Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. augusztus 20. NÉPÚJSÁG 7 Erdőmunkások Az LKT lomhán vonszolja a derék vas­tagságú, lombjától megszabadított füzet. A vízpartot követő földúton vastag porfel­hőt kavarnak az erőgép kerekei. A hajnali párának, harmatnak már nyoma sincs. Legalább két hónapja nem szakadt a fel­hőkből eső. Ember és gép nehezen viseli a kánikulai megpróbáltatást. Hiába van karnyújtásnyira a Sió, az ártéri erdő hüst adó lombozata: a kitermelők, a fűrésze­sek, és kérgezők csak szusszanásnyi időre húzódhatnak a rönkök nyújtotta ár­nyékba míg elfogyasztják a hazait... Busái Sándor az LKT vezetője hátra szól társának, hogy leoldhatja a darabo­lásra váró szálfát. A fülkében marad, ko­mótosan rágyújt, mélyet szippant a ciga­rettából. A sovány, cserzettbőrű férfi, az Alföld­ről származott el ide a Sió mellé. Itt alapí­tott családot. Jászkisér, a szülőfalu mind halványabban él emblékezetében.- Több mint negyedszázada dolgo­zom a gemenci erdészetnél. A vízügytől jöttem át. Ott is nehézgépkezelőként dol­goztam. Végsősoron 36 éve traktorozok, csodálom, hogy eddig nem rázta ki a bel­sőmet a gép. Pedig jó szakmám volt. Asz­talosnak tanultam, de kellett a pénz: ez a munka jobban fizet; havi átlagban haza­viszem a hétezer forintot és évente meg­kapom a nyolc köbméter illetményfát. Tudja, én már nem változtatok. Öt évem van a nyugdíjig. Megszoktam. Most már több a fiatal közöttük, de ma is. sokszor előfordul, ha valaki az erdőbe bejön vagy elmelgy egy hónap múltán, vagy pedig véglet itt ragad. Molnár Lajos, a szekszárdi erdészet he­lyettes vezetője hozzáfűzi:- A fakitermelést huszonketten végzik, de legalább harminc emberre lenne szükségünk. Csakhát erdőmunkásnak ma sem tologanak, holott az elvárások mind feszítőbbek. A Gemenci Állami Erdő és Vadgazdaság mintegy háromezer hektáron gazdálkodik. Éves átlagban a fakitermelés 32 000 köbméter, melynek közel egyharmadát a papírfa teszi ki. Az említett mennyiség nyolcvan százalékát kérgezik. A tízezer köbméterből mintegy 2500 köbmétert szállítanak a Dunaújvá­rosi Papírgyárba, a többi nagyrészt uszá­lyokon jut déli szomszédainkhoz, a ma- gyar-jugoszláv cellulóz egyezmény alap­ján. Az export az utóbbi időben mérsék­lődött, szeptembertől viszont ismét üte­messé válik. A Sió torkolatnál dolgozó brigád ép­pen füzet dönt, darabol és kérgez. A nyolc fős csoportban és talán a vállalat­nál eltöltött évek szerint a legidősebb tag Künsztler Ádám.- Valóban rangidős vagyok, de nekem már csak egy évig parancsolnak. - For­dul hozzám az idős szaki, majd Molnár Lajosra kacsint. Tíz éven át voltam fűré­Reggeli szünet a rönkök árnyékában szes, de eltiltottak tőle a rezgésártalom miatt. Most felvételező vagyok, vagyis kö­bölöm és nyilvántartásba veszem a kiter­melt fát. Tulajdonképpen ez az alapja az el­számolásnak is. Molnár Lajostól tudom: a füzet 35, a kü­lönböző hazai nyár fajták 45 míg az olalsz nyár 15-20 év után vágásérett. Az utóbbi években mindinkább elterjednek a külön­böző hibridek, amelyek jobban ellenállnak a betegségeknek. Az előrelépésben a gé­pesítés és a vegyszerezés segíthet ezáltal is csökkentve a nehéz fizikai munkát. Pálfi István fűrészes három esztendeje váltotta föl a volánt, a sthyllel.- Beleuntam az állandó hajnali kelésbe itt a pénzem is több, a munkahely is köze­lebb van hiszen Keselyűsben lakom. A többiek, Bogyiszlóról, Decsről, Fadd- ról, Tolnáról és Medináról járnak az erdőre. Persze a gazdaság gondoskodik a szállí­tásról is, így az erdőmunkásnak ma már nem kell kilométereket gyalogolni, mire a munkahelyére ér. A gondoskodást jelzi az is, hogy naponta érkezik az ebédeskocsi. A főtt ételt a decsi termelőszövetkezet kony­háján főzik, a norma értéke 25 forint, mely­ből tizet fizet a gazdaság. Sokat változott az évtizedek során az erdei munkás megbe­csülése, ám a fejsze még hosszú ideig nél­külözhetetlen eszköz marad... S. Gy. Fotó: Kapfinger András Négyen a tizennégyből- Fakult-e a fogalom, hogy: közösség?- Mit mond az igazgató és a patronáló?- Módszerünk a pontozás, amit vállal­tunk teljesítjük. Tamásiban a Vegyépszer Tyereskova bri­gádja 1974-ben alakult. Munkájuk elisme­réseként három év múlva zászlót kaptak. A brigádok közötti versenyben bronzérmesek voltak három esztendőn keresztül. Ők ter­mészetesnek tartják, hogy fejlődésük az aranyérmesek közé sorolta őket. Rangot jelent Tizennégy tagja van a Tyereskova nevét viselő csapatnak. Éveken keresztül ők voltak az egyetlen adminisztratív munkát végző szocialista brigád. Számvitellel foglalkozó nők valamennyien. Talán nem tűnik udva­Szabados Istvánná riatlanságnak megjegyezni, hogy közülük négyen vannak harminc év alatt, a többiek egy-két évvel tovább számolnak, amikor életkorukról esik szó. Mi az ami rájuk irányította a figyelmet? Egyetlen válaszmondat arra a kérdésre sze­rintük fakult-e a fogalom, hogy: közösség? íme, így fogalmaztak:- Rangot jelent a mi brigádunk tagjának lenni! Négyen gyűltek össze a gyár klubszo­bájában beszélgetésre a tizennégy tag kö­zül. Nem is lényeges, hogy melyikük mondta ki a mondatot. Az viszont fontos, hogy a töb­biek egyszerre bólintgatni kezdtek, helye­selve a feleletet. Vezetőjük Pech Mátyásné, szóvivőként mellette foglal helyet Pákozdl Gabriella, terv és üzemgazdasági csoport- vezető. Porga Ferencné munkaügyi előadó és Szabados Istvánné szakszervezeti bizal­mi csendesebb jelenlevők. Rövid magyarázattal is szolgálnak arról a Porga Ferencné megtisztelő helyzetről, hogy valaki a kis kol­lektívájukba tartozónak mondhatja magát. A gyakorlat szerint az új munkatárs tapasztalja a brigádszellem hatását, ami arra kényszerí­ti, hogy közéjük álljon. Az együtt végzett munka sikerének örö­mében, a közös kulturális programokon való részvételben, csak próbaidő után a ta­gok javaslatára osztozhat Flisszük, nem hisz- szük, „ Tyereskováék” élik mindazt amit a fo­galom takar: közösség. ...és a két férfi Úgy pontos a beszélgetésben jelenlevők létszáma, ha még hozzáadunk két férfit is. Egyikük a gyár igazgatója Horváth István, a másik a patronáló, Koch Henrik gazdasági vezető. Utóbbi bevallja, hogy évekig egyet­len férfiként volt jelen a brigádban, majd az előléptetése következtében meg kellett vál­ni e tagságtól, de patrónusként továbbra is hű maradt. \ Pákozdi Gabriella- A jelenlegi gazdasági helyzet, nem kedvez a brigádmozgalomnak - szögezi le Horváth István. Ez nem csupán a gyárunkat érinti, hanem országosan is élő jelenség. A szocialista kisközösségek a munkaidő után is számtalan alkalmat keresnek, hogy együtt lehessenek. Tudjuk, hogy ezt nehéz elkép­zelni, hiszen a napi nyolcórás munka végez­tével ki-ki folytatja a fizetéskiegészítő tevé­kenységét, akár egy GMK-ban, akár a háztá­ji gazdaságban. Ezt természetesnek is tart­juk...- A Tyereskova brigád, éppen a vállalá­saival ad példát a többieknek - jegyzi meg Koch Henrik. A tizennégy tag közül kilenc­nek egyéb társadalmi funkciója is van. Vö­röskereszt, szakszervezet, a vállalat ifjúsági bizottsága, a párt alapszervezet vezetősége is szívesen bíz feladatot egy-egy brigádtag­ra. Közülük került ki a KISZ-titkár is...- A napokban számoltam össze - néz maga elé az igazgató - hogy itt az új lakóte­lepen élők 30 százaléka a Vegyépszer dol­gozója. Ez automatikusan vonja maga után azt, hogy a városban jelentkező játszótéri eszközök igénylésekor nekünk is jut szerep. Hulladékanyag mindig képződik, ami ilyen célokra hasznosítható. A dolgozók - hiszen saját gyerekükről is szó van - mozgósítha­tók is a társadalmi munkára. Ma a Vegyép­szer, a tamási vállalatok közül - az elért eredményei alapján - az élre került. Abban is szeretnénk az elsők között járni, akik a vá­ros környezetéért, rendjéért többet tesznek, mint amit kötelező. j Önértékelés ’86 Az igazgató két számmal illusztrálta a gyár fejlődését. Az egyik: 1978-ban elért termelési eredmény 28 millió forint. Ekkor veszteséges volta vállalat. A másik az 1986. év első félévi számadata: 420 millió árbevé­telből 80 millió nyereség. A Tyereskova bri­gád is elvégezte ez esztendő első félévi önértékelését. A munkájukat kisebb nagy­ságrendűén sem mérthetjük forintokkal. Éz a végzett társadalmi munkák értékére is vo­natkozik. Éppen ebből adódnak konfliktu­Pech Mátyásné sok más brigádokkal szemben. Akadnak, akik összevetik például a lóversenypálya irányítótornyának megépítését egy nyugdí­jas találkozó, vagy egy télapóünnepség - megrendezésével. „ Tyereskováék” értékelésének módszere a pontozás. Vannak úgynevezett kötelező feladatok, amelyeket, ha nem teljesít valaki, akkor a végső pontszámaiból bizony elvéte­tik. Mit is vállaltak és mit teljesítettek ebben az évben? A naprakészen vezetett naplójuk­ból hamar kiderül. Számviteli dolgozókról lévén szó, egyik nagy eredményüknek „könyvelhetik” el, hogy a tamási gyár első negyedévi önálló mérlegét hibátlanul elké­szítették. Ezután felsorolják azokat az ese­ményeket, amelyek a közösségi szellemet éltetik, gazdagabbá téve a hétköznapok él­ményeit. Együtt örültek a kiváló dolgozó címmel kitüntetett munkatársaikkal, képző- művészeti kiállítások állandó látogatói, a tár­sadalmi ünnepségek aktív résztvevői, szer­vezői. Nem folytatjuk. Akad változtatni való is amit a négy brigádtag a feladatok közé so­rol. A családokat is szorosabbra kellen fogni a brigádtagokkal együtt. Az éwégi értéke­léskor a többi brigádnak is jobb módszert kellene választani az összegezésre. A válla­lásokban ne legyenek átfedések... Tovább gondolkodva biztosan akad még tennivaló, ám a lényeg az, hogy a brigádban végzett jókedvű munkát nem érzik tehernek. Decsi Kiss János Az LKT vezetője Kérgezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents