Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 194. szám. ARAí 1,80 Ft 1986. augusztus 18., hétfő. Mai számunkból A RÁKKUTATÁS Ojabb eredményei (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A TRIATLON ÜNNEPE DOMBORIBÄN <5. old.) MEGÜJULÖ PÉCSI BELVÁROS (4. old.) Születés­napra Háromnapos ünnepség- sorozat kezdődik ma Szekszárdon. Megyeszék­helyünk alapításának 925. évfordulójára emlékezünk, I. Béla királyiunkra, aki kilenc és negyed évszázad­diai ezelőtt apátságot ala­pított a Dunántúl e festői­én szép dombvidékén. Azt mondják, hogy egy ünnep akkor szép igazán, ha az a szürke hétközna­pok közül csupán fényé­vel tűnik ki, s az ünnep­lésnek csák akkor van ér­telme, ha nem csupán egy dátumnak adózunk, hanem egy szép folyamatnak, melynek hasonlóan gazdag folytatása is várható. Hi­hetjük — erre eredmé­nyekben gazdag múltunk és a következő évekre, év­tizedekre készített terve­ink a meggyőz® garancia — hogy megyeszékhelyünk születésnapja nem felüle­tes csillogás, nem áhítozás valami szép és szebb iránt, hanem válóban eredmé­nyeink ünneplése. Megál­lunk néhány percre — hi­szen a város történelmé­ben e három nap csupán perceket vagy annak tö­redékeit jelenti —, s a gaz­dag, vidám, meghitt per­cekben mérleget vonunk, megkeressük az elmúlt év­századok tanulságait, hogy mindazokból erőt merítve folytassuk tovább város­építő és városszépítő mun­kánkat — együtt. Oey gondolom, hogy az „együtt” szó e hasábon is nagyon jelentős. Nem aka­rok ünneprontó lenni, de ! megemlítem, hogy bizony vannak megyeszékhelyün­kön élők között olyanok, akik rendre és sok min­dennel elégedetlenek, akik folyton-folyvást csak a „jótanácsaikat” ontják: mi mindent és hogyan kelle­ne csinálni... Csakhogy egy város épüléséhez, fej­lődéséhez nem elegendő a jótanács, mely gyakorta fitymáló és lemondó. Ha­nem együtt, minden vá­roslakónak összefogva, jó- szándékkal és segítőké­szen kell megtennie azt, amit jószívvel tud adni, tenni, végezni. Persze, | öröm. hogy az utóbbiak sokkal, de sokkal többen vannak, mint az előbbiek. Gondoljunk osaik a külön­böző szocialista brigádok­ra. a parkot, a játszóte­ret. az utcákat építő la­kóközösségekre. munkahe­lyi kollektívákra. Gondolom, az ünneplés napjaiban tett sétáinkon a gazda szemével is végig né­zünk városunkon. A fel­újított épületek, az új há­zak során. És ' akkor jus­sanak eszünkbe Garai Gá­bor sorai: „És fényes leitt egyszerre minden: / a csu­pasz fák, a tűzfalak.” Va­lóban fényes lett. De egyik napról a másikra nem le­het fényt varázsolni ... E sorokkal is köszörűjük Szekszárdot, a Dunántúl egyik legrégibb települé­sét. S köszöntjük termé­szetesen a város lakóit, azt kívánva, hogy a közös szü­letésnapi torta helyett örömmel gyönyörködjenek : az ünnep tiszteletére al- ■ kötött erőt sugárzó szo­borban. —hm— Felvonulás, ünnepi nagygyűlés, szórakoztató programok Megyei aratónap Pakson forgalmi vállalat pékekkel, mozgó teherautón felállított kemencével idézte fel a búza újjászületésének, a kenyér készítésének fázisait. A fel­vonulást a bogyiszlói, nagy- mányoki, a dunaföldvári és paksi együttes menettánca zárta. Villányi Miklós beszéde Délelőtt tizenegy órára az ünnepi nagygyűlésre már kö­zel háromezren gyűltek ösz- sze a művelődési központ előtti téren, a színpad körül. A vendégsereget Jákli Péter tanácselnök köszöntötte, kü­lön üdvözölte Péter Szigfri­det, az MSZIMP Tolna Megyei Bizottságának első titkárát, Császár Józsefet, a megyei ta­nács elnökét, Varjas Jánost, a HNF megyei titkárát, Hor­váth Józsefet az SZMT veze­tő titkárát, Kiss Magdolnát, a KISZ Tolna Megyei Bizott­ságának első titkárát és Si­mon Péter országgyűlési kép­viselőt. Ezt követően Villá­nyi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár mondott ünnepi beszédet. — Esztendőről esztendőre István király napján, alkot­mányunk ünnepén tisztel­günk az új kenyér előtt is, ünnepeljük a dolgozó embert, az élet értelmét adó és az éle­tet formáló munkát. Ez az ünnep kitűnő alkalmat ad ar­ra, hogy demonstráljuk szo­cialista nemzetünk egységét: alapivető osztályok, rétegek, kommunisták és pántonkívü- ldek, nem hívők és vallásos világnézetűek, a magyar és a hazánkban élő nemzetiségiek, valamennyi dolgozó, tisztes­(Folytatás a 3. oldalon.) Régi aratási eszközök mákét tjei a művelődési központban Ünnepeltek szombaton a Duna-parti településen. Pák. son. Az atomváros adott ott­hont a második megyei ara- tónapnak, látta vendégül a megye egész területéről érke­ző mezőgazdasági dolgozókat és az egyszerűen csak kikap­csolódni, szórakozni vágyó érdeklődőket, családokat. És aki eljött, annak nem kellett csalódnia, mert valóban vál­tozatos programot kínáltak a szervezők, kisgyerekektől az idősebb generációiig, szakmai jellegű elfoglaltságoktól a szórakoztató műsorokig, sportrendezvényekig. Hogyha panaszra lehetett okunk a mintegy négyezer emberrel együtt, az csak az időjárás miatt volna, hiszen az egész napos nagyszabású rendezvé­nyen a fullasztó kánikulai meleg helyett frissebb időt is el tudtunk volna képzelni... Életképek, táncosok a felvonuláson Ha volt még, aki nem tu­dott volna Pakson a nap hí­res ünnepéről, az is tudomást szerzett róla szombaton a reggeli órákiban. A város fú­vószenekara ébresztette a helybélieket pattogós zenével megalapozta a jó hangulatot a felvonulás kezdetéig. A díszes aratónapi ménét dél­előtt tíz órakor a városi ta­nács épülete elől a Dózsa György, a Kishegyi utcákon át haladt a Munkásművelő­dési Központ előtti térre, az események színhelyére. Pör­gessük vissza a felvonulás színes képeit! A menet élén a paksi Duna menti Téesz pusztaötösének, ördögien ügyes hajtójának tapsolhatott az összegyűlt tö­meg, mögötte a kettesfogatok és a szövetkezet dolgozói vo­nultak. őket követték a nagydorogi, németkéri és a pálfai termelőszövetkezet fess lovasai, szemetgyönyörködite- tő lovakkal, szerszámokkal. Majd a talán legeredetibb, de mindenképpen nagy tetszést aratott életkép következetté Duna menti Téesz lóvaskocsi során mutatta be az aratás történetéit, múltat idéző öltö­zetben, eredeti eszközökkel, az egykori munkaműveletek imitálásával Nem maradhatnak ki a névsorból a nagydorogi, a tengelici, a zomhai téesz kép­viselői, a Paksi Á. G. dolgo­zói, a nagykónyi és bátai fia­tal táncosok sem. A gabona­Az aratónapi friss kenyérből kínál Villányi Miklós Színpadon a ipák si néptáncegyüttes Marjai József Ausztráliában Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese az ausztrál kormány meghívá­sária hivatalos látogatásra szombatom Sidney-lbe érke­zett. Látogatásán a mimiszter- elnlök-lhelyettes tárgyalásokat folytat a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről, a szövetségi kor­mány, valamint egyes szö­vetségi állaimok kormányai­nak vezetőivel, a politikai és az üzleti élet képviselőivel. A Minisztertanács elnök­helyettesével együtt Auszt­ráliába érkezett magyar vál­lalati vezetők egy csoportja is. Befejezte munkáját a MAPRJAL kongresszusa A záró plenáris ülésen Pócs Ilona, a MAPRJAL alelnö- kc köszöntötte a hatnapos tanácskozás mintegy kétszáz résztvevőjét. (Telefotó) Békefelhívás elfogadásával szombaton befejezte munká­ját az Orosz Nyelv- és Iro­dalomtanárok Nemzetközi Szövetségének VI. világkong­resszusa. A Budapest Kong­resszusi Központiban megtar­tott záró plenáris ülésen Pócs Ilona, a MAPRJAL alelnöke köszöntötte a hatnapos ta­nácskozás mintegy kétezer résztvevőjét. Ezt követően a világ min­den táját képviselő orosz nyelvtanárok Vitaldj Koszto- marovnak, a nemzetközi szö­vetség főtitkárának, Ervin Wedel NSZK-beli és Kurt Gabka NDK-beli professzor­nak, a MAPRJAL alelnökei- nek valamint Olga Mitrofa- novának, a 'moszkvai Puskin Orosz Nyelvi Intézet igazga­tóhelyettesének előadásában meghallgatták a szekciók munkájáról szóló összefogla­ló jelentéseket. A tanácskozás résztvevői Kifejezték reményüket, hogy a budapesti kongresszus je­lentősen hozzájárul althoz, hogy vdágszerte még töb­ben és minél eredményeseb­ben tanulják aZ orosz nyel­vet. Békefelhívás A MAPRJAL kongresszu­sának záróülésén elfogadott békefelhívás hangsúlyozza : az orosz nyelv- és irodalom- tanárok VI. nemzetközi kongresszusa küldötteinek meggyőződése szerint vala­mennyi nyelvtanár arra hi­vatott, hogy a nyelvet tanu­lókat a népek közötti köl­csönös megértés, barátság és bizalom szellemében nevel­je. A dokumentum a továb­biakban kiemeli: a nyelvta­nár munkájának lényege, hogy az embereket az egy­mással való érintkezésre, egymás megismerésére és jobb megértésére tanítsa. Az ellenségeskedéssel, gyűlölet­tel és miliitarizmussal szem­ben a pedagógusoknak a hu­manizmus, az erkölos és a lelki'Smeret szellemében kell cselekedniük. Kötelességük segíteni abban, hogy az em­berek felismerjék azt az egyszerű igazságot: az em­beriség tud háború nélkül élni, és így is kell élnie. Ezért azonban küzdeni kell. A felnövekvő nemzedék tu­datában meg kell erősödnie annak a gondolatnak, hogy a mai világban az atomfegy­verek alkalmazása világmé­retű katasztrófa kezdetét je­lentené. Felitárva az orosz nyelv és irodalom gazdagságát, ama törekszünk — hangsúlyozza a dokumentum —, hogy a nyelvtanulók a jó és az igaz­ságosság eszméit, az emberi civilizáció eredményeit ma­gukévá tegyék. Az orosz nyelv tanításakor azt keres­sük, ami a népeket egyesíti és nem azt, ami elválasztja. Mi, 66 ország orosznyalv- és -irodalomtanárai felhí­vunk mindenkit, alki nyel­vet tanít, hogy határozottan lépjen fed a béke és az or­szágok közötti párbeszéd ér­dekében. Az erőfeszítések egyesítésére, az emberiség ömpusztításának megakadá­lyozására irányuló békekez­deményezések támogatására szólítunk fel mindenkit. Felhívással fordulunk az idegen nyelvek oktatóinak nemzetközi és nemzeti szer­vezeteihez, hogy használja­nak fel minden lehetőséget az atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök mi­előbbi betiltása és teljes megsemmisítése érdekében — hangsúlyozza végezetül a felhívás. A kongresszus befejezéséi követően megkezdődött a nemzetközi szövetség köz­gyűlése.

Next

/
Thumbnails
Contents