Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

6 NÉPÚJSÁG

1986. július 5.

MÚLTUNKBÓL

I- Igazán örülök, hogy megismertem, sokat hallottam már Önről a Tolna megyében dolgozó mezőgazdasági szakemberektől, ismerik, hisz tolnai születésű, Palánkon járt középiskolába.- Kiváncsivá tett. Mit mondanak rólam?

I- Csupa jó dolgot. A szakmáját nagy tudó és szerető embernek tartják, ismerik a hallatlan munkabírását, dicsérik a közvetlen munkastílusát.- A hibáimról nem beszéltek? Pedig abból is van nekem...- ...meg nekem, is mint minden embernek. Most például annyi mindent szeretnék megkérdezni Öntől, hogy az nemigen férne el a be- I szélgetésnek szabott lapterjedelemben. Mindenekelőtt azt kérdezném, hogy az Agroker- vállalatok tunak-e elegendő gépet adni a mezőgazdasági üzemeknek?- Pillanatnyilag az a helyzet, hogy kínálati piacunk van, például a keresett MTZ traktorokból. Talán a kisgépekből, főleg a cseh kistraktorokból nincs elegendő. Kombájnból is sokkal több van, mint amennyi rájuk a kereslet. A kérdést én megfordítanám inkább: van-e ma elegendő fizetőképes kereslet a mezőgazdaságban arra a műszaki fejlesztésre, amire szükség lenne? Az üzemeknek nincs annyi pénzük, hogy minden szükséges gépet megvásároljanak. Ezért egy átmeneti megoldást választottunk: bérbe adjuk a gépeket.

I- Erről talán később. Mielőtt ide jöttem, beszéltem az egyik szövetkezet föagronómusá- val: mit kérdezne ö az Agrőtek vezérigazgatójától. Arra lenne kíváncsi, hogy mikor lehet készpénzért, hitel nélkül gépet vásárolni. Nekik, tehát van pénzük.- Bármikor, kivéve az Intenzív Gabona- termesztési Program keretéberfbeérke- ző gépeket. Van megoldás, persze: más fejlesztésre kell hitelt felvenni, s a kapott hitelt átcsoportosítani a mezőgazdaság más ágazatának a fejlesztésére. Ez jó és gyakran alkalmazott módszer.

I- Most mindjárt a dolgok közepébe kaptunk. Kanyarodjunk még egy kicsit vissza a szülőföldjére. Milyen rangja volt az ötvenes évek végén a hatvanas évek elején az akkori palán- ki technikumnak?- Ha csak annyit mondok, hogy negyvennégyen kezdtünk, s ebből tizennyolcán érettségiztünk, akkor azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy Palánk egy igen erős középiskola volt. A 18 érettségizett diákból 15-en szereztünk diplomát, ez sem egy rossz szám. Szerencsére, viszonylag idősebb tanárok tanítottak bennünket, s ők bizony nagyon elkaptak minket. Úgy belénk sulykolták a szakmát, hogy én például Keszthelyen, az egyetemen a Palánkon szerzett ismeretekből éltem eleinte, - holott tudvalévő, hogy az egyetemi tananyag a gimnáziumra épül.

■ - Mivel foglalkoztak a szülei?- Parasztok voltak. Az apám eltűnt a második világháborúban, s mi 14 holdon gazdálkodtunk. Én ennek gyerekkoromban csak a kínját, a nyűgét éreztem szó szerint a bőrömön. A nagyszüleim 70 éven felüliek voltak már, az édesanyámmal végeztünk minden munkát. Nem volt mese, dolgozni kellett. El nem tudom képzelni, hogy a nagyobbik fiamnak, aki most végezte az első gimnáziumot, kocsit, lovat, gyeplőt adjak a kezébe, hogy szántson meg vessen. Pedig én, mikor ennyi idős voltam, felnőtt módra végeztem a mezei munkát.

I- S emellett jól tanult, diplomát szerzett, egyetemet végzett és tanársegéd lett Keszthelyen a növénytermesztési tanszéken.- Méghozzá Láng Géza mellett, akinek a könyve még most is tankönyv az agrár- egyetemeken. Eredetileg a megyei tanács ösztöndíjasa voltam, és a decsi téeszbe helyeztek ki. Az akkori Alkotmány téesz elnökének a lányát vettem feleségül. Egyetlen diplomás lettem volna, s abszolút szép karrier állt előttem, viszont úgy éreztem, hogy a családi kötelék és a munka nem egyeztethető össze. Annyi pénzem nem volt, hogy az ösztöndíjat visszafizessem, egyetlen megoldás kínálkozott: bennmaradni az egyetemen, mert így nem kellett visszafizetni semmit. Öt éven át dolgoztam tanársegédként, s mindent megtanultam, amit egyetemista koromban elmulasztottam.

I- Ezután került bábolnára, az IKR-hez, illetőleg annak az elődjéhez, a CPS termelési rendszerhez. A tudományos munkát, a tanítást hagyta ott, pedig meglehet, hogy most az Ön könyvét forgatnák az egyetemi hallgatók.- Egészen egyszerűen nem tudtam megélni abból a fizetésből, amit az egyetemen kerestem, s a lakással sem nagyon biztattak. A szülői segítségre nem számíthattam, s minthogy Bábolnán éppen „írástudó" embert kerestek, kölcsönösen egymásra találtunk. Pár hónapig központi agronómus voltam, aztán osztályvezető, igazgatóhelyettes lettem, majd termelési igazgató.

I- Ez igazán szép, és gyorsan fölfelé ívelő pálya. Mostanában sokat beszélünk a menedzselésről, az önmenedzselésről. - Mondja, hogyan ment ilyen szépen fölfelé?- Dolgoztam. Ilyen egyszerű az egész.

I- Az Ön nevéhez fűződik az a mondás, hogy annyit fizesseneke a termelési rendszereknek a taggazdaságok a szaktanácsért, amennyit az

ér.- A szaktanácsadás nálunk tárgyiasult, mert gépet, vetőmagot, növényvédő szert biztosítottunk, s ezután mondtuk csak meg, hogy mit kell tenni. Tehát nem csak a levegőbe beszéltünk. Ismeri például Barsi Miskát - a zombai téesz főagronómusa volt akkoriban. Odajön hozzánk, s azt mondja: hallom, hogy ti valamit itt szélhámoskodtok. Szó szót követett, s elég gyanakvó volt. Akkoriban ötven mázsa kukorica termett Zombán. Megegyeztünk, hogy 200 hektárra elegendő vetőmagot elvisznek, azt csinálják, amit mi mondunk, aztán majd beszélgethetünk. Novemberben visszajött Barsi Miska és csak annyit mondott: Hol az a Szerződés? Zombán termett először az országban 93 mázsa kukorica egy hektáron. A szaktanács értékét nagyon nehézmérni, általában a többlettermés százalékában fejezik ki. Pontos, nem csupán megközelítőleg pontos mérce alakítható ki a szaktanácsadás rendszerében.

I- Az Agrotekben egészen más jellegű a munkája, mint volt Bábolnán, vagy azt követően a MÉM-ben a Növényvédelmi és Agrokémiai főosztály vezetőhelyetteseként. Mi változott azzal, hogy megszűnt az Agrotröszt, és megalakult az Agrotek?- A tröszt központjából és a Megévből egy nagy termelőeszköz-kereskedelmi úgynevezett „tek” vállalat lett, - elsősorban mezőgazdasági gépeket, alkatrészeket, műtrágyát, és növényvédő szereket importálunk. Valamennyi megyei vállalat önállóan gazdálkodik, velünk szerződéses kapcsolatban vannak, nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Azt, hogy tőlünk vásárolnak-e vagy sem, a vállalat maga dönti el. Ez a rendszer lazább, kötetlenebb, ugyanakkor keményebb, mert nem áramlik a pénz a 17 Agroker és a tröszt között, - mindenki a saját eszközeivel gazdálkodik. Igyekszünk jó partnerei lenni az Agroker vállalatoknak. Amelyik alkatrészt például nem tudjuk beszerzni, azt legyártjuk, mert ha drága, akkor is olcsó, hisz nem áll, hanem dolgozik a gép.- Tavaly tavasszal Szekszárdon tartották a XXII. országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozást. Ismét elolvastam az ez alkalommal megjelent kiadványban az ön cikkét. Megengedi, hogy idézzek ebből egy mondatot? „Mezőgazdaságunk gép- és eszközállománya napjainkban mintegy 1500 típusféleségből tevődik össze, aminek lényeges csökkenése a jövőben sem várható.” Jó ez így?- Én inkább azt kérdezném, hogy jó-e a magyar mezőgépiparnak, hogy ennek többségét ott gyártják, és kis szériában, - de akkor egyből a gondok közepében lennénk. Mert még mindig igen sok, a Mezőgépnek gazdaságtalan eszköz kerül le a gyártósorokról. Tény persze az is, hogy nagyon nehéz tipizálni, mert például közepes teljesítményű erőgépekből annyit, amennyire szükség van, nem lehet ugyanabból a gyárból beszerzni. A csúcsszinten gazdálkodó üzemek a nagyteljesítményű kombájnokat kérik, mig a gyengébb téeszek a kisebb teljesítményű gépet is alig tudják megfizetni. Igazodnunk kell tehát a mezőgazdaság hozamaihoz, a fizetőképes kereslethez, és a beszerzési lehetőségekhez. Jó lenne, ha kevesebb géptípussal dolgozhatnánk, de egyelőre nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ez megvalósuljon.

I- Beszéljünk akkora lizingröl, a gépkölcsönzésről. Sokan úgy vélik, hogy ez kétségtelenül jó dolog, főleg annak, aki bérbe ad...- Ma Magyarországon mi kérjük a legkevesebb lizing-díjat. Az árrésen és a kockázati alapon felül nem kérünk pénzt. A szerződéseink 3-4-5 évre szólnak, - ha az üzem például három év alatt kifizeti a gépet, nulla értékeli átmegy a tulajdonába, és 21 százalék felárat fizet. Ezt az összeget az üzem költségből fizeti, tehát menet közben kifizeti a gép árát. Szóval a lízing inkább rásegítő intézkedés, mint üzlet, üzlet akkor lenne, ha mondjuk 60 százalék felárat kérnénk a gépért.

I- Ön termelőüzemben is dolgozott, kézen- fekvő a kérdés: A jelenlegi pozíciójában milyen segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy eltűnjenek a gépesítettség szürke foltjai.- Igyekszem mindent megtenni azért, hogy a mezőgazdasági üzemek gépesítettsége a lehetőségeken belül megfelelő legyen. Ezt szolgálta például a múltkori paksi NDK és Csehszlovák gépbemutató is. Elsősorban az újonnan kifejlesztett szocialista gépekkel igyekszünk megismertetni a szakembereket. Ezek a gépek általában nem drágát. A nyugati gépek versenytárgyalásán szintén az a cél, hogy azt a gépet kapjuk meg, amely az adott kategóriában a legolcsóbb, jó minőségű és az üzem is kéri, hisz a vevő az első mindenekelőtt.

I- Erről jut eszembe... szokták-e Tolna megyei üzemekből felkeresni azért, hogy protekciót kérjenek?- Sokkal kevesebben, mint más megyékből.

■ - Milyen gyakran jön haza Tolnára?- Kéthavonta meglátogatom otthon édesanyámat.

■ - Mi a kedvenc időtöltése?- A horgászat, mint igen sok tolnainak, de sajnos, nagyon kevés idő jut rá. Viszont él bennem egyfajta nosztalgia a régi pincék, présházak, a népi iparművészet iránt, így miután eladtuk az alsónyéki pincét, vettünk egyet közelebb, Bicskén. Szőlőm, sajnos, nem sok van, de szívesen töltöm kinn a szabad időmet. Kell nagyon a hétvégi kikapcsolódás, hisz gyakran este nyolcóra körül kerülök csak haza.

I- Látom, hogy rettenetesen elfoglalt, a titkárságon legalább öten várják, hogy befejezzük a beszélgetést. Holnap pedig a Szovjetunióba utazik...- A Traktorexport most ünnepli a 25. éves évfordulóját, igen jó a kapcsolatunk s ez alkalomból néhány kitüntetést nyújtunk át. Ezután Leningrádba megyek: megélénkült a kereslet a szovjet nagytraktorok iránt, s ezért aztán, szeretnék szétnézni a traktorgyárban, és megtudni milyen új fejlesztések várhatók a jövőben.

I- Köszönöm a beszélgetés, és jó utat kívánok.

D. Varga Márta

A levéltárak értékes iratai között tartják számon az egykori limitációkat, azaz az olyan listákat, amelyeken a különböző szakmák egyes munkáinak felszámítható díjait találhatjuk. Megtudhatjuk ezekből, hogy milyen szakmákat űztek az emberek, milyen volt az értékrend, mit kellett fizetni az egyes munkákért. A hatóságok egykor nagyon vigyáztak arra, hogy nem csak egy adott megyében legyen lehetőleg azonos egy meghatározott munka díja, hanem a szomszédos megyékben is. Ezért a vármegyék megküldték egymásnak a limitációikat tájékoztatás és tudomásul vétel végett.

Tolna megyében is igen gyakran készített a vármegyei generális vagy a partikuláris kongreáció ilyen limitációt, amit aztán kiadott a járási főszolgabiráknak azzal az utasítással, hogy juttassák el a községeknek, függesszék ki, és ellenőrizzék ennek betartását. A számos lista közül említsük meg az 1812. június 24-én kelt limitációt. A bevezetőben a többi között a következő olvasható:

„Tekéntetes Nemes Tolna Vármegyében lévő Mester Emberek Munkáinak árai, úgy a Mester Legények heti bére, nem különben némely Mester Embereknek és más kézi munkásoknak napi száma a következendő képpen szabatott, melyre nézve:

Először a Mester Emberek négy Clas- sisra osztatnak föl...” S ezt követően az egyes osztályokban a következő szakmák olvashatók:

Az első osztályban: a kovács, a lakatos, a pintér, a bognár, az asztalos, a tímár, a kőfaragó, a takács, a posztós szakmák, amelyeket egykor a nehezebbek közé soroltak.

A második osztályban: a szűcsök, a tabakosok, a rézművesek, a bádogosok, a kalaposok, a kötélgyártók, az esztergályosok, a nyereggyártók, a kolompárok, a puskacsi- nálók, a fazekasok, a késcsinálók, és a czínöntök voltak.

A harmadik osztályban: a szűr-szabók, a magyar és német szabók, a csizmadiák, a gombkötők, a német és magyar vargák, a pokroccsiná- lók, az üvegesek, a csutorások, a festők, a fésűsök, a kesztyűsök, a kapcskötők, a szitások találhatók „és ide számláltatnak mindazon férfi és asszony személlyek, kik fővel érdemlik élelmeket.”

A negyedik osztályban találhatók: „azon mesteremberek, akik munkájukat nagyobb összvekötött mesterséggel készítik, úgymint órás, aranyműves, harangöntő, és képíró.”

Az osztályba sorolás szerint határozta meg a limitáció a mesteremberek bérét. Idézzük az állásfoglalást:

„Olyan egy munkáiul, melynek elkészítésére 12 óra kévántatik, jár a Mester Embernek, ki az első Classiba tétetett 2 forint 30 krajcár”, a második osztályba soroltak bére 2 forint, a harmadikba kerültek pedig a 12 órai munkáért 1 forint 30 krajcárt számolhattak fel. Egészen más volt a bére a negyedik csoportban lévőknek. Ök a bonyolultabb munkáért magasabb bért kaphattak, napi 3 forintot. Természetesen a fenti bérekben nincs benne a munka során felhasznált anyag. Azt külön számlázhatták.

Érdekes képet mutat a mesterlegények bére is. Az első szembetűnő jelenség, hogy vannak szakmák, amelyeknél éves bért határoztak meg, más esetekben pedig csak heti bért állapítottak meg. Évi 40 forintot kaphatott a tabakos legény, a vágó (hentes) legény évi bére 60 forint volt, a szűr-szabó 50, a szűcs 50, a kötéljártó 40 forint bérre számíthatott esztendőnként.

N Nagy szóródást mutatnak a heti bérek. A kovácsok 2,24 forintot, a pintérlegények 2,48, a fazekasok 1, a cínöntők

1.12, a kolompárok 2,-, a kapcakötők

2.12, a péklegények 1,12, az esztergályos 1,36 forintot kaphattak heti bérként.

Természetesen a limitáció nem sorolt fel minden szakmát. Ezekkel kapcsolatban a következőt jegyzi meg a Nemes Vármegye:

„Többnyire az itt limitált mesterlegények heti bérét az itten meghatározott heti béren felül fizetni szabad nem lé-, szén.”

A ma élő idősebb nemzedék még ismerte azt a szokást, hogy az inasok („iparitanulók") a mestereknél élelmezést kaptak. Ez meglehetősen ősi szokás volt. Az általunk idézett limitáció is foglalkozik vele, a következőképpen:

„Az élelelem a mostani időkhöz képest mértékletes, délbe, estve két tál ételbul álló és innep napokon egy sült. Bor pedig

csak azon mester embereknél adassék, akiknek eddig is szokás volt. Mindazonáltal napjában a legénynek egy iccénél több ne adassék.”

Mint említettük, a vármegyék egymásnak is megküldték limitációikat. Elküldte Somogy megye is az 1811. évi limitáció- ját. Ebből megtudjuk, hogy a somogyi nemesek 1811. karácsony havának 16. napján Lellén tanácskoztak az árszabásról. Örömüket fejezték ki, hogy várhatóan 1812-ben stabilitás következik be, s így van értelme a limitáció elkészítésének. Korábban a nemesi közgyűlés létrehozott már egy árszabási bizottságot, amelynek feladata lett volna az árak meghatározása, „de annak végrehajtását a hanyatló Bankó-czédulák bizonytalan kimenetele és abbul származott sok kellemetlenségnek és visszaeséseknek majdnemcsak a Vármegyék Törvényes hatalmát egészen elborító fellegei ez időre hátravetették”

„Most azonban tapasztalván, hogy Felséges Fejedelmünk úgy mint Törvényeink Fő Őrzője, szívére vévén az Ban- kó-czéduláknak romlásábul származott rosszakat, Atyai szívét arra bírta, hogy éppen a Diétának le tolta alatt a Nagy Méltóságú Helytartú Tanáts által az Országnak minden jurisdictioira oly Pa- rancstsolatot eresztene ki, mely által a szer felett elhatalmazott Drágaság leszál- léttasson. Melly ebbéli Parancstsolatnak következésében minekutánna ez Szent András Havának 12. napján folyvást tartatott, közgyűlésében ezen nemes Vármegyének felolvastatnék, tetzett a Nemes Vármegyének, a limitációra nézve hozott előbbi végzéseit újjittatni és a De- putációt eddig mulasztott Kötelességének tellyesíttésére búzditani, mely is a munkáját kővetkező észrevételekhez alkalmaztatva elkészítette”

A kiküldött bizottság igen alapos munkát végzett. Ennek bizonyítására elegendőnek véljük, ha csupán a szakmákat soroljuk fel, amelyeknek árait meghatározták. íme a szakmák rendje a limitáció alapján: mészárosok, szűrszabók, csizmadiák, gombkötők, kovácsok, kötéljár- tók, magyar váltóművesek és német szabók, magyar vásáros szabók, magyar vargák, német vargák, szűcsök, takácsok, fazekasok vagy gelencsérek, szíj- és nyeregjártók, asztalosok, bognárok, tabakosok és tímárok, kalaposok, süvegesek, pintérek, esztergályosok, lakatosok és puskások, vasárasok, szitások, csutorások, bádogosok, kolompárok, üvegesek. Ezt követően a „mindennémű cselédek bére”, majd a molnárok, a napszámosok, a téglások zárják a sort.

A nemesi közgyűlés erélyes hangon marasztalta el a somogyi céheket amelyek minden törvényes rendelkezést felrúgva mérhetetlenül magas árakat szabnak a termékeikért, szolgáltatásaikért. A gyűlés elé terjesztett limitáció intézkedéseket követel a céhek ellen.

Az 1812. évi Tolna megyei limitáció a napszámosok bérével is foglalkozott. Mint minden összehasonlítás sántít, mint azt mondani szokás, idézünk mégis néhány adatot az iratból, s lehet következtetni, miként változtak meg az értékarányok mintegy 170 év alatt.

Egy kőműves mellett dolgozó napszámos bére 15 krajcár volt, egy kapásnak étel-ital nélkül a bére 1 forint, egy kapásnak, vagy asszonynak 24 krajcár, a szőlőmetszésért naponta 24 krajcár járt, a gyomlálónak, kötözőnek és a szüretednek 15 krajcárt írt elő a vármegyei limitáció, egy hold földnek megszántásáért 1 forint 30 krajcárt követelhetett a munkás, a szénagyűjtőknek, a kukorica- és gyümölcsszedőknek napi 15 krajcár volt a bérük.

Mesékben, egykori betyárokról szóló mondákban gyakran esik szó a vendég- fogadókról, a kocsmárosokról és a kocs- márosnékról. Mennyiért lehetett megszállni, enni, inni az egykori vendégfogadókban?

Egy szobáért 24 órára - ággyal és gyertyával együtt - 24 krajcárt kérhetett a fogadós. Ha csak egy éjszakára kellett a szálás, akkor a bér 18 krajcár volt. Ha pótágyazták a szobát pótágyanként további 12 krajcár volt felszámítható. Ha fűteni is kellett ez 18 krajcárral emelte meg a szoba árát. Hat tál ételből álló ebédért - kenyér és bor nélkül - 40; az öt tál ételért 34, négy tálért 30, három tál ételért pedig 20 krajcárt kellett fizetni. Egy személy, akár délben, akár este kívánt étkezni, 10 krajcárt fizethetett. Úgy tűnik, érdemesebb volt a csoportos étkezés. Egyébként egy adag leves 4 krajcár volt.

K. Balog János

dr. Kárpáti Józseffel, az Agrotek vezérigazgatójával