Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
2 NÉPÚJSÁG 1986. július 26. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Gorbacsov fogadta Moszkvában Genscher nyugatnémet külügyminisztert. — Desmond Tutu püspök találkozott Bqtha dél-aMkai államfővel. — Andreotti visz- szaadfe kormányalakítási megbízatását, újra Craxi próbálkozik Rómában. Kedd: II. Hasszán marokkói király Peresz izraeli miniszterelnökkel tárgyait. — Letette az esküt az új japán kormány. —Addisz Abebában összeült az Afrikali Egységszervezet külügyminiszteri tanácsa. — Reagan beszéde a dél-afrikai kérdésről. Szerda: Sir Geoffrey Howe Johannesburgban tárgyalt Bqtha dél-afrikai állaimfővel. — Az arab közvélemény nagy része elítéli II- Hasszánnak az izraeli kormányfővel folytatott tárgyalásait. — Röalgao két küldötte, Nitze és Rowney az USA szövetségeséivel konzultál a Goríba- csovnálk küldendő válalsz szövegéről. Csütörtök: Genscher tárgyalásai Washingtonban, — Záróközleményt adtak ki. II. Hasszán és Peresz „Véleménycseréjéről”. — Osztrák—bajor vita Franz-Jusel Stráussnak Waldheim elnökhöz intézett barátságtalan hangú levele miatt. Péntek: Genfiben szovjet és ametrikai szakértők az atomkísérleték megszüntetéséről kezdtek tárgyalást. — Norvégia teljes gazdaságii bojkottot hirdetett a Dél-afrikai Köztársaság eliten. — Sir Geoffrey Howe Zambiában. — A Közös Piát szakértői találkozót javasoltak a KGST -nek. A hét 3 kérdése 1. Valóban lehet-e Nyugat-Európának nagyobb szerepe a kelet—nyugati, azaz ',a szovjet—amerikai tárgyalások alakításában? Egy vagy másfél évtizeddel ezelőtt gyakran lehett hallani Nyugat-Európában olyan véleményeket, hogy a szovjet külpolitika ‘Célja leválasztani a NATO európai országait az USA Oldaláról, s így gyöngíteni az amerikai tárgyalási pozíciókat, így késztetni fontos eredményekre Washingtont. Ezekben a hetekben, amikor azt láthatta a Világ, hogy Moszkva rendkívüli jelentőséget tulajdonít a nyugat-európai vezetőkkel való párbeszédnek — hiszen egymás után került sor Mitterrand francia elnök moszkvai útjára, Sevardnadze szovjet külügyminiszter londoni tárgyalásaira és Genscher nyugatnémet külügyminiszter moszkvai eszmecseréire — most ez a régi feltételezés újra előtérbe került. Jelenleg azonban nemcsak a szovjet fővárosiban cáfolják ezt, hanem az Egyesült Államok nyugat-európai partneréi, szövetségesei is tagadják ezt a feltételezést. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a franciák, angolok, nyugatnémetek nyömhan tájékoztatták a Szovjetunió vezetőitől hallottakról a washingtoni Fehér Házat. így tehát újszerű szerephez jut Nyugat-Európa: nem közvetítő, hiszen az atlanti szövetségben az USA szövetségese, ugyanakkor az elsőként és legjobban tájékoztatott tárgyalópartnerle a Szovjetuniónak, mindaddig, amíg az Egyesült Államdk maga nem tud vagy nem akar közvetlen magas szintű tárgyalásokba bocsátkozni. Az persze természetes, hogy Párizs, London és Bonn urai megerősödhetnek eddig is vallott meggyőződésükben, hogy a kelét—nyugati párbeszéd során Nyugat-Európa csak nyerhet! Ennek alapján pedig meg lehet kockáztatni a megállapításit, hogy Moszkvában jól számítottak, ha a Nyugat- Európával való eszmecserét ilyen intenzívvé téve az amerikai kormányzatra közvetve bizonyos nyomást akartak gyakorolni. Kétségtelen, hogy az európai fegyverzatkorlá- ■tozási megállapodások új lehetőségeinek, a közepes hatótávolságú nalkétafegyverek korlátozását célzó közbülső megegyezés gondolatának ismeretében a franciák, angolok és nyugatnémetek egyaránt képesek lesznek sürgetői amerikai szövetségesüket a maga készségének fokozására. 2. Lesznek-e hát szankciók a iDél-afrikai Köztársaság ellen? A szankciók, vagyis büntető intézkedések — mondjuk gazdasági megszorítások, a hitelnyújtás megszigorítását vagy megtiltását kimondó döntések — általában ritkán szekták igazi hatással lenini. Viszont önmagában az a tény, hogy valamely álliam ellen más országok ilyen szankciókat kimondanak, politikailag, erkölcsileg jelentős ÉS fordítva: az is beszédesen jelzi egy állaim magatartását, ha e szankcióktól magát elhatárolja, azokban részt venni nem akar, — hiszen ezzel a „megbünA hét elején (Moszkvában tárgyalt |Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, .aki Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel aláírta |a műszaki-tudományos együttműködési szerződés okmányait tetendő” ország oldalára áll, annák politikai gyakorlatai helyesli vagy éppen támogatja is. Ez az értelme annak a vitának, amely a nyugati világban most a körül folyik, hogy Washingtonban és Londonban is meghiirdessenek-e szankciókat a fajüldöző dél-afrikai rendszer ellen. Még a Közös Piac országainak többsége is e mellett lenne mái’, de egyelőre az amerikali és a brit álliásponlt annyira elutasító, hogy még azok sem mernék fellépni a pretoriai rezsim ellen, akik már elvben így döntöttek. Persze, ennek a vitának eddigi lefolyása is mutatta, hogy akárcsak a Dél-afrikai Köztársaság maga, az USA és Nagy-Britannia is amolyan hátvédharcot folytat. Előbb- utóhb öregedniük kell a pretoriai fehér fajüldözőiknek. S abban a piltortafibare, almikor ők ott meghátrálásra kényszerülnek, egészen bizonyos, hogy Washington és London is csatlakozni fog az apartheidet elítélőkhöz.... Mindenesetre ma még Pieter Botira, a pretoriai álliam; fő csupán homályos megfogalmazásban ígér bizonyos változásokat. Tutu püspök, a Nobel-békedíjas színes bőrű főipap csalódottan távozott utolsó találkozásuk után, minit ahogyan Reagan elnök legutóbbi, Dél-Afiriká- val kapcsolatos állásfoglalása hallatán is azt mondta: a Nyugat ismét megmutatta, hogy nem törődik az ottani feketék sorsával. 3. 'Szűnhetnek-e Gonzalez, íaz éjből beiktatott spanyol kormányfő gondjai? Felipe González tulajdoniképpen elégedett lehetne sorsával. Négy évre ismét megerősítették kormányfői tisztében, miután megnyert egy népszavazást a NATO kérdéséiben és ezután megnyerte a parlamenti választásokat. A coûtes bizalmait szavazott néki. Tulajdonképpen azt is sikerként könyvelheti el, hogy az amer,iikai—spanyol támaSzponttárgya'lásak kezdeteikor máris ígéretet kapott az USA-;tól, hogy a Madrid melletti Tonrejon bázisról 500 amerikai távozik. Gonzáleznek . reménye van arna, hogy kevesebb amerikai katona marad spanyol földön. De marad, mert ez az USA-mak fontos érdétóe! Kell repülőtér és kell kikötő a Pentagonnak. González bizonyos támogatást kapott Párizsiból is. Mái a szocialista kormány sem zárkózott el az elől, hoigy a francia földön tevékenykedő baszik szeparatistákat felelősségre vonja, most aztán a jobboldali belügyminiszter már szíves-örömest túlad rajtuk. A terrorista cselekmények szervezésével gyaireúsítihatókait egyhamar kiadják a spanyol hatóságoknak. De egyelőre ez még az ETA szélsőségeseit meg sem rémíti, meg sem bénítja. Egymást érik a megdöbbentően súlyos terror támad ásók, robbantások, amelyek felháborítják a spanyol közvéleményt. Az pedig a González-kormáreytól keményebb fellépést követel. Az ország gazdasági gondjai sem csekélyek. A Közös Piachoz történt csaitlakozáts csak a legdinamikusabban fejlődő ipari ágazatóknak kedvez és a mezőgazdaság egy részének. Más területeken épp a konkurencia növekedett. S nem csökken a munkanélküliség sem. Megkönnyíti viszon/t González és szocialista pártja dolgát a eortéöben, hogy a választási vereség után máris széthullott a jobboldal pántjainak összefogása. Vetélytár- sa — egyelőre — nincs. f PALFY JÓZSEF BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üdvözölte Nakaszone Jiaszuhi.rót Japán miniszterelnökévé történt újraválasztása alkalmából. * A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa meghívására július 21—25. között Magyarországon tartózkodott az NSZK- beld CDU-CSU közös ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Unió delegációja, amelynek élén Thomas Kropp, a szervezet a'lélnöke állt. MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken délelőtt Vlagyivosztokba utazott — jelentette a TASZSZ. GENF Genfben pénteken szovjet— amerikai tárgyalások kezdődtek a nukleáris fegyver- kísérletek beszüntetésének kérdéseiről. A szovjet küldöttséget Andronyiik Pet- roszjarec, az atomenergetikai állami bizottság elnöke, az amerikait Robert Barker, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatóhelyettese vezeti. WASHINGTON Jahn Ferch, az Egyesült Államók volt hondurlasi nagykövete. akit néhány hete menesztettek állásából, mert nem képviselte kellő eréllyel az amerikai politikát, — most a The Washington Post című lapnak adott nyilatkozatában leszögezte: az amerikai kormány csak szavakban keres tárgyalásos megoldást a Nicaraguával kialakult konfliktusban. valójában katonai eszközöket akar felhasználni erre. MANAGUA A nicaraguai külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok külügyminisztériumánál a Washington által támogatott nicaraguai ellenforradalmá- rok vezetőinek tegucigalpad fallálkozója ellen. A találkozóval Washington tovább fokozza a közép-amerikai feszültséget — mutat rá a nicaraguai jegyzék. BUKAREST Romániában tartotta ülését július 23—24-én a magyar —román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság közlekedési állandó munkacsoportja. A tárgyalások során Nagy Ervin közlekedési miniszterhelyettes és Alexandre Dobre szállítási és távközlési miniszterhelyettes megvitatta a magyar—román közlekedési kapcsolatok helyzetét és a kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében intézkedéseiket határoztak el. Magyar vezetők üdvözlő távirata I \ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonezi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkalmával az alábbi táviratát küldte dr. Fidel Gastrónak. a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének Havannába : Tisztelt Fidel Castro elvtárs! A Nemzeti Felkelés napján, a Moncada laktanya elleni támadás 33. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a kubai népnek. Népünk őszinte elismeréssel kíséri figyelem- mel a kubai nép eredményes országépitő munkáját. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikai törekvéseit, és kezdeményezéseit, amelyek közös ügyünk, a béke megszilárdítására és a nemzetközi biztonság erősítésére irányulnak. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és együttműködése a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvéi alapján tovább erősödik a szocializmus, a haladás és a béke ügyének javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önnek és a baráti kubai népnek a pártjuk 111. kongresszusán meghatározott célkitűzések megvalósításához, hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősségteljes tevékenységükhöz. Az osztrák-magyar kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról.) piacokon. E területen a két ország együttműködése már modellt teremtett, ennek tükrében vonzó az az elgondolás is, hogy Bécs és Budapest közös világkiállítást rendezzen a 90-es években. Az ősszel Becsben kezdődő európai biztonsági és együttműködési tanácslkozással'kap- csolatos kérdésekre válaszolva Peter Jankowitsch hangoztatta, hogy az — a házigazdáik szerint — egyfajta vízválasztót jelent majd az európai politikában. „Az európai biztonság