Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5. NÉPÚJSÁG 7 Kedvencek a lakásban A világ legdrágább prémje Nem Csilla, Csincsilla... ízlésesen berendezett városi lakásán fogad Várffy Tibor. Az előszobában nylonzsákok, szépen sorbaállítva, daga- dón, tartalmukat rejtve.- Táp és különlegesen jó minőségű, finom fürdetőhomok. Ugye, ezen most egy kicsit csodálkozik? - kérdez rám. - Pedig a közelmúltban még a kis kedvenceket is itt tartottuk. Itt bent a lakásban. Ketrecben. Meg szabadon is. Nagyon bohém, kedves jószágok. Azt látta volna, amikor az előszobában el volt rekesztve nekik egy apró birodalom. A tapéta még viseli is a viharos játék nyomait.- Hogyan kerültek a szekszárdi Várffy- családhoz a csincsilla nyulak?- Végülis a kislányomnak köszönhetően. Nincs tesóm, mondogatta, valamit szeretnék tartani, vagy galambot, vagy nyulat... Egy lakótelepi lakásba pedig meg kell gondolni, hogy milyen társat fogad be az ember. Gyermekkoromban nekem is voltak állataim, így nem is ellenkeztem. Öt éve határoztam el, hogy akkor ne csak egy kedvenc legyen körülöttünk, de a tenyésztésbe is belefogunk. Szanatóriumban voltam, bújtam a szakkönyveket, érdeklődtem. Nyugodtan elmondhatom, hogy jó ismerettsé- gemnek köszönhetően nagyszerű tenyészállatokat sikerült beszereznem Sződről, Ócsáról és az NSZK-ból. Négy anyával és egy bakkal kezdtünk a Beze- rédj utcai lakásban.- Nem olcsó mulatság egy jó tenyészállat beszerzése...- Nem bizony. Hét-nyolcezer forint is van darabja. Az OTP-nél nevettek is, amikor a mezőgazdasági kölcsönt fölvettem. Ilyenre? Hát ez aztán újdonság volt a javából. De belevágtunk, ketten a lányommal.- Kérem, mutassa be nekünk a Csincsillát!- Néhány évtizede tenyészti az ember mesterséges környezetben, de a természetes élőhelye Dél-Amerika. Tápláléka: száraz fűfélék, magok. Általában kolóniákban élnek, nappal sziklahasadékokban és éjjel indulnak táplálékszerző útra. Finom, selymes prémjük igen keresett a világpiacon. Hazánkban 1975-től az öcsai Vörös Október téesz kezdte meg a tenyésztését, és az értékes prém miatt ma már nő a kistenyésztők száma is. Általában 18-20 évig él a Csincsilla, tenyésztésben jó eredménnyel tíz évig tartható, szaporulata 1 -4, igen ritka az ennél nagyobb alomszám. Naponta 30-40 gramm a takarmányigénye. A bőr és a prém tisztántartásához speciális fürdetőhomokot használunk. A tenyészállatokról ajánlatos törzskönyvet vezetni. Jó tartás- technológiával olyan kiváló minőségű prém érhető el, ami az USA-piacon 25-50 dollárt is ér, ugyanez az NSZK- ben 30-100 márka körül mozog.- Igazán szakszerű az ismertető...- Magam is írok néha cikkeket szakfolyóiratok számára, és ez csak megfelelő ismeretek mellett képzelhető el. Mindezt a munkám mellett sajátítottam el - gépésztechnikusként dolgozom a Tolna- bérnél.- Mekkora beruházást jelentett a rövid idő alatt felfejlesztett állomány?- Két esztendő alatt 70-80 ezer forintot költöttem el a tenyészállatokra és a speciális ketrecekre. A költségek két év alatt meg is térülnek és ez, azt gyanítom, még egy állami beruházás esetében sem lenne megvetendő megtérülési idő. Ma már csak egyedül vagyok a lányommal itt Szekszárdon, aki Csincsillával foglalkozik. Országosan is néhány tízre tehető a tenyésztők száma, bár lassan bővül a kör. A prémfelvásárlás a Prémkop-on keresztül megoldott, ezt a dunántúli részt pedig én fogom össze és látom el tenyészállattól kezdve a tápig, a fürdetőhomoktól a jótanácsig szinte mindennel. Azért is a sok csomag az előszobában.- Valóban, mit is esznek ezek a kedves kis jószágok?- Különleges granulátumot etetünk, egy állat egy hónap alatt másfél kilót fogyaszt el, így könnyen kiszámítható, hogy éves szinten kétszáz forint értéket eszik meg. Viszont a beruházás az sok. De megéri, mert hamar megtérül. A szotyi a kedvenc, az az igazi csemege. Visszatérve a magas árakra - ugye egy tenyészállatnak való növendék 4-5 ezer forint - ettől ma még igen-igen húzódozik a magyar ember. Kicsit kevés bennünk a vállalkozási kedv, a bátorság. Pedig sokmindenért kárpótol mondjuk egy-egy versenyen elért nagyszerű helyezés. Mert mi versenyzünk is. A jó tenyészvo- nal sokat számit. A szín is. A prém színe. Vannak uralkodó divatszinek, most éppen a szürke az. A divat hozza-viszi a sziKis helyen, kevés munkával, értékes prémesállat tartható neket. Szarvason tavaly kiválóak lettek az állataim a nemzetközi versenyen. Ez pedig rangot jelent, szakmai rangot. Ez az a szőrmefajta, amin a szűcsök soha nem fognak majd meggazdagodni. Atisztitása csak homokot igényel, azt a speciális für- detöhomokot, amit mutattam.- Ma már nem a lakásban tartják az állományt...- Egy barátommal közösen kezdtünk építeni, így ott kaptak helyet a Csincsillák.- Vonjunk mérleget a kiadás és bevétel között.- Még nem összesítettem soha ily módon, mert azóta újítani is kellett, ami újabb befektetést jelentett, állatok „mentek” el, ami bevétel, de annyi bizonyos, hogy pluszban vagyok. Most van közel nyolcvan állatom, ez több mint kétszázezer forintott ér, a ketrecek, a berendezések...- Tehát megérte.- Meg. Felfutóban van a felvásárlás, de még vannak úgynevezett „állományszennyezők”, akik nem kellő hozzáértéssel és kevés pénzzel akarnak hamar meggazdagodni. Ezt a Csincsilla nem „viseli” el. Én magam ezekből presztízskérdést is csinálok. Ha az embernek már neve, rangja van a szakmában...- Mutatna valamit, ami „hazai prémből” készült?- Íme, ez a sapka, nyolc állat prémjéből készült, az értéke tízezer forint. Égy szép félbunda egy új Trabant árával is vetekszik. A világ legdrágább prémje ez jelenleg, de úgy kell nekiindulni a tenyésztésnek, hogy minimum öt évig csinálja az ember. Az ország is kezd rájönni, hogy nagyszerű valutaszerzési lehetőség, így Egy „marékkal” Várffy Tibor állományából a támogatás sem marad el. A prémátvétel javult, és az átvételkor az is kiderül ki kitől mit vett. Tenyészanyagra gondolok. Ez a tenyésztő és a tenyészállat minősítése is egyben. Még öt évig biztosan csináljuk. Jó időtöltés, és hoz egy kis anyagit is.- Akadnak kedvencek is, ugye? - kérdezem Juditot, aki ezt az egész Csincsilla-ügyet „kikönyörögte" a családban.- Etettünk mi kicsit szemcseppentővei, játszottunk velük fél napig is, néztük órákig a bohó, kedves kis fürdésüket, és a szabadonengedésükröl a lakásban demokratikus családi tanács döntött. Egyszerűen leszavaztuk az anyut és elengedtük őket... így kószáltak az igen értékes prémesek össze-vissza. Szívesen töltöm velük az időmet. Csuda jópofák... Szabó Sándor Gottvald Károly A nagykereskedelem raktárában ALBÉRLETBŐL Nem nézzük sokáig a penészvirágokat- Kis család vagyunk - A kommerszáru- kat tartálykocsik hozzák - Nevünk kissé csalafinta. o A fejemet teszem rá, hogy nem tudja megmondani Karácsony István raktárvezető, hogy az itt töltött harminchárom év alatt hányszor fordult meg a pincében. Hányszor vette át az árut, hány fuvarlevelet igazolt, és hányszor kóstolta meg - kizárólag csak minőségi ellenőrzés végett- az ide érkezett különböző szeszesitalokat. Ezt nem tudja, az igaz, de azt már igen, hogy mi tartotta itt a Szabadegyházai Szeszipari Vállalat Szekszárdi Kereskedelmi Kirendeltségén. Egy szó a felelet: a szakmaszeretet. Dolgozhattak ők bármilyen körülmények között is, Karácsony István mindig csak a dolgát végezte. Aztán, hogy még jobban tudja folytatni, két tanfolyami oklevelet is a fiókjába rakott. És most kollegáival egyetemben vár. Az új telephelyre, ahová nem sokára átköltöznek. o Kellemes, 18 fok van a huszonnyolc méter hosszú szeszpincében. És rengeteg penészvirág. A Szeszipari Vállalat itteni kirendeltségénél van olyan pincekönyöke is, amely használhatatlan. Ellenben, ahol egymás mellett szépen sorban állnak a hordók, ott nagy a tisztaság. Szép fehérre meszeltek a falak. Ez utóbbi éppen az itt dolgozó Babits Mihály szocialista brigád munkája. Azt mondja Karácsony István, hogy legutóbb az 50-60-as években volt olyan munkatársuk, akit azért kellett elküldeni, mert túlzásba vitte a kóstolgatást. Ma már ilyen nincs. De juttatás sincs. E mindkettőre emlékezik Dorogi Ferenc is, az egyik alapító.- Volt olyan év - mosolyog -, amikor mindenki itthagyott engem. Negyedszázada vagyok itt, ebben a pincében. Ha hiszi, ha nem, kereken 4 forint 65 fillér órabérrel kezdtem. Ma 4 ezernél kicsit többet keresek, de maradok. Ismerem és tudom az itteni munka minden fázisát. Régen palackos voltam, ellenben - a rossz adottságok miatt - ma már nem foglalkozunk ilyen tevékenységgel.- Megbocsásson kérdésemért - mondom a hordók mellett -, szereti a pálinkát? Dorogi Ferenc ugyanazt mondja, mint az az ember, aki évtizedek óta egy csokoládégyárban dolgozik:- Mi inkább mást szeretünk. Ám, azt is csak módjával o Az első meglepetés Orbán Ottó kirendeltségvezető szobájában ér. Az első FŐBÉRLETBE KÖLTÖZIK percben már megtudom, hogy nevük csalafinta. Mert sok ezer liter üdítőitalt is forgalmaznak! Pontosabban; a Szabadegyházai Szeszipari Vállalat Tolna Megyei Kirendeltsége 1985-ben 90 millió forint értékben értékesített szeszesitalt és 20 millióért üdítőt. És most jön a kanyar: literben az eladott üdítőital-mennyiség háromszorosa volt a szesznek. Nézzünk más tényeket. Orbán Ottó lakonikusan jegyzi meg, hogy az ő munkahelyük a többiekhez viszonyítva a legelmaradottabb. Ennek ellenére mégsem ez a titulus jellemző az általuk végzett munkára, hanem a komoly eredményesség. Még akkor is, ha a vállalat telepei közül ők a legkisebbek. Kevesen vannak. A pincében heten dolgoznak, és mindösszesen öten végzik az adminisztratív munkát. Amikor a szekszárdi Marx Károly utca 17. szám alá érkeztem, éppen áruátvétel volt. Ennek kapcsán Orbán Ottó már arról beszél, hogy vevőkörük kikből tevődik össze. Elsőként természetesen a szeszesital-forgalmazást említi.- A kommerszárukat, a konyakot, és a pálinkát az anyavállalattól kapjuk. Tankautókkal hozzák, itt ezt mi lefejtjük és de- mizsonokba tesszük. így lesz a lédigáru. Természetesen kapunk italt a Budapesti Szeszipari Vállalattól is. o A pincében dolgozo hét férfi nehéz fizikai munkát végez. Lefejtik az égetett szeszt a hordókba. A demizsonokat előkészítik a megrendelt mennyiség fogadására. Ezt pedig a kitöltés után a felcímkézés követi. A laikus ismerkedő ilyen egyszerűen foglalja össze a munkájukat.- Kik a legnagyobb vásárlók? - kérdezem Orbán Ottót.- Ez a sorrend: a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat, a tamási, a szekszárdi, a dombóvári és a bonyhádi áfész. Természetesen a nagydorogi, a paksi, a simontornyai és a tolnai áfész is megfordul nálunk.- Kizárólag csak maguktól vásárolnak az áfészek lédig árukat?- Nem, mert az anyavállalattal is közvetlen kapcsolatban állnak. Az udvaron ott sorakoznak a tisztára mosott, már feltöltött és felcímkézett de- mizsonok. Ránézésre, úgy tíz és húsz literesek. Ez adja az ötletet, hogy megkérdezzem:- Mennyi a legkisebb mennyiség, amelyet kiadnak?- Ilyen nincs. Mi úgy igyekszünk a megrendelések arányában összeállítani a túra útvonalát, hogy ne legyen szállítás miatti plusszkiadásunk. Az optimális mennyiség vevőként az ötven liter lenne. Persze ez nem jön mindig össze. Azt pedig nem tehetjük meg, ha valaki tíz vagy húsz liter pálinkát, konyakot rendel, hogy az ő kérését nem teljesítjük. Egyébként amint a kirendeltségvezető mondja, amíg megyénk legnagyobb áfé- szei viszik a legtöbb szeszt, addig a legkisebb áfészek vásárolják tőlünk a legtöbb üdítőitalt. Mégpedig azokat, amelyeket csak ők forgalmazhatnak. így a Coca- Cola, a Fanta- és a Sztár család tagjait és másokat. Q Orbán Ottóéknak ez a mottójuk: „kis telep, nagy hatékonyság”. Ezen most ne azt tessék érteni, hogy rengeteg liter égetett szeszt közvetítenek a fogyasztókhoz és ezért roppant sokat keresnek rajta. Magam is meglepődtem, hogy a Szabadegyházai Szeszipari Vállalat Tolna Megyei Kirendeltsége - ahogy a többi társkirendeltség is - húsz-negyven fillért „keresnek” egy liter szeszesitalon. Miközben még az itt dolgozó tíz ember bérszínvonaláról és a közelgő, új telephelyre költözésről váltok szót a kirendeltségvezetővel, ismét csak arra gondolok, amit Orbán Ottó találkozásunk első perceiben mondott:- Nekünk a szesz nem üzlet, hanem munka Államilag privilegizált terméket forgalmazunk, amelyre szükség van. És nemcsak van, volt és lesz. De ez azt nem zárja ki, hogy kevesebbet fogyasszunk belőle. szíj Az új nemzedék fürge képviselői
