Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
198«. augusztus H*. A KÉPÚJSÁG Moziban Érzelmekkel, de nem érzelgősen A téma időtől, helyitől függetlenül aktuális... A családok felbomlásának szomorú folyamatát, a • szülők sokszor kegyetlenségbe átcsapó ellenségeskedését, a gyermekek aduiként kezelését kísérhetjük figyelemmel a kitűnő francia filmben. Mások is feldolgozták már a jogrendszerben meglévő konzervatív felfogás visszáságait, azt, hogy az ütőd automatikusan, legalábbis nagyabb számban kerüli az anyához, függetlenül attól, melyik .szülő tett többet érte. A Kis Darázs története is ebből a konfliktusból ered. A szerző, Viviane Villamont saját élettörténetét, megpróbáltatásait dolgozta fel, a kislány főszereplő pedig az írónő lánya, aki édesanyja keserű gyermekéveit játssza el. Talán ez a közeli szál eredményezi azt, hogy a kis szőke lány, Emilie Montge- n;et nagyszerűen, őszintén alakítja. A viszonylag szűk körben nevelkedő, az édesapához ragaszkodó, a természet szépségeit felfedezni ludó egyszerű gyermeki lelket. Jó karakter hasonló alakítással a kétkezi munkás, gyakorlati, józan felfogású apa Bemard Fresson és a magát művészi alkatnak tarló, valójában végtelenül önző. mély érzésre képtelen, mutatós asszony, Evelyne Dress alakításában. Jellemek, sorsok, amelyek nem abszolút végleteket ábrázolnak, nem tökéletes embereket, hanem olyanokat, mint amilyenek vagyunk. Külön érdeme az alkotónak, hogy a túlfűtött érzelmek egyensúlyban maradtak, nem csaptak át érzelgősségbe. Hogy a happy and ellenére sem tudtunk megkönnyebbülten felsóh'ajtani a fiilim befejeztével, az azért van, mert tudjuk, környezetünkben, ha kevésbé „látványosan” is, de lezajlanak hasonló történetek. TAKÁCS ZSUZSA Egy szomorú felvétel az internátus megpróbáltatásaiból Dombori visszája A dombori üdülőtelepet egy évvel ezelőtt még nem lehetett nem szeretni. A környékbeliek, a gyakori látogatók ismerték varázsát — éppen ezért látogattak ide gyakran —, a másvidékiek áradoztak róla már egy napos pihenés után. Itt ugyanis lehetett pihenni. Adva volt a víz, a kánikulai napokban ugyan vitatható minőséggel, de végül is elfogadható állapotban. A horgászok hellyel- közzel még halat is fogtak. De ami a legfontosabb, adva volt a nem mindig vitathatatlan tisztaságú, ám amúgy gyönyörű környezet — szép ősparkkal a kisebb-nagyobb üdülők övezetében — és a párját ritkítóan jó levegővel Utoljára hagytuk, hogy csattanjon a csattanó: csend volt, sőt, fölséges csönd. Lehetett pihenni, egy-két hétre elfeledni a megelőző hónapok búját-baját. Nagyritkán egy-egy kapatos vendég belerikkantott ugyan a dombori éjszakába, de a folyamatos ricsaj, a mar elviselhetőség határát súroló gépzene ismeretlen volt. No, de elég a nosztalgiából, lássuk a jelent. A víz, valamennyi paramétert tekintve, jobb, mint az utóbbi években volt. Az angolnapusztuláson túl vagyunk, más halfajoknál nem tapasztalható hasonló vész. Halat a horgászok ritkán fognak. A múltkori nagy harcsa amolyan fehér holló, de a helybéliek szerint a kívánatosnál messze több harcsa található a vízben, érdemes kísérletezni ellenük. A környezet elcsúfítása útján sikerült drasztikusan elindulni. Ősparkot említettünk az elébb. Az még tulajdonképpen megvan, de a „modernizálás” láthatóan nem tett jót neki. Az idegenforgalmi bisztró tőszomszédságában egy céllövölde csalogatja a vendégeket. Hogyan? Arról majd a csend témakörben ejtünk szót. Jó száz méterrel odébb található a kertmozi, egy meglehetősen idétlen faház társaságában. Vaskerítés is van, a mozi nézőterét ugyanis az övezi. Apropó, ugyanitt található egy palacsintasütő is. No, most jön a csend. Hát az nincs. Az alaphangot megadja a KlSZ-tábor ébresztője reggel hétkor. Nemsokára segítségére siet a céllövöldés hangfalaival. És ez így megyen egész nap. Ne higgyük, hogy az esték jobbak. Sőt. Az előbb említettek változatlanul „közműveinek”, ám csatlakozik hozzájuk néhány diszkó, meg néhány üdülő vendégserege. Szólni nem érdemes nekik, hogy „csak csendesen”, mert akkor rázendítenek az Akácos út kezdetű giccsparádéra, és isten legyen irgalmas még azoknak is, akik eddig valamiképpen el tudtak szunnyadni. Ne menjünk el szóthanul az ellátás mellett sem. Egyetlen ABC van az üdülőtelepen. Vezetője a kenyeres húszállításra panaszkodik, amint bizonyította, nem is alaptalanul. Így aztán akadozik az ellátás, pedig alapvetően ez a bolt a meghatározó az üdülőtelepen, a magánkereskedők csak kiegészítőként vannak jelen. Csütörtökön délután: Két bódé éktelenkedik a megyei tanácsi strand térségében, mindkettő zárva. A Hal-bisztró felszolgálói népes barátsereggel kártyáznak az egyetlen napernyő hűsében, a vendégek egyék a sült halat, vagy a lángost a tűző napon. Az idegenforgalmi bisztrójában sör nincs. A KlSZ-tábor melletti bisztróban lehet sört kapni. A legolcsóbb néhány fillér híján húsz forint, de legalább hideg. A zene szól környös-körül, az egyik lángossütő „pavilonja” mellett éltes asszonyság tart előadást arról, miként és milyen következménnyel undorodott meg nemrégiben a lángostól, egy szabadtéri színpadszerű placcon önfeledten csókolózik egy fiatal pár, néhány kisdobos korú pedig gúvadt szemmel lesi, miben kulminál majd a dolog, s egy merevrészeg pasastól megtudjuk, hogy „azért jön ide ez a sok ráérő manusz, hogy nekünk gondot csináljon”. Ma ilyenek a napok Domboriban. LETENYE1 GYÖRGY Tankönyvhajrá A Tankönyvkiadó 1345 féle tankönyvet jelentet meg az új tanévben, A kiadványok nagy része már lekerült a nyomdagépekről, többségét átvették a terjesztő vállalatok, s csupán nyolcféle köteten dolgoznak még a nyomdák. Lojd Lajos, a Tan- könyvkiadó Vállalat műszaki igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint jól sikerült a felkészülés az idei tanévre, a megfelelő szervezés és a nyomdák pontos munkája eredményeként várhatóan zökkenőmentes lesz a tankönyvellátás. A vállalat 88 új tankönyvet ad közre, az újdonságok több mint egyharmada nemzetiségi iskolában tanuló diákok részére készült, s amire évek óta nem volt példa, már júliusra elkészültek. Üj kiadvány az általános iskola harmadik osztályos diákjainak szóló speciális francia, német, angol és orosz nyelvkönyv. A betűvetéssel most ismerkedő első osztályosoknak háromféle tankönyv- családot kínálnák: azit, hogy melyikből tanulnak majd a kisdiákok, a pedagógus dönti el. Új fizika- és kémiakönyvekből gyarapíthatják ismereteiket a középiskolások, akiknek Művészeti ismeretek című tankönyve papírellátási gondok miatt csak szeptember első felében készül él. A Tankönyvkiadó az 1986/87-es tanévre mintegy 31 millió kötetet készít. A még nyomdában lévő, szakközépiskolai, kisegítő iskolai kötetek a következő napokban kerülnek a terjesztőkhöz, így a diákok még idejében megkaphatják azokat. |A korábban elkészült kiadványok többségét az iskolák már átvették, jelentősen megkönnyítve a tankönyv- terjesztők munkáját. A tankönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki könyvesboltok közreműködésével hamarosan minden iskolába eljutnak a tankönyvek. Az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt már csak az iskolában lehet megvásárolni. Azok a kiadványok, amelyek szeptember elején nem kelnek el, az évközi árusításra kijelölt boltokban vásárolhatók meg a fővárosban, illetve vidéken a könyvértékesítéssel is foglalkozó Művelt Nép boltokban és az áfész-üzletek- ben. Rádió Szekszárdiak a középdöntőben Tévénapló Borsos Miklós köszöntése Győri múzeuma az életmű meggyőző keresztmetszete, de bármerre járjunk is az országban, csaknem mindenütt találkozunk alkotásaival. Szekszárdira Lisztszobrot készített. Sárszentlörincen a Petöfi-emléktábla viseli keze nyomát, Simontornyán, a várban lllyés- illusztrációi láthatók, de sok magánlakásban is találkozunk rézkarcaival, esetleg egy-egy érmével is. Egyetemes művész, minden műfajban otthonos, még íróként is bírja a céhbeliek megbecsülését. Az életmű, amit még ezután kell felmérni, több ezer tételt tartalmaz, köztük számos vitathatatlan remekmű, a magyar művészet maradandó értéke. Most nyolcvan éves. Ebből az alkalomból életének fontos állomásait mutatta be; Nagyszebeni, Győrt, Tihanyt. Szavait a szeretet melege járja át, s örömmel mutatja, hogy az emberöltőnyi idő sem mosta el szebeni nyomát, majd győri utcákon bolyongunk, megállunk a csodálatos Szent László herma előtt, s már Tihanyt látjuk, a legendás kertet, ahol Buba asszony öntözi a virágokat. Igen, ez Borsos Miklós világa, de a mélyben európai városok körvonala látszik, legélesebb kontúrral Firenzéé, mert ez tette rá a legnagyobb hatást, s az a művészet, ami egybeforrt Firenze nevével. Nemcsak Michelangélőről vagy Leonardóról van szó, hanem Cimabueról, a trecentóról, arról a korról, amelyben mindent a művészet járt át, s az is természetes volt. hogy Botticelli női ruhákat tervezett, mert a mindennapi életnek is a művészet adott értéket. De Borsos Miklós nemcsak ezt tanulta Firenzében, hanem, a mesterség tiszteletét is, a kézműves munka örömét. Még most is maga faragja a márványt, állandóan a munka éltető lázában élve, s az életmű úgy áll előttünk, mint bonthatatlan egész, hibátlan egység, teljes világ. Nyolcvan éves, tele tervvel, munkakedvvel. Mi is tisztelettel köszöntjük születésnapján. Kehida példája A Zala völgye az ország egyik legszebb vidéke, s a negatív csodák közé tartozik, hogy az idegenforgalom eddig nem fedezte fel. Pedig látnivalókban is bővelkedik: Kehidát Deák Ferenc emléke teszi nevezetessé. Kallósának középkori temploma híres, épp úgy, mint a közeli Türjétnek, ahonnan utóval néhány perc csak Sümeg, s aki onnan Bazsi felé indul vissza, Rezi várát látja, megpihenhet a hajdani betyárcsárdában, Keszthelytől pedig megint csak rövid út visz a Hévízzel egybeépült Egregybe, ahol ismét a magyar középkor egyik szép építészeti emlékével találkozunk. Rockenbauer Pál filmje nem vitt el ilyen messzire, beleértve Kehidával. a vele egybeépült Kustyánnal, s rövid kitérőt tehetünk Kallósára. Igaz, itt is volt látnivaló elég, s túl ezeken, talán fontosabb maga a példa, amivel az alig ezer lakosú falu szolgál. A kehidaiak ugyanis rájöttek arra. hogy a természet nagyon sok mindent a kezükbe adott, csak élniök kell vele. Összegyűjtötték a Deák-emlékeket, szabadidő-központot hoztak létre, uszodát építettek, még ■ karatészakkört is szerveztek, miután a nagy buzgalomban erre is mutatkozott igény. Mi a vonzó a kehidai példában? Az öntevékenység, ahogy szűkös anyagi eszközeiket munkával és leleménynyel megsokszorozták, s mindehhez nem volt szükség határozatokra, fizetési meghagyást sem küldtek ki senkinek, mert mindenki tette, amit tudott, tanácselnök, tsz-vezetők, fiatalok. Már a Deák-kúria, amit egyébként az 1850-es években Széchenyi Istvánék vettek meg. helyreállítása is szerepel a tervekben, s a kallósdi templom szakszerű renoválásánál is ott vannak a szakemberek, tehát Kehida országos ügy lett, s a feladatokból egyébként osztozik a művészettörténet vagy a helyi sportigények, pontosabban az egészséges testedzés kielégítésének vágya. A tervek szaporodnak, már kempingtáborról is szó esik, az uszodát is bővíteni kell, mert még Zalaegerszegről is ide jönnek strandolni, a tévénéző pedig tiszteletteljes csodálkozással figyeli ezt az irigylésreméltó buzgalmat, s arra gondol, hogy a becsületes lokálpatriotizmus esetenként csodára is képes. Cs. L. Péter: Kínai filmkockák Kedden este sugározta a Kossuth Rádió a Mosolygó Parnasszus elnevezésű műveltségi játék hatodik elődöntőjét. Az utolsó elődöntőben a Szakszervezeteik Budaipesti Tanácsának csapata és ,a Tolnia Megyei Könyvtár csapata versengett a pontokért. A jól megszerkesztett játéksorozat most is miaradBin- 1 dó élmény nyújtott a rádióhallgatóknak. Jómagam drukkolva a szekszárdi „legénységnek”, saját tudásomat is felmérhettem. A szellemes kérdések és válaszok sokszor mosolyra fakasztottak. Az egyik feladat például egy újsághír készítése volt, természetesen az elhangzott irodalmi mű alapján. A szekszárdiak újsághírét Csányi László Olvasta fel, s bizony még a zsűri tagjai is mosolyogtak. A budapestiek újsághíre közel sém volt annyira szellemes és ötletes, mint a könyvtár csapatáé (s ezt most nem elfoigultságból mondóm) mégis megkapták a három pontot. A zsűri azonban a játék végéig igazságosan hozta meg döntéseit. A szekszárdi csapat a játék közepéig vezetett, utána azonban négy ponttal lemaradt. Az így élért negyvenkét pont azonban elegendő volt ahhoz, hogy a csapat részt vehessen a középdöntőben is. Nagyon jónak találom a Rádiónak azt az elhatározását, hogy távoli országrészek humán beállítottságú képviselői versenghetnek egymással a Mosolygó Parnasszuson. Ez a játék nemcsak az igazi versenyszellemet testesíti meg, hanem a hallgatók figyelmét is felhívja egy-egy irodalmi műre. Az elhangzott részletek alapján bizonyára sokan kaptak kedvet Voltaire Candide című utaztató regényének elolvasásához. A Tolna Megyei Könyvtár csapata októberben méri össze tudását — már a középdöntőben — a győri csapattal. Reméljük Fortuna kegyeibe fogadja városunk csapatát, hiszen az elődöntőben alapos felkészültségről adtak bizonyosságot. szakály— Könyv Polonyi Magyar televíziós forgató- csoport először készített do- kurnentumfilmet 1983 őszén Kínában, Szinetár Miklós vezetésével. A stáb szakértő tagja és forgatókönyvírója volt Polonyi Péter, aki húsz évvel azelőtt fejezte be hét esztendőn át tartó tanulmányait a pekingi egyetemen. A húsz év utáni visszatérésnek élményeiről érdekesen beszámol a fenti című, most megjelent könyvében, amelynek színes fényképeit a „városvédő” Ráday Mihály készítette, a tv-stáb operatőrje, rajzai pedig Engel Tevan István munkái; A szerző úgy találta, hogy a milliárdos lakosságú Kínában most folytatódik az, amit az ötvenes években láthatott. Mai tapasztalatait nem mérhette a „kulturális forradalomnak” nevezett ámokfutó őrület értékpusztító lidércnyomásához, amihez képest a csupán' tíz év múltán visz- szalátogató MTI-tudósító- kolléga viszont döbbenetesen nagynak érezte a változást. Pekingről pl. Polonyi Péter elmondja, hogy az elmúlt két évtizedben nem nőtt ki egy új város a földből, csak a régi korszerűsödik. A szállodák folyosóin, oszlopain a nyugati turistacsoportok programjai olvashatók, s az egész országot ellepték a világturizmus rohamosztagát képező amerikai öregasszonyok — írja. A magyar tévések, természetesen megnézték a kínai császárok egykori pihenőpa- íotáját és a híres Nagy Falat is. A szerző találkozott a „kulturális forradalom” évtizedes időszakában meghurcolt professzorával, írókkal, művészekkel. Jártak a több ezer éves múltat őrző Hszian-ban, a Jangce-parti Nankingban, Vuhszi.ban, a Vizek Városában, továbbá az országnyi Sanghajban, s a műemlékekben és természeti szépségekben gazdag Hang- csouban. Nankingban felkeresték Csou En-laj múzeummá alakított egykori otthonát, s jelentős személyiségekkel beszélgettek el Kína mai társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseiről A szerző rokonszenvesnek találta a „kulturális forradalom" utáni Kína hétköznapjait, a dolgok végre jó irányban változnak — véleményezte. Igaz, temérdek még a gond, de amit látott, csak keresztmetszete a Kínában jócskán felgyorsult, időnek — írja befejezésül a kitűnő tollú szerző. A kötet a Kossuth Könyvkiadó Ország—Világ sorozatában jelent meg. BALLABÂS LASZLO
