Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-10 / 161. szám
1986. július 10. îrtÉPClJSÀG 3 Egy mondat a tervtörvényből Egy százalékos növekedéshez 0,4 százalék „társulhat” Változások a szekszárdi vasútállomáson Megkezdték az új vágánypár építését Emelt peron az utasoknak " _______1 - -• ..r -----------Az új vágány pár alapozásának földmunkálatai méter hosszú, az állomás kö„A nemzeti jövedelem 1 százaléknyi növekedéséhez az energia-felhasználás legfeljebb 0,4 százalékos bővülése tartozzon ; összességében a népgazdaság energia-felhasználása évenként átlagosan 1 százalékkkal, ezen belül a villamosenergia felhasználása legfeljebb .1 százalékkal emelkedjen.” A olcsó energia időszakában, 1973-ig nem sokat törtük a fejünket azon. mennyi energiát használunk fel a nemzeti jövedelem gyarapításához. Akkor még csak nem is sejtettük, hogy új fogalommal kell majd megbarátkoznunk később : energia rugálmassági mutató .. . Más szavakkal azt is figyelni kell, hogy a nemzeti jövedelem minden egy százaléknyi növekedéséhez mennyi energia-felhasználás „társul”. Ezt nevezik ugyanis energiarugalmassági mulatónak napjainkban. Abban az időszakban, de korábban is, bizony nem egy esztendőt megértünk, amikor az energiarugalmasság „bűvös” mutatója nemhogy 0,4 nem volt, hanem bőven 1,0 fölé emelkedett. Ami azzal egyenértékű, hogy az energiafogyasztás gyorsabban nőtt, mint az akkortájt szintúgy szépen gyarapodó nemzeti jövedelem. Ám ez, az olcsó energia korszakában nem tűnt túlságosan aggasztónak. Ha többet költenének Alapvetően megváltozott a helyzet a két olajárrobbanást követően, s tart ez az állapot még a belátható jövőben is, noha éppen a közelmúltban jelentősen zuhant a kőolaj világpiaci ára. Hazánk ugyanis a szükséges energia, hordozóknak mintegy felét importálja, főként a Szovjetunióból. az árcsökkenés késleltetve jelentkezik számunkra. (így volt ez a gyors olajáremelkedés időszakában is — akkor persze, előnyünkre.) Az úgynevezett búkares. ti árélv szerint ugyanis a KGST-országok à világpiaci ár elmúlt öt évi átlagát érvényesítik egymás között, Ezért drága ma is számunkra az energia. Másrészt azért is költséges, mert a hazai energiatermelés bővítésének lehető, ségei behatároltak. Kőolajból és földgázból nincs anynyi, mint szeretnénk. Szenünk viszont már több van, és — ugyancsak elviben — akár több atomerőművet is építhetnénk még. Csakhogy erre nincs elég pénzünk. A VII. ötéves terv időszakában ugyanis „csak” 368 milliárd forint költhető benruházá. sokra. Bár ez óriási összeg, az 1984-es, összehasonlító árakon számolva azonban mégsem több annál, mint amennyit a VI. ötéves terv időszakában erre a célra felhasználhattunk. Más szavakkal: ha a 368 milliárd forint nagyobbik felét „elvinné” az energia, nem maradna elég lehetőségünk a feldolgozó- ipar fejlesztésére, márpedig a feldolgozóipar a gazdasági növekedés motorja minden országban. Energiafaló alumíniumedény Érthető tehát a mértéktartó energiaigény-növekedés előirányzása. S nem is elérhetetlen, hogy ebben az öt esztendőben az energiaru- gálmassági mutatót átlagosan 0,4-en tartsák. Hiszen a fej. tettebb országokban ez a szám már az energiaválságot megelőzően is kisebb volt egynél, jelezve, hogy fejlett technikával', ésszerű energiagazdálkodással a nemzeti jövedelem növelése kévesebb energia-ráfordítással is elérhető. Sőt, az elmúlt években jó néhány nyugat-európai ország „negatív” enengiarugatmasságr mutatót ért el, azaz úgy növelte nemzeti jövedelmét, hogy eközben bruttó energia-felhasználása csökkent. Igaz, mindezt nem olcsón produkálták: széles körben alkalmaztak új, kevésbé energiaigényes, modern technológiákat. A gazdaságos energia-felhasználás tehát nem kizárólag szűkén vett energetikai kérdés. Az energiarugalmassági mutató csökkenthető ugyan — nem is jelentéktelen mértékben — az energetikai berendezések korszerű, sítésével, ám legalább ilyen fontos a különböző ipari és más technológiák, technológiai folyamatok — más szempontból is előnyös — radikális megújítása. Az ezúton megtakarítható energia ugyanis igen számottevő lehet. Hasznos lenne, ha mégin- kább terjedne a termékek értékét és enérgiatartalmát komplex módon figyelembe vevő, értékelő — sőt érték- elemző! — szemlélet. Hiszen minden, amit előállítottunk, befektetett energiát tartalmaz, néha nem is keveset. Egy egyszerű alumí. niumedény például — kezdve attól, hogy a bauxi- tot kibányásszák, azon keresztül, hogy timföld lesz belőle, majd kohósítás után színalumínium, addig, hogy különböző gépekkel megmunkálják — megannyi energiát „gyűjt magába”. Közben a termék egy sor technológiai folyamaton megy át — s e technika, technológia ma még, tudjuk, sok helyütt elavult, energiafaló. Gyorsítás közben Vajon van-e reális remény arra, hogy sikerül a mértéktartó energianövekedést nem túllépve, a tervezett ném- zeti jövedelmet létrehoznunk? Kétségtelen, az utóbbi években az ország energiafogyasztása alig-aliig növekedett, ám a nemzeti jövedelem „lázgörbéje” is szinte nyugalomban maradt. Erre az öt esztendőre azonban 15—17 százaléknyi nemzeti ' jövedelemnövekedést, tehát dinamikusabb gazdasági fejlődést irányoz elő a terv. Vagyis gyorsítani kell — viszonylag kisebb energiafelhasználással. Ez pedig néhezébb, keményebb „lecke”, mint amihez az elmúlt években hozzászoktunk. Egyebek mellett ezért írja el a tervtörvény: „Az energiagazdálkodásban fő feladat a fajlagos felhasználás jelentékeny mérséklése és kevésbé energiaigényes termélési és termékszerkezet kialakítása.” Az energiafogyasztás átlagosan évi egy százalékos növekedésének tehát mindenképpen fedeznie kell a több — de főként jobb, eladbatóbb! — termék energiaigényét. Mindehhez azonban a 'korábbiaknál messzebb látó, körültekintőbb és tágabban értelmezett energiagazdálkodásra van szükség. Nemcsak az utasok és a vonatok jövése-menése miatt nagy mostanság a mozgás a szekszárdi vasútállomáson, hanem a teherautóktól, lapátos, csákányos emberek népes „hadától” is. Az öt sínpár mögötti gödrös részből már egy homokos A Balaton partján a főszezon idegenforgalmának növekedésével a három érintett megye — Somogy, Veszprém és Zala — tanácsának kereskedelmi felügyelőségei, a társadalmi segítők együttműködésével fokozzák az ellátó hálózat ellenőrzését. A júniusi és a július eleji ellenőrzési tapasztalatok arról vallanak, hogy az újonnan engedélyt kapott magánkereskedők és szerződéses üzletvezetők egy része gyorsan kíván nagy nyereségre szert tenni. Mások, akik már régebben dolgoznak az ellátó hálózatban, az előszezon gyér forgalmát igyekeznek pótolni szabálytalan módon, jogtalan többletnyereséggel. Terjedő jelenség, hogy a magánkereskedők — sokszor csúszópénzek ellenében — az állami boltokban vásárolják fel az árut és számottevő felárral, nagy nyereséggel adják tovább saját üzleteikben, vendéglőikben. Különösen a nyugati márkás italokat, a sört és a húsféleségeket szerzik be az állami és szövetkezeti üzletekben. A Balaton Veszprém megyei partján június 1-től mostanáig 95 egységet — felszín bukkan elő, amin szorgos munka folyik. A látszat egy picit csal, mert első látásra úgy tűnik, hogy egy vágánypárral bővül az állomás, de nem erről van szó. Ugyanis a harmadik, azaz a középső vágány rövidesen megszűnik. Helyén egy 200 köztük 44 államit, illetve szövetkezetit — ellenőriztek és 69 felelősségrevonást eszközöltek. Két esetben rendőrt eljárást kezdeményeztek, 13 alkalommal helyszíni bírságot szabtak ki, a többi esetben az eljárás folyamatban van. Az eddig kiszabott bírság összege meghaladja a 150 ezer forintot. A zalai partszakaszon, főleg Keszthelyen és Hévízen, az ellenőrzések 70 százalékánál vettek fel szabálysértési jegyzőkönyvet. Különösen gyakoriak a szabálytalan mérések, súlycsonkítások a pecsenye-, kolbász- és hurkasütőknél. A vendéglátóiparban szinte általános jelenség a salátafélék csökkentett adagolása és túlszámlázása. A somogyi partszakaszon tucatnyi olyan kisvendéglőt ellenőriztek, ahol nem tudták igazolni az áru eredetét. Ezeken a helyeken — bár január 1-től az önbizonylatók mellett, úgynevezett ellenszámla kiállítása is kötelező — hiányosak a pénztárkönyvek is. A kisvendéglőkben rendszeresek a nem szabványos, hitelesnek nem tekinthető mérőedények. zepétől az északi irányba elnyúló, emelt utasperon építéséhez lát hozzá hamarosan a MÁV Pályafenntartási Főnökség, és a Beton- útépítő Vállalat. Az utazás kényelmét más pályaudvarokon már meghonosodott módon elősegítő utasperon a tervek szerint harminc centiméter magasságban emelkedik ki a sínkoronától. Az új vágánypár kialakításának földmunkái mellett — amit a Pécsi Közúti Építő Vállalat végez — már a múlt hónapban megkezdődött a vágányok felújítása, korszerűsítése, az úgynevezett ágyazatok kezelése a kedvezőbb műszaki állapot megteremtése érdekében. Az új vágánypár elkészítése, valamint a középen a mostani harmadik vágányhár helyén elhelyezkedő emelt peron hozzávetőlegesen X0 millió forintos beruházást jelent. A munkák még több hóhapig eltartanak — november 7-re tervezik az ünnepélyes átadást. A veszprémi és a zalai parton egyaránt féltűnő a fagylaltmérések tapasztalata, A Keszthelyen ellenőrzött 8 kdmérőből 6 helyen az előírtnál egyharmad részszel kisebb adagokat szolgáltak ki. E helyeken szabálysértési jegyzőkönyvet vettek fel, és helyszíni bírságot szabtak ki. A veszprémi parton 10 vizsgálatból 7 esetben észleltek súlycsonkítást, illetve tettek minőségi kifogást. A kereskedelmi felügyelőségek már jogerőre emelkedett határozatai között a szabálysértések legszélsőségesebb példái is fellelhetők. Az egyik iparcikk-kereskedőt azért bírságolták, mert olyan festett söröskorsókat árusított, amelyekről lepergett a máz. Fonyódon engedély nélkül rendeztek Videó- estet. A hatóságok a súlyosabb esetekben rendőrségi eljárásokat is kezdeményeztek. Köztük egy badacsonytomaji divatáru-kereskedő ellen, akit tavaly már kétszer megbírságoltak, s aki ezúttal is jelentős mennyiségű árut szerzett be továbbértékesítésre a kereskedelemből. Egyes árukon hamis jelzéseket találtak. A tóparton a nyári főidényben a kereskedelmi felügyelőségek folytatják az ellenőrzéseket. Munkájukat a szakszervezetek több mint 400 társadalmi ellenőre segíti. Trömböczky Péter ILLETÉKES Hogy ki, miben illetékes, azt néha nehéz eldöntenie egy kívülállónak. Különösen akkor, ha az adott munkahelyen sem dön. tötték el egyértelműen. Sok helyen tapasztalja az ügyfél, hogy küldözgetik egyik embertől a másikig, végül már azt sem tudja, hogy az ügye ugyan kire is tartozik. Emiatt is van az, hogy az emberek jobbnak látják egyenesen a „fejhez” menni, majd ő intézkedik, de legalábbis tudja, hogy ki az illetékes az adott ügyben. Az ilyen főnökök aztán mindent intéznek, a takarítónő felvételétől kezdve a VII. ötéves terv koncepciójának kidolgozásáig. Csak éppen semmire nincsen elegendő ide. jük, mert nem nagyságrendjüknek megfelelően foglalkoznak a témákkal. Egy sor vezető ezt a fajta tekintélytiszteletet a legkevésbé sem igényli, csak ép. pen nem tud kitérni előle. Ha külföldi vendég érkezik, neki kell fogadni, a kis- és nagygyűléseken neki kell ülni az elnökségben, a társszervek megsértődnének, ha nem a legmagasabb rangú vezető lenne a 21. évfordulóra rendezett ünnepségen. Megsértődnek akkor is, ha utána siet vissza dolgozni. Azaz csak sietne, de nem mer, mert az nem érv, hogy van fontosabb dolga is a reprezentálásnál. Jó lenne kiszámítani, hogy egy-egy vezető mennyi idejét tölti el feleslegesen az elnökségekben üldögéléssel, a munkaebédekkel, és azokkal az ügyfelekkel, akiknek a dolgát egy beosztott előadó is el tudná intézni. Sőt, az esetek egy részében — és éppen azokon a munkahelyeken, ahol ésszerű a munkamegosztás — csakis ő tudja elintézni. A dolognak egy harmadik oldala az „előadók” közérzete. Senki sem szereti feleslegesnek érezni magát, nem örül annak, ha a főnökei mindent megígérnek, mielőtt őt megkérdeznék. Az lenne az ideális állapot, ha mindenki beosztásának megfelelően a saját illetékességi körében dönthetne. Az újságíró is gyakran szembe találja magát azzal a problémával, hogy akit keres, az nem mer nyilatkozni a saját munkájáról, előbb szól a főnökének, az meg a magáénak, és így értékes félórák telnek el azzal, hogy ki, mit is mondjon, miről illetékes nyilatkozni. Némely több megyére kiterjedő központból csapatostól érkeznek a nyilatkozók, ha egy szem újságíró szeretne mindössze egy információt kérni egy aktuális, de nem is valami nagy ügyben. Nem számít a munkaidő, nem számít a benzinköltség, csak a cég tekintélye fontos, és a nyilatkozó személye. Szerencsére ellenpélda több van, ugyanis az illetékesség másik oldala a felelősség. Aki ismeri a munkaterületét, megszokta, hogy abban dönthet és nyilatkozhat, ami rá tartozik, az a felelősségét is átéli, és ennek tudatában dolgozik. A munka hatékonyságának tehát az illetékesség és a felelősség is egyik tényezője lehet, ha tiszteljük annyira más munkáját, hogy annak végzését rá is bízzuk. A MÁV Pályafenntartási Főnökség emberei a negyedik vágány felújítását végzik — bégyé — Fotó: Gottvald Kereskedelmi ellenőrzések a Balatonnál
