Tudjuk. Sajnos ellene nem tehetünk semmit sem. Azt a mozdonymotort meg kell mosni, ott csináltak a szakemberek üllepitőt, meg tisztítókat, de mégis kerül a Kapósba szennyezett víz. I - És maguk mit tudnak ilyenkor tenni?- Gyakorlatilag semmit. I - A légszennyeződésről kérdezem.- Sokan tesznek fel ilyen kérdéseket, mert a levegőszennyezés nem ismer ha­tárokat, sem megyehatárt, sem ország­határt. Nem tudjuk, honnan, milyen szeny- nyezés csapódik le ránk. I- A köztéri fákra és a háztáji gyümölcs­fákra is valamiféle erős vegyszer hullha­tott, mert Szekszárd térségében sárgulnak a fák.- Ez külön vizsgálatot kíván. I- Tolna megyében tehát nem valami ró­zsás a helyzet.- Nem. Sok a gondunk. Na most akkor szeretném fölhívni az Ön figyelmét arra, hogy a hatósági szervek bírságokat is szabtak ki az elmúlt évben és az idén is a tejiparra, meg a bőrgyárra is. A bőrgyár­nál például a sok sókibocsátás volt a gond. Bár ez a gyár igen nagy intenzitás­sal foglalkozik a sótalanítással, a normát mégsem érik el. Vagy itt van példának okáért a Dalmandi Mezőgazdasági Kom­binát, amely témáról már Önök írtak, ott a hígtrágya semlegesítését oldották meg. Sikerrel. Sok pénzbe kerül az ilyen mun­ka. I - Térjünk vissza a vasútra. A fatelítöre.- Ez a téma már lezárt, mert annyi bír­ságot fizettek, hogy belátták, a fatelítő üzemből nem szabad egy szikra veszé­lyes hulladékot sem kiengedni a Kapós­ba. I- Én még visszatérnék a hangártalom­ra.- Szívesen válaszolok a kérdésekre, mert engem is idegesít, amikor városok­ban, falvakban körhintások, kocsmáro- sok és egyéb zajokozók idegesítik a la­kosságot és hozzánk jönnek panaszra. Nekünk van egy szabályzatunk, ezt be akarjuk tartani és tartatni. Majdnem min­dig sikerül. Mindig akadnak patrónu- sok, akik közbeszólnak, hogy ezt vagy azt az intézkedésünket hagyjuk el. Nehéz a környezetvédelem. I- Még egy kényes téma. A szekszárdi motocross pálya.- Tótvölgyben jelölték ki a pályát, en­gem, bennünket nem kérdeztek meg. Va­lahol kell egy terület az ilyen jellegű mo­torversenyekre is, az más kérdés, hogy Piliscsabán és másutt a várostól elvitték a zajtkeltö versenypályákat. Különben az a helyzet, hogy évente hat-nyolc alka­lommal dübörögnek itt csak a gépek, azt véleményem szerint el lehet viselni. I- Ön említette korábban, hogy a társa­dalmi szervek miként segítik a munkáját.- Fontos tényező az, hogy a megyei tanács, Hazafias Népfront és még a me­gyei pártbizottság is foglalkozik e fontos kérdésekkel. Ennek alapján mondhatom azt, hogy a hetedik ötéves tervben ki­emelt feladatként kell kezelnünk a kör­nyezet- és természetvédelmet. Ez össz­hangban van a megyei tanács 1982-ben elfogadott tervével. Határozottabban fel­lépni a szemétszállítások iszonyatos káosza ellen, az előirt követelmények be­tartásáért. ■ - Szekszárd megtelt már szennyel.- A városi szervek valóban nehéz gondok előtt állnak, mert a negyvenezer lakosú városnak szennyét elhelyezni már a régi helyen nem lehet. Vannak tervek arra, hogy hova vigyék majd, de ez még távlati. Más kérdés az, hogy a figyelmünk arra fordul, nehogy a szekszárdi szenny­víztelepről leszivárgó csapadék Szek­szárd ivóvizét károsítsa. Mindenki előtt ismert, hogy a Szekszárdot ellátó kutak nem nagy mélységből szívják a vizet. I- Volt már olyan vélemény a birtokom­ban, hogy ha a szekszárdi ivóvizet megyén kívüli Köjállal vizsgáltatták volna meg, azonnal betiltják a fogyasztását.- Én is tudok ilyen esetekről, de ez Köjál-ügy, ebben nem nyilatkozom. I- Hosszú távú feladatot kapott Ön a he­tedik ötéves tervben. Az a cél, hogy helyi tanácsoknál segítse és ellenőrizze a kör­nyezet- és természetvédelmi tevékenysé­get.- Nagyon jó a kapcsolatom a községi és a városi tanácsokkal. Minden alka­lommal szót értünk, s véleményünket fi­gyelembe véve alakítják a helyi terveket. I- Titkár elvtárs. Ön meglehetősen rég­óta foglalkozik e témával, szíveskedjen el­mondani, hogy milyen a kapcsolat a hivata­los szervekkel?- Elsősorban azt tudom Önnek mon­dani, hogy a Tolna Megyei Tervező Válla­lattal, munkatársaival kitűnő a kapcsolat. Különféle témákban pedig Savanya Gé- záné, Deli Sándor, dr. Csonka Julianna, Bálintné Krizsán Ilona, dr. Ferenczi Jó­zsef, akik a megyében ténylegesen meg­határozott személyiségek a környezet védelmében, szinte naponta partnereim. Szót értünk, s az elhatározásainkat a szakigazgatási szervek figyelembe ve­szik. I- Na most, térjünk vissza még egyszer az ön jogkörére.- Én tanácsadó vagyok, megfelelő szakmai bázis van mögöttem, s megítélé­sem szerint úgy segítik a munkámat, hogy a megye lakosságának hasznára válik. I- Ügy tudom, a közelmúltban a megyei pártbizottságon is beszámolt a munkájá­ról.- Igen, kedvező értékelést kaptam, amely engem a megkezdett úton indít to­vább, és társadalmi munkatársaimmal ezt a folyamatot követjük. I- Engedje meg, hogy az atomerőmüvei kapcsolatos kérdést is föltegyek. Miután a környezetvédelemhez ez is hozzátartozik.- Szívesen válaszolok rá. Semmi gon­dunk, semmi problémánk nem volt eb­ben a kérdésben. A Paksi Atomerőmű Vállalattal kitűnő a kapcsolatunk. Konk­rétan Rózsa Gézával. Mindenről tudunk, ami ott történik és mindenről tájékoztat­juk a lakosságot. I- Már szóvá tettem, hogy a királyszent- istváni tározóból elöntik Tolna megyét szennyvízzel. Ezt nem lehetne enyhíteni?- Lehetne, s enyhítik is. Arról van szó, hogy a Fejér és Veszprém megyei válla­latok szennyvízét most összegyűjtik és a hónap bizonyos napjain engedik be a Malomárokba, illetve-a Sárvízbe, majd a Sióba. És ez a víz nem alkalmas semmi­féle kultúr célra. I- Vannak olyan információim, hogy ez a sok szenny illetőleg vegyszer odáig lehú­zódik, ahonnan a megyeszékhely ivóvizét szivattyúzzák ki a kutakból.- Valóban ez a helyzet. Más kérdés, hogy a húskombinát és a város szennyvízét elvezetik néhány év múlva a Nagy-Dunába. I- De akkor meg bennünket porolnék a különféle nemzetközi és jugoszláviai víz­ügyi szervek.- Ez még távol van. Most nekünk arra kell adni a fő erőt, hogy a gyárakból minél kevesebb szennyezett víz menjen a fo­lyóvizekbe. Hogy a levegőt ne károsítsuk különféle gázokkal, hogy a lakosságot ne mérgezzük hanggal, zajjal. I- Én azt hiszem, hogy a megyei tanács és a városi tanácsok is hatékonyan foglal­koznak környezetünk védelmével, hiszen erről rendeleteket is hoztak.- Ezeket a rendeleteket be kell tartatni. ■ - Köszönöm a beszélgetést. PÁLKOVÁCS JENŐ MÚLTUNKBÓL Milyen volt a betelepülő német viselete? Milyen volt a hétköznapi és az ünnepi ru­házatuk? Az Egyed Antal-féle, már koráb­ban többször is hivatkozott - összeírásban a jegyzők, bírók általában csak szűksza­vúan válaszoltak, gyakran mindössze eny- nyit: „viseletűk német” Mások egy-két jel­legzetes ruhadarabot és lábbelit megemlí­tenek, s ezzel letudták a választ arra, hogy „miilyen a viseletyök?" Szép számmal vol­tak olyanok, akik mintha megfeledkeztek volna a kérdésről, egyetlen szavuk sem volt erről. Voltak azonban néhányan, akik nem sajnálták a fáradtságot, és igen részletes leírást adtak. Voltak akik arra is válaszoltak, hogy leírták a férfi és külön a női viseletét, s aki igazán teljes értékű válaszra törekedett, az még a két nemnél is külön külön tárgyal­ta a hétköznapi és az ünnepi viseletét. A legteljesebb értékű válaszok egyikét Mázáról kapta Egyed Antal. A jelentést Kis Márton jegyző készítette. Idézzük őt magát: „Ezen nemzetnek (németek) viseletyeirt. i. 1 -ör a chatolicus németek közül néme­lyek viselnek térden egy arasszal alább érő fejér vászony bugyogót, némelyek pedig posztó német nadrágot, némelyek haris­nyát a szárán szíjjal által csatolva, csatos czipellővel, némelyek német vargával var­rott csizmát, ezeknek gatyájok nintsen, tsak térdig érő ingek. Viselnek némelyek setét kék, némelyek pedig világos kék posztóból jankedlit, ugyan lapos s széles gombokra pruszlékot, vagy mellezőt (mel­lény) pedig külömb külömbféle vásári ma­tériákból. Találkozik mind azonáltal köztök posztó laibli is. Többen hordoznak hosszú szűrt, de köpönyeget is, vagy világos kék mellért, vagy setét kék színű posztóból, ka­lapot hordoznak némelyek lapos, néme­lyek gömbölű alatsony, némelyek pedig közönséges széles, magos tetejű kalapot. Nyakra valójok hol fátyol, hol pamuk, hol pedig fekete selyem, vagy egyéb színű vá­sári keszkenyő. (Kendő) A protestánsok viselnek.térdig való hosz- szú inget, ugyan térdig nyúló vásony bu­gyogót, a lábán szíjjal által kötve, gyapjú harisnyát és csizmát, vágynak olyanok, akiknek fa czipőjük is van. Télen mellette fa botskorban, nyáron pedig mezítláb járnak. Úgy van mind azon által a csizma szára a bugyogójától elintézve, hogy a térdén egy arasztnyi mezítelenség kilásson. Többnyi­re köpönyeget hordoznak világos kék mel­lért posztóból, világos kék színűből pedig pruszlékot és jankedlit nagy széles gom­bokra, melyeknek gomblukjai fejér és ve­res tarka színű szőr czérnával kivarrva va­gyon, közönséges gömbölű alatsony tetejű kalapot, fekete selyem nyakra valót visel­nek. Vagyon nekik még térden egy arasztal fellyebb érő világos kék posztóból német- országi köntösök, a zsebjei két felől a hóna alatt keresztül helyheztetve vágynak, de ezek oly nagyok, hogy alkalmasint egy em­beri provisio bé férhet. Nagy széles posztó gombokra ezen köntös gallér nélkül van készítve, mely öltözetet használják tsak es­küvő, vagy temetés idejében, azzal mago­kat különböztetvén, hogy ők hivatalosok” A mázaihoz hasonló értékű a hidegkúti jegyző leírása. Ö általában szűkszavúan felelt Egyed Antal kérdéseire, de erre na­gyon részletes a válasz, és szépen egészíti ki a mázai jegyző írását. Idézzük: „A mostaniak viselete világos kék posztó mandli, laibli, fényes, s sűrűén rakott gom­bokra, térdig való fehér vászony bugyogó- ból, stibli és nagy karimájú kalapból áll. Ha megházasodnak a vőlegény, akár mily szegény, egy köpönyeget szerez, s abban esküszik. A fehér személyek (nők) pedig setét kék posztó réklit, külömbféle kartony szoknyákat, kék és fejér pamuk köténye­ket, több színű kartony és selyem tökötö­ket, melyek gömbölly tetejüek és igen gilá- gos kék széles selyem pántlikával duplán által van kötve, melynek mind a két végét előbb két máslira kötvén jó félröfnyire, há­tul a nyakán le lógva viselnek. Úgy szintén a leányok is, de tsak vasárnapi napokon midőn a templomba mennek, viselnek fő­kötőt. Hétköznap tsak viselt ruhákban, a férfiak szűr dolmányban és téli időkben 6 vagy 7 garasos faczipellőben járnak, me­lyekben (mivel természet szerént annak a talpa nem hajlós) igen helytelen és magok­ra nézve is szörnyű nehéz járások vagyon. A tehetősebbek pedig, általyában stiblit, némelyek csizmát is viselnek” A györei jelentés mintegy kiegészíti az előző két jelentést. Idézzük őt is: „Ezen nemzet ünnep és köz-napokban visel kék posztóból felöltő dolmányt (Jan- kedli) találtatik némelyiknek rövid szűre is, ezen dolmányon vagyon nagy lapos gomb, a gomblukak helyei pedig külömb­féle színű szőrszálakkal ki varva vagyon, valamint az öregnek, úgy a fiatalyságnak is. Visel azon túl hasonló színű melyezőt (pruszlék), térdig való fejér vászony gatyát (bugyogó), a lábán gyapjúból harisnyát, mely szíjjal által csatolva vagyon. Néme­lyek czipőt hordoznak, némélyek pedig csizmát és többnyire télen fa czipőben, nyáron pedig mezítláb járnak, a kalapja kö­zönséges alatson gömbölű tetjű, és te­nyérnyi szélességű a széle. Nyakra valót többnyire fekete selymet visel - mind­egyiknek köpönyegje van világos kék mel­lért színű posztóból, hossza szűre pedig egész helységben egynek sints. Vagyon még nékik egy világos kék posztó, s térden fellyül érő németországi kaputjak, melyet tsak akkor vesznek magakra, mikor lako- dalmok vagy temetések vagyon.” Az elmondottakhoz képest sok újat is­mertetett a kistormási jegyző és bíró. „Viseletjük a férfiaknak: világos kék posztó rövid jankli, és térdig való fehér vá­szony bugyogó, világos kék kaptzája, a te- hetősb stiblit, a szegényebb sorsú csatos czipőt visel. Az asszonyok és leányok kü- lömféle színű tarkás czitzből, fekete tafotá­val prémezett fetckefészek formájú, az áliá­hoz széles fekete pántlikával kötött tökötö­ket viselnek, világos kék, némelyek fekete posztó réklit. Innepekbe czifra, hétközna­pokon a takáts által gyapjúval kevert vá­szony szoknyát viselnek.” A teveliek nagyjából ugyanazt a viseletét Írták le, minta már idézettek. „Mostani vise- lettyük a földműveseknek inneplői széles kerekű kalap, világos kék posztobul dol­mány-forma felöttö, sárga bőr térdig való bugyogó, német saru, vagy kacza és czipő, a mindennapló pedig szűr, térdig való vá­szon bugyogó, hasonlóképen saru vagy kapcza és czipő, télen fa czipő; Az elmúlt hetekben több alkalommal is idéztük az Egyed Antal által kért, s a közsé­gi jegyzők bírák által írott jelentéseket. A 22 kérdésre adott feleletekben meglehetősen széles, átfogó képet vázoltak fel az egykori szerzők, értékes forrásai ezek a helytörté- netirásunknak. A közelmúltban a Tolna Megyei Levéltár több mint hatvan jelentést kötetbe szedve jelentette meg, és az iskolák, könyvtárak ott szerezhetik be. Az eredeti jelentéseken túl a levéltár két dolgozója, Cserna Anna és Kaczián János több hasznos, kiegészítő jellegű segédletet, tanulmányt is készített a kötethez: Így Cserna Anna szójegyzéket- szómagyarázatot, kortörténeti irodalom- jegyzéket állíttot össze, Kaczián János pe­dig méltatja Egyed Antal felmérésének je­lentőségét, közli annak életrajzát, készített népesség-statisztikai továbbá iskoláztatá­si összesítést. A kötetet néhány illusztráció is gazdagítja, ezeket Könyves Jánosné, a levéltár dolgozója készítette. K. BALOG JÁNOS ÉRTÉKEINK A decsi református templom hom­lokzata és bejárata műemlék. A be­járat feletti táblán olvashatjuk: II. Jósef felséges császár törökkel va­ló hadakor Isten segítségéből s ve­zérlése által költségesen s verété- kezve: építették a detsi helvéticu- sok, 1788. A műemléki leírás szerint: homlok­zat előtti barokk, hagymasisakos toronnyal, támpilléres hajóval és a nyolcszög három oldalával záruló támpilléres szentéllyel. « Rippert György, környezet- és természetvédelmi titkárral

Next

/
Thumbnails
Contents