Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

1986. július 23. Képújság 3 Kisiparosok a közéletben A Dunai Vasmű bölcskei gyáregysége Biztos háttér - termelési biztonság Megszűnt az elvándorlás Lemezelőkészi tés köszörűvel Hazánkban a szolgál tat á« sok 5ö százalékát a kisiparo­sok adják. A szolgáltatások helyzetének, fejlesztésének tervezésében és megvitatásá­ban, a megszületett tervek végrehajtásában szülkség van kisiparosok megfelelő ará­nyú képviseletére az állami és társadalmi szervekben: Az elmúlt hónapokban le­zajlottak a kisiparosok he­lyi szervezeteiben a tisztség- újító és küldöttvá lasztó tag­gyűlések, s most folynak az augusztusban, szeptemberben rendezendő megyei küLdött- gyűlések előkészületei. A szervezeti beszámolókban az elsőrendű fontosságú terme­lő és szolgáltató tevékeny­ség mellett nagy hangsúlyt kapott a kisiparosok közéle­ti szereplésének méltatása is. Hazánkban, a Kisiparosok Országos Szövetségének ki­mutatása szerint 142 ezer kisiparos működik. Hetvenöt­ezren főfoglalkozásban dol­goznak, a többiek a mun­kaviszony, illetőleg nyugdíj mellett fejtük ki tevékenysé­güket. Sokam nem, vagy rosszul ismerik e réteg élet- és munkakörülményeit, a kevés, bár látványos kivé. télből ítélnék. A pontos sta­tisztika azt mutatja, hogy a kisiparosok 73 százalékának a kisipari tevékenységből származó tiszta jövedelme alatta marad a bérből és fi­zetésből élők átlagois jöve­delmének. A kisiparosok mintegy negyven százaléka fiatal. A mostani kisiparosok közül sokan előző munkahelyükön üzemi, iskolai, ■ intézményi kollektíváknak voltaik tagjai, részt vettek a KISZ és a pártmunkában. A közéleti fórumok, társadalmi és pártszervek most is igénylik tapasztalataikat, nem egy­szer társadalmi munkájúikat is. A főfoglalkozásúak kö­zött mintegy 6200 párttag te­vékenykedik, jó részük a 21 önálló pártalapszervezet va­lamelyikében. Több százra tehető azok száma, akik községi, városi, megyei párt­bizottságokban, s a mellet­tük működő munkabizottsá­gokban végeznek pártmun­kát. * Munkáson megbízatást is egyre többen vállalnak. Na­Az elmúlt hetekben csak­nem 8—9 ezer ifjú szakmun­kással gyarapodott az ország kereskedelmi és vendéglátó- hálózatának szakembergár­dája, ennyien végeztek a leg­utóbbi tanéviben a kereske­delmi szakmunkásképző is­kolákban. A végzősök létszá­ma az elmúlt évek során nem nagyon változott, az első év­folyamokra már hosszabb idő óta évente átlagosan 10 ezer általános iskolát végzett fia­talt vesznék fel, s a három éves képzési idő alatt mint­egy 10—15 százalékuk mor­zsolódik le. A VI. ötéves terv időszakában összesen 42 ezer szakképzett kereskedő került ki az iskolákból. Látszólag tehát bőven elég az utánpót­lás, hiszen a képzés üteme szerint tíz év alatt akár az ország egész kiskereskedelmi eladógárdája kicserélődhet­ne. Mégis miiből adódik az üzletekben sokfelé tapasztal­ható, immár krónikussá vált munkaerőhiány ? A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban kapott tájé­koztatás szerint a frissen vég­zett kereskedelmi és vendég­látóipart szakmunkások dön­tő többsége szakmájában he­lyezkedik el, első munj^ahe- lye álltaiéban az a vállalat, ahol tanulóként is dolgozott. Az élelmiszer-kereskedelmi szakma iránt azonban — el­sősorban a fővárosban —már az iskolákban is lényegesen ponte tapasztalható -- külö­nösen a nagyvárosokban —, hogy a személy- és teher­szállító 'kisiparosok CB-irá- diókkal segítik a közbizton­ság, a társadalmi tulajdon védelmét. Az 1500 kisiparos tanács­tag és ötszáz póttanácstag, a területi népfrontbizottsá­gok kétezernél is töhb kis­iparos tagja tevékeny részt vállal a helyi politika alakí­tásában; és ezen túlmenően nagy számmal megtalálhatók a KISZ, az MHSZ, a Vörös- kereszt, s az újonnan alakult városszépítő, környezetvé­dő egyesületek tagjainak so­rában is. A kisiparosok termelési mozgalmában a tanácstagok és a népfrontaktivisták a hangadók. Ezt bizonyítja a többnyire az ő szervezésük­ben megvalósuló társadalmi munka mennyisége, amely­nek értéke 1981-ben 35, ta­valy pedig már 100 millió forint volt. A kisipari munkabrigád- mozgalom is egyértelműen sikeresnek mondható: most 331 brigád rendelkezik mun­kanaplóval, mintegy 50 szá­zalékuk az építőiparban dol­gozik. A négyezer brigád­tagnak legtöbbször család­tagjaik, tanulóik is besegí­tenek és sokszor, ha a fel­adat úgy kívánja, mozgósít­ják iparos társaikat is. Van köztük olyan, mint a Hajdú- Bihar megyei Fazekas bri­gád, amelyik évről évre 600 —800 ezer forintnyi társa­dalmi munkát végez, vagy Dabason a Béke brigád-, amelynek tagjai tavaly egy­millió 220 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesí­tetitek. A közéleti tevékenységre; a tanácstagi, bizottsági mun­kára tudatosain is készülni kell, naprakészen ismerni a társadalmi és politikai folya­matokat. A kisiparosok tár­sadalmi vezető képzőjében, ezernél többen szereztek már bizonyítványt. A kisiparosok és kiskereskedőik politikai fórumán tíz-tizenötezren ta­nulnak rendszeresen : beha­tóan ismerkednek a szerve­zeti állásfoglalásokkal, a po­litikai határozatokkal, a jog­szabályokkal. kisebb az érdeklődés, mint a ruházati vagy iparcikk-keres­kedelmi szakmában. Bár az utóbbi években már ezeken a területeken is a kívánatos­nál kövesebb fiatal helyez­kedik el a fővárosi üzlethá­lózatokban. A későbbieken fokozódnak a gondok, egy­két év múlva sok fiatal vég­képp otthagyja a kereskedői szakmát. Ez főképp abból adódik, hogy elnőiesedett a szakma, — a tanulók 75 szá­zaléka lány —, s később, amikor családot alapítanak, nem tudják vállalni a kedve­zőtlen időbeosztást, de el­riasztják őket a nehéz mun­kakörülmények is. Némileg javult a létszámhelyzet azok­ban a szakmákban, ahol rohamosan gyarapodik a szerződéses üzletek száma. Ebben az üzemelési formá­ban ugyanis az a cél, hogy a forgalmat minél kisebb létszámmal bonyolítsák le. s ezért kevesebb fiatal szak­munkásra tartanak igényt. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mint­egy 25 százaléka évről évre kicserélődik; nagyon sok esetben a fiatal szakmunká­sok mennek el, s helyükre szakképzetlen eladókat kény­telenek felvenni a vállalatok. Az átlagosnál nagyobb a fluktuáció az élelmiszer­kereskedelemben — külünö- sen a fővárosban és a na­GySmölcsbelyzet Nemcsak a szántóföldi nö­vényeknek nélkülözhetetlen a júliusi eső; egyre inkább rá­szorulnak a csapadékra a gyümölcsültetvények is. Min­denekelőtt az almástermé6Ű- ek, amelyék fejlődésük je­lenlegi szakaszában sok táp­anyagot vesznek fel a ta­lajból, ám az éltető nedvek forgalma csak akkor tökéle­tes, ha a gyökérzet környé­kéről nem hiányzik a ned­vesség. A MÉM szakemberei sze­rint a kajszibarack a várt­nál kevesebbet termett, ez­úttal is rossz az évjárat. Be­következett az a helyzet, hagy a piacon olyan magasak az árak, mint esetenként a déli gyümölcsöké. A kajszi megsínylette a téli és a ta­vaszi fagyokat, amúgy is az idei esztendő, úgynevezett kihagyóév. Ez a gyümölcs­faj minden második évben' ígér csaík jó termést, és az idei esztendő éppen a holt­pontot jelenti. Pedig most igazán jó a gyümölcs pia­ca külföldön is, magasak az árak, úgyhogy ebből a ba­rackból most szinte minden mennyiséget el lehetne ad­ni. Gondot okoz az is, hogy egyre inkább hiányoznak az új ültetvények. Mivel a kaj­szi az utóbbi években soro­zatosan elfagyott, a terme­lőik nem szívesen kockáztat­nak vele, inkább más gyü­mölcsfajókat választanák helyette. Az őszibarack kö­zepes termést hozott. Az alma egyelőre jó ter­méssel bíztat, a gyümölcs egészséges, és minősége is megfelelő. Ám a továbbiak­ban legalább 60 milliméter- nyi esőre lenne szükség. Az alma nagyon érzékeny a nedvességhiányra, á fák most igyekeznek felnevelni a megfelelő nagyságú gyü­mölcsöt. Ezért is jól jött az elmúlt napok esőzése, amely azonban korántsem volit or­szágos, és nagy gyümölcs­termő területek nélkülözik még mindig az éltető esőt. Ugyanúgy a szőlő is szom- júhozza a vizet. Mindenesetre a szőlőültet­vények állapota lényegesen jobb mint tavaly július má­sodik felében volt. gyobb városokban —, holott itt már a képzés után is a szükségesnél kevesebben he­lyezkednék el. A létszámhiány enyhítésére már több helyütt bevezették a vállalati differenciált okta­tást, ami azt jelenti, hogy az általános iskolát végzett fia­talokat a szakmunkásképző­nél lényegesen rövidebb idő — egy év — alatt képzik ki egy-egy cikkcsoport eladó­jává. A tervek szerint szé­lesítik a vállalati gyorsított szakmái képzést: a jövőben már a cipő-, a méteráru-, a lakástextil- és a vasáru-el­adók is képesítést szerezhet­nek a vállalati tanfolyamo­kon és a haszn ál tcikk-keres- kedői szakmát is elsajátíthat­ják. Az elgondolások szerint a jövőben érettségizettek számára is szerveznek tan­folyamokat, őket elsősorban áruházi általános elad ókká képezik ki a szokásosnál rö­videbb idő alatt. A Belkereskedelmi Minisz­térium oktatási osztályának szakemberei hangsúlyozzák: az új képzési formák lehető, séget teremtenek arra, hogy a kereskedelmi szakma iránt érdeklődők többféle módon szerezhessenek szakképzett­séget. Emellett a kereskedel­mi vállalatoknál sem csak az a 8—9 ezer szakmunkás jelenti majd a szakképzett munkaerő-utánpótlást, akik évről évre végeznek a szak­munkásképző iskolákban. Termelési biztonság. Ke­vés hazai ipari üzem képes ma kitapintani évekre előre a piaci vénát. Éppen ezért többen iri­gyelhetik a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat egykori bölcskei gyárrészlegét: a százhetven fős kollektíva egy évtizedre biztonságban érezheti magát, mert ez év elejétől a dunaújvárosi gyáróriáshoz, a Dunai Vas­műhöz tartoznak. Az első itthoni komplex lízing-ak­ciónak köszönhetően Bölcs­ke felől elvonultak a vihar­felhők, az itt dolgozók vo­násai végre kisimulhattak.. Nem újdonság a hazai gyakorlatban: az egykori gépállomásnak az évtizedek során több gazdája volt. A váltások szülte kényszer természetszerűleg kihatott a gyártmányszerkezetre. Persze ezzel együttvéve a bölcskei gyáregység alapve­tően sose adta föl vasas pro­filját, mint ahogy ez a je­lenre és a további eszten­dőkre is érvényes ... Kálváriajárás után Villanásszerűen érdemes visszatekinteni a több éven át tartó káilváriajárásra, melyre mint rossz álomra emlékszik Horváth István gyáregység-igazgató. — Múltunk nem egyedi példa, mert a hasonló kis­üzemek fennmaradásának feltétele az útkeresés, a megrendelések, a megfelelő munkaellátottság biztosítá­sa. Ez kinek jobban, kinek rosszabbul sikerült. Mikor 1978-ban a Mezőgéptől a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat megvette az üzemet, a paksi atomerőmű beruházá­sa jalentette számunkra a jövőt... Ám a szerkezet- építés befejeztével már nem volt szükség a munkánkra, melynek következménye a kapacitás kihasználatlansá­ga lett. Az anyavállalat, a munkavállalást illetően sza­bad kezet adott: jó ideig biztos megrendelőnkké vált a Tatabányái Szénbányák, az üzemeiben folyó fejlesz­tésnek köszönhetően. Kü­lönböző bányaberendezése­ket, így szállítószalagokat, surrantókat, kaparókat, lán­cos vonszolókat gyártottunk az elmúlt esztendőig. Aztán ez a munka is megszűnt! Éttől kezdve az emberek egyre inkább megkérdője­lezték a gyárrészileg jövő­jét. Meg kell, hogy mond­jam, a 'biztonságérzet, a GYGV köldökzsinórja egy­re inkább gyengült. Azt vi­szont tudtuk, az emberekről gondoskodni kell, mert kü­lönben az amúgy is alacsony kereset miatt — másfél esz­tendeje az éves átlagbér 58 ezer forint volt Bölcskén — elhagynák bennünket! Emel­lett az is feszítő gondként jelentkezett, hogy időköz­ben befejeződött az üzem bővítése, új csarnok épült, korszerűsítettük — még a GYGV jóvoltából — a fű­tés- és ivóvízrendszert, el­készült a belső úthálózat. Az egykor negyvenmillió forintot érő üzem állóesz­közértéke megötszöröződött. Jelentős béremelés Horváth István tulajdon­képpen szerencsés alkat. Az álmatlan éjszakák sem ke­vertek egyetlen ősz szálat hajfürtjeibe, holott az a ne­gyedszázad, amit ez ideig Bölcskén töltött, egyáltalán nem mondható sétagalopp­nak. — Föl se említettem, már csak azért sem, mert tudom! Az itt dolgozók kö­zel háromnegyede helybéli, a többiek a szomszédos Ma- docsáról járnak az üzembe, s hogy ebben az évben meg­szűnt az elvándorlás, a lét­számcsökkenés és a fluktuá­ció is jelentősen csökkent, mindez a Dunai Vasműnek, az időközben végrehajtott bérrendezésnek köszönhető. Az emberek ma már nem tekintgetnek a hajnalonta Paksra és Dunaújvárosba induló munkásbuszokra: az éves átlagbér eléri a 73 000 forintot. Persze, hogy nem bániák az akkumulátorgyár füstbe ment üzemvásárlási szándékát, ami a szigorú környezetvédelmi és köz­egészségügyi előírások mi­att nem valósult meg. A Dunai Vasmű sem ál­dozhatott kétszázmillió to­rontót a gyárrészleg megvá­sárlására, ismerve a nehéz­ipari üzemekre is jellemző tőkehiányt, ám az a tíz esz­tendőre szóló bérleti szerző­dés, amit a GYGV-vel kö­töttek, mindkét fél számára megnyugtató módon rendez­te a jövő dolgait. A vasmű évi húszmillió forint" lizing- díjat fizet a Gyár- és Gép­szerelő Vállalatnak az ér­vényben lévő szabályok sze­rint a költségek terhére, amelyből a GYGV törleszt- heti a korábbi bölcskei fej­lesztés hitelrészleteit. Ezt követően a vasműé lesz az üzem. Természetesen az em­lítetteket tekintve, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az első hazai, ilyen jel­legű lízingügylet sose jöhe­tett volna létre — tőkehiány ide, tőkehiány oda —, ha a szabályozórendszer nem bá­torítaná vállalatainkat az ilyen irányú lépésekre. En­nek köszönhető végső soron, hogy a bölcskei üzem ma annyi munkát kap a Dunai Vasmű üzemfenntartási fő­mérnökségétől, hogy csak győzzék teljesíteni a felada­tokat ! Szakmunkásképzés ismét Bölcske fölött kiderült az égbolt. Mindez abból is ér­ződik, hogy amire hosszú évek óta nem volt példa, ma már szakmunkások is benyitnak a felvételi irodá­ba. Az oklevéllel rendelke­zők aránya hatvan százalék körüli, amit tovább kíván­nak növelni. Elhatározott szándék ez azért is, mert esztergályosra, lakatosra, hegesztőre mindinkább szükség lesz Bölcskén. Hor­váth István gyáregység­igazgató egy pillanatig sem titkolja, hogy a jövő évtől ismét be;ndítják a szakmun­kásképzést. Így belátható időn belül — az új felvéte­leseket is figyelembe véve — a lakatosrészleg is áttér­het a két műszakos terme­lésre. A futballpályányi új csar­nokban több emeletnyi ma­gas acélhengereket hegesz- tenék. Az úgynevezett hűtő­palástok a vasmű lemezhen- gerdéjébe kerülnek. Odébb fémablakok tucatjai várnak elszállításra, amelyek a gyáróriás elavult nyílászárói helyére kerülnek ... A vas­művel történt házasság vi­szont egyáltalán nem merül ki az említettekben. Az év eleji változásokat a bölcskei gyárrészlegben belső átszervezésre is fel­használták. A munkacsopor­tok átalakítása, a középve­zetés megerősítése gyógyír­ként hatott a korábbi gon­dokra. S az is bölcs dolog, hogy a bölcskei üzem veze­tését külső munkák végzé­sére biztatta a Dunai Vas­mű. A Csepel Műveknek, a Ferroglobusznak és egyéb cégeknek végzendő éves szintű, tizenötmilliós bér­munka költségmérséklő ha­tású, és csak az itteni kol­lektívától függ, hogy mikép­pen sáfárkodnak a további­akban a kapott lehetőségek­kel ! SALAMON GYULA. Fotó : GOTTVALD KÁROLY Munkaerő-utánpótlás a kereskedelemben Hengerpalást-hegesztés a böleshei gyáregységben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents