Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
augusztus 2. KÉPÚJSÁG 5 Munkamorál Divattá vált 0 használni, de mint min■ ■ den esetben, itt is bekövetkezett az. hogy túl gyakran hangoztatva, elsikkadt a jelentősége, annyira megszokott kellékévé vált az értékelő, előadói beszédeknek, nyilatkozatoknak, sőt, baráti beszélgetéseknek is. Mit is takar valójában a latin kifejezés? Erkölcsöt, erkölcsi szabályt, az élet egy meghatározott területén. Beszélhetünk tehát közösségi, csoportmorál- ról a legkülönfélébb színtereken, de használjuk a fogalmat a társadalom egészére is. Már egészen kis korban találkozik az emberpalánta a közösségi morál követelményével, bölcsődei, óvodai, iskolai csoportokban. osztályokban értékeli nevelője viselkedése, társaihoz való viszonyulása szerint. Aztán folytatható a sor lakókörnyezetében, kertvárosi utcák vagy bérházak lakóközösségeiben, és persze, a munkahely közösségével. Eddig elsősorban az emberi kapcsolatokat vetítettük a középpontba, de létezik egy másik nézőpont is. A feladathoz, a mindenkori kötelezettséghez való — függetlenül attól, hogy választott, vagy életkorral együttjáró — viszonyulás. Ez az iskolában kezdődik, majd az érett személyiségnél a munkában, a hivatásban teljesedik ki. Hogy hogyan, illeve, hogy egyáltalán minőségében változik-e a korábbi életkorra jellemző felelősség, kötelességtudat, az több tényező függvénye. Fekete Lázár, Ördögh Szilveszter nagyszerű regényének, a Lázár békéjének főszereplője e felfogásnak az egyik pólusát jelképezi: „Hallja, Lázár bácsi, én hálát adok a Szűzanyának, hogy beütött ez a szocializmus. Mert a szemébe mondom, én utálnék a maga keze alatt dolgozni, tán enni sem hagyna. Azért a.... pénzért nemcsak magát hajtja, de bennünket is egrecíroztat.' — „Dolgozni nem a pénzért kell, fiam.” — Lázár megfogta a lapátot „Nem a pénzért." — „Hát mi a szentségért?” — „Azért, fiam, hogy a munka el legyen végezve! Azért!” Mindig indulatba jött, ha a munkával molesztálták, rengeteget östörködött, vitatkozott velük, hogy dolgozzanak tisztességesebben ... „Becsülettel dolgozz fiam! Mi kinéztük valamikor magunk közül azt az embert, akit mindenkor nógatni kellett.” A fiatal munkatársakkal folytatott dialógus után nem tartom feleslegesnek az ügyész provokatív kérdésére adott válaszát, hitvallását idézni: „Még öregapámtól tanultam, hogy a legszentebb imádság a jól végzett munka. Ezt a vallást tartottam én is.” Sematikus megközelítés volna, hogyha pozitív, követendő életfelfogásként a regény hősének példáját hoznám fel. ami egy adott korszak adott társadalmi osztályának, adott embertípusnak az életfelfogását tükrözte. Arra azonban mindenképpen figyelmeztet, hogy a nagy, a mindenkori társadalmi követelményekhez való alkalmazkodás, az életbenmaradás törvénye az adott osztály prizmáján keresztül érvényesül. Ez pedig nem tűnt el nyomtalanul, a felszabadulási követően családi örökségként — bélyegként vagy féltett kincsként — őrizték. A ma nyelvére lefordítva különösen nagy szerepet kap ez, vagyis a belső tartalékok kihasználása, az emberi rejtett készletek felszínre hozása. Az intenzív gazdasági fejlesztés korát éljük, amikor többek között a munkaidővé delem egyik kulcsfogalommá vált, ezzel is a munkadarabra, az adott feladatra szánt időt hosz- szabbítva meg. A teljesítménybérezés már régóta a ráfordított többletenergiát értékeli, a több és minőségileg jobb munkavégzést honorálja. Mégis ezek csak külső — igaz, nélkülözhetetlen — eszközök a többi intézkedéssel, szabályozással együtt. A kedvvel, örömmel végzett munka azonban az ember számára mindennél ösztönzőbb lehet. Csakhogy TO* történik akkor, amikor a frissen ° ' végzett, pályára kerülő fiatal élete első munkahelyén elhelyezkedik? Vagy éppúgy említhetném a nyaranta munkát vállaló fiatalokat is. Sokszor hangoztatott probléma ez, de éppen egész életre szóló befolyása miatt nem lehet elégszer felvetni. Az ifjú ember ugyanis itt találkozik az adott közösségi morállal, ahhoz formálja sajátját, vagy tudta nélkül formálódik tapasztaltakhoz, munkához való viszonya attitűdje. Kedvező a helyzet, amikor pozitív hatást jelent számára a közösség, de nem ritkán ellenkező tendenciáról szólhatunk. Persze, itt sincs két élesen elkülöníthető pólus, több az átmeneti határhelyzet, de az erővonalak mindenkor kirajzolódnak. És itt lép be meghatározó erővel a családi indíttatás, a szülői felfogás determináló szerepe. Hiszen iskolai, munkahelyi értékítéletek változhatnak az életkortól, különböző helyektől függően, a. gyökereket azonban az elsődleges szocializáció adja. Itt is érvényes, hogy kevésbé eredményes a szóbeli, közvetlen információkkal történő befolyásolás, valódi eredményt a személyes példa hozhat. A szülő, nevelő annyit követelhet, várhat el a fiataltól, amennyit maga is letett az asztalra. Szélesebb körben is érvényes a gondolatsor, a leköszönő generáció annyit várhat el az őt követőtől, amennyit maga nyújtott, saját mintájának a képét látja vissza. Kis faluban találkoztam az érzékeny, a saját otthona és a nagyvilág dolgai iránt nyitott népművelővel. Elbeszélgettünk. A végén csaknem dühösen váltunk el: „Na, látod, ezt kellene megírni..De hiszen ezt mindenki tudja., saját vagy környezete magatartását ismerve, legtöbben látják a valós képet. Kimegy az ember valamelyik építkezésre, legyen az út, lakóház, szennyvízcsatorna vagy tsz-istálló, és érkezhet bármely időpontban, mindig többen ücsörögnek, beszélgetnek, mint ahányon dolgoznak. Külön szertartásnak számít, amíg a fénykép erejéig összecihelődik a társaság, aztán. .. Aztán ne legyünk pesszimisták, legtöbbször időben, elfogadható minőségben elkészül valamennyi. Csak hát lehet, hogy mindez rövidébb idő alatt, jobb hangulatban is mehetne. Nem ez az egyedüli jellemző, ezért lássuk az ellen- ———— példát is. Közvetlen munkatársaim és alkalmi ismerősök, vadidegen megszólított emberek között voltak, akik panaszkodtak: „Nincs munka.” Nem azért, mert teljesítményükért fizették őket, nem is azért, mert a következő napokban kellett volna behozni a pillanatnyi kényszerlazítást. Hanem egyszerűen az volt az oka, hogy üresen teltek az órák, napok, és nem érezhették a jól végzett munka örömét, megnyugtató érzését. TAKÁCS ZSUZSA Már 'a Pannóniát birtokló rómaiak mélyítették, szabályozták a ,medrét. Mindenesetre, a Tihanyi Alapítólevél {már említi a „Bolatin" mellett azt a helységet, melynek Fűk a Ineve és az ott folyó vizen híd vezet át. Neve az eti- mológusok szerint a sivit szóval hozható kapcsolatba. A vízimalmok mellett volt olyan csatorna, ami áradások idején a fölösleges Vizet elvezette a malomtól. Ebben, lévén magas a vízállás, sivítva folyt el a víz. A Sió hivatása, hogy a Balatonból la ifölösleges vizet elvezesse. Már a múlt században megszülettek a tervek és a munkák íis elkezdődtek, hogy hajózhatóvá tegyék ezt a folyót. Am a gazdasági nehézségek, a háborúk elodázták a munkálatokat. Napjainkban ismét nagy erőkkel folyik a Sió szabályozása. Csákó Sándor Torkolati ttnü gólyaőrséggel A tengerhez vezető kapu a Dunánál „Kilométerkő" a híd alatt Ipari táj Simontornyánái Pálfán a Sió vizével öntöznek Tolnanémedi határában már alakul az új meder
