Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

1986. július 12. "népújság 7 A VASÚT HÁTTÉRIPARA Az éves feladat negyven kilométer vá­gány elkészítése. A vasút háttéripara, azaz a Csoma-Szabadi vasútállomás szerelőüzeme csöndes, csak a bakdaruk kolompolnak szüntelen. E hétszáz méter hosszú, nyolc vágányos telepen van a Dombóvári MÁV Építési Főnökség szere­lőüzeme. Ez a MÁV háttéripara. Itt készítik elő azokat a vágánymezőket, amelyek a felújított pályákon szolgálják majd a jár­műforgalmat, úgy nyolc-tíz éven keresz­tül. Molnár Imre üzemvezető a kalauzunk.- Mindenekelőtt az tűnik föl, hogy itt nagy a rend - mondjuk a fiatal telepveze­tőnek.- Vasúton vagyunk. A rend-fegyelem olyan közeg, amely alapja a jó munká­nak. Egy vágánymezőnél nem lehet két milliméter eltérés a sínek távolsága kö­zött... Alig harmincán dolgoznak itt. Huszon- ketten fizikai munkások. Azaz dehogy azok, hiszen a 240 kilós betonaljat nem kell emelniök, gép végzi el ezt a munkát. A síneket az előkészítőre daru viszi. Daru emeli föl a vagonból a pályára behozott rossz mezőt. Daru viszi a ládákat a szere­lősorokhoz. A csavarokat ügyes gép hajtja a betonaljba. A síneket gép fúrja át. A vagonokat kis mozdony viszi előre, hát­ra, ahogyan a munka megkívánja. A vá­gánymezőkből kiszedett csavarokat a darura szerelt elektromágnes kapkodja össze. Az ember csak a betonalj végére rakja a csavarokat, alátéteket, rugókat. A föbbi a gép dolga. Ez a három éve működő üzem kettő helyett létesült. Volt egy bontóüzem Bala- tonfenyvesen, ott szedték szét a kiszol­gált vágánymezőket, s volt egy Kaposvá­rott, ahol összekötötték a síneket a be- tonaljazattal. S most épül a telepen még egy üzemrész, amely a síneket hegeszti majd össze, megszüntetik ezáltal a kurdi telepet. S a dombóvári építési főnökség­nek így korszerű vasúti háttérüzeme lesz.- Mi itt összeállítjuk a mezőket, aztán vagonba rakjuk, és az építési területen gépek veszik le, gépek állítják helyre, az ember csak irányítja a gépeket. A kitüntetett brigád vezetője, Visnyei István Benéztem a kiszolgáló műhelyekbe. Nincsen ottan krampács, gombos villa, méteres nyelű csavarkulcs. Kisgépek húzódnak az olajszagú bádogműhely­ben. Az udvaron halmokban gondosan elkülönítve a különféle csavarok.- Nincs anyaghiány?- Mindenünk van, mindig. Nem lehet úgy dolgozni, hogy egyszer hajrá, más­kor meg henyélés. A mi szakmánkban a legfontosabb, hogy egyenletes legyen az anyagellátás, a munka folyamatosságát kell megteremteni. Percnyi pontossággal érkezik Lábat­lanból a betonaljazat, néha háromezer egyszerre. Diósgyőrből az új sínek is „sí­nen vannak”, amikorra ide kell érkezni. A csavarok is pontosan érkeznek. Mi kell még? Áram. Az van. A gépek üzemelteté­séhez mindig van áram, ha hálózati nincs, akkor az agregátorokat kapcsol­ják be. A vágánymezők hossza 24 méter, alat­ta negyven betonaljazat, mindegyikben nyolc-nyolc csavar. A sín folyóméter- hosszúságonként 54 kiló. A leszerelt és még használható síneket mellékvágá­nyon használják tovább. E szerelőüzem ellátója a MÁV Pécsi Igazgatóság területén végzett összes vá­gányépítési munkának. Tavaly besegítet­tek a budapesti és a szombathelyi igaz­gatóságnak 5-5 kilóméter vasút építésé­hez. Pillanatnyilag Murakeresztúr-Örti- los között építik át a vasútvonalat. Készen áll már minden mező a szállításra, össze­sen 5600 méter új vágányt fektetnek le ebben a térségben. A sínek közötti távol­ság 1433 milliméter. Nem lehet két milli­méter az eltérés. Visnyei István brigádja, most a vasu­tasnapon a MÁV Kiváló Brigádja címet kapta meg.- Nincsen fölöttünk tető, a mi műhe­lyünk menyezete a kék ég. Ha esik, ha fúj, ha hideg van, ha kánikula, minket itt lehet megtalálni. Mi itt dolgozunk, itt szolgáljuk a vasutat. Idén csak egyszer volt rendkí­vüli műszakunk, amikor Sárbogárdnál ki­lépett egy vonat. Akkor behívtak bennünket és három óra múltán már elindult innen az új vá­gánymezőkkel a vonat a baleset színhe­lyére - mondja a brigádvezető. A brigádvezető szerény ember. Régi vasutas. A kis üzem harminckét dolgozója közül huszonöt több mint tíz éve itt keresi a ke­nyerét. A vasút háttériparának igen fontos üzemében. Pj - Czs A csavarokat gép hajtja a betonaljazatba Energiát, időt, pénzt takarítanak meg az út Felsőnyéken Szabad Felsőnyéken a községi tanács vb-tit- kára, Bosnyák Józsefné, ha azt a szót hallja, hogy út, nyomban arra gondol, ami Felsőnyéket Szabadhídvéggel köti ösz- sze. Ez az út szerepelt már híreink, tudó­sításaink között akkor, amikor elkezdték az építését, majd amikor 1985. novembe­rében átadták a forgalomnak. Most arról kérdezzük a határmenti települések la­kóit, hogy mit jelent az út az életükben. A „fejériek” Felsőnyéknél átlépve megyénk határát Szabadhídvégre érkezünk. A faluszélen áll a Lajoskomáromi Győzelem Termelő- szövetkezet majorja. Martinék Ferenc vil­lanyszerelő mondja:- Itt élek, mert itt születtem, a faluban. Legalább harmincszor felmérték már az utat, hogy megépítik. Végre sikerült. A tervek szerint éppen abban az utcában ment volna, ahol én is lakom, de az szűk­nek bizonyult, így erre kellett kanyarodni. Itt az iskola esik útba, de talán majd lesz kijelölt gyalogátkelő is, mert ugyancsak megduplázódott a forgalom. Most már mi is erre megyünk például Mosdósra gyer­mekünkkel. Ezzel pénzt lehet megtakarí­tani... Lajoskomáromban, a Győzelem Mező- gazdasági Termelőszövetkezet építési ágazatának vezetője, Rudasi Endre így látja a megyéket összekapcsoló utat:- Kevés érdekünk kötődik ehhez az út­hoz, sőt, az építés miatt kisajátítást is kel­lett végezni és mi biztosítottunk cserein­gatlant, de ezektől függetlenül szerző­désben vállaltunk fuvarozást, így 500 ezer forint értékben járultunk hozzá az útépítés költségeihez. Gyakorlatilag a betakarításnál jelentkezik ennek kama­tozása, mert a gabonatáblák egy részét > így szilárd burkolatú úttal közelíthetjük meg...- Itt a végeken élünk - Kínál hellyel ba­rátságos otthonában Macher Pál, a La­joskomáromi Általános Iskola kollégiu­mának igazgatója -, pedagógusszemmel nézve a környezet kölcsönös megisme­résében látom nagyon jelentősnek az utat. Nem arra gondolok, amit szervezet­ten, iskolai keretek között tesznek meg a gyerekek, hanem a hétköznapi spontán megnyilvánulásaik során, amikor kerék­párra pattannak és átugranak egyik falu­ból a másikba. Egyszóval: tudnak a köz­vetlen szomszédaikról. A megismerés út­ja ez... Az árokásók Felsőnyéken, a Béke utcában találni a tanács költségvetési részlegénekZámbó János vezette brigádját. Árkot ásnak ép­pen. Pontosabban, vízelvezető csatornát építenek. A brigád tagjai közül Neubauer Gyula, Naszályi Lajos adják egymásnak a szót, ahogy az útra terelődik a beszéd. Úgy érzik, hogy eddig kizárt emberek vol­tak a felsőnyékiek, de az út szabaddá tet­te őket. Igen ám, csak a minőséggel baj van. Sorolják a hibákat. Ök tudják, ők használják. Véleményük szerint a csapa­dékvíz elvezetését a Fejér megyei szaka­szon nem tudták megoldani. A víz megáll az úton, télen is. A fagy fellazította máris. Amikor az alapot építették, akkor a tömö­rítést kellett volna jobban elvégezni. Úgy gondolják, hogy majd lesz ez en­nél jobb is. Nagyszerűnek tartják, hogy alkalmasint nem kell nézni, hogy lesz-e eső, mert van már út, nem lesz sár. Egyi­kük édesanyja lakik a Fejér megyei szomszéd községben, a másiknak a só­gora. Családokat is közelebb hoz egy­máshoz az út... , A kereskedő, a gyerek és egy világosi Pelhős Mihály 6. osztályos tanuló az al­kalmi árus kirakott portékái között válo­gat. Magnetofonkazettát vásárol végül. A kérdésre, hogy számára mit jelent az út, így válaszol:- Visszapillantó tükröt akartam venni a biciklimre, átmentem Mezőkomáromba, mert ott kaptam. Autóval is járunk erre, leginkább amikor Tapolcára megyünk a testvéremhez...-Talán javítani fogják az utat? - kérdez Pálfi László kiskereskedő. - Van javítani való, de nekem így sokkal közelebb pél­dául a szülőfalum, Magyarkeszi. Fehér­várról ide is eljárok. A falu nagyságához képest megéri az utazás, különösen, hogy megrövidült ezzel az úttal. V. Szabó Józsefhez Bosnyák Józsefné vb-titkár kalauzol, ö régi'tanácstag a fa­luban és egy epizóddal személyesen is kötődik az útépítéshez.- Szüleim Balatonvilágosról költöztek ide 1914-ben. Innét az előnevem, hogy világosi Szabó. Én már itt születtem 1918-ban. A szeszfőzdében töltöttem 45 évet. Gyerekkoromból emlékszem, hogy Venez Ákos a képviselőválasztáskor Ígérte: gazdatársak, megépítjük az utat. Azóta többször hallottam ilyent. Egyszer a Szabad Földben olvasom, hogy itt járt egy újságíró, aki olyan információt ka­pott, hogy megépül az út Felsőnyék és Hídvég között. írtam neki, ha ez igaz, ak­kor az avatáson én egy nagy hordó bort átgurítok egyik megyéből a másikba. Si­került megépíteni az utat és az átadáskor egy ötven literes hordót tele borral fel­ajánlottam az ünnepségre. El is fogyasz­tottuk... A közbenjáró Keserű József, a Felsőnyéki Egyetér­tés MGTSZ párttitkára amikor 1980-ban megyei tanácstag lett, egyik legfonto­sabb feladatául kapta, hogy közbenjár­jon az út megépítése érdekében.- Olyan jelentősége van ennek az út­nak.- emlékezik Keserű József -, hogy. volt olyan országgyűlési képviselő is, akit azért nem választottunk meg ismét, mert egyszer megígérte, hogy segít a felsőbb szerveknél és nem történt semmi az úttal. Hangsúlyozom, hogyaz út megszületése nem egy vágy két ember érdeme, mint amilyen hangok voltak is már a faluban. Ez a közös összefogás szép példája. A megyei tanács illetékes osztályvezetője éppen annyit tett ezért, mint a megyei ta­nács elnöke, vagy éppen a Béke utcai la­kók, mert kicsit mindannyiunk érdeke is lett. Itt helyben a községi tanács és a ter­melőszövetkezet vezetői egyeztették el­képzeléseiket. Most már látjuk a válto­zást, amit az út hozott. Például eddig évente 1-2 lakás épült, a múlt évben 6. Népességet megtartó erő lett az út. A gyógyszertár közelebb van Mezökomá- romban, mint Magyarkesziben, így ha­marabb elérhető. Műszaki cikkekkel job­ban ellátott a Fejér megyei terület, nálunk a háztáji gazdaságokhoz szükséges ete­tőtápban jobb a választék. Kenyérért ide­járnak hozzánk, mert nálunk az Orbán Mihály sütötte kenyeret mindenki szereti. Nem folytatom, hogy a gazdaságunk te­rületének nagy részén száraz burkolaton közlekedhetünk... Ezért vállaltunk közel 800 ezer forint értékű társadalmi munkát is. Az út 13 millió forintba került. Itt eltűn­tek a megyehatárok, amit csak összefo­gással és közös akarással érhettünk el, úgy, hogy a lehetőségeket is jól kihasz­náltuk. Szabád az út Felsőnyéken... DECSI KISS JÁNOS Darupálya - az új és a használt mezők között Munkában a Zámbó-brigád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents