Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. augusztus 20. Képújság 9 minden hatalom a dolgozó népé” Az egyházak Élelmiszer-fogyasztásunk tegnap és ma a békéért A magyar állam és az egyházak közöt­ti kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer egyik legfelhőtlenebb területe az egyhá­zak tevékenysége a békéért. Legyen szó akár itthon megrendezett fórumokról, vagy nemzetközi tanácskozásokról, a magyar egyházak felekeztre való tekin­tet nélkül immár hosszú évek óta kiáll­nak a béke ügye mellett, a háború, a fegyverkezés ellen. S ez a törekvésük egybeesik a magyar állam legfőbb kül­politikai céljával, a béke megőrzésének fontosságával. Sokszor felteszik a kérdést: mit tud tenni az egyház a békéért, s miért áll ki érte? Sokszor vádolják - főként nyuga­ton - a magyarországi egyházakat: a szocialista állam előtti „behódolás”, ha felemelik szavukat az emberiség békés jövőjéért, hiszen ezzel saját államuk hi­vatalos külpolitikája alappilérét erősítik. A válasz ezekre a kérdésekre első pil­lantásra egyszerűnek tetszik, de ez az egyszerű válasz egy nagyonis szerte­ágazó mindennapi munkán alapul. Hiszen az egyházak - ismételten hangsúlyozzuk: felekezetre való tekintet nélkül - vallásos meggyőződéséből fa­kad a béke, s ezzel egy jobb emberi élet iránti elkötelezettség. Ugyanakkor az egyházak és az állam kiegyensúlyozott viszonyából ered, hogy a magyar egy­házak elfogadták a szocialista állam egyik legfőbb belpolitikai célját, a törek­vést, amellyel az emberek életét kívánja jobbítani, ez viszont csak békében le­hetséges. Tőmondatokban így lehetne jellemez­ni azt az elvi alapot, amelyre építve a ma­gyar egyházak következetesen képvise­lik a békepolitikát. Mégpedig nemcsak szavakban, hanem a gyakorlatban is. Talán nem kell ehelyütt részletesen szólni azokról a nemzetközi fórumokról, amelyeken - mint nemzetközi szerveze­tek tisztségviselői, vezetői vagy csupán mint „egyszerű” küldöttek - a magyar papok, s egyházi vezetők hangot adtak, s adnak a jövőért érzett felelősségük­nek, aggodalmuknak a fegyverkezési verseny miatt, amelyért először is az im­perialista köröket teszik felelőssé. E munka szerves része az Országos Bé­ketanácsban folyó egyházi béketevé­kenységnek. A magyar Katolikus Papi Béketanács 36 éve alakult meg azzal a szándékkal mindenekelőtt, hogy az ország belső békéjét szolgálja, s 1956 májusában a püspöki kar vezetői együttesen hozták létre az Országos Béketanács katolikus bizottságát, amelynek nyomán kibonta­kozott a papi békemozgalom. A szándé­kot, amely ezt a testületet létrehozta 1964-ben elismerte a Vatikán is. S mindez része volt XXIII., János pápa gon­dolatának: „Azt keresni, ami összeköt, s nem azt, ami szétválaszt.” így lehetett a magyar állam és a katolikus egyház kö­zötti rendeződő viszonynak része a papi békemunka is. A papi békemozgalmak másik testü­leté az Országos Béketanács Egyház­közi Békebizottsága, amely csaknem három éve alakult meg. Tagjai a protes­táns, az ortodox és a szabadegyházak, valamint az unitárius és az izraelita hitfe- lekezet képviselői. A bizottság megalakulása óta igen ak­tív tevékenységet fejt ki: nemzetközi de­legációkat fogadnak, tagjai, s küldöttei részt vesznek a nemzetközi békefóru­mokon, hangot adva a magyar hívők bé­keóhajának. * Nem elemezhettük itt részletesen a magyar egyházak békemunkáját, csu­pán vázlatosan ismertethettük tevé­kenységüket, de ami a jövőt illeti: az egyházak békéért folytatott küzdelmére továbbra is számít a magyar állam. Mert e tevékenység erősíti, hitelesebbé teszi békepolitikánkat. FRIS RÓBERT A táplálkozás a legalapvetőbb emberi szükséglet, az élet létfeltétele. A jobb, az ésszerűbb táplálkozás nyomán a fiatalok magasabbak szüleiknél, biológiailag ko­rábban válnak éretté. Ez a helyzet a gaz­daságilag fejlett országokban, ahol az em­beriség egynegyede él. A FAO csoporto­sítása szerint ebbe a régióba tartozik vala­mennyi európai ország, a Szovjetunió, az USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, vala­mint Japán, Izrael és a Dél-afrikai Köztár­saság. Az emberiség háromnegyed része mintegy 3,6 milliárd lélek a fejlődő világ­ban él és többnyire alultáplált. A fejlődő országok többségében a létért még szó szerint folyik a küzdelem. Az élet és a bú­za, a kenyér és a bér egymáshoz kapcso­lódó rokonfogalmak, jelzik a magyar nyelvben, hogy valamikor nálunk is nagy gond volt a napi megélhetés, a minimális élelmiszermennyiség előteremtése, az éhség csillapítása. így élünk A Központi Statisztikai Hivatal egyik új kiadványa a számok tükrében ismerteti hazánk és a világ élelmiszer-fogyasztásá­nak helyzetét, alakulását. Hogyan élünk? Egy felnőtt embernek naponta - a fizikai igénybevételtől függően - 2400-3100 kilókalóriát tartalmazó élelmiszer a szük­séglete. Természetesen meghatározott összetételben. (Napi 70-90 gramm fehér­je, 80-90 gramm zsír és 350-500 gram szénhidrát a fogyasztásra javallott meny- nyiség.) A hazai élelmiszer-fogyasztás - a statisztikai adatok egyértelmű tanúsága szerint - meghaladja a napi 3200 kilóka­lóriát (13 400 joule-t). Az egy lakosra jutó teljes áru- és szol- gáltatásfogyasztástás a felszabadulás előttihez, illetve az 1955. évi szinthez ké­pest 3,5 szeresére, az élelmiszer-fogyasz­Újságok, képeslapok nem voltak még abban az időben, a festők sem örökítették meg a kalandozó magyarok sisakdíszeit, így máig sem tudjuk: milyen volt az első magyar címer. A szó ugyanis a francia ci- miére-ből származik, ami sisakdisztjelent. Európa számos népénél szerepeltek már ilyen címerek, amikor - 1100 évvel ezelőtt - megjelentek a magyarok. Sisak­jukon aligha, de zászlórúdjaikon hordták a turulmadár képét, bizonyítva vele (amit a történelem azóta már sokszor megcáfolt), hogy Attila hun király utódai. Címerre soha nem került a turul, mert Szent István király a pogányság jelképének tekintette, s a zászlórúdra keresztet helyezett a keresz­ténység felvételének jelképéül. Címere csak kétszáz évvel később lett a magyar királynak. Imre király (1196-1204) vörös alapon kilenc balra lé­pő oroszlánt festetett pajzsára, amelyen a vöröst ezüst csíkok - címertani szakkife­jezéssel vágások - tarkították. Utódjának, II. Endrének (1205-1235) már tizenegy oroszlánja volt. Aztán az oroszlánok - amelyeket valószínűleg Imre király spa­nyol feleségének kísérete hozott messze földről - eltűntek, s maradt a vörös-ezüst vágásos pajzs. Oroszlánok helyett kettőskeresztet raj­zoltatott pajzsára IV. Béla (1235-1270), követve számos nyugat-európai uralkodó példáját (és hiába számítva segítségükre a tatárjárás idején). Utódai - akik vala­Közös osztrák-magyar kiscímer 1915-ből tás pedig kétszeresére növekedett, ösz- szetétele kedvezőbbé vált. A gyors fejlő­dés tartósan alacsony színvonalat, mint­egy 70-80 évi stagnálást követett. Száz év óta figyeli rendszeresen a statisztika a ha­zai élelmiszer-fogyasztást. A világháború után 1924-1928-ban érték el a békeidők színvonalát. Ez lényegében az 1880-1884-es szintnek felelt meg, a II. vi­lágháborúig a helyzet érdemben nem vál­tozott. Az első ötven esztendő során csu­pán a fehérjefogyasztás összetétele mó­dosult, csökkent a hús- és nőtt a tej ará­nya, valamint 3-ról 11 kilogrammra nőtt a cukorfogyasztás és sajnálatos módon je­lentősen csökkent a szárazhüvelyesek aránya. A két világháború közötti 2700 kilókaló- riás átlagos napi fogyasztás alacsony, te­kintettel a nehéz fizikai munka magas ará­nyára, az átlagon belüli nagy fokú szóró­dásra, a jelentős vagyoni-jövedelmi kü­lönbségekre. A mennyiség hiánya pedig eleve jelzi a minőségi gondokat, a drá­gább hús- és fehérje félék alacsony ará­nyát. AII. világháború jelentősen visszavetet­te az élelmiszer-fogyasztást, amely 1949-1950-re, majd az ezt követő csök­kenés után 1954—1955-re érte el újra az utolsó békeév színvonalát. Az ezt követő 30 esztendős időszakot az első években szerény, majd igen gyors fejlődés jellemzi. A húsfogyasztás 2,3 szeresére, a tejé 1,8 szeresére, a tojásé 3,5 szeresére, a zöld­ség-gyümölcsé 1,6 szeresére növekedett, miközben a lisztfogyasztás 25, a burgo­nyáé 55 százalékkal csökkent. Európai színvonalon A fogyasztás elért magas szintjét, ösz- szetételét jelzi: az évi 70-80 kg húsfo­gyasztás, a nemzetközi élvonalba került------------------------------------------------1 R óbert Károly (1308-1342) címere mennyien új címert rajzoltattak maguknak - több-kevesebb módosítással megtar­tották a kettőskeresztet. A vörös-ezüst vá­gásos címer azonban végig megmaradt - mint az Árpád-ház családi címere. A középkorban egyre nagyobb „divat” lett, hogy olyan országok címereit is ráraj­zolták a nagy pecsétre vagy az egyesített címerre, amelyekhez - a királynak semmi köze sem volt, legfeljebb valamilyen roko­ni alapon tartott igényt az ottani trónra. ilyen volt például Zsigmond király (1387-1437) nagy pecsétje, amelyen a cseh oroszlán, a brandenburgi sas és egyéb elemek is szerepeltek, továbbiak­kal tarkítva német-római császárrá koro­názása után. E téren nem volt szerényebb nagy nemzeti királyunk, Hunyadi Mátyás sem: címerében a főhelyet a vágásos pajzs és a családi holló foglalja el, de fo­kozatosan oda kerültek különböző hódí­tásainak szimbólumai is. Az ország három részre szakadása után a nyugati végeken uralkodó Habs­burgok felvették címerükbe a vörös-ezüst vágásos pajzsot - mint az „örökös tarto­mányokat” jelképező címer egyikét. Érde­kes, hogy elsőként I. Lipót (1657-1705) helyeztette a Habsburg kétfejű sas mellé­re azt a kerek pajzsot, amelyen együtt sze­repelnek a vágások a kettőskereszttel és a három halommal. Az a Lipót császár, tojásfogyasztás (17-18 kg/fő/év); az 1970-es években csaknem megkétszere­ződött tejfogyasztás. A vaj-, az étolaj-, a margarinfogyasztás számottevően emel­kedett, a sertészsírfogyasztás azonban nem csökkent, sőt lassabban ugyan, de tovább növekedett. A liszt (tészta, kenyér) fogyasztás egyértelműen csökkent, de nem kielégítő mértékben. A burgonyafo­gyasztás a kívánatosnál nagyobb mérték­ben csökkent, s a csökkenés üteme csak az utóbbi esztendőkben fékeződött. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás évtize­dek óta stagnál. A népesség túlzott szén­hidrát és zsírfogyasztását jelzik a gyara­podó súlyfeleslegek. Az 1984. októberi kis népszámlálás során a megkérdezettek 20 százaléka mondta magáról, hogy kismér­tékű, 6 százaléka, hogy nagymértékű súlyfeleslege van. A lakosság kétharmada normál súlyúnak, egytizede soványnak tartja magát. A fogyasztásban, legalábbis ami a kalóriákat illeti tűltápláltság tapasz­talható. Nem vigasz és nem mentség csupán tény, hogy az egészségtelen táplálkozás nem magyar specialitás. Mennyit költünk? A legkisebb jövedelmű háztartásokban az élelmiszer-fogyasztás aránya a jöve­delmek 62,5 százalékát emésztette fel 30 évvel ezelőtt, a legnagyobb jövedelműek­nél 40,5 százalékát. Jelenleg ez az arány a legkisebb jövedelmű háztartásokban 37,5 százalék, a legnagyobb jövedelműekben 23,5 százalék. Az élelmiszer-fogyasztás változatlan áron megkétszereződött, míg az összes nyersanyagoké (tőkehúsé, lisztté, cukoré, stb.) 1,6-1,7 szeresére növekedett. A kü­lönbség abból adódik, hogy a fogyasztás­ban megnőtt a magasabb szinten feldol­akinek magyarellenes intézkedései nyo­mán robbant ki Thököly Imre, majd II. Rá­kóczi Ferenc szabadságharca. 1848. honvédseregének zászlóin elein­te még koronával a tetején szerepelt a ma­gyar címer, de 1849 áprilisában, a debre­ceni trónfosztáskor lekerült onnan is, a kettőskereszt alapjáról is, s rövid idő alatt általánossá lett az úgynevezet Kossuth- cimer. A szabadságharc leverése után a kétfe­jű sas korlátlan uralma következett. Min­den hivatalra azt kellett kitenni, hivatalos leveleken is ugyancsak az szerepelt. S még a kiegyezés (1867.) után sem akart engedni a bécsi kancellária a címerhasz­nálat ügyében, ragaszkodott ahhoz, hogy nemcsak a „közös” külképviseleteken, de még a magyarországi hivatalok homlok­zatán is „a gyűlölt madár” legyen látható. Csak 1915-ben, az első világháború közepén, Ferenc József uralkodásának végnapjaiban egyeztek bele olyan címer használatába, amelynek „magyar” felé­hez hozzácsapták a hon/át címert, közép­re az Aranygyapjas rend jelvénye került, alúlra pedig az akkor már nagyon is inga­tagnak látszó jelmondat: „Indivisibiliter ac inseparabiliter”, azaz megoszthatatlanul és elválaszthatatlanul. Mindez három évig, az Osztrák-Magyar Monarchia összeom­lásáig tartott... Néhány hónapra visszahozta a Kos- suth-címert az 1918 októberi őszirózsás forradalom. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja alatt sokminden fontosabbnak bizonyult, mint új címer tervezése, hivata­los iratokon az ötágú vörös csillagot alkal­mazták címerként. Horthyék egyik első teendője volt a ki­rályi címer visszaállítása. Minden közin­tézménynél, de még az iskolák valameny- nyi osztálytermében is kötelező volt elhe­lyezni az angyalos-koronás címert, mint a „Magyar Királyság” jelképét, noha egy ne­gyedszázadon át kormányzó volt az .ál­lamfő. Gyakorlatban mindjárt a felszabadulás után elkezdték feltenni a Kossuth-címert, törvényesen 1946. február 1 -tői volt érvé­nyes 1949. augusztus 20-ig, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának törvény­gozott, következésképpen értékesebb élelmiszerek aránya. Logikus, hogy a na­túr tej, hús, zsír, zöldség, stb. a legolcsóbb és a házon kívül, tehát éttermekben és másutt elfogyasztott élelmiszerek a leg­drágábbak. A két szélső érték között átmenetet ké­peznek az úgynevezett készítmények (a különböző hentesáruk, lisztesáruk, kon- zervek, mélyhűtött termékek, stb.). Jelen­leg a házom kívüli fogyasztás aránya 17, a különböző készítményeké 34 százalék a teljes élelmiszer-fogyasztáson belül. Míg 1960-ban ezek az arányok nem egészen 10, illetve 18 százalékok voltak. Végül, de nem utolsósorban a fogyasztás értékét növeli, a primőr zöldség- és gyümölcsfé­lék térhódítása is. Szakadék Észak és Dél között A fejlett világ 1,2 milliárd lakosára átla­gosan napi 3400 kilókalória jut, a fejlődő világ 3,6 milliárdjára pedig átlagosan 2328. A legalacsonyabb, napi 2000-2200 kalóriás átlagos fogyasztás Afrikát és Tá­vol-Keletet (Indiát, Indonéziát, Bangladest, stb.) jellemzi. Elég csak egy-két aszályos esztendő, s a vegetálás éhínségbe csap át. Az Észak és Dél szembeszökő élelme­zésbeli különbség még inkább nő, mint csökken. Amíg a gazdaságilag fejlett or­szágokban az egy főre jutó napi húsfo­gyasztás 48 grammról 55,5 grammra emelkedett az elmúlt másfél évtizedben, addig a fejlődő országokban ugyanezen időszakban az egy főre jutó napi húsfo­gyasztás 10,3-ról 12,2 grammra nőtt. Nemcsak fogyasztani tudunk: az egy lakosra jutó élelmiszertermelésben (ga­bonaegységekben számolva) harmadik helyet foglaljuk el az európai országok rangsorában. KOVÁCS JÓZSEF Imre király (1196-1204) pajzsa erőre emelkedéséig. Akkor új címer rajzát fogadta el az országgyűlés: „kétoldalt bú­zakoszorúval egybefogott, világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a me­ző felső részében a mezőre sugarakat bo­csátó ötágú vörös csillag, alján redözött piros-fehér-zöld színű szalag.” Kifejezte ez a hazánkban bekövetke­zett, történelmi jelentőségű változást - de a magyarságot kevéssé. Mindössze az al­ján levő nemzetiszínű szalag utalt rá, alig észrevehetően. Színtelen nyomatban még éppen semmi. Olyannak kellett felváltania, amely kö­veti a magyar címer hagyományait, s egy­ben hazánk szocialista jellegét is kifejezi. 1957-ben új címer született: a mostani, amelyet már a Magyar Népköztársaság jelképeként ismernek bel- és külföldön. _ Alakja követi az ősi címerpajzsokét, a pi- ros-fehér-zöid vágások az Árpád-ház óta csaknem minden magyar címerben felle­hető vágásokat, s egyben a nemzeti zász­ló színeit is viselik. ^ S mindezzel nagyon is összhangban áll, hogy ez a címer nem uralkodóké, ha­nem a magyar dolgozó népé, amit a pa­rasztságra utaló búzakoszorú és a mun­kásságot - egyben a világ dolgozóit is - jelképező ötágú vörös csillag mutat. VÁRKONYI ENDRE CÍMERTÖRTÉNELEM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents