Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

6 Képújság

1986. július 12.

I- Hét óra, már süt a nap, kint kellene lenni a búzatáblán...- Nem lehet, mert erős volt a harmat, a gépen is van egy kis javítani való, s így csak nyolckor indulunk.

I - Mind az öt gép itt áll az udvaron.- Igen. Tegnap kitűnő idő volt, hajtőt-, tunk s akadt egy-két hiba, azt megjavítjuk. Látja, itt van az egész műhely a kombájnok körül.

I- Hány gép arat most a tolnai termelőszövetkezetben?- Öt. Öt Claas kombájn, kettő 106-os, kettő 105-ös és egy 100-as. Ez utóbbi már több mint tíz éve van szolgálatban.

I -És Ádám István mióta?- Pontosan 1954-től. Akkor a szedresi gépállomás állományába tartoztam. Ott G-35-ös körmös traktoron ültem. Aztán lánctalpasok következtek, és gumikerekes, meg kombájn. Az elsők között kerültem kombájnra. S amikor eljön az aratás ideje, akkor fölülök a kombájnra és irány a búzatábla, majd a napraforgó és végül a kukorica.

I - Amikor nem ül a kombájnon?- Akkor a talajmunka a dolgom. Mondtam, hogy régebben lánctalpasokkal dolgoztam. A DT-75-ös meg a 100-as, azok voltak a jó emberkínzók.

I- Fárasztó a lánctalpassal dolgozni?- Minden géppel fárasztó, talán ez a mostani FIAT, ez az igazi, légkondicionált, könnyebb vezetni, mint egy személygépkocsit...

I- Tehát a gépállomáson a lánctalpasok voltak... Aztán Tolnára került- 1963-ban. Azóta itt dolgozom, a szövetkezetben.

I- Ezek szerint huszonharmadik aratáshoz kezdett az idén...- A huszonharmadikhoz, de még van vissza néhány év. S akad majd kombájn is, amit alám adnak.

I- Ezzel a százhatossal, amelyik itt áll mögöttünk, mióta arat?- Négy éve, ez az ötödik szezon.

I - Milyen a*gép?- Jó. Megbízható, kevés a szemveszteség, szépen vágja a tarlót, nem hagy szemet a szalmában...

I- Úgy van ezzel is, mint katona a puskával, hogy a legfontosabb alkatrész az ember?- Az... Az a legfontosabb. Minket itt kiválogattak, tudják, hogy ha kell, hatkor kezdünk és napnyugtával húzzuk ki az indítókulcsot. S javítunk éjjel, segítünk egymáson nappal.

I- Tavaly is aratott Mennyi gabonát küldött magtárba?- Nem tudom pontosan, nyolcvan, vagy száz vagonnal. Mi így nem tartjuk számon. Azt sem, hogy milyen fajta búza van a vágóasztal előtt. Az a lényeg hogy jó száras legyen, nagy fejű, ne dőlt és mehessünk benne.

I- Ha nedves a búza, sűrű és dőlt, akkor hogyan lehet jól dolgozni?- Lassan. Az ember olyankor nem hajt. Gyakorta kell leszállni a vezetőfülkéből és söprögetni, a gép után a földet nézni, számolni, hogy egy tenyérnyi helyen hány szem marad el. C^ak egyetlen gépünkön van olyan műszer, amelyik azonnal jelez, ha szemveszteséggel csépel.

I- A műszert tehát Ádám István helyettesíti.- Mint a többi kombájnon is. Mi, akik a gépeken ülünk, mondtam már, régtől fogva együtt vagyunk. Ha megtelik egyiknek a tartálya, - ötven mázsa szem fér el benne -, akkor félreáll és mi megyünk tovább, aztán amikor ürített visszaáll a sorba. És így haladunk előre, ötször öt méter vágást, tarlót hagyva magunk után.

I - Szép tarlót, persze.- Azért szép, mert jó volt a talajmunka a vetés előtt, azt is mi csináltuk. Szép mert jó fajtát választanak a szakemberek, és a növényvédelem is meglátszik a termésen, amely úgy gondolom, ahogy mi forgolódunk a táblákon, s a telítődő tartályokból Ítélve, hogy nem lesz rossz. De, majd a végén kiderül, a nagy osztásnál, szorzásnál.

I - Most hol tartanak az aratással?- Most szerda reggel van. Úgy gondolom, hogy hétszáz hektár mögöttünk van, s a hét végére már közel leszünk a befejezéshez.

I- Tavaly, úgy tudom, bérmunkát is végeztek.- Két évvel ezelőtt, Bátán, Bogyiszlón, tavaly pedig Sióagárdon.

I- Amikor odaértek a bérmunkára, mit szóltak a helyi kombájnosok?- Semmit. Dolgoztak tovább, s ha az ember ilyen helyre megy dolgozni, ott még jobban kell bizonyítani a mesterségbeli tudást, mint itthon. S ha az ember ne adj isten, leégne, hát én beleugranék a dobba.

I- Az elnöktől tudom, hogy itt Tolnán nagy szigorúság van az aratás idején.- Mindig. Fegyelemnek, rendnek kell lenni. Mi megszoktuk az itteni rendet, hozzánk igazodnak a fiatalok. S az is természetes, hogy kapcsolatunk a szerelőkkel kifogástalan, még akkor is, ha néha van vita. Az alkatrész miatt. De ezt nem is érdemes boncolgatni, mert nem jellemző a munkára.

Í- A tarlón maguknak van ügyeletes szerelőjük?- Van. Verling Misi. Egész nap ott téb- lábol köröttünk, s ha valamelyik gép leáll, azonnal ott van. A műhelykocsijában mindig tart olyan alkatrészt, ami gyosan kopik. Tíz perc és máris mehet az ember tovább. Ha pedig nagyobb a gond, akkor beugrik a műhelybe és hozza az új alkatrészt...

I - És a kombájnos mikor, pihen?- Mikor? Majd a télen. Napközben, amikor áll a gabona a nagy táblában, az ember nem gondol a pihenőre. Dolgozni kell, hajtani, amíg jó az idő. Akkor pihenünk, ha esik az eső. Akkor is a gép körül vagyunk, mindent átvizsgálunk.

I- A reggeli indulás miként kezdődik.- Mindenki hat előtt itt van. A Misi tudja, mi a javítanivaló, megbeszéli a műhelyesekkel, és ki-ki megy a dolgára, a motorhoz, a cséplőrészhez, a vágóasztalhoz, szóval mindenki ott dolgozik, ahol a legjobban érti a hiba megkeresését és kijavítását.

I- Egy műszakban dolgoznak. Vasárnap is?- Ha kell, akkor is. Nekünk most nagyobb a megterhelésünk, mint amikor traktorral dolgozunk. De ezt vállaltuk. A vezetőség gondoskodik arról, hogy délben jó, kiadós főtt étel legyen. Adtak hűtődobozt, négy üveg üdítő fér bele. Ha kifogy, hoznak másikat.

I- Mennyit keresnek a kombájnosok?- Tízezer forint fölött.

I- Búzát, vagy más terményt kapnak juttatásként?- Régebben volt rá példa, manapság már nem. Tiszta pénz, a teljesítmény ■ utqn. Megvásárolhatjuk a gabonát, de I csak mindig annyit, amennyi a jószágnak otthon kell.

I- Amint tapasztalom, - a munkatársaitól tudom, maga szeret dolgozni...- Mindig szerettem. Apámtól tanultam a munka szeretetét, és azt hogy, amit az emberre bíznak, azt tisztességgel kell elvégezni. Én csak ezt csinálom, nem többet. S ezért nem is vagyok különb a többinél.

I- A kombájnostól kérdem, aki igen korszerű géppel, azaz arató-cséplőgéppel dolgozik, aratott-e kaszával?- Nem. Apám bandagazda volt az aratók között, én azonban még nem vágtam búzát. Tudom, hogy kell a takarópálcát felkötni, kalapálásnál sem lennék az utolsó, marokszedést is vállanák, kötélcsiná- lást, meg kévekötést is, de nekem már a gép jutott.

I - Szereti a kenyeret?- Igen. Bolti kenyeret eszünk. Volt korábban a téesznek péksége, de a pék nyugdíjba ment, és most bolti kenyeret eszünk.

I - És a kalácsot, azt szereti-e?- Nagyon. A foszlós szép kalácsot, mákosat, mazsolásat.

I- Idén mennyi búzát küld gépéből a magtárba?- Több mint nyolcvan vagont lehetne vele majd megtölteni...

I- Akkor sok-sok kenyeret, meg kalácsot lehetne abból a búzából készíteni, amit learat..- Sokat.

I- És ha vége a búzának, akkor jön a napraforgó, majd a kukorica. És közben mivel foglalkozik?- Ráülök a FIAT-omra és megyek szántani, tárcsázni a tarlóra, végzem a dolgom, amit mondanak.

I- Huszonhárom éve itt a tolnai termelőszövetkezetben.- Összesen a harminckettedik éve aratok. Ez a harminckettedik szezonom.

I- Kívánom, találkozzunk még ilyen jó munkakedvvel, jó egészségben a következő évek aratásánál is.- Idén is találkozhatunk, majd a betakarítás végén, amikor összeugrunk egy kicsit pihenni, fehér asztalhoz hívom, ott majd folytathatjuk a beszélgetés. Mert most menni kell, az előbb intett a Misi, hogy kész a lánc feszítésével.

PÁLKOVÁCS JENŐ

MÚLTUNKBÓL

A megyeszékhely készül a szekszárdi bencés apátság alapításának 925. évfordulójának megünneplésére. Sokan, úgy véljük, helytelenül, ezt az időpontot azonosítják Szekszárd várossá alakulásának időpontjával.

Mint ismeretes, a szekszárdi apátságot I. Béla magyar király alapította 1061-ben, s két esztendővel később itt talált nyughelyét rövid uralkodása után.

"A legkegyesebb király, Béla, miután betöltötte uralkodásának harmadik évét, Dömösön, királyi lakhelyén ledülő trónja összetörte testét és gyógyíthatatlan beteg lett. Még elvitték őt félholtan a Kőris patakhoz némely országos ügy elintézésére, ahol elköltözött a világból. A Szent Üdvözítőről nevezett monostroban temették el, amelyet ő ott, azon a helyen építtetett amelyet Szekszárdnak neveznek. Ő, Béla ugyanis kopasz és barna ember volt, ezért monostorát a saját külsejéről Szekszárdnak nevezte" - olvassuk az eseményről a krónikában.

Jegyezzük meg, hogy Szekszárd nevének eredete mind a mai napig ismeretlen, s írási módja is legalább mintegy másfél tucatnyi, (pl. Zacsard, Saxard, Sceugzard, Zukard, Zegzard, Zogzard, Sexard, Czuckrad, Zugzard, stb). Valamennyi kutató talál bizonyos tudomány, vagy tudományosnak vélt magyaráoza- tot, de egyik sem bizonyított megnyugtatóan.

Visszatérve az apátságra, nem maradt fenn a királyi alapító oklevél eredeti példánya, csak a későbbi átírások egy-egy részlete ismert. Ismereteink szerint az alapító oklevél első átírására 1272-ben, IV. László király idejében került sor, majd fél évszázaddal később 1327-ben is átírták. Ez utóbbinak egy részlete maradt ránk egy peres oklevélben idézve.

A rendelkezésünkre álló forrásokat elemezve, Vass Előd arra a következtetésre jut, hogy „az apátság jogállását pontosan nem ismerhetjük meg. Azonban a későbbi idevonatkozó oklevelek a pannonhalmi és a pécsváradi apátságokkal azonos jogállásúnak említik. A szekszárdi apát a pécsi püspök,hatásköréből ki volt véve és közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá volt rendelve. A szekszárdi bencésrendi apát a főpapi jelvények viselésére jogosítva volt. Az apátság fenntartását királyi birtokadományok biztosították. A birtokain fegyveres és más szolgálatokra kötelezett jobbágyok álltak a rendelkezésre, akik felett a főapátnak bíráskodási joga volt.”

A krónikás szerint fontos esemény történt, 1073-ban az apátságban. Ide érkezett Salamon király. Itt szőttek tervet Géza herceg ellen. Idézünk résztetet ebből az írásból:

. „Miután Salamon király Szekszárdra érkezett, Kesztölc helységnél tábort vert, elment meghallgatni a vecsernyét a Szent Üdvözítő monostorába. A vecser- nye után pedig Vid (ispán) és mások tanácskoztak a királlyaljgy szóltak: »Uram, tudd meg, hogy László Oroszországba, Lampert Lengyelországba ment, hogy sereget fogadjanak testvérük Géza herceg számára. Gyakran tanácsoltuk neked, most is azt tanácsoljuk, vonuljatok a herceg ellen, aki az Igfán erdőben vadászik: támadjuk meg őt a? éjszaka leple alatt, ejtsük foglyul öt és toljuk ki a szemét...«”

Az összeesküvés szervezéséről tudomást szerzett a szekszárdi apát, Vilmos is, aki hűséges volt Gézához. Ez érthető, már csak azért is, mert Géza apja, Béla alapította az apátságot. Hírnököt küldött tehát Gézához, intve, hogy óvakodjék Salamon királytól.

Másnap reggel a zsolozsma eléneklé- se után Vid és Salamon maradt csak a monostorban, ismét a Géza elleni ösz- szeesküvésről volt szó kettejük között. Ezt a beszélgetést is kihallgatta Vilmos apát, aki „levetette rögtön szerzetesi ruháját, világi ruhába öltözött, kardot is kötve lóra ült és rohanvást a herceghez ment. A herceget reggel még alva találta, felkeltette és ezt mondta neki: »Menekülj hercegem, mert ha nem futsz el, rögtön itt lesznek Salamon katonái, hogy foglyul ejtsenek«”

Tudjuk, Géza herceg, I. Géza király néven került a magyar trónra. Úgy adódott, hogy a fentebb írt események után, három évvel később, 1076-ban I. Géza Szekszárdon ünnepelte a karácsonyt. S állítólag ismét nagy események vették itt kezdetüket. Újra a régi forrást idézzük:

„Ekkoriban pedig a király, Magnus a karácsonyt Szekszárdon ünnepelte. Kérésére Dezső érsek ünnepi misét mondott; ragyogó szentbeszéddel a király szívét meglágyítva, felhívta figyelmét a béke áldásaira. A mise végeztével, miután minden szertartás befejeződött, a király a püspökön és az apátokon kívül mindenkit kiküldött. Ekkor a király köny- nyek között az érsek és más egyházi személyek, illetve főpapok lábai elé borult. Azt mondta, hogy vétkezett, mivel elfoglalta a törvényesen megkoronázott király trónját. Megígérte, hogy visszaadja Salamonnak a királyságát, ha békét kötnek olymódon, hogy ő a koronát jogosan megtartja az ország azon egyharmadá- val, amely a hercegséghez tartozik, Salamon pedig koronás királyként megtartja az ország kétharmadát, amit eddig is elfoglalt." I. Géza ezt követően követeket küldött Salamonhoz, kifejtette a megbékélés szándékát. Követek jöttek-mentek, de az ügy egy tappodtat sem haladt előre. Békekötésre tehát az Árpádház két tagja között nem került sor. Közben Géza király, (Magnus) súlyos beteg lett és 1077 áprilisában meghalt. Ezt követően mintegy másfél évszázadon át alig hallatt magáról az apátság. A XIII. század első felében több esetben peres ügyekben lett érdekelt. így többek között a kalocsai és a cikádori apátok társaságában a szekszárdi apátot is kirendeli III. Ince pápa, hogy hármasban tegyenek igazságot a veszprémi püspök és a pannonhalmi apát vitájában, tanukat hallgassanak ki. 1222-ben viszont a szekszárdi apátság ellen ment panasz a pápához, mondva, az apát jogtalanul foglalt le tizedet, ami állítólag a keresztesek tulajdona volt.

1223-ban a betörők jártak az apátság kincstárában, az erről szóló oklevelet a Magyar Országos Levéltár őrzi. Idézzük:

„Mivel Tábor fia Gergely, néhai Ugrin úr kalocsai érsek színe előtt (akit András király jelölt ki bírónak a szekszárdi apát és az említett Gergely közötti perben) bevallotta, hogy ő maga, társaival együtt az éjszaka csendjében feltörték a szekszárdi egyház kincstárának ablakát és onnan 274 márka értékében kereszteket, kely- heket, valamint más értékeket vitt el, ráadásul nincs pénze sem, amiből megtéríthetné azok árát, ezért az említett András király, Gergely Ipoltlaka nevű birtokát a rajta lévő 30 teleknyi szabaddal és négy teleknyi szolgával, valamint minden hasznával együtt, az említett szekszárdi egyháznak adományozta örökre.”

Az apátságnak lovas szolgái is voltak - a jobbágyok mellett. Közülük az egyik nagy érdemeket szerzett. Neve Csertő. Béla király Csertőt szabaddá tette rokonaival egyetemben, földet adott nekik és mint a királyi rendelkezés szól: „ami adó csak előfordul országunkban; azok fizetésétől mentesen legyenek és szabadok, soha azzal őket senki ne zaklassa”

Mit tett Csertő, hogy Ily magas kitüntetésben részesült. Idézzük az egykori írást: „...mivel hívünk, Csertő közösen töltött kora gyermekkorunk óta állhatatosan mellettünk volt, szakadatlanul, fáradhatatlanul hasznosan és hűséggel dicséretre méltóan szolgált nekünk országunkban és országunk határain túl is, különösen akkor, amikor hercegként száműzetésben voltunk Németországban; az irántunk való hűségében a száműzetést oly szívesen fogadta, mintha otthon lenne, a fáradalmakat, mintha az pihenés lenne, a szükséget és az üldözést, mintha szerencsés körülmény lenne, és mindezt álhatatosan viselte, ezért (mi nem akarjuk, hogy ekkora hűség jutalom nélkül maradjon, nehogy - nem lévén virágjában nálunk híveink érdemeinek megju- talmazása - másokat elvonjunk a próbatételtől), az említett Csertőt és rokonait, kiknek nevét alább leírjuk, a szekszárdi monostor apátjának és konventjének kívánságára és beleegyezésével ( őket szolgálják lovas őrökként) szabaddá tesz- szük azzal, hogy örököseik és örököseik utódai a lovas örök szolgálatától fel legyenek mentve teljesen és egyúttal az említett monostor szabad jobbágyai közé tartozzanak bárki tiltakozása ellenére"

Az írásból azt is tudjuk, hogy a király nem kívánta megkárosítani a szekszárdi apátságot Csertő és rokonainak felszabadításával. „Nehogy pedig az említett monostor úgy érezze, hogy sérelem éri (hasznára törekszünk lenni örökösen), ezért az említett Csertőért és rokonaiért cserében ugyanennyi fehérvári várszolgát rendeltettünk a lovas őrök feladatának ellátására...” (Az oklevél névszerint említi Csertő felszabadított rokonait).

»

Nem sorolhatjuk tovább a szekszárdi apátság történetének eseményeit. Ünnepre készül megyénk székhelye. Az alapító emlékét szoborral idézik majd, a levéltárban kiállítás nyílik, a művelődési központ szabadegyetemi előadássorozatot szervez.

K. BALOG JÁNOS