Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám

2 rtÉPÜJSÀG 1986. augusztus 22. Kapica Tokióba látogat Csütörtöki sajtójelentések szerint a jövő héten Tokióba látogat Mihail Kapica szov­jet külügyminiszter-helyet­tes. Kapica Janai Sinicsi- vel folytat tárgyalásokat a szovjet—Japán viszony idő­szerű kérdéseiről, de fogad­ja őt Kuranari Tadasi kül­ügyminiszter, sőt a tervek szerint Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök is. Tokióban arra számítanak, hogy Mihail Kapica tájékoz­tatást ad a Szovjetunió ázsiai és csendes-óceáni diplomáciai törekvéseiről, különös tekin­tettel a Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédében megfogalmazott, a térség bé­kéjének és biztonságának szi­lárdítására vonatkozó elkép­zelésekre, valamint a Japán­nal való kapcsolatok alakítá­sára. Emlékezetes, hogy a japán kormány üdvözölte az SZKP KB főtitkárának be­szédében foglaltakat, s első­sorban azt, hogy Mihail Gor­bacsov nyomatékosan síkra- szállt a két szomszédos or­szág közötti viszony megjaví­tása mellett, s megerősítette, hogy a közeli jövőben kész Japánba látogatni. Az SZKP KB főtitkárának tervezett lá­togatása szintén szóba kerül majd Mihail Kapica és a ja­pán vezetők jövő heti tár­gyalásain. Elkészült a csernobili jelentés Augusztus 25-én a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség bécsi tanácskozása elé terjesztik a csernobili sze­rencsétlenség körülményéi­ről és következményeiről készített szovjet tájékoztatót. A jelentés részleteit nem­zetközi sajtóértekezleten is­mertették Moszkváiban, ame­lyen töhbek között részt vett Andranyik Petroszjanc akadémikus, az Állami Atomenergia, Bizottság elnö­ke. Petroszjanc kiemelte, hogy emberi mulasztások sorozatú okozta a balesetet: az itt dol­gozók önelégüLtsége, felüle­tessége és fegyelmezetlensé­ge volt a balese/f közvetett oka. A szerencsétlenség kö­vetkeztében 31 ember vesz­tette életét (ketten a bal­eset napján haltak meg). Konzultáció a regionális kérdésekről .Regionális problémákkal foglalkozó szovjet—ameri­kai megbeszélésekre kerül sor még augusztus folyamán Washingtonban — jelentet­te be Charles Redman ame­rikai külügymimisztériumi szóvivő. Az amerikai tár­gyalóküldöttséget Michael Armacost, a politikai ügye­kért felelős külügyminisz­ter-helyettes vezeti. Tüntetés Johannesburgban A szóvivő szerint az újabb kétoldalú találkozóra a szeptember 19—20-ra terve­zett szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri megbeszélé­sek, valamint az esetleges csúcstalálkozó előkészítése keretében kerül sor. A fajüldöző dél-afrikai rezsim hiába vezetett be rendkí­vüli állapotot, hiába börtönözte be minden vádemelés nélkül a feketék emberi jogaiért küzdő ellenzéki vezetők ezreit — az elégedetlen tömegeket mégsem tudja elné­mítani. Johannesburgban — a gyülekezési és tüntetési ti­lalom ellenére — az egyetemista fiatalok rendeztek nyil­vános tüntetést. (Telefotó) PANORÁMA Benjámin László 1915-1986 Benjámin László kétszeres Kossuth-díjas író, az lüj Tükör főszerkesztője szerdán, 11 /éves kofában súlyos betegség kö­vetkeztében elhunyt. Temetéséről jkésőbb intézkednek. Művelődési Minisztérium Magyar írók (szövetsége 0 j Tükör /Szerkesztősége HAJDÚBÖSZÖRMÉNY Csütörtökön, a Román Szocialista Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából loan Chira, Románia budapesti nagykövetségének tanácsosa koszorút helyezett el a ha­zánk felszabadításért folyta­tott harcokban elesett román katonák hajdúböszörményi síremlékén. A koszorúzásnál jelen voltak a Hajdú-Bihar megyei és a hajdúböszörmé­nyi városi tanács vezető kép­viselői. BUKAREST iNicolae Ceausescu, a Ro­mán KP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnö­ke a KB PVB ülésén méltatta annak a szovjet bejelentés­nek a jelentőségét, hogy az év végéig meghosszabbítják az atomkísérletek egyoldalú moratóriumát. A román ve­zető sürgette, hogy már az idén érjenek el konkrét és, kölcsönösen elfogadható megállapodásokat az atom. fegyver-kísérletek beszünte­tésében. WASHINGTON A légierő égy tábornokát nevezték ki a Kennedy űr­központ élére. Az űrközpont új vezetője Forrest McCart­ney repülőtábornok. Eddig polgári személy állt a flori­dai űrközpont élén. A januá­ri katasztrófa óta szinte tel­jes személycserét hajtottak végre az amerikai Országos Ühajózási és Űrkutatási Hi­vatal vezető tisztségeiben. KAMPALA Lázadó katonák támadták meg» a kormányerők lakta­nyáját szerdán az Uganda északi részén fekvő Gulu vá­rosában. Yoweri Museveni Uganda! elnök bejelentette, hogy a kormánycsapatok szétverték a mintegy négy­száz lázadó támadását és harmincat közülük megöltek. Benjámin László 1915. de­cember 5-én született Buda­pesten. Gimnáziumi tanul­mányai anyagi okokból sza­kadtak félbe, 1931-től csak­nem egy évtizedig fizikai munkásként, 1940-től a fel­szabadulásig üzemi tisztvise­lőként dolgozott. Költői pályája a harmin­cas évek elején indult: első verseit ekkor vetette papírra, s 1938-tól folyamatosan jelen­tek meg költeményei a Nép­szava, a Szép Szó és a Ke­let Népe hasábjain. Egyik korai mestere, József Attila hatását már ekkor tudatosan vállalta: a felszabadulásra vágyó magyar munkásosztály költőjeként jelentkezett, s az előretörő fasizmus nehéz évei közepette nyílt szóval hirdet­te harcos szembenállását, humanizmusát. Már ekkor te­vékenyen részt vett a mun­kásmozgalomban is. A felszabadulás után szá­mos pesti és vidéki lap mun­katársa volt, s két ízben — 1952-ben és 1954-ben — szer­kesztője az Új Hang című irodalmi folyóiratnak. Költé­szete ekkor kapott igazi len­dületet, s bár az 1956-os tra­gédia mély intellektuális és érzelmi válságot okozott mű­vészetében, a néhány éves hallgatás után megjelenő új versei és kötetei a megúju­lást, a társadalom közös gondjaival való azonosulást, a közösség keresését, remé­nyét és humanizmusát magas művészi színvonalon tükröz­ték. Számos verseskötete je­lenik meg, spanyol, francia és angol műveltet fordított, s külteményei több nyelven ol vashatók. Az irodalmi mellett köz életi munkássága is meg­élénkült a hatvanas évektől. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa, a Magyar írók Szövetsége költői szakosztá­lyának vezetőségi tagja, 1963- tól a Kortárs című folyóirat munkatársa, 1968-tól a Mag­vető Könyvkiadó lektora volt. A hetvenes években tag­ja lett a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országgyűlés kulturális bi­zottságának. 