Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-19 / 195. szám

1 »8«. augusztus 19. Képújság 3 Csak minőségi árut szabad termelni „lantern! kei! egymást” Tsz és tanács Iregszemcsén Beszélgetés dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel A/, elmúlt évek teljesítmé­nyei alapján ma már ismeri az összefüggés : a magyar me­zőgazdaság minden harmadik hektáron exportra termel. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a jó hazai ellátáson túl a megtermelt javak tekinté­lyes részét a külpiacon érté­kesítjük ezért a hazai gaz­dálkodóknak érdekük, hogy a világpiachoz is alkalmazkod­janak. Ott viszont a bővülő agrártermelés miatt erősö­dik a verseny, amelyben a helytállást a számunkra hát­rányos megkülönböztetések is nehezítik. Ha versenyben akarunk maradni, nincs más választásunk, mint minőségi árut termelni és értékesíteni Ennek esélyeiről és tenniva­lóiról dr. Papócsi László me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel beszél­gettünk. — Korábban még érde­mes volt számolgatni: mi­nőségi vagy tömegárut ál­lítsanak-e elő a vállalatok, mert ettől függött a jöve­delmezőség. Az élelmisze­rek piacán a kínálat meg­haladja a fizetőképes ke­resletet, ez önmagában is tagadja a régi szemléletű logikát. — A tömeg- vagy minőségi áru termelésének lehetősége ma már nem alternatíva a magyar gazdaságban. Lé- nyegretörően fogalmazva: mi­nőségi árut kell termelni, mert ezt lehet gazdaságosan eladni a világpiacon, de ezt várják a hazai vásárlók is. A nagyobb mennyiségben előál­lított áru, a minőség és a vá­laszték is szorosan összekap­csolódik, hiszen mindenféle árunak van egyféle minősége. A vásárlók azt igénylik, hogy a legolcsóbbtól a legdrágább árukig, mindent megtalálja­nak a boltokban. Élelmiszer- ipari példánál maradva, a párizsi és a kenőmájas ugyan olcsó áru, de a saját kategó­riájában kiváló minőségűnek kell lennie. Annak ellenére, hogy a termékek összetétele, csomagolása más, mint pél­dául a gyulai kolbászé. — A hazai vásárlók ke­resik az exportból vissza­Televíziós műholdvevő- és műsorsugárzó parabolaanten­nák és berendezések gyártá­sa kezdődött el a Nógrád Megyei Szolgáltatóipart Vál­lalat Videotechnika leány- vállalatánál. A salgótarjáni szakemberek csehszlovák megrendelésre készítették el az első híradástechnikai be­rendezést. amelynek próba­sugárzását Povázska Bystri- cán tervezik. A berendezés a maradt árukat, mondván, hogy azok minősége jobb. mint amelyeket eleve a hazai piacra gyártottak. Igazuk van? — Nincs. Nem lehet úgy paradicsomot termelni, vagy sertést hizlalni, hogy azokat vagy exportra szállítjuk, vagy pedig a hazai piacon értéke­sítjük. A termelőknek, a ke­reskedőknek egyformán gon­dosan kell bánniuk az alap­anyaggal és az áruval. Addig biztosan jó lesz a hazai el­látás is, amíg nem teszünk különbséget a hazai és az ex­port élelmiszeripari termékek között. Másképpen fogalmaz­va: ha jó a belföldön értéke­sített áruk minősége, akkor bővíthetjük az exportot is; és megfordítva is igaz az ösz- szefüggés: az export is ösz­tönzi a hazai gyártás minősé­gét. — Minőség—szabvány— ár. elméletileg összetarto­zó fogalmak. A gyakorlat­ban milyen a kapcsolat közöttük? — Ügy tapasztalom, törek­vésünk megvan ahhoz, hogy ez a kapcsolat egyre szoro­sabb legyen. A legutóbbi években például emelkedett a baromfihús fogyasztása, mintegy 15 százalékkal. Ez annak is következménye hogy a feldolgozó vállalatok rájöttek: darabolni kell a csirkét, és a finomabb, érté­kesebb részeit drágábban, a kevésbé értékeseket olcsób­ban lehet eladni. Jól jár a fogyasztó, hiszen igényének, ízlésének megfelelően választ­hat, de megtalálja a számítá­sát a vállalat is, mert a da­rabolás költségei a forgalom­ban megtérülnek. A minőség —szabvány—ár összefüggés­hez hozzátartozik még a mű­szaki fejlesztés és a gyártás gondossága is. A nemzetközi piacon jobban keresik és meg­fizetik a feldolgozott árut, így például a sonkaroládban a műszaki feljesztés színvo­nalát is eladhatja egy válla­lat. — A fejlesztések viszont váratnak magukra. — Nehéz erről beszélni, de az. a tény, hogy nem a kívánt szovjet Gorizont 7. tévés mű. holdról érkező moszkvai 1. műsort veszi és adja tovább a környék szlovák nézőinek. Amennyiben a vétel és az adás minősége kielégítő lesz, további tíz műholdas beren­dezést szállítanak északi szomszédunknak. Ezekkel Prága, Karlovy Vary, Lip- tovszki Mikulás és más tele­pülések is élvezhetik majd a nemzetközi televíziózás elő­nyeit. mértékűek a fejlesztések. Az is igaz viszont, hogy a fejlesztések tekintetében jó úton haladunk ugyan, de a pénzszűke a gyorsaságot be­folyásolja. — A világpiacon viszont a mi nehézségeinktől füg­getlenül is erősödik a verseny. Hogyan befolyá­solja ez az exportot? — Kedvezőtlenül. A VII. ótéves terv egyik célja ép­pen az, hogy hátrányaink mérséklődjenek. Az áruala­pok adottak, a saját szükség­letünknél lényegesen több gabonát, növényolajat és élő­állatot állítunk elő. A jövőben nem lesz más választásunk, mint ezek feldolgozottságát növelni. Most ugyanis inkább arra vagyunk berendezkedve, hogy termékeinket félkészen adjuk el. Pedig több pénz van a sajt értékesítésén, mint a tején; vagy a sonkán, mint a félbehasított sertésen. A jobb minőségű árut azonban felkészültebb — fogalmazzunk úgy, hogy az áru minőségé­vel azonos, vagy azt meg- haladóbb, tehát minőségibb — kereskedőknek kell elad­niuk. — Nincsenek ilyen ke­reskedőink? — De, ma már ilyenek is vannak. Azt reméljük, hogy a jövőben egyre többen lesz­nek. — Közhely, de igazság: eladni csak azt lehet, amit már megtermeltünk. Mi­lyen a termelők és a ke­reskedők viszonya? — Nem teljesen felhőtlen. Gyakori az egymásra muto­gatás. A húsiparban a rossz alapanyagot szidják, az állat- tenyésztők a gyenge takar­mányra hivatkoznak, együtt pedig a szabályozást kárhoz­tatják. Ezzel szemben csak <\ végtermék-szemléletű ter­melés és kereskedés lehet igazán eredményes. A folya­matok egymásra épülnek, eb­ből következően a partnerek­nek egymás kezére is kell dol­gozniuk. Erre persze már van­nak jó példák, például a tejiparban, a növényolaj­iparban és a baromfiiparban is. V. FARKAS JÓZSEF Egy hónap múlva BNV Egy hónap múlva, szep- lember 19-én nyitja kapuit és szeptember 28-ián zár az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvá­sára. Az előzetes jelentkezések szerint Magyarországon kí­vül 34 ország kiállítói mutat­ják be a fogyasztási cikkei­ket, összesen mintegy 75 ezer négyzetméteren. A legna­gyobb külföldi kiállító a Szovjetunió, amelynek köz­társaságai közül ezúttal a Grúz Szocialista Köztársaság mutatkozik be külön kiállí­tással. Első ízben ismerked­hetnek meg a BNV látogatói Indonézia árucikkeivel. Nem­zetközi kiállítóként ugyan­csak első alkalommal jelent­kezik Olaszország. Az idei őszi BNV-n 14 áru­csoportban mutatják be a ki­állítók termékeiket. Szako­sítva állítják ki a textil, bőr és ruházati termékeiket, szőr­méket; a bútorokat és lakás- textíliákat; a lakásberende­zési és felszerelési cikkeket ; a háztartás-vegyipari, papír­ipari és kozmetikai termé­keket; az élelmiszeripari és élvezeti cikkeket, a kultur- cikkeket; a sport- és kem­pingfelszereléseket; a jár­műveket és azok felszerelé­seit; az ajándékokat és nép- művészeti tárgyakat; az ok­tatási eszközöket; a 14. áru­csoportban pedig a máshová be nem sorolható termékeket tekinthetik meg a kiállítás látogatói. Műhold műsorvevő és -sugárzó Ellenőrző méréseket végeznek az üzem parkjában felál­lított parabolaantennával Az építési kedv töretlen, a régi házak mellett .sorozat­ban épülnek az újak — Rátérve az együttmű­ködésre, kezdjük az ivóvíz­iregszemcsén a községi közös tanács és az Egyetér­tés Mgtsz között nincs írás ba foglalt együttműködési magállapodás. Ügy tartják, fontosabb a személyes jó kapcsolat, mint a papír, mert nem leírogátni kell a köz­ség gondjait, hanem megol­dani. — Hiába lenne írásba fog­lalt magálllapodás, ha nem is köszönnénk egymásnak — mondja Magyar István a tsz elnökhelyettese. — Nem szoktunk feljegyezni minden közös munkát, természetes, hogy együttműködünk a tanáccsal, hiszen a mi dol­gozóink laknak a község­ben. — Az évék tapasztalata azt azt mutatja, hogyha nincs kötött megállapodás, a gaz­dasági szervezeteknek több önálló kezdeményezése van — kapcsolódik be Dénárt Ádámné vb-titkár. — A tsz a legnagyobb munkaadó, rá kell hát elsősorban számíta­nunk. — A tsz-ről a!nnyit, hogy 1975-től működik ebben a felállásban, termelési nagy- díjat kaptunik, és négyszer nyertük el a „kiváló” címet. Miniszteri dicséretet is ki­érdemeltünk már. Bátram mondhatom, hogy a megyé­ben a jól működő tsz-ek kö­zé sorolhatjuk magunkat. Alaptevékenységünk a nö­vénytermesztés és az állat­tenyésztés, de hogy dolgozó­inknak munkát biztosítsunk, melléküzemágunkban a Du­na Cipőgyárnak dolgozik het­ven asszony. Építőbrigádunk elsősorban saját céljainkra dolgozik, valamint a tagok részére végez szolgáltatást. Taglétszámunk közel ezer fő. — Illő néhány mondatot szólni a tanácsról is. Tizen­két fővel dolgozik az appa­rátus. a község lakossága. Űjireg társközséggel együtt 3600 fő. Sajátossá teszi mun­káinkat, hogy — a megyé­ben tudomásom szerint egye­dülállóan — önálló építési hatóságként működünk öt községre vonatkozóan. Ezt a hatáskört a megyei tanács vlb. ruházta ránk, és nagy­községi feladatnak számít. Meg kell említenem, a köz­ség másik jellegzetességét. Regszemcse félúton helyez­kedik el Tamási és Siófok között. Ez afféle központi jelleggel ruházta fel, egy­részt a környező kisebb köz­ségek, másrészt a Balaton felé tartó nyári nagy forga­lom miatt. Ezt figyelembe kell vennünk az ellátásnál, érezzük is ennék felelőssé­gét. Így hát a nyári szezon­ban több élelmiszert kel] rertdetniük a boltoknak, más­részt besegítünk a könnye­ző községek, például Nagy- szolkoly ellátásába. Körzeti orvosi ügyelet szempontjá­ból Tamásihoz lettünk volna központosítva, de elértük, hogy idén június közepéiéi Regszemcse legyen a kör­nyék orvosi ügyeletéinek a központja. Jól felszerelt, megfelelően elérthető rende­lőnk van, megállapodás sze­rint az érdekelt tanácsok megosztják egymással a mű. ködési költségeket. zel. A minőséggel szerencsé­re nincs probléma, de az el­látásban élvenként visszatérő gondot okoz a nyári vízhi­ány. Ez időnként a mosta­nihoz hasonló nagy meleg­ben fordul elő. Tavaly épí­tett a tanács egy száz köb­méteres víztároló medencét, ez sókat segített. De a még jobb ellátás érdekében: a bántovai majorunk kútjára rákötött a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat, így zavartalan ahbul jut vízhez a község. — A tsz kezdeményezte az általános iskoláiban tanu­ló 430 gyerek részére tor­naterem építését. El is ké­szült tavaly az alapozás. Idén folytatódtak a mun­kák. Tavaly nem volt pén­ze a tanácsnak, a tsz meg­előlegezte az anyagot és az egyéb költségeket. Ezt ter­mészetesen visszatérítjük majd. Ennek az együttműködés­nek köszönhető, hogy a me­gyei tanácstól egymillió fo­rint támogatást kaptunk a tornateremre és hamarabb készül majd el, mint aho­gyan azt előirányoztunk. — Az együttműködés má­sik jó példája az útprog­ram. Az elmúlt öt év során kilenc kilolméter szilárd bur­kolatú út épült. Eiz hármas — tsz, tanács, lakosság — összefogás volt, megoldódtak olyan régóta élő gondok, minit például a gázcserete­lephez vezető út leaszfalto- zása, ami a múlt héten ké­szült el. — Kulturális téren is van­nak eredményeink. A község énekkarát „elvállalta” a tsz. Itt elsősorban a szállításra gondolok, valamint az egyéb anyagi természetű szükség­letekre. Ide kapcsolódik a művelődési ház belső tata­rozása, amit másodízben végzett el a tsz. A tanács­csal közösen vállalva a költ­ségeket kicseréltük a széke­ket is. — Hiány volt az iskolák­nál tan termékben. Ez is szo­ros. hármas összefogással ol­dódott meg. Olyan összné­pi felbuzdulás jellegű mun­ka volt, az építkezésen szü­lők, nagyszülők, és jövendő szülők sok társadalmi mun­kával készítették el az 1983­ban átadott három új tanter­met. — A kultúránál maradva még élmondanáim, hogy az énekkar műsort szervezett, amelynek bevétele a torna­terem építésére ment. Majd­nem negyvenezer forint jött össze. A műsornak rtagy si­kere volt, olyannyira, hoigy élhatároztuk, miniden éviben tartunk egy ilyet. A község­ben nagy hagyományai van­nak a népdaléneklésnek, az öregek még hűen őrzik Bar­tók Béla népdalgyűjtő kör­útjainak emlékét, dalolják ä „Bartók-dalokat”. Hívtunk más hagyományőrző együt­teseket, és mi is kaptunk meghívást hasonló rendez­vényre. — A társadalmi mun­kánkról annyit, hogy öt év alatt négyszer elismert ered­ményt értünk el, a köztisz­tasági verseny során pedig Üjireg négyszázezer forint fejlesztési pénzt nyert. Az úttörőcsapat hasznoshulla- dék-gyűjtésből százezer fo­rintot juttatott a tornate­rem építésére. — Jó a viszony más szer­vekkel is. Gondolok itt a társközség elöljáróságára, a pártszervezetre, a népfront­ra és a KISZ-re. Az imént felsorolták csak kiragadott példák az együtt­működésből. A legfrisefo- bek, vagy a legemlékezete­sebbek. À kapcsolat ennél sokoldalúbb, összetettebb és szorosabb. A tanácsnak fon­tos a kapcsolat, hiszen sók- szor nagyközségi terjedelmű feladatokat kell megoldania községre méretezett költség- vetésből. A tsz-nek azért érdeke az együttműködés, mert dolgozóinak zöme a község és társközségének la­kója. Beszélgetőpartnereim azt is elmondták, hogy eljárnák egymás rendezvényeire, örömteli eseményeire. A ma­jális közös népünnepély a községben, elképzelhetetlen, hogy ne együtt tartanák meg. A kör persze nem töljes. Mert a tsz kapcsolatban áll az összes Olyan tanáccsal, ahol dolgozói élnék, a tanács pedig az összes olyan tsz­szel, ahol lakói dolgoznak. Ha ezeket a kapcsolatokat nem használják ki valahol, ott előbb-utóbb bajok lesz­nek — vélik beszélgetőpart­nereim. Amikor a jó együttműkö­dés titkát kérdeztem, ezt válaszolták : — Elengedhetetlen egymás helyzetének, viszonyainak ismerete és tiszteletben tar­tása. Mindig ügyelni kell ar­ra, hogy akkor kérjünk egy­mástól, amikor reális lehe­tőség van a másik félnek a segítségre, az együttműkö­désre. Iregszemcsén úgy látszik, bevált ez a módszer. Egy szakasz. az elkészült szilárd burkolatú utakból Wenter Mariann Fotó: Kapfinger András

Next

/
Thumbnails
Contents