és együttműködés folyamatát nem egyfajta kialakult formaságnak tekintjük, hanem azt tartjuk céljának, hogy felkutassuk az európai enyhülés fejlesztésének minden lehetőségét. Ehhez jó alapul szolgálnak a szakértői konferenciákon felmerült indítványok csakúgy, mint a Varsói Szerződés budapesti tanácskozásán megfogalmazott javaslatok” — mondotta. Az osztrák külügyminiszter korábbi munkaköreiben jelentős szerepet játszott a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, s többek között erről tárgyalt a közelmúltban az EGK vezetőivel Brüsszelben. Véleménye szerint változóban van a kép, amelyet a két nagy gazdasági tömörülés, az EGK és a KGST korábban egymásról alkotott: a realitásoknak megfelelő megítélés féloldja a még a hidegháborús időszakiból eredő górcső, két, s lehetővé válik — amint tanúi vagyunk — a tárgyalás mind a két tömörülés, mind az EGK és egyes szocialista országok közötti kapcsóla- tökról. Szuezi-csatorna Történelmi jelentőségű államosítás Az egyiptomi Alexandria városának legnagyobb terén, 30 esztendővel ezelőtt (1956. július 26-án) hangzott el Nasszer akkori egyiptomi elnöknek, az arab nacionalizmus bajnokának az a beszéde, amely egyiszer s mindenkorra megváltoztatta a Közel- és Közép-Kelet politikai arculatát. Beszédében tízszer egymás után említette az akikor már rég halott Lesseps Ferdinand nevét; azét az emberét, aki megépítette az 1869-ben felavatott Szuezi-csatornát; ezt a 171 kilométer hosszú vízi- utat, amely a világ gazdaságilag létfontosságú ütőerévé vált. Ugyanis Lesseps nevének többszöri ismétlése volt a jelszó a készenlétben álló, hadmérnökökből és szakértőikből álló egyiptomi különítmények számára, hogy foglalják el a Szuezi-csiator- na legfontosabb gócpontjait. Amikor a beszéd elhangzott, az angol csapatok még csak félig húzták ki a lábukat az oly sokáig kezükben tartott Egyiptomból. Magát a csatornát azonban az angol és francia kézen lévő Szuezi Társaság irányította. A történelem útjai sohasem egyenesek. Az évtizedek távolából sok kezdeményezés visszájára fordulhat, egyes országok vagy országcsoportok elveszíthetik, majd megváltoztathatják korábban kialakított, kivívott helyzetüket. Az a generáció, amely ma tekint a Közel-Keletre, semmiképpen sem Egyiptomot találhatja az arab nacionalizmus első vonalában, noha az a tény, továbbra is érvényes, hogy Egyiptom az arab világ legfontosabb országa. Egyiptom politikájának változásai azonban azon semmiképpen sem változtatnak, hogy a Szuezi-csatorna államosítása volt az a politikai robbanás, amely végül is megváltoztatta az egész térség arculatát. Az államosítási döntés közvetlen előzménye az volt. hagy az egyiptomi gazdaság számára létfontosságú asz- szuáni Nílus-gát építéséhez szükséges hiteleket Washington megtagadta. A csatorna államosítása Nasszer nacionalista politikájának válasza volt erre a lépésre. Végül az asszuáni gát szov- jett segítséggel épült fél. Bármilyen konfliktusok . adódtak is később Egyiptom és a Szovjetunió kapcsolatában, a Szuezi-csatorna államosítása és az asszuáni gát politikai csatája alapvetően megváltoztatta az arab nacionalizmus erőinek kapcsolatát a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz. Á Szuezi-csatorna államosítása volt a kezdete annak a folyamatnak is, amely az egész arab világ politikai arculatát megváltoztatta. Ez adott lökést a franciaellenes algériai harc győzelméhez. Ennek nyomán számolta fel egy katonai forradalmi csoport Líbiában a reakciós királyság intézményeit. Bármi is történt azóta, bármilyen belső feszültségek osztják meg továbbra is az arab Világot, az tagadhatatlan, hogy ama 30 esztendővel ezelőtti júliusi nap az újkori történelem egyik nagy fordulópontjának tekinthető. — ie —