1977-től volt az Új Tükör című hetilap szer­kesztő bizottságának elnöke, s 1980-tól haláláig dolgozott a lap főszerkesztőjeként. Művészete, munkássága el­ismeréseként két alkalommal kapott Kossuth-díjat, 1975- ben, 60. születésnapja alkal­mából a Munka Vöröszászló Érdemrenddel, tíz évvel ké­sőbb pedig a Magyar Népköz- társaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki. Berecz János beszéde a kalocsai nagygyűlésen Kedves elvtársak! Tiszteli ünneplő közönség! Honfitár­saim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, Népköztársaságunk kormánya és a magam ne­vében tisztelettel köszöntőm augusztus 20-i nagygyűlé­sünk minden résztvevőjét, egész dolgozó népünket. Szép hagyomány, hogy ezen a napon évről évre megemlékezünk a magyar­ságot az állami szervezet ke­retei közé tömörítő István királyról, megszegjük új, friss kenyerünket és ország­szerte megünnepeljük a dolgozó nép hatalmát és fel- emelkedését kifejező szo­cialista alkotmány életbe lé­pésének évfordulóját. Augusztus 20. a szövetségi politikán alapuló nemzeti egység jelképe is. Kifejezi hazánkban a szövetséges dolgozó osztályok, rétegek, társadalmi csoportok, a kü­lönböző származású és vi­lágnézetű emberek együtt- rnűködését és törekvését társadalmunk gyarapításáért, népünk felemelkedéséért. Nemzetünket történelme során gyakran osztotta meg ellentét, belviszály. Népünk haladó erőit egy szándék azonban mindig összekötöt­te a történelmi időben, a haza fenntartásának és fel­virágzásának érdekében a nemzet egységének megte­remtését biztosító eszme és politika szolgálata. Az államalapító I. István király a fennmaradásért küz­dött, s a magyarságnak he­lyet biztosító Európa fejlő­désnek indult nemzeteinek sorába. Az a szentistváni gondolat, hogy a kor leg­haladóbb eszméihez kell csatlakozni igaz, s így büsz­kén vállaljuk e máihoz is szóló útmutatást. Az állam­alapító végérvényesen elfog­lalta helyét az örök emléke­zet és kegyelet magyar pan­teonjában.. Az államalapító István király törvényei után — amelyek a nemzeti lét kor­szerű gondolatait megfogal­mazva kapcsolták országun­kat az akkor ismert, világ, a haladás folyamatába — egy évezred harcaiban kovácso- lódott akarattá újra meg új­ra a nép igénye: elemi léte mellett joga is legyen ezen a földön. Ezt fejezte ki Pe­tőfi Sándor nagyszerű gon­dolata: haza csak ott van, ahol jog is van. Ilyen szel­lemiben tettek kísérletet a magyar jakobinusok az első polgári alkotmány létrehozá­sára; ezért dolgoztak ki az 1848-as szabadságharc veze­tői egy alkotmánytervezetet, s ezért született meg 1919. június 28-án a Magyar Ta­nácsköztársaság alkotmánya, az az alapokmány, amely nyilvánvalóvá tette a törté­nelem vastörvényét: a haza, a jog és a dolgozó osztá­lyok hatalmának szaros ösz- sze tartozását. Az 1949-iben törvényibe ik­tatott, módosításokkal ma is érvényes alaptörvényünk ki­mondja: a munkásosztály „a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal, az értelmiséggel és a társada­lom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja”. A tör­vény a kialakult állapotot rögzíti: az elmúlt érvek során megalkotott szocialista nem­zeti egységet, a társadalom­ban a különböző érdekek azonosságára épített . széles körű összefogást. Egyiben irányt is mutat. A munká­sok, parasztok, értelmiségek, a fiatalok és az idősebb kor­osztályok, a párttagok, és párton kívüliek, a vallásos és ateista emberek közös erőfeszítéseire, szívós, szor­galmas munkájára van szűk- ség, hogy a társadalmi köz- megegyezés a jövőben még jobban kiteljesedjék. Történelmünk folyamán nem volt még soha ilyen esé­lyünk a valóságos társadalmi egyetértésre, mint e leg­utóbbi korszakban, s talán soha nem volt akkora szük­ség sem az egységre, mint napjainkban. Magyarországon megszűn­tek azok a viszonyok, ame­lyek a társadalom egyes csoportjait élesen és kibé­kíthetetlenül szembeállítot­ták egymással. Nincs kizsák­mányolás, nincsenek örök­lött előjogok, megszűntek a maimutvagyonokat birtokló urak és a mindenből kisem­mizett szegények. Minden állampolgárnak alapvető ér­deke fűződik a szocialista ■, haladáshoz, a gazdasági gya­rapodáshoz, a kultúra kin­cseinek elsajátításához és a műveltség emeléséihez. Ez az érdekközösség teszi tar­tóssá a szocialista nemzeti egységet hazánkban. A magyar nép már sok­szor megmutatta, hogy élni és fejlődni akar, s hogy ké­pes a világ élvonalába emel­kedni. Vannak hozzá jó adottságai, szellemi képessé­gei és erkölcsi tartása. S ha van soraiban olyan erő, amely vezérlő eszmét hordoz és hirdet, Magyarország a legsúlyosabb nehézségekkel is megbirkózik. Ma van ilyen erő. Ez a Magyar Szocialista: Munkás­párt, amely az elmúlt évti­zedekben bizonyította elhi­vatottságát a társadalom ve­zetésére. Pártunkat e vezető szerep betöltésére alkalmas­sá teszi, hogy bár jellegénél fogva munkáspárt, politiká­ja az egész nép érdekeit ki­fejezi, s így az egész nem­zet pártja is. Éppen a párt által kivívott bizalom az a tényező, amelynek birtokában helyes választ adhatunk a kihívá­sokra, s amely cementként tartja össze a nemzeti egyetértést, a sűrűbb érdek- ütközések közepette is. E bizalom alapja, hogy az emberek jól ismerik az MSZMP elveit. A párt a marxizmus—deninizmus esz­mei talaján áll, része a vi­lág kommunista és munkás- mozgalmának. Mégis az egész nemzet pártja. Saját­jaként ápolja magyar ha­zánk történelmét és hagyo­mányait, s vállalja minden előző korszak progresszív szellemi örökségét. Termé­szetesen a párt, mint a dol­gozó nép pántja, elsősorban a kizsákmányolt, elnyomott osztályok törekvései folyta­tójának vallja magát, de tisztelettel és hálával tekint mindazok emlékére, akik előbbre vitték a magyarság ügyét, tetteikkel az ország felvirágoztatásáért, szebb jövőjéért hoztak áldozatot. Az ország lakossága azt is tudja, hogy a párt nagy fe­lelősséggel, s az emberek véleményére élénken figyel­ve, a nagy többség valóságos érdekeinek megfelelően fog­lal állást a nemzet sorsát érintő ügyekben. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus fejlődése, a gazdasági, tudományos, mű­szaki haladás meggyorsítha­tó, éis a felzárkózás vagy le­maradás dilemmáját szá­munkra kezdvezően tudjuk megoldani. Nincs _ igazuk azoknak, akilk kétség bevonják célja­ink, terveink megvalósítha­tóságát. Rendelkezünk a szocialista fejlődés olyan reális programjával, mint az MSZMP XIII. kongresz- szusának határozata és a ViH. ötéves terv. Az e do­kumentumokban rögzített célokat nincs okunk meg­változtatni. A dolgok a termelésben dőlnek el. Természetesen a hatékony gazdálkodás felté­teleit is létre kell hozni. En­nek része, hogy § gazdaság- irányítás törekedjen határo­zottabban a gazdaság szer­kezeti átalakítására, ösztö­nözze erőteljesebben, és ha szükséges, kényszerítse a gazdálkodó szervezeteket a termelés, a gyártmányszer­kezet korszerűsítésére. Mű­szaki haladás, és új techno­lógiák bevezetése nélkül nem tudunk előre lépni. Ugyanakkor az irányítás­ban dolgozó szakembereken múlik, hogy megfelelő kül­ső feltételek vannak-e a vál­lalatok működéséhez. Olyan környezet kialakítása a fel­adat, a követelmény, ahol a vállalatok nem a szabályo­zás kiskapuit keresik, nem az egyedi támogatásokért, kivételes elbírálásért harcol­nak. A gazdaságirányításnak a jelenlegi szabályozás kö­rülményei között olyan vi­szonyt kell kialakítania a gazdálkodó szervezetekkel, amely helyesen és időben orientál, így segíti a vállala­ti tervezést, a vállalati mun­kát. Ehhez jelentősen vál­tozni kell a gazdaságiirányí­tás munkastílusának, mód­szeretnék is. Figyelemre méltó tény, hogy a közel azonos feltéte­lekkel dolgozó vállalatok és szövetkezetek között egy­aránt vannak kiemelkedően jól és veszteségesen gazdál­kodók is. Tehát a vállalat vezetőim és dolgozóin múlik, hogy a kollektíva mennyire képes megtalálni a helyi köriilményeknek, adottsá­goknak leginkább megfele­lő módszereket, a hasznos és nyereséges gazdálkodási tevékenységet, mennyire ké­pes perspektívát, anyagi és társadalmi megbecsülést nyújtani a hatékonyain, fe­gyelmezetten. dolgozó embe­reknek, fellépése mennyire következetes a hanyagul, a gondatlanul, a fegyelmezet­lenül dolgozókkal szemben. Régi tapasztalat: a kollek­tívák mindig is megbecsül­ték és becsülik a következe­tes, határozott vezetést, amely maga mögött tudhat­ja a pártszervezetek, szak- szervezetek támogatását is. A nemzet többsége támo­gatja az ország politikai és gazdasági vezetését abban, hogy erősítsük társadal­munk szocialista jellegét, őrizzük a munkáshatalmat, az ipari. mezőgazdasági üzemek, bankok társadalmi tulajdonát, a tervgazdálko­dást. A magyar ember meg­érti és értékeli, hogy ugyan­akkor keressük a rugalma­sabban működő közösségi tulajdonformákat, a hatá­sosabb érdekeltségi rend­szert, a szigorúan a munkán alapuló elosztás módjait. Azt akarjuk, hogy a ráter­mettség, a hozzáértés legye­nek a legmegbecsültebb emberi itulajdonságok, s mindinkább megfelelő anya­gi javadalmazást kapjanak. A mai helyzetben kiala­kult életszínvonal-különbsé­gek ugyanakkor sokakat irri­tálnak. Egyre többen látják viszont, hogy valamennyiünk javára szolgál, ha a munka értéke szerint, teljesítménye­ket serkentően nőnek a jöve­delmek. Kétségtelen azonban, sokat kell még tennünk a nem munkával szerzett jöve­delmek visszaszorításáért. Dühösek, és kemény kifeje­zéseket használnak az em­berek a korrupcióból, a csa­lásból eredő jövedelmek, a nem munkából származó va­gyonok növekedése miatt. Igazuk is van! De az is igaz. hogy nemcsak felfelé kell mutogatni. A mi dolgozó tár­sadalmunkban a rend, a fe­gyelem, az igazságosság és a törvényes jövedelemszerzés mindenkitől függ: a párttag­tól, a kormány tagjától, min­den állampolgártól. Egyetlen intézmény sem tud, nem ké­pes rendet teremteni, ha a dolgozó milliók csak várakoz- * nak és mindig másoktól vár­nak valamit. De abban vi­szont igazuk van, hogy a kö­rülmények a párttól és a kor­mánytól határozott intézke­déseket, pontos útmutatáso­kat és példamutató magatar­tást követelnek. És ha bírá­ló megjegyzések hangzanak el amiatt, hogy a pártunk XIII. kongresszusa határoza­tának végrehajtását szolgáló intézkedések késnek, nem készülnek el idejében, akkor ezt el kell fogadnunk, mert igaz, és meg kell szívlel­nünk — zárta beszédét a Központi Bizottság titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents