Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
8 sAëpüjsâg 1986. augusztus 20. „A Magyar Népköztársaságban Jogvédelem és az Alkotmány A hatóságokkal vitába keveredő embereket egyre gyakrabban foglalkoztató kérdés, hogy az Alkotmány mint alaptörvény mennyire képes megvédeni az állampolgárt a közhivatalok bürokratikus eljárásaival szemben. Vagy másképpen megfogalmazva: az Alkotmány mennyire csak alapelvet tartalmazó elvi dokumentum, amely ilyenfajta funkciók betöltésére nem alkalmas, vagy mennyire válhat az állampolgárok és a hivatalok magatartását befolyásoló jogszabállyá, törvénnyé. Az alkotmánytörvények immár kétszázéves fejlődésük során két szabályozandó kérdést közelítettek meg. Az egyik az állami szervezet felépítésének és az állami szervek egymáshoz való viszonyának kérdése. Ezzel kapcsolatosan különösen szabályozandó téma a képviseleti szervek helye, más állami szerveknek az országgyűléshez és a tanácsokhoz mint választott képviseleti szervekhez való viszonya. A másik az állampolgárok alapvető jogainak alkotmányban történő szabályozása. A magyar alkotmány is alapvetően ezt a két témakört szabályozza. Ami az állami szervek felépítését és egymáshoz való viszonyát érinti, látszólag nagyon messze van az állampolgárok jogi helyzetét meghatározó szabályoktól. Ezek a szabályok általában nem alkalmasak arra, hogy az állampolgárok egymás közötti vagy a hatóságokkal való vitájuk során erre hivatkozni lehetne. Ez a „nem alkalmas" azonban csak látszólagos, hiszen a társadalomnak, az emberi közösségeknek ezek a szabályok biztosíthatják leginkább azt, hogy az állami és társadalmi ügyeket befolyásolhassák, ellenőrzésük alá vonják a jogi normákat, magatartási szabályokat kialakító apparátusokat. A képviseleti szervek közvetíthetik a szakszempontból gondolkodó államapparátusnak a társadalmi, a politikai érdekeket kifejező megközelítést. Ezért a társadalom, de az állampolgárok számára sem mindegy, hogy ezek a képviseleti szervek milyen helyet foglalnak el jogilag is és ténylegesen is az állami szervek között. A magyar alkotmány ebből a szempontból jogilag korlátlan lehetőségeket biztosít. Minden jogilag szabályozandó kérdésben lehetővé teszi, hogy az országgyűlés maga törvényt alkosson, és jogilag minden állami szervezet vezetőszervét (Kormány, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb ügyész), jogilag korlátlanul alárendeli az országgyűlésnek. Ha azonban a jogi normaalkotás gyakorlatát vizsgáljuk, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az Országgyűlés viszonylag kevés, évente csak körülbelül három-négy törvényt hoz és ritkán fordul elő, hogy az államigazgatás jogszabályalkotó tevékenységét kritika tárgyává tenné. Ilyen irányú vizsgálatokat esetenként csak az Országgyűlés állandó bizottságai végeznek. Mindez azt jelenti, hogy a jogalkotással felruházott szervezetben - az Alkotmányban biztosított jogi lehetőségek ellenére - a képviselet, mint a társadalom nézeteit és érdekeit közvetítő szervezet napjainkig sem tudott betölteni meghatározó szerepet. Jogalkotásunk túlzottan az államigazgatás útján valósul meg, s a társadalmi vitákkal sem tudtak ezen jelentősen változtatni. Ha tehát az alkotmány társadalmi viszonyokat szabályozó szerepe oldaláról közelítjük a témát, úgy tűnik, hogy az elvek deklarálásán túl szükség lenne ezen a területen is további jogi garanciákkal kijelölni és megőrizni a képviseleti szerveknek a jogalkotásban játszott szerepét. Ezt többek között azoknak a viszonyoknak Alkotmányban történő szabályozásával lehetne elérni, amelyekben csak az Országgyűlés írhatja elő törvény formájában a jogi normákat. Ez lehetővé tenné, hogy a jogalkotásban a társadalom érdemi befolyása tovább növekedjék. Az 1983-as választójogi törvény ennek meglévő feltételeit csak erősítette. Más a helyzet az állampolgári jogok esetében, amelyek az állampolgár és az állami szervezet egymáshoz való viszonyának alapkérdéseit határozzák meg. Kérdésünk tehát az, hogy a magyar Alkotmány napjainkban mennyiben képes valós jogviták esetén ezt a szabályozó szerepet betölteni. Az Alkotmány, mint a törvények egyike, nem szabályozza a jogviszonyok egészét. Ilyenek az egyesülési és gyülekezési jog; a gondolatközlés szabadsága, benne a sajtószabadság; a lelkiismereti- és vallásszabadság; valamint az úgynevezett személyi szabadságjogok (a személy-, a lakás-, és a levéltitok sérthetetlensége). A szocialista alkotmányok a szabadságjogokon kívül szabályozzák az úgynevezett gazdasági, szociális és kulturális jogokat (munkához, pihenéshez, társadalombiztosításhoz, művelődéshez, egészségvédelemhez való jog, stb.) Ezek a jogok az egyén megélhetését, szociális biztonságát garantáló jogosítványok. Az állampolgári jogok tekintetében a különböző országokban mindig vitás kérdés volt, hogy nem kellene-e a jogok katalógusát továbbterjeszteni, például a lakóhely megválasztásának szabadságára vagy a személyi tulajdonhoz való jog, vagy a lakáshoz való jog irányába. A másik vitatéma, hogy ezeket a jogokat milyen mélységig kell az Alkotmányban szabályozni. Például elégséges-e a sajtószabadságot az alkotmányban deklarálni és az ezzel kapcsolatos jogi garanciákat alacsonyabb szintű jogszabályokra bízni. (Például sajtóengedélyezés, a helyreigazítás szabályai vagy az egyesülési jognál az egyesület alapításának feltételei stb.) Ilyen jellegű viták nálunk is vannak. Az 1949-ben létrehozott magyar Alkotmány általában megelégszik azzal, hogy kinyilvánítja ezeknek a jogoknak a létét, néhány politikai jellegű garanciát ad, megalkotásukat azonban alacsonyabb szintű jogszabályokra bízza. Az 1972. évi alkotmánymódosítás elvileg kimondotta ezeknek a normáknak törvénybe foglalását. Az Alkotmány csak annyit tartalmaz, hogy az állampolgároknak egyesülési joguk van, de, hogy milyen feltételekkel lehet egyesületet alapítani, az törvényerejű rendeletben szabályozott. Ennek azonban az a következménye, hogy az Alkotmány ugyan nagyon fontos politikai deklaráció, de azon a konkrét jogi szabályok kivülrekedtek. Ezért van az, hogy az állampolgárok kevésbé érzik jogviták esetén az Alkotmány eligazító, szabályozó jelentőségét, de az sem gyakori, hogy a konkrét állami döntések, például bírói ítéletek vagy államigazgatási szervek döntései az Alkotmányra hivatkozhatnának. Az Alkotmány jogi formáját tekintve törvény, tehát jogi szabály, ennek azonban döntően a további jogi normák alkotásában van jelentősége. Az állampolgár, aki az esetek többségében a jog alkalmazásakor találkozik a joggal, így nem érzi az alkotmány szabályozó szerepét. A kérdés az, hogy ezt természetes folyamatnak kell-e tekinteni vagy sem. Úgy gondolom alapvetően igen, de ez nem zárja ki azt a társadalmi igényt, hogy az Alkotmány jogi jellegét, garanciát adó szerepét növelni kell. DR SCHM|DT péter egyetemi tanár A jogalkotás - a társadalom életének tükre Interjú dr. Korom Mihállyal, az Alkotmányjogi Tanács elnökével Az Alkotmány - egyenlő a törvényességgel, így vésődött be ez a köztudatba évtizedek óta. Az Alkotmányra tesz esküt mindenki, aki valamilyen köztisztséget vállal, az Alkotmány szabja meg jogalkotásunk irányát, azzal a sokszor idézett mondatával, hogy „A Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Védeni az Alkotmányt - minden állampolgár kötelessége. Az Országgyűlés azonban 1984. április 13-án az 1984. évi I. törvénnyel Alkotmányjogi Tanácsot is válaszott, azzal a feladattal, hogy őrködjék a jogalkotás alkotmányossága fölött. Melyek az Alkotmányjogi Tanács meghatározott feladatai és milyen munkát végzett eddig - erről beszélgettünk dr. Korom Mihállyal, az Alkotmányjogi Tanács elnökével.- Miért volt szükség az Alkotmányjogi Tanács életre hívására?- Ez az állami élet és a szocialista demokrácia, a politikai intézményrendszer fejlesztéséhez tartozik. Történelmi tapasztalataink tanítottak meg bennünket arra, hogy ilyen intézményre szükség van, s a legkevésbé sem azért jött létre, mintha jelentősebb problémák lennének az alkotmányossággal, a törvényességgel kapcsolatban. Szükség van egy olyan szervre, amely közreműködik az alkotmányosság és a törvényesség még fokozottabb érvényesülése és érvényesítése érdekében.- Hazánban - folytatta dr. Korom Mihály - sok testületnek és vezetőnek van jogszabályalkotási jogköre. Elsősorban természetesen az Országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak, de köztudott, hogy alkothat és alkot is jogszabályokat a Minisztertanács, továbbá minden miniszter, országos hatáskörű szervet vezető államtitkár, s a maguk területére vonatkozó jogszabályokat hozhatnak a tanácsok is. Ennek megfelelően alakult ki a hierarchikus jogrend: alkotmány, törvények, törvényerejű rendeletek, minisztertanácsi határozatok és rendeletek, miniszteri és államtitkári rendelkezések, tanácsrendeletek. Ennyi és ilyen sokféle jogszabály között óhatatlanul keletkeznek ellentmondások, az alsóbb jogalkotótól származó jogszabályok nem mindig felelnek meg a felsőbbek betűjének és szellemének.- Mi okozhat ilyen ellentmondásokat, hiszen a cél mindenütt és mindig egy és ugyanaz: a szocializmus építésének érdeke.- Ez kétségtelen. De azt is nehéz lenne vitatni, hogy létezik tárca- és helyi sovinizmus, vagyis a helyi vagy a tárcaérdekeket úgy állítják be, mintha az az egész társadalom illetve a népgazdaság érdeke lenne. A jogalkotásban - feltételezve, hogy a jogszolgáltatás annak megfelelően működik - a társadalom élete, felépítése tükröződik, ennek megfelelően tükröződnek a társadalom ellentmondásai is az említett jogi ellentmondásokban. A mi feladatunk az, hogy segítsünk ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásában.- Ha ilyet találnak, hatályon kívül helyezik a magasabb szintűnek ellentmondó jogszabályt?- Nem. A mi testületünk nem alkotmánybíróság - amilyen van több szocialista és tőkés országban -, hanem Alkotmányjogi Tanács. Nem mondhatjuk ki, hogy egyik vagy másik alsóbb szintű jogszabály nem érvényes, mert ellentmond a magasabbnak, de jelezzük azt a kormánynak és az elsőbb jogszabály kibocsátójának. Kérjük az ilyen jogszabály megváltoztatását és ehhez határidőt tüzűnk ki. Mégpedig úgy, hogy a tárgyaláson az általunk alkotmánysértőnek tartott jogszabály kibocsátója is részt vesz.- Mi történik', ha nem tartják be a határidőt?- Az eddigi gyakorlat az - és ezt szeretném aláhúzni -, hogy mindazokban az ügyekben, amelyekkel foglalkoztunk, elfogadták álláspontunkat a jogszabályok alkotói és határidőn belül intézkedtek az általunk megállapított hiba kijavításáról.- Volt ilyen eset a közelmúltban?- Kevesen tudják, nem vertük nagydobra, de a mi kezdeményezésünkre módosították a vállalatok felszámolásáról szóló jogszabály egyes rendelkezéseit. Itt valóban alkotmányos probléma volt. A módosított alkotmány ugyanis kimondja az állami vállalatok és a szövetkezetek gazdasági egyenrengúságát, de ezt nem követte rendelkezés arról, hogy vagyonjogi rendezésnél is egyenjogúak. Az azóta megjelent új rendelkezés szerint a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy vállalatot felszámolnak, a hitelezők kielégítésének sorrendjében a szövetkezetek ugyanolyan helyet kell hogy elfoglaljanak mint az állami vállalatok. Közismert, hogy felszámolták az Iro- dagépipari Vállalatot. Bár akkor" még nem jelent meg az új szabály, már ennél is úgy rendelkezett a pénzügyminiszter - a mi felhívásunk alapján -, hogy a hitelezőket ilyen sorrendben elégítsék ki.- Ki fordulhat az Alkotmányjogi Tanácshoz?- Ezt pontosan meghatározza a testületünket alapító törvény: az Alkotmányjogi Tanácshoz fordulhat az Országgyűlés, annak bizottságai és szervei, az országgyűlési képviselők, a Minisztertanács, a megyei tanácsok és az egyes rétegeket tömörítő érdekképviseleti szervek, mint például a SZOT, a TOT, a többi szövetkezeti országos vezetőség, a kereskedők, kisiparosok érdek- védelmi szervei stb.- És magánszemély?- Kategorikusan kimondja a törvény, hogy magánszemély egyéni panaszával nem fordulhat az Alkotmányjogi Tanácshoz. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes, hiszen az egyéni panaszok elbírálására vannak különböző fokú bíróságok, ügyészségek, népi ellenőrzési bizottságok, panaszirodák. Aligha tudnánk végezni a törvényben számunkra előírt munkánkat, ha az állampolgárok panaszaival is foglalkoznánk.- Nem is kíséreltek meg Ilyet? T Egyetlen kivétel volt, amikor két pedagógus fordult az Alkotmányjogi Tanácshoz. Látszólag egyéni ügyben, de amint elolvastuk panaszukat, kiderült, hogy az nemcsak őket érinti, de olyan ügyről van szó, amelyben a rendelkezés sérti az Alkotmányt. Közelebbről: Egy rendelkezés kimondta, hogy akik 1970-73 években esti vagy levelező szakon szereztek műszaki tanári diplomát, alkalmazáskor egy fizetési fokkal lejjebb sorolandók, mint akik nappalin végeztek. Megállapítottuk, hogy a rendelkezés valóban alkotmánysértő, ezért felhívtuk rá az illetékes miniszterek figyelmét, ők elfogadták állásfoglalásunkat és megváltoztatták a rendeletet.- Mit tehet az, aki a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban dolgozik és munka közben találkozik egymásnak ellentmondó jogszabályokkal?- Ilyenkor a szolgálati utat kell járni: a bíró, az ügyész, a tanácsi ügyintéző forduljon a fölötteséhez, akinek kötelessége az ilyen észrevételt ' továbbítani, persze csak akkor, ha megalapozottnak találja. Kétségtelen, hogy itt nagy a hibalehetőség, megtörténhet, hogy a fölöttes szerv nem tartja fontosnak a tudomására jutott ügyet és nem terjeszti fel hozzánk. Az ilyen esetek ellen - legalábbis jelenleg - nincs jogi garancia. Viszont általános tapasztaltunk az, hogy mind többször kérdezik meg rendelkezések kiadása előtt jogászok véleményét, nehogy aztán citálják a jogszabály alkotóit az Alkotmányjogi Tanács elé. Elmondhatjuk tehát, hogy az Alkotmányjogi Tanács létezésének ténye hatással, méghozzá jó hatással van a rendelkezések kiadóira.- Hogyan működik a gyakorlatban az Alkotmányjogi Tanács?- Amikor valamilyen indítvány érkezik - ezek javarésze az érdekképviseleti szervektől jön -, az Alkotmányjogi Tanács elnökének, vagy titkárának vezetésével ösz- szeül az előkészítő bizottság. Áttekintik a kérdést és mindenkit meghallgatnak, akinek az ügyhöz köze van és akinek véleménye fontos lehet az érdemi tárgyalás és állásfoglalás szempontjából. Ezek után terjesztik az ügyet az Alkotmányjogi Tanács elé.- Kik veszn ek részt az A Ikotmány- jogi Tanács munkájában, ide értve az üléseket is?-A törvény úgy rendelkezik, hogy az Alkotmányjogi Tanácsnak 11-17 tagja lehet, többségük országgyűlési képviselő. A középutat választottuk, jelenleg 15-tagú a Tanács. Azt is előírja a törvény, hogy az Alkotmányjogi Tanács elnökét, titkárát és képviselő tagjait az Országgyűlés választja, saját soraiból. Elnökké engem választott, titkárrá dr. Kereszti Csabát, Hajdú-Bi- har megye főügyészét, további 7 tanácstag ugyancsak képviselő, a másik 6 pedig a magyar jogi élet reprezentása: a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnökhelyettese, az Akadémiai Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója, jogászprofesszor, az ügyvédi tanács elnökhelyettese és hasonló tudós jogászok. Az üléseken hivatalból, tanácskozási joggal részt vesz az igazságügy-miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfőbb Ügyész és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke is. Kötelező meghívni azt is, aki kiadta a tárgyalásra kerülő rendelkezést. Szavazati joga azonban csak az Alkotmányjogi tanács 15 tagjának van.- Milyen gyakran ülésezik az Alkotmányjogi Tanács?- Nincs kötelező munkatervünk, plenáris üléseket aszerint tartunk, ahogyan az elénk kerülő ügyek megkövetelik. Nagyjából kéthavonként ülésezünk, eddig mintegy tíz ügyet bíráltunk el. Hozzá kell tennem, hogy az Alkotmányjogi Tanácsnak összesen egy függetlenített munkatársa van, mi, választott tagok társadalmi munkában látjuk el feladatunkat. Munkánkról a törvény értelmében kötelesek vagyunk beszámolni az országgyűlésnek. Erre táján jövőre kerül sor. Úgy gondoljuk, tisztességes és eredményes munkáról számolhatunk majd be, s arról is, hogy az Alkotmányjogi Tanács léte és tevékenysége erősíti az állampolgárok bizalmát szocialista rendszerünk iránt. VÁRKONYI ENDRE
