Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2.

6 ^îRrÉPÜJSÀG

MÚLTUNKBÓL

I- Mostanában a BHG szekszárdi gyárában nem közfelkiáltással választanak társadalmi tisztségviselőket az emberek. Többes jelöléssel döntötték el azt is; ki legyen a szakszervezeti bizottság titkára.- Sokféleképpen lehetne magyarázni ezt, de szerintem a BHG-sok többsége is így gondolja: a jó üzemi légkör, az együ- vétartozás, a sokat hangoztatott demokrácia nálunk már nemcsak szólam. A gyár dolgozói igenis meggondolják, hogy ki képviselje őket, és ez a választásokon - előtte és utána - mindig is vitára ad okot. Hansúlyozni kívánom, hogy közösségi vitákra, mert a BHG-ban közösség van, még akkor is, ha ezt sokan nem hiszik.

I- Én elhiszem, de azért a kettős jelölés, a választási izgalmak, mégiscsak nagy önfegyelmet kívánnak. Egyszóval azért van rizikó is.- Most lehet, hogy nem hat igaznak, de nekem az első pillanatban is az volt a véleményem; már a jelölés is megtiszteltetés. Ha nem választottak volna meg, akkor sem éreztem volna bukásnak a dolgot. És nem érzi annak „ellenfelem” sem, aki nagyon jó barátom, és továbbra is együtt dolgozunk a szakszervezeti bizottságban.

I-Természetesen ismerem eddigi életútját. Üzemvezető lett 29 évesen és a tmk volt a területe, ami - aki járatos az iparban, tudja - nem leányálom. Szerintem szakszervezeti titkárnak lenni sem az.- Nekem szerencsém volt a tmk-ban

is. A kollektíva segített. Mert nagyon rossz vezető az, aki az eredményeket csak magának könyveli el. Sem a gazdasági életben, sem a mozgalomban nem lehet eredményt elérni egyedül. Csak közösségben.

I- Ne haragudjon, a közösség szó, a mai „hajtós” világban kissé elavultnak hat.- Szeretnék mindenkit meggyőzni arról, hogy az egyéni érvényesülés is csak a kollektíva - legyen az brigád, család, üzemrész, gyár, vállalat, Magyarország - segítségével lehetséges. Hiába nézik a saját zsebüket az emberek, abba a zsebbe csak akkor kerül pénz, ha ez a szekszárdi gyár, a BHG együttesen - minden dolgozója - jól dolgozik.

I- Attól félek, hogy olvasóink félreteszik az újságot, mert az ellenkezőjét tapasztalják. Gazdagodó embereket látnak, kivagyiságot, és azt, hogy ezek a vagyonok nem a gyári keresetből vannak.- A korrupció, a csalás és az ügyeskedés más kategória. Abban biztos vagyok, hogy hosszú távon csak akkor lehet jól élni, ha a közösség tevékenysége gazdaságos.

I- Azt gondolom, az eddigiekből, hogy Geisz János szakszervezeti titkárnak, a kollektiv gondolkodás és cselekvés jelenti a legtöbbet.- így igaz. Nincs önmagában jó szak- szervezeti titkár. Csak kitűnően dolgozó bizalmitestület, szakszervezeti bizottság... és ha ezek jól dolgoznak, akkor kiváló munkát végez a szakszervezeti titkár is.

I- Nekem az a tapasztalatom, hogy a szakszervezeti tagok csak úgy ítélik meg a titkárt: hogy nekik mennyire jó a dolguk. Vagyis kapnak-e üdülőjegyet, segélyt...- Vannak számvetést készítő emberek. Ennyit és ennyit befizettem: ezért ennyit kaptam. Kellemetlen. A szakszervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy az emberek érezzék; ők szervezett dolgozók. Van egy pillér, amire támaszkodni lehet. Vannak társaim, akik figyelnek

rám. Ha gondom van: segítenek... Es ebben a legnagyobb szerepe a bizalminak van. A bizalmi az az ember, aki észrevesz mindent a területén, aki igenis kiáll társaiért, de ha kell, akkor is szól, ha valami nem úgy megy, ahogy kellene. Mert a bizalmi tanácsadót jelent az én szememben.

I- Csak a dolgozók tanácsadója? Mert hallottam olyan véleményt is - vezető szájából - hogy szedje össze a bélyegpénzt minden fizetéskor és...- Örülök a közbevetésnek. Azt feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy a szakszervezeteknek óriási feladatai vannak a termelés segítésében.

I- Azt elég sokszor a szemére vetik a mozgalomnak. Mármint azt, hogy az érdekvédelem háttérbe szorult és a termelés segítése az elsődleges.- Vajon, az nem érdekvédelem, hogy harcolunk azért, hogy minden embernek legyen munkája? Vagy az nem tartozik ide, amit a kongresszusunk is hangsúlyozott: állítsuk vissza a főmunkaidö becsületét? A termelés segítése a legjobb érdekvédelem. Ezt kellene minden emberrel tudatosítani. Természetesen továbbra is fel kell lépnünk a rossz vezetők ellen, az érdemi demokratikus fórumok hiánya ellen.

I- Azt mondtuk, hogy a bizalminak van a legnagyobb szerepe. Csak a bizalmiak egy része nem érzi maga mögött a választóit, és fél, hogy hoppon marad.- Meggyőződésem, hogy a jó bizalmit megvédik társaik. Mint az elején mondtam: egyedül az ember semmire sem képes. A bizalminak együtt kell gondolkodnia az üzem vezetőjével, a tagsággal, a szocialista brigádokkal... Ehhez az is hozzátartozik, hogy együtt kell dolgoznia a gazdasági vezetőkkel, ötletekkel, tanácsokkal segíteni a munkájukat.- Csak erre a gazdasági vezető legyint, azt mondja elég bajom van nekem a munkaszervezéssel, az anyagbiztosítással, ne jöjjön nekem még ide a bizalmi is...- A jó gadasági vezető nem legyint abban az esetben, ha a szakszervezeti bizalmi érti a feladatát.

I- Úgy tűnik, hogy két fontos szereplőt tart a mozgalomban: a bizalmit és a középvezetőt.- A kettőn múlik minden. Nagy szükség lenne arra, hogy a középvezetők vállaljanak nagyobb szerepet a mozgalomban. Rajtuk nagyon sok mUlik; tanácsaikra, lelkesedésükre szükségünk van: a mozgalomnak is, és a gyárnak is. Nagyon fontos szerepe van - szerintem - az üzemrészekben lévő bizalmitestületeknek, erről sem beszélünk, és működésükről, sajnos, nincs tapasztalatunk.

I- Ezt jó lenne jobban kifejteni, mert fogós téma.- Egyszerűen arról van szó, hogy egy- egy üzemrészben a gazdasági vezetés és az ott dolgozó bizalmiak - természetesen beleértem a pártcsoportokat is - alkossanak olyan közösségi magot, amely az üzemet átlendíti minden nehézségen. Pontosabban: az ügyek ott intéződjenek, ahol az ügy keletkezik.- Az ügyről. Azt mondtuk az előbb, hogy teremtsük meg a főmunkaidő becsületét. Azt is mondtuk, hogy a bizalmi legyen ott „minden kilométerkőnél”. És akkor a BHG szekszárdi gyára olyan helyzetbe került, hogy esetleg el kell bocsájtani munkásokat, mert demokratikus módon bevezették a teljesítmény szerinti bérezést, most pedig...- Munkát kell keresnünk, mert mindannyian egyetértünk abban, hogy ebben a gyárban 1200 ember dolgozik és minden embernek itt kell továbbra is dolgoznia. Senki nem kerülhet kívül a gyárkapun.

I- Pontosítani kéne a megfogalmazást, mert akik csak bejárnak a gyárba...- Én ügy értettem eddig is: a tisztességes munkásember munkahiány miatt ne kerülhessen kívül a gyárkapun.- Ismerve a gyáregységek helyzetét, úgy érzem, nehéz ügyet vettek a nyakukba. Vagyis, ha nem vállalják a több munkát a nagyobb jövedelemért, akkor most nyugodtan ülnének a „babérjaikon” és a vállalat központjában továbbra is elégedettek lennének a szekszárdiakkal.- Az egész iparág keresi a helyét, a BHG-nak nem lesznek nagyobb feladatai az ezredfordulóig, mint most. Erőteljes az elektronizálás, mi itt Szekszárdon továbbra is a hagyományos, mechanikus kapcsológépeket gyártjuk, amelyek - ha tetszik nekünk, ha nem - egyre kevésbé kellenek. Tehát üj profilt kell kialakítanunk, olyan termékszerkezetváltást kell tervbe vennünk, ami a jövőnket biztosítja.

I- Ezek szerint nem függ össze a felpörgetett termelés és a jövökeresés.- Úgy függ az egyik a másiktól, hogy évekkel előbbre hozott dolgokat. Ha termelékenységünk nem nő ilyen mértékben, akkor jövőre jelentkezik a munkahiány.

I- Ebben a helyzetben nem kell visszahúzódnia a szakszervezeti bizalminak, mert félő, hogy „kigolyózzák”, vagyis ö lesz a felesleges ember.- Egyetlen emberről sem akarunk lemondani. A gyár vezetőinek feladata olyan munkát találni, ami korszerű termék is, és biztosítja az itt dolgozó 1200 embernek a munkát. Másodsorban: egy- személyben a bizalmi nem kerülhet veszélybe, mert mögötte van a közösség. Olyan előfordulhat, hogy az egész csoport - bizalmival együtt - kerül nehéz helyzetbe. De éppen ezért hangsúlyozom annyiszor a közösség szót, mert igenis, nálunk a BHG-ban olyan közösség van, amelyik már képes gyári összefüggésekben gondolkodni. Hosszú idő óta nyitottság tapasztalható a vezetők részéről, minden gyári dolgozó, aki kicsit is érdeklődik a sorsa iránt, tudja, milyen feladat előtt állunk, mik a gondjaink. És ez átsegít bennünket a nehézségeken.

I- Azt mondja, hogy - az én hallásom szerint - a BHG-ban igenis érződik a tulajdonostudat, az emberek tényleg magukénak érzik a gyárat.- Akármennyire úgy gondolja, hogy ez csak szólam: én ellentmondók. Biztos vagyok abban: az itt dolgozók nagyrésze büszke arra, hogy BHG-s. Az utóbbi egy évtizedben olyan összeszokott kollektíva alakult nálunk, akik a jövőjüket is nálunk képzelik el, s ezért mindent meg is tesznek. Ezt bizonyítja az is, hogy óriási akarással fogott mindenki az alkatrészgyártásban a személyi darabbéres elszámolás megvalósításához, hogy hónapok alatt eredményeket értünk el. Az országban szinte elsőként nálunk sikerült megoldani a szerszámkészítők teljesítményelszámolását. Természetesen ezek nem mentek vita nélkül, voltak sértődések is, de ezek az élet velejárói. Egy biztos: a szekszárdi BHG-ban nincs állóvíz Nálunk mindig történik valami.

I- Azt már akkor meg sem kell kérdeznem, hogy érdemes volt-e vállalni a szak- szervezeti munkát.- Rengeteg a tennivalóm, aminek szívből örülök. Nyitottabbá váltam, kinyílt előttem a világ... s remélem ezzel együtt nyitottabbá és tevékenyebbé vált nálunk a szakszervezet is.- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a gyári kollektívának, s drukkolok azért, hogy mielőbb találják meg azt az új gyártmányt - profilt -, ami évtizedekig munkát ad 1200 munkásnak, mérnöknek, vezetőnek és a szakszervezeti titkárnak.

HAZAFI JÓZSEF

A Tolna Megyei Levéltárban a polcok sokaságát töltik meg azok az iratok, amelyek arról tanúskodnak, hogy elődeink, hosszú évszázadokon át szerettek perbe menni igazságukért, ha kellett, még a királyig is elmentek. Ha ezekre az iratokra hagyatkozik az ember, s ennek birtokában ítélné meg elődeinket, azt kellene mondani, hogy perlekedők, veszekedős természetűek voltak, indulatuk gyakran a tettleges- ségig is elvitte őket.

De volt, amikor minden község jegyzőjét, bíráját megkérdezték, milyennek tartja községének lakosságát, a többség úgy nyilatkozott, hogy békeszeretők, a pert, ha csak lehet kerülik, engedelmesek. Bizonyítékul idézzünk néhány jellemzést az Egyed Antal féle összeírásokból:

Az alsónyékiek „többnyire szelídek, bé- kességesek, pert nem szeretők és engedelmesek”

A bátaszékiek jellemzése így szól: „Ezen mezővárosnak lakosai szelíd indulatúak, a jó tanácsra hajlandók. Békességet szeretők, engedelmesek és szorgalmatosak”

A bonyhádiak „szelídek és engedékenyek.” A cikóiak „indulatukra nézve középszerűek”. A decsiek is jó jellemzést kaptak elöljáróiktól. Idézzük: „Ezen helységnek lakosai a szegényen könyörülök, inkább vidámak mint komorak, s ha nem háborgat- tatnak nem is perlekedők, s minden jóra hajlandók." A dunaszentgyörgyieknél is kedvező az írás: „Ami az indulatot illeti, jó indulatúak, jámborok, békességesek, a pert inkább eltávoztatók mind szeretők vagyunk, másképpen engedékenyek, nem makatsosók” A dunaföldváriak is még elégedettek lehetnek, ha a róluk szóló sorokat olvassák: „Ezen népes városban találkoznak ugyan némely rosszabb indulatúak is, de mégis legnagyobb részben víg kedé- lyűek, békességesek és engedelmesek” A györkönyiek között vannak ugyan makacsok, de általában „békességszeretők, engedelmesek”. A harciakról Konkoly István bíró csak röviden ír, salamoni ítéletet mond: „Némely része engedelmes, némely része makatsos”. A keszöhidegkúti nép „szelíd és engedelmes”.

Szinte hízelgő az, amit Busz János Iz- mény hites jegyzője írt:

„A lakosok szelídek, nem pedig szilajok. Periül érüszkedők mind a Tekéntetes Ns (azaz Nemes) Vármegyének, mind a föl- desuraságnak, engedelmesek, szorgalmatosok, iparkodók, egy szóval gazdálkodó munkás, s jószívű német emberek.”

A kajdacsi Király György bíró és a két esküdt, Szántó István és Tóth Mihály valamint Ö. Bentze Mihály közember úgy véli nem lehet kategorikusan jót, vagy rosszat mondani, ezért hát véleményüket így fogalmazták meg: „A lakosok némelyek szelídek, mások szilajok, vágynak port szeretők, hásártosok (házsártosok), vágynak engedelmesek, némelyek békességesek, mások engedetlenek”. A kalaznói bíró nagyon röviden, csupán ennyit írt: „A nép engedelmes”. Nem tudjuk eldönteni, hogy 1829-ben Simoga János Kér (Németkér) község jegyzője dicséretnek, vagy megbélyegzésnek szánta-e a jellemzését, amikor azt írta: „nyúl szívüek - kivált egyenként vé- vén - azon fellyül mégis engedékenyek”

Jó „bizonyítványt” kaptak a kisdorogiak, a kismányokiak, a kistormásiak - bár itt a nótárius megjegyzi, hogy akad néhány pert kedvelő is -, békességesek a kakas- diak, a belaciak és a ladományiak. A köm- lődiekről is azt írta a nótárius, hogy jelentés írásakor a lakosság szelíd, azonban „en- nekelőtt valami 30-40 esztendőkkel szilajok, békességtelenek, engedetlenek és nagyratartók voltak” - azt viszont nem írta meg, mitől lettek Kömlőd (Dunakömlőd) lakói kezesbárányok az eltelt 3-4 évtized alatt.

Nem soroljuk tovább a kedvező véleményeket. A felsorolást félbe kell szakítani, már csak azért is, mert voltak jegyzők, bírák, nótáriusok, esküdtek és közemberek, akik egészen másként nyilatkoztak egy egy község lakosságáról. Ismerkedjünk meg ezekkel is.

Kezdjük a sort a bikácsiakkal. Róluk Ö. Taibel Mihály bíró és Sorok József hites jegyző terjedelmesebben irt:

„Indulatokra nézve ezen helység lakosai nem volnának az utolsók (!) ha a fenyét- ték közelébb volna aldalokhoz, de minek- utánna egy földesuraságnak tisztje sem lakik közöttük, mellette némelyek contrac- tualisták lévén végképpen függetleneknek vélik magokat. Mind ezek a zabolát megtá- gétván, némelyeket a békétlenség, pör- patvarkodás, s néha szinte a makatsságig ragadja, de megszelédülnek azonnal, mihelyt a Tekintetes Nemes Vármegye Tisztviselő Karja fenyítő páltzáját fölemeli”

A gerjeniek sem igen rakták ki annak idején jegyzőjüktől és birájuktól kapott véleményt, amely így hangzik:

„Minthogy sem egy földesuraságnak, sem annak tiszti képviselőjének nem volna itt lakása, s így a gonosztévőknek megza- bolázása végett a földesúri hatalmat, s fenyítéket foganattal itt helyben senki sem gyakorolná, ezek okból a szelídség és bé- kességes létei helyett a tzivakidás, és perszeretés, az engedelmesség helyett a goromba makats erkölts kapott lábra, s ezek bírják meg romlott indulattyokat”

A györeiek elődeik sem dicsekedhettek - legalább is a hites jegyzőjük véleménye szerint. Ö így vélekedett róluk:

„A lakosok külömben pedig jobban jámborok és félénkek, mint szilajok, de mellette nagy álnokság lappang a szivekben, kárt tettetők, emberrágalmazók, pert indítani szeretők, engedetlenek és alattomos makatsosok, hanem mind azon által őket a tsendességre okkal-móddal hamar és könnyen reá lehet húzni..."

A hantiak „pert kedvelők egyéb iránt a botnak félelme miatt engedékenyek”. (Ne feledjük, régebben nemcsak az iskolában volt használatos a nádpálca!!). A kétyiek pedig csak a szegénységük miatt kezesek. A kisvejkeiek között megkülönböztetést tett a jegyző. Véleménye szerint a magyarok szilajok és bátor természetűek, de ugyanakkor szeretik a békét és engedelmeske- dők. A község német ajkú lakossága azonban nehezen kezelhető, makacsok, engedetlenek.

Ki tudja, miért írt ennyire elmarasztaló véleményt a mázaiak jegyzője?

„Természetre a lakosok jámborok, mint vadak, hanem tagadhatatlan az egy, hogy szivük álnoksággal tele van, mint a bárdo- latlan emberé szokott lenni, mind az által igazságszeretők és rendet tartók, és szép szóval minden engedelmességre őket könnyen lehet bírni. Egymás közt megháborodnak ugyan, és pedig gyakortább, hanem azt vélek el lehet felejtetni. Pert indítani nagy hamar készek, hanem az erősen fogóssal (azaz erős fogással), vagy megvilá- gositással le lehet tsendesiteni”

A medinaiakkal - állítólag - csak kemény kézzel lehetett bánni. Rövid jellemzésből ez tűnik ki: „A népeknek szelídségüket mostanában keresni nem lehet, hanem a verettetés által lassan-lassan engedelmeskednek” Kelemen Lajos hites jegyző nem írta le, miért kell a lakosságot veret- tetéssel engedelmességre bírni. Miben állt ellent, mit tagadott meg, talán a községen belül volt feszült a helyzet? Kár, hogy nem részletezte feleletét.

Kissé másként vélekedik a dolgokról a nagyszékelyi bíró. Véleménye szerint egy idő óta a községi elöljárók „igazgatói ren- deletlensége” miatt (azaz a rossz irányítás miatt) elnyakasodott és engedetlen a lakosság, „de amely a jobb rendtartások által előbbi szelíd és engedelmességét visz- szanyerheti” írjuk ide ennek a pedagógiai érzékkel megáldott bíró nevét, aki hitt abban, hogy a jó példa, a jó vezetés meghozza pálca nélkül is az eredményt: Schmidt Reihard.

Az apari jegyző nagyon rövid volt. Az apariakról mindössze ennyit írt: „Tunyák, pert szeretők makacsosok”. A pálfai jegyző sem volt sokkal jobb véleménnyel a község lakóiról. Ezt vetette papírra: „Az nép hajlandósága ez: vad, engedetlen, nyakas, rossz lelküesméretü, kártévö, felebaráttya kárán örülő. Borzasztó rossz, elkajánko- dott nép, ki elöljáróitul nem tart, s nem fél. Okai ezek, és pert szeretők” Ennél gorombábban senki sem irt a rábízott község lakóiról. Minden bizonnyal csupa konfliktus lehetett működése a községben. A lakosság haraggal fordulhatott szembe elöljárójával, s nem engedelmeskedett. Másként miért ez a durva hand?

A szálkai jegyző szerint a lakosság „minthogy különféle helységekből származtak, különféle indulatúak is. Jobban szilajok mint nem, békétlenek, nem egyetértők, s pert szeretők, s makatsosok a németek. A ráczok pedig engedékenyebb természetűek és szelídebbek”

A megyeszékhely lakói a „nagy átlagba” tartozhattak, mert Radotsay József így jellemezte őket: „A lakosok indulatukra nézve jobban szilajok, pert szeretők és makatsosok, akiket mint azonáltal jó szóval hamar szelídekké és békeségesekké lehet tenni."

Végezetül megyénk egyik kis községének lakóiról mondjuk el, mit irt róluk a krónikás? Váraljáról van szó: „Szelíd indula- tuak és békességesek. Innen tsekély pőréik, jobbára a helybeli elöljáróság által is könnyen elintézhetők lévén, tsak kevesen terhelik véle uradalmi tisztjeiket, vagy ura- ságjoknak úri székeit, annyival inkább a Nemes Vármegyét. Valósággal amit ditsé- retekre meg kell vallani, igen ritka, tsak nem hallatlan dolog 30 s 40 esztendők el- folyása alatt is, hogy valaki közülük az uradalomnak, vagy a Ns (Nemes) Vármegyének fogságára ítéltetnék, vagy Ítéltetett volna, s az is megjegyzésre méltó bennek, kivált a magyarságban, hogy az, egynéhányat kivévn, általában pipátlan” (azaz nem dohányzik!)

Kell-e ennél szebben jellemezni egy község lakosságát?

K. BALOG JÁNOS

Geisz János szakszervezeti titkárral