Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

1986. július 5. 2 ïÿÉPÜJSÀG Ezt hozta a hét a külpolitikában Héttő: Varsóban a LEMP X. kongresz- szusán felszólalt Mihail Gorbacsov — Lon- . dan ban megállapodás született a nyugat­európai „Eurêka-,program” résztvevői kö­zött. Kedd: Moszkvai külügyi sajtótájékozta­tón a Sevardnadze—Shultz találkozó lehe­tőségeiről esett szó — Naikaszone japán kormányfőnek levelet küldött Mihail Gor- • bacsov, s ebben közölte: elfogadta a meg­hívást egy tokiói útra — Európái körútra indult Csao Ce-jang kínai miniszterelnök. Szerda: A francia külügyminiszter Mit­terrand közeli moszkvai útja előtt a fran­cia—szovjet kapcsolatok fejlesztéséről nyi­latkozott — Belgrádiban tárgyal az új osztrák külügyminiszter — II. János Pál pápa hétnapos látogatásra Kolumbiába érkezett. Csütörtök: Ismét Wojciech Jaruzelskit választották a LEMP első titkárává — A töröik kormányfő ciprusi látogatása során újból állást foglalt az „Észak-ciprusi Tö­rök Köztársaság” függetlensége mellett — Jacques Delors, a közös piaci bizottság el­nöke Pekingiben Teng Hsziao-pinggel tár­gyalt. Péntek: Reagan—Mitterrand találkozó New Yorkban — Súlyos következményei vannak a chilei általános sztrájknak. Â hét 2 kérdése 1. Mi a legfőbb eredménye a LEMP kongresszusának? A lengyel testvérpárt kongresszusa már a következő évtizedek fejlődését kellett, hogy körvonalazza, miközben a konszoli­dáció kérdései is válaszra vártak, s példá­ul a reform egyes elemeit szintén konkré-» tizálni kéllett. A kongresszus elé bocsátott programot több mint egymillió párttag és mintegy 800 000 pártonkívüli, illetve más párt tag­ja vitatta meg előzetesen, s magán a kong­resszuson szintén őszinte, szókimondó for­mában ütköztek a vélemények. Beszéltek az élelmezési problémák megoldásáról éppúgy, mint arról, hogy 2000-re minden­ki lakáshoz jut, arról, hogy az alkotmányt módosítani fogják, s arról is, hogy a kö­vetkező választásók előtt keresik a mód­ját a választási törvény demokratizmusa további bővítésének. Ismét Wojciech Ja­A héten tartotta X. kongresszusát a {Len­gyel Egyesült {Munkáspárt. 'Mihail Gorba­csov és Wojciech Jaruzelski a tanácsko­záson. A Volkswagen nyugatnémet autógyár munkásai amiatt tiltakoznak Kasselben, hogy a IKohl-kormány fel kívánja számol­ni az állami részesedést a gyárban. (Fotó: AP — MTI — KS) ruzélski lett a párt vezetője. A központi bizottságban nagyarányú változás ment végbe: a kongresszus a régi KB 230 tag­jának csupán az egynegyedét választotta be az új testületbe. A kongresszus az ez­redfordulóig szóló, hosszú távú programot fogadott el, s kijelölte az 1990-ig szóló öt­éves terv elkészítéséhez az irányelveket. A LEMP kongresszusának nemzetközi súlyát növelte a testvérpártok küldöttei­nek jelenléte is. Mihail Gorbacsov vezet­te a Szovjetunió Kommunista Pártjának delegációját. Kongresszusi felszólalása vi­lágpolitikai jelentőségű volt, s természe­tesen a LEMP és az ország számára az is fontos, hogy az S2KP főtitkára megálla­pította: „A szocialista Lengyelország ki­állta a próbát!” I 2. Várható-e új fordulat Libanonban? Évek óta megszokta már a világ, hogy Libanonban hol a keresztény pártok és a mohamedánok kerülnek szembe egymás­sal, hol pedig az egyik táborban és a má­sikban is a különböző csoportok birkóz­nak egymással. Rendszerint — rövid ide­ig ... Most is valami ilyesmi történik a mohamedánok soraiban. Végül is kibé­külnek, főleg azon az elvi alapon, hogy — egyetértenek Amin Dzsemajel köztársasá­gi elnök mielőbbi lemondatásánalk köve­telésében. Már szeptembertől kezdve vé­get akarnak vetni a keresztény politikus — egyébként vajmi csekély hatékonyságú — elnöki hatalmának. Dzsemajel maga hallgat. Bejrutban „mohamedán nemzeti kong­resszust” kívánnak szervezni a nem is Oly rég szemben állott, azt megelőzően pedig szövetséges pártok és csoportok. Újra ko- váosolódó egységük azzal is együttjárhat, hogy Nyugat-Bejrútban helyreállna a rend. A városnak ezt a mohamedán ellenőrzés alatt álló felét a nyugatiak elhagyták, amikor a közelmúltban a fegyverek ott tartósan ropogták. A nyugatiak távolléte nyilván gazdasági gondokat is okoz, emel­lett pedig Libanon mohamedán felének politikai tekintélyét is csorbítja. A „mo­hamedán nemzeti kongresszus” megpró­bálja majd körvonalazni Libanon politi­kai jövőjét, de egyelőre azzal is megelé­gednének a gyakran rivalizáló csoportok, ha létrehozhatnának egy tartós közigazga­tási rendszert, s az ország új életre kel­hetne. pAlfy József PANORÁMA * BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ronald Reagan el­nököt az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe al­kalmából. * uvan Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára pénteken a Központi Bizottság szék­házában fogadta az MSZMP KB meghívására hazánkban tartózkodó afgán .pártküldött­séget, amilyet Ábdul Rasid Arján, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke, a KB tagja, a Forradalmi Tanács elnökhe­lyettese vezet. Az első magyar—japán ipari vegyesvállalat, a Poli- foam Műanyagfeldolgozó Kft alapítói pénteken ren­dezték meg Budapesten a közös üzem avatóüonepsé- gét. A japán gépsorokkal dolgozó műanyag-feldolgozó üzemet, Körtvélyes István, ipari miniszterhelyettes avla-t- ta fel. KIJEV A csernobili atomerőmű körzetébe, valamint a kör­nyék több településére láto­gatott el pénteken Vlagyi­mir Scserbickij, az SZKF KB PB tagja, az Ukrán KP KB első titkára és Alefc- szandr Ljas'ko, az ulkrán mi­nisztertanács elnöke. Megvi­tatták az atomerőműben fo­lyó, valamint a környező te­rületek mielőbbi sugármen­tesítését célzó munkálatok menetét. HAVANNA A kubai gazdaság helyze­tével foglalkozó beszámoló jelentések és az ezekhez kapcsolódó felszólalások sze­repelték döntően a kubai nemzetgyűlés mostani ülé­sének napirendjén. A nem­zetgyűlés ezután külön ha­tározatban ítélte el azt, hogy az amerikai képviselőház százmillió dollárt szavazott meg a niearaguai ellenforra­dalmárok támogatására. JOHANNESBURG Olivér Tamibo, a fajüldö­ző dél-afrikai rendszer ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kong­resszus (ANC) vezetője sze­rint sok áldozatot követelő harcok törhetnek ki Dél-Af- rikában, ha a nyugati hatal­mak nem hajlandók azonnal gazdasági eszközökkel fajül­döző politikája megváltozta­tására bírni Pretoriát. Üdvözlő táviratok Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke táv­iratban köszöntötte Dzsam- bin Biatmönht, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnökévé történt újraválasz­tása alkalmából. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke Dumágin Szodnomnak, a Mongol Nép- köztársaság Minisztertanácsii elnökének, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke pedig Batocsirin Altangerelnek, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökének kül­dött üdvözlő táviratot újra­választásuk alkalmából. (MTI) / ENSZ-jelentés Közép-Amerikáról A békés, politikai rende­zésnek nincs alternatívája Közép-Amerikában — álla­pítja meg Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár Kö­zép-Amerikáról szóló jelen­tése, amelyet most hoztak nyilvánosságra a világszer­vezet székhelyén. Az ENSZ főtitkára támo­gatásáról biztosította a kö­zép-amerikai válság politi­kai rendezésén fáradozó Contadora-csoport erőfeszí­téseit, a csoport által kidol­gozott béketervet. Ezzel kap­csolatban felhívással fordult a válságban közvetlenül érintett és más érdekelt ál­lamokhoz, hogy tartsák be a béketervben rögzített kö­telezettségeket, a nemzetközi jog normáival összhangban cselekedjenek, s így próbál­ják felszámolni a válság utóbbi hónapokban tapasz­talható súlyosbodásának okait. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy a vál­ság ideológiai töltésének erősödése konfliktust válthat ki a Kelet és a Nyugat kö­zött. Perez de Cuellar nyugta­lanságának adott hangot amiatt, hogy a Contadora- csoport képviselőinek beszá­molója szerint, amint javul­nak a közvetítés sikerének lehetőségei, egyre erősebb külső nyomás nehezedik né­hány közép-amerikai or­szágra. Az ENSZ főtitkára fontosnak tartja, hogy a tér­ségen kívüli, de Közép- Amerikában érdekekkel ren­delkező országok hozzájárul­janak a kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez * A béke megteremtésének az a legnagyobb akadálya Közép-Amerikában, hogy egyes hatalmak erő alkalma­zásával akarják megoldani Nicaragua és a térség más országainak problémáit — jelentette ki a mexikói láto­gatáson lévő Vinicio Cerezo guatemalai államfő. Guate­mala elutasítja, hogy a poli­tikai ellentéteket erőszakkal és beavatkozással oldják meg, s továbbra is az aktív semlegesség politikáját akar­ja folytatni a térségben — mondta Cerezo vendéglátó­jával, Miguel de la Madrid államfővel folytatott tárgya­lásán. 0 XXV. közgazdász vándorgyűlés Pénteken a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem aulájában megnyílt a XXV. közgazdász vándorgyűlés. A Magyar Közgazdasági Társa­ság, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, vala. mint a TIT közgazdasági vá­lasztmánya és annak Borsod megyei szervezetei által ren­dezett kétnapos tanácskozá­son politikusok, közgazdá­szok, vállalatok, és intézmé­nyek vezetői, együttesen több mint myolcszázan vesz­nek részt. A tanácskozás központi témája a vállalati magatartás és vállalati moz­gástér. A megnyitón Csikós- Nagy Béla, a Magyar Köz- gazdasági Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára mondott be­szédet. „Jobbra hajts!” - negyvenöt éve Két hadijelentés között a legfontosabb hír a magyar rádióban így hangzott: „Fi­gyelem! Figyelem! Szokjuk meg, hogy amikor lelépünk a járdáiról, előbb balra né­zünk, az úttest közepétől pe­dig jobbra!” Egy félórával később újra elhangzott ez a szöveg, aztán megint, és újra, reggeltől estig. (Majdnem annyiszor ismételte ezt a rá­dió, mint az alig egy héttel előbb kezdődött háborúról ki­talált „hősi” jelentéseket.) Volt is köze a baloldaliról a jobboldali közlekedésre áttérésnek a háborúhoz. 1941. június 27-én üzent hadat a magyar királyi kormány a Szovjetuniónak, július 6-án vezették be vidéken a „Jobbra hajts !”-öt. A Parla­mentben Bajcsy-ZSilinszky Endre meg is mondta: a jobboldali közlekedés a né­metek érdeke, mert így még könnyebben átvonulhatnak Magyarországon. Különben is — emelte fel hangját — nálunk a balra hajtásnak tör­ténelmi gyökerei vannak: a magyar katona az út bal­oldalán lovagolt, hogy jobb­kézre 'kapja az ellenséget, a gyallognömetet. » Ha volt is ebben sok igaz­ság, a jobbra hajtást előbb- utóbb be kellett vezetni. Ak­kor már Európában csak Svédország és Nagy-Britan- nia területén járták az úttest baloldalán a gép- és lovas­kocsik, no meg az akikor még igen nagy számú kerékpáro­sak. (Svédország a 70-es évek eiején tért át a „Jobbra hajts!”-ra. Nagy-Britanniá- ban mind a mai napig bal­oldalon közlekednék.) A nevezetes nap — 1941. július 6. — reggelén nagy kavarodásra ébredt az or­szág. Voltak, akik hajnalban keltek ezen a nyári napon, csak azért, hogy megfigyel­jék, hogyan válik be a gya­korlatban a jobbra hajtás. Előző éjszaka a vidéki nagy­városokban kicserélték a vil­lamos- és autóbuszmegállók tábláit: az úttest jobb oldalá­ról a bail oldalra vitték át, ami néhol bonyodalmakat is okozott. A főútvonalak for­galmának megfordításával ugyanis más mellékutcák váltak fontossá a közlekedés szempontjából, mint ame­lyek korábban voltak, így a megállókat egyes helyeken többszáz méterrel előbbre vagy hátrább kellett helyez­ni. Ez viszont nem minden városatyának tetszett, napi­rendre kerültek — és sokáig maradtak — a vitáik a városi kis- és közgyűléseken a villa­mos- és buszmegállókról. Nem sok autó közlekedett akkoriban még a magyar vá­rosok és — különösen — a falvak utcáin. (Hamarosan ezek száma, tovább csökkent, mert a nélkülözhetőnek mi­nősített gépkocsikat „behív­ták” a hadsereghez.) A taxi­sofőrök és az úrvezetők már az átállás előtti hetekben szorgalmasan magolták az új szabályokat, amelyeket egyébként számos napilap is ismertetett. Így aztán az autók nem sok galibát okoz­tak az áttérés napján, még kevesebbet a következő he- tékben-hónapókban, amikor már megszokták az új közle­kedési rendet. Annál több ba j volt a lovas kocsikkal. Rádiója kevés parasztgazdának volt, újság iis ritka házba járt falun, így a jobboldali közlekedésről csak dobszó útján értesült a legtöbb lovaskocsi-tulaj'do- nos. Igaz, hogy a falusi kds- bíróik nem kímélték dobjai­kat és torkukat, heteken át, naponta — volt, hogy több­ször is — végigjárták a falut és hangos szóval figyelmez­tették a lakosságot: „közhírré tétetett”, hogy 1941. július 6-tól az eddigivel ellentéte­sen, az úttest jobb oldalán kell közlekedni. Főleg az idősebbek szoktak hozzá nehezen. No, meg azok, akik amióta az eszüket tud­ták, hazafelé menet mindig elbóbiskoltak a bakon, rá­bízván a további utat a ló ösztönére. A kocsihúzó álla­tok pedig — amint a gyeplő engedett — visszaballagtak a bal oldalra. Lett is nagy „hóházás”, káromkodás, ami­kor szembetalálkozott velük egy-egy szabályosan közle­kedő kocsi. Hanem az igazi kavarodás Budapest környékén volt! A jobbrahajtást ugyanis július­ban csak vidéken vezették be, a fővárost és környékét kihagyták — novemberig. Ezt pedig úgy hajtották vég­re, hogy amikor az ország más tájairól érkező szekér vagy autó úgy öltven kilomé­ternyire megközelítette Bu­dapestet, hatalmas figyel­meztető táblával találkozott: „Vigyázat, 30 kilométerre Balra hajts!”. Aztán ugyanez 25, 20, 10 kilométerrel a bu­dapesti zóna előtt, s végül újabb táblák parancsolták át az út túlsó oldalára a jármű­veket. Mi tagadás: ha mostanáig fennmaradt volna a balra hajtás, sokkal nehezebb len­ne az átállás, mint akkor volt. Akkoriban ritkán for­dult elő ugyanis, hogy két, egymással szembejövő jármű ugyanakkor ért volna a túl­oldalra térést rendelő táb­láikhoz, s ha elő is fordult ilyen, legalább az egyik vált olyan udvarias, hogy áten­gedje a másaikat, elkerülvén a koccanást. Voltak viccek a jobboldali közlekedésről, a kétféle idő­pontról nemkülönben. Pedig azt nem olyan okból rendel­ték el így — mint a korabe­li kabarékban tréfálkoztak róla —I hogy előbb a vidé­kieken akarják kipróbálni, mennyi lesz a baleset, s az­tán a pestieket megvédik et­től, és maradnak a hal olda­lon. Hanem: Budapesten sok­kal több előkészületet igé­nyéit az átállás. Hetekig tartott az új járda­szigetek építése a leendő új vi 11a mosmegáll ókn ál. Több­ezer megállótáblát is kellett gyártani, hiszen fizikailag lehetetlen lett volna egyetlen éjszaka a nagyváros (és az ak­kor még különálló Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Rákos­palota és a többi város és község) minden villamos-, autóbusz- és HÉV-megáMó- jában kicserélni a táblá­ikat. Ezzel együtt egyéb for­galmi jelzéséket, irányító- táblákat is kicseréltek, illet­ve áthelyeztek. Kivétel egye­dül a földalatti vasút volt, amely egészen 1973-ig a bal­oldalon közlekedett, csak a vonal meghosszabbításakor „fordítótták meg”. Feljegyezték a krónikák, hogy még évék múltán is akadt, aki eltévesztette az irányt, s a régi megszokás szerint, a bal oldalon ve­zette autóját, de inkább csak szekerét. Az ilyen- hírek azonban egyre ritkultak, s nemcsak azért, mert minimá­lisra csökkent az ebből eredő balesetek száma. Elsősorban azért, mert az ilyenfajta hí­rek hélyét mindinkább a haddjelentésék, a háborúról harctérről szóló tudósítások foglalták el. Hiszen 1941-et mutatott a naptár! VARKONYI ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